Az álmodó és nagyra törő város
Nagyenyed a XIX-XX. század fordulóján
1. Szavalat: Szentimrei Jenő: Nagyenyed (Bajusz Katalin)
Áprily Lajos: „Tizenhét esztendeig laktam ebben a dús hagyományú és dús gyümölcstermésű kisvárosban, a legszebb jonatán-és pónyikalmák, és a legpompásabb szőlők és borok istenáldotta földjén.”
Szentimrei Jenő: „Megvan ez a város most is. Magyarul Enyednek, románul Aiudnak hívják… Úgy fekszik, mintha a Maros lapályáról egy óriás tenyér felemelte és nyakába akasztotta volna annak a mögötte emelkedő hasas szőlőhegynek, mely szoptató mellét odatartja a városnak: igyatok, enyediek, gyermekeim, szívesen kínálom.
Őrhegynek hívják ma is ezt a hegyet, s az ő délnek nyitott mellén terem a jó enyedi bor.”
