NAGYENYEDszóban – képekben
Tíz évvel ezelőtt a kollégiumban tartották a könyv első bemutatóját. Azóta sokminden történt Enyeden, az író is új felfedezéseket tett a kisváros múltjában, megértek tehát egy új kötet kiadásának feltételei. A könyv 74 oldallal lett vaskosabb, de a különösen szép irodalmi szemelvények a gyönyörű, ritka, illusztrációk és a bájos történetek teszik igazán vonzóvá. Újdonság többek között az Elekes Viktorról írt rövid élettörténet, Nagyenyed város házszámozásairól és régi utcaneveiről írt összefoglaló, és számos további adat, pl. az Enyedi hírlapban a sportéletről, az enyedi strand megnyitásáról, a közös vagy külön fürdőzésről szóló vita. Az itt élő nemzetiségekről a „megfogyatkozottak”, „elvándoroltak” és „megsokasodottak” címszavak alatt lehet olvasni. Az erdélyi szászság honalapító etnikum, Erdélyhez való viszonyulásuknak kifejezője, írja a szerző, majd idézi L. M. Moltke Erdély dalát (Siebenbürgenlied), amelyet szász himnuszként is emlegetnek: „Erdélyország türelemföld,/ minden hitnek tábora./ Óvd meg hosszú századokon át,/ fiaidnak szabadságát,/ s légy a tiszta szó hona.”
Turzai Melán aligazgató Kányádi Sándor Noé bárkája felécímű költeményét adta elő. „Be kell hordanunk, hajtanunk, mindent./ A szavakat is. Egyetlen szó,/ egy tájszó se maradjon kint./ Semmi sem fölösleges.” Az írónő, mindnyájunk Irocskája hálásan emlékezett meg a 90-es évekről, amikor néha fáradtan érkezett meg gyűjtőútjairól, és volt, aki befogadja Nagyenyeden, pl. a Horváth család, vagy Icu néniék, akiknek háza életükben értelmiségi találkozóhely volt, és a ház asszonya mindig szeretettel várta a kedves vendéget, akivel el lehet beszélgetni. Az ő történetei is ott vannak az új kötetben, pl. a Boltok az enyedi piactérencímű fejezetben, amelyet így vezet be: „Kedves olvasóm, sétára hívlak a Vártemplom körül elterülő Főtérre, amelyet régen Piactérnek is neveztek, itt tartották ugyanis a hetivásárokat. A piacnap Enyeden 80 évvel ezelőtt is csütörtökön volt. Enyed üzletei a Főteret körülvevő házak földszintjén a várfalhoz, fecskefészkek módjára tapasztva, sorakoztak sűrű egymásutánban. Voltak itt hentesárut kínálók és mészárszékek, élelmiszerüzletek, méteráruboltok, piperések, órások és cipőboltok. A rövidáru boltról, amely a Csizmadia Bástyához tapadt, az Izay Berta és Mari néni tulajdonát képezte.” A hangulatos leírás folytatódik a rövidáruüzlet belsejében is: „itt üldögéltem én, amíg Édesanyám kibeszélte magát. Aztán megittuk a finom habos kávét mazsolás kaláccsal, és búcsút vettünk a kedves nénikétől. A cukrászdában Török Irénke fogadta szinte suttogva: Mit parancsol, Icuka, dobostortát vagy finom krémes bélest? S máris indult a rendelésért…”
Írta: Bakó Botond