ÚJABB JUBILEUMI TÁNCTÁBOR MAGYARLAPÁDON

A helyi „Rapó” Néptánccsoport megalakulásának 25.esztendejét ünnepelték

Miután tavaly a tábor gálaműsorán a híres Pirospántlikás Zenekar három évtizedre visszatekintő múltjára emlékeztek, idén a falu néptánccsoportjának megalapítását idézték fel. Az Ethnika Kulturális Alapítvány  rendezvénye évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend, határon innen és túl.

A falun túlmutató célok

Mivel Magyarlapád kiemelt jelentőségű települése a Nagyenyed környéki szórványmagyarságnak, az  Ethnika Kulturális Alapítvány  számos  kulturális programot igyekszik megvalósítani annak érdekében, hogy a helyi és a környékbeli magyarság identitását, nyelvét, hagyományait megőrizze. Ezek közé tartozik a 2016 július 10-17 között megrendezett XIX. Maros- és Kis-Küküllő Menti Népzene- és Néptánctábor is, amely évente ötszáznál több érdeklődőt vonz a faluba, a környékről és külföldről is. Népdalokat, népzenét, népi táncokat tanítanak, hangszeroktatás folyik kicsiknek és nagyoknak, kezdőknek és haladóknak egyaránt. Mindeközben népi kézműves tevékenységeket, népi gyermekjátékokat iktatnak a programba, megismertetik a helyi gasztronómiát, a sajt- és borkóstolást, kirándulást szerveznek és helytörténeti előadásokat tartanak. A vendégek számára fontos az, hogy autentikus környezetben ismerkedhetnek meg a népi kultúrával, a helybeliek számára pedig nagyon sokat jelent az anyaországi magyar testvérekkel való kapcsolatépítés.

Mivel az alapítvány felvállalta a környékbeli magyarság helyzetének felkarolását is, minden évben meghívnak a táborba néhány környékbeli településről is néptánccsoportokat, érdeklődőket, akik elsajátíthatják nem csak az itteni népi kultúrát, hanem – ezzel egyidejűleg- érezhetik azt is, hogy odafigyelnek rájuk és az identitásuk és nyelvük megőrzésére biztatják őket.  A lapádiak vendégszeretete és az a természetes nyíltság és őszinteség, amellyel hagyományaikat igyekeznek megismertetni teszik a tábort egyedülállóvá, ez különbözteti meg a többi hasonló jellegű rendezvénytől. Itt nincs semmi fesztiválos különcködés, szól a zene, mindenki beáll a táncba és egy hét alatt a tanoncok már becsülettel járják a lapádit.

A magyarlapádi tánctábor kétségtelenül a környék legrégebbi és legfontosabb hagyományőrző rendezvénye, melynek jelentőségéről Sipos Ferenc, az alapítvány elnöke és egyben a Pirospántlikás Zenekar prímása így nyilatkozott: „A projekt hátterében egy hosszú múltra visszatekintő tudatos értékmegőrző- és hagyományápoló tevékenység áll, amely alapítványunkat a legaktívabb kulturális szervezetek közé sorolja, Magyarlapádot pedig a környék egyik legismertebb községévé avatja. A több éves közösségépítő munkánk hatalmas lendületet kapott, falunkat a környék szórványközpontjaként kezdik emlegetni. Az eltelt néhány évben sikerült bebizonyítanunk, hogy erős akarattal és jó szervezéssel sikerül megvalósítani egy rangos rendezvényt, még akkor is, ha a helyi önkormányzatban kisebbségben vagyunk. Kitartásunk pozitív példaként szolgál más magyar települések számára, ahonnan szívesen jönnek el táborunkba az emberek nemcsak táncolni, hanem erőt meríteni, tapasztalatot cserélni, értékmentést tanulni is. Minden évben nagy örömmel tapasztaljuk meg a népzene, a táncház összetartó erejét; kevés ennél jobb eszköz adatik meg a magyar közösségek találkozására, összefogására. Sok szórványtelepülésről származó kisgyerek számára a lapádi tábor az egyetlen hely, ahova a nyári szünidő alatt kimozdulhat; számukra a szokásos dal-, tánc- és hangszeroktatáson kívül rendhagyó történelemórákat, anyanyelv-fejlesztő tevékenységeket is beiktattunk a programunkba. Legfőbb célkitűzésünk a hagyományaink hosszú távon való megőrzése, ezek átadása a fiatalabbak illetve a más településekről származó látogatók számára.  Az 1997 óta folyamatosan megrendezésre kerülő Kis-Küküllő Menti Nemzetközi Népzene- és Néptánctábor generációról generációra igyekszik átadni a helyi és az erdélyi kultúra sajátos ékkövét, az itteni népzenét és népi táncokat, amelynek legreprezentatívabb formáját, a lassú és gyors pontozót néhány évvel ezelőtt beiktatták az UNESCO várakozó listájára. Másik kiemelt célunk az adatközlőkkel való folyamatos kapcsolattartás. Ők általában olyan magyarlapádi és környékbeli személyek, akik még változatlan formában ismerik a népdalokat, táncokat, zenét, ezért őket is elhozzuk a táborba, hogy az ifjúság tőlük megtanulhassa mindezeket. Tehetséges lapádi egyetemisták, fiatalok dokumentumként rögzítik az így szerzett adatokat, ekképp a tábor ideje alatt figyelemreméltó néprajzi kutatómunka is zajlik.”

Gazdag szakmai tapasztalatok

A rendezvény egyik frontembere, Székely György”Menedzser” szívesen emlékszik vissza a sikerekre. Elsőként az 1994- ben a Gyulai Népzene-és Néptáncfesztiválon elnyert arany minősítést említi, majd a Magyarok Világszövetségének Kongresszusán reprezentatív erdélyi zenekarként való fellépés jut eszébe. Azt is számon tartja, hogy jelen voltak az Erdélyi Táncházmozgalom Kolozsváron megrendezett 20., 25.és 30 éves jubileumán és tíznél több fellépésük volt az Erdélyi Prímások Találkozóján, illetve az Erdélyi magyar népzenészek találkozóján. Budapesten többször is megfordultak már, például „Magtól a kenyérig”és ”Szüreti szokások” címmel a Magyar Kultúra Alapítvány székházában mutatkoztak be, 2014 őszén a Polgárok Háza fogadta vendégül őket, amikor az anyaországi média is felfigyelt az eseményre. Egyébként a Pirospántlikás Zenekar tevékenységéről több dokumentumfilmet is sugárzott a DUNA TV és a Kolozsvári Televízió, a tánctáborról pedig a budapesti Folk Rádió, a kolozsvári és a marosvásárhelyi rádióban sugárzott riportokat. A magyar fővárosban többször felléptek már az augusztus 20-i ünnepségeken is, ami mindig feledhetetlen élményt jelentett, de ugyanolyan fontosnak tartja az erdélyi bemutatkozásokat is. Adatközlő zenekarként jelentek meg Válaszúton és Kalotaszentkirályon, évente általában 1-2 turnén vesznek részt és számos falunapon való fellépési meghívásnak tesznek eleget. A “Rapó”Néptáncegyüttesnek a negyedszázad alatt kétszáznál több fellépése volt. A Pirospántlikás Zenekar 1994 és 2015 között három CD-t jelentetett meg ”Énekelni énekeltünk”, ”Muzsikálni muzsikáltunk” és „Temető dombjára szállott a rigó”(katonaénekek) címmel. Értékmegőrző tevékenységük fontos elemének tekinti azt a mintegy 200, eredeti forrásból összegyűjtött és rögzített lapádi vagy itteni változatban énekelt népdalt, továbbá a 25 helyi és a környékről származó népmesét, balladát, legendát, melyet az alapítvány tagjai gyűjtöttek össze az évek során. Nem utolsó sorban Székely György kiváltképp büszke arra, hogy szűkebb hazája, a Maros- és Kis-Küküllő Mente adta a magyar kultúrának a legtöbb Népművészeti Mestert a néptáncban. Öt személy vehette át eddig a Magyar Kormány e rangos kitüntetését: a lőrincrévi Karsai Zsigmond(1992), a magyarózdi Jakab József(2000), a szentbenedeki Vincze Árpád(2001), a nagyvesszősi Szabó Ferenc (2005) és a magyarbecei Szántó Ferenc(2016).

A táncok gálája

Az egyhetes tábor minden évben a gálaműsorral és az azt követő hajnalig tartó táncházzal ér véget, kiváló alkalom arra, hogy a résztvevők bemutathassák  tudásukat egymásnak és a közönségnek. Ez a táborozók és a lapádiak közös programja, ilyenkor mindig zsúfolásig megtelik a kultúrotthon. Bánffy Farkas főszervező szerint a magyarországi vendégek száma 150-re tehető, ennyi külföldi vendég nem volt még soha a táborban, ezért a gálán nyilvános köszönetet mondott a segítőkész lapádiaknak és kiemelte az idei rendezvény pozitívumait. A táncoktatás mindig több kiscsoportban történik, különlegességnek számított, hogy több székelyföldi és magyarországi tánccsoport tagjai érkeztek elsajátítani a „lapádit”. A táncot négy pár oktatta, hivatásos magyarországi és lapádi néptáncosok. Idén különleges minőségű hangszeroktatás zajlott, ezt Vizeli Balázs prímás vállalta fel, az a híres muzsikus, aki fent említett Szántó Ferencet, a Népművészet mestere díjjal kitüntetett zenészt tartja példaképének.

A gálaműsoron felelevenítették a 25 éves néptánccsoport megalakulásának körülményeit. 30 évvel ezelőtt, amikor megalakult a Pirospántlikás Zenekar, pár évig a lelkes fiatalok sok helyi és környékbeli dallamot megtanultak és nagy lelkesedéssel zenéltek, a jó muzsika hallatára  pedig a fiatalokban megszületett a táncolni vágyás gondolata. Szabó Sándor felismerte ezt és a rendszerváltás után ő volt az, aki tanítani kezdte a helyi táncokat: körtáncot, pontozót, csárdást. S így lassan összeállt egy kis táncos társaság. Olyannyira belejöttek a táncba, hogy a zenekarral együtt fellépésekre jártak, táncos előadásokat tartottak. Így jutottak el 1994-ben a Gyulán megrendezett néptáncfesztiválra, ahol első alkalommal már aranyminősítést szereztek, amely a néptáncosok körében a legelismertebb díjnak számít. Ebben az időszakban született meg a csoport neve is. Szilágyi András , az alapítvány alapítójának elmondása szerint: ,,megkértek, hogy készítsek egy szórólapot. Az első dolog, amit rá kellett írni, az a csoport neve volt. Hát nekünk nevünk még nem volt. Magyarlapádon a tájszólásra az a betű használata jellemző. Így Lapádon azt a mondatot, hogy ,,ropja a táncot” úgy mondják, hogy ,,rapja a táncat”. Így lett a csoport neve: Rapó.”

Azóta a tánccsoport tagjainak gyerekei, unokái is megtanulták a helyi táncokat és már a negyedik generáció tánccsoport működik. A gálán is a legkisebbek aratták a legnagyobb sikert, épp a tábor ideje alatt történt meg a névadás is : a legfiatalabb  magyarlapádi tánccsoport Surgyé név alatt lépett színpadra, a talpalávalót pedig  a legifjabb zenekar, a Zerezáj húzta.

A jubiláló Rapó tánccsoport legemlékezetesebb pillanatait Bartha (Sipos) Ágnes és Szilágyi Péter dokumentumértékű fotókiállítása tárta a nagyközönség elé.

BASA EMESE

Támogatók:

Communitas Alapítvány

Comm_logo

Bethlen Gábor Alapítvány

BGA_alap_146

MOL

mol