Utak és lehetőségek a Nagyenyed környéki néptánccsoportok számára

A napokban szakmai megbeszélésen vett részt néhány Fehér megyei néptánccsoportot működtető egyesület. A találkozó célja az volt, hogy közösen megbeszéljék, többek között, milyen lehetőségeik vannak és hogyan időzítsék jövőbeli programjaikat, hogy azok ne ütközzenek, hiszen sokan látogatják egymás rendezvényeit.

A megbeszélésen fontos szakmai szempontokat is megtárgyaltak: hogyan lehet növelni a rendezvények résztvevőinek létszámát, főleg a fiatalokét, olyan körülmények között, amikor a nagyobbnál-nagyobb nyári fesztiválok elcsalogatják őket. A jelenlevők azt a kérdést is körbejárták, hogyan lehetséges a minél autentikusabb viseletek elkészíttetése, kik azok a mesterek Erdélyben, akik garanciát jelentenek az eredetiségre, tisztelettel vannak az illető tájegység jellemzőire. Az is elhangzott, melyek a néptáncoktatás alapvető elvei, amelyeket követni kell, illetve megtárgyalták, ki milyen táncot taníttat éppen, hogy az olyan nagy fesztiválokon, mint amilyen például a Tavaszi szél vizet áraszt, ahol fellép a megye összes magyar néptánccsoportja, lehetőleg ne mindenki ugyanazt a táncot adja elő.

A csoportvezetők abban is megegyeztek, hogy jó lenne bekapcsolódni gyűjtésekbe, kutatásokba és több tudományos, szakmai publikációt kellene megjelentetni, hiszen a környéken „megvan a tudás” ezen a téren.

A megbeszélésen természetesen szóba kerültek az eredmények és a lehetőségek is, azaz, mit sikerült megvalósítani és miről kellett lemondani az anyagi források hiányában. Elhangzott: sok Fehér megyei egyesület részesült több millió forint össztámogatásban az elmúlt esztendőben, ezeknek köszönhetően sikerült életbe léptetni az elképzeléseket. Konkrétan kiderült, hogy a Bethlen Gábor Alapból magyarlapádi Ethnika Kulturális Alapítvány és a Miriszló Gyöngye tavaly néptánc- és népzeneoktatást valósított meg a falunapokon, a torockószentgyörgyi Szilas pedig a második alkalommal megszervezett gazdanap fellépőit tudta kifizetni. A néptáncoktatásra illetve helyenként élő népzene szolgáltatásra komoly támogatásokat kapott a Csoóri Sándor Alaptól a székelykocsárdi Cserevár Egyesület, a Felvinc Létom Egyesület, a Szilas Egyesület és a Miriszló Gyöngye, de ugyanabból a forrásból szép viseletek is készültek Kocsárdon, Torockószentgyörgyön, Miriszlón.

A résztvevők abban is egyetértettek, mennyire jól jött számukra a Petőfi- programos ösztöndíjasok, Tóth Bence és Tóth-Bóna Boglárka Luca segítsége, akik több faluban is elvállalták a néptáncoktatást.

 Az egyesületek elnökei egyetértettek abban, hogy  szórványvidéken ezek a  támogatások fontos támpontot jelentettek a népi hagyományok ápolásában és a magyar identitás megőrzésében.

Beszélgetés közben tettenérhető volt, hogyan próbálnak alkalmazkodni a lelkes hagyományápolók az újabbnál-újabb kihívásokhoz és tovább folytassák a közösségei(n)k érdekében elkezdett többéves áldozatos munkájukat.