Nőnap a Bitai Panzióban

Közzétéve Szerző:
Három szerencsés pár nyert az RMDSZ farsangi bál tomboláján nőnapi ajándékot. Székely Béla és Júlia Felenyedről, Fosztó Árpád és Ilona Miriszlóról, valamint Zsiga István és Jutka Csombordról nyerte meg a Bitai házaspár által felajánlott, teljes ellátású márciusi hétvéget. Torockón, a festői környezetben található panzióban, a kinti havas idő ellenére meleg fogadtatásban volt része a Fehér megyei RMDSZ iroda öt munkatársának és családjuknak. Az iroda tagjai úgy érezték, hogy végre, valaki kívülálló is értékeli a munkájukat.
Köszönjük a Bitai házaspárnak a meghívást, az együtt töltött felejthetetlen hétvéget.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Farsangtemetés esővel és miniszteri meglepetés-látogatással

Közzétéve Szerző:
Az egyházi ünnepeken kívül a farsangtemetés az egyedüli olyan hagyományos régi szokás, amit a torockóiak a mai napig éltetnek. Régen még a húshagyó kedd utáni első vasárnapon tartották, egy ideje áttették szombatra. Ez azonban mit sem változtatott a látványos farsangbúcsúztatás népszerűségén: az idén is számos turista érkezett a Székelykő alatti településre, hogy az utcára sereglő helybéliekkel együtt ünnepelje a télűző farsangtemetést. A tél azonban más véleményen volt: az idén mintha csak erre a napra várt volna a hűvös, esős idő. A jókedvet viszont nem sikerült elűznie, sőt, az esernyők csak még színesebbé tették a forgatagot, és mindenki nagyszerűen szórakozott: egész Torockó igazi „bálteremmé” változott. A rendezvény szintjét tárlatmegnyitó és könyvbemutató emelte, valamint az, hogy váratlanul megjelent Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter is, aki elmondta: hosszadalmas folyamat, amíg a település felkerül az UNESCO világörökség listájára, de Torockó megérdemli azt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Az álmodó és nagyra törő város

Közzétéve Szerző:
Nagyenyed a XIX-XX. század fordulóján
 
1. Szavalat: Szentimrei Jenő: Nagyenyed (Bajusz Katalin)
 
Áprily Lajos: „Tizenhét esztendeig laktam ebben a dús hagyományú és dús gyümölcstermésű kisvárosban, a legszebb jonatán-és pónyikalmák, és a legpompásabb szőlők és borok istenáldotta földjén.”
Szentimrei Jenő: „Megvan ez a város most is. Magyarul Enyednek, románul Aiudnak hívják… Úgy fekszik, mintha a Maros lapályáról egy óriás tenyér felemelte és nyakába akasztotta volna annak a mögötte emelkedő hasas szőlőhegynek, mely szoptató mellét odatartja a városnak: igyatok, enyediek, gyermekeim, szívesen kínálom.
Őrhegynek hívják ma is ezt a hegyet, s az ő délnek nyitott mellén terem a jó enyedi bor.”

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →