Nőnap a Bitai Panzióban

Három szerencsés pár nyert az RMDSZ farsangi bál tomboláján nőnapi ajándékot. Székely Béla és Júlia Felenyedről, Fosztó Árpád és Ilona Miriszlóról, valamint Zsiga István és Jutka Csombordról nyerte meg a Bitai házaspár által felajánlott, teljes ellátású márciusi hétvéget. Torockón, a festői környezetben található panzióban, a kinti havas idő ellenére meleg fogadtatásban volt része a Fehér megyei RMDSZ iroda öt munkatársának és családjuknak. Az iroda tagjai úgy érezték, hogy végre, valaki kívülálló is értékeli a munkájukat.
Köszönjük a Bitai házaspárnak a meghívást, az együtt töltött felejthetetlen hétvéget.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Farsangtemetés esővel és miniszteri meglepetés-látogatással

Az egyházi ünnepeken kívül a farsangtemetés az egyedüli olyan hagyományos régi szokás, amit a torockóiak a mai napig éltetnek. Régen még a húshagyó kedd utáni első vasárnapon tartották, egy ideje áttették szombatra. Ez azonban mit sem változtatott a látványos farsangbúcsúztatás népszerűségén: az idén is számos turista érkezett a Székelykő alatti településre, hogy az utcára sereglő helybéliekkel együtt ünnepelje a télűző farsangtemetést. A tél azonban más véleményen volt: az idén mintha csak erre a napra várt volna a hűvös, esős idő. A jókedvet viszont nem sikerült elűznie, sőt, az esernyők csak még színesebbé tették a forgatagot, és mindenki nagyszerűen szórakozott: egész Torockó igazi „bálteremmé” változott. A rendezvény szintjét tárlatmegnyitó és könyvbemutató emelte, valamint az, hogy váratlanul megjelent Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter is, aki elmondta: hosszadalmas folyamat, amíg a település felkerül az UNESCO világörökség listájára, de Torockó megérdemli azt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az álmodó és nagyra törő város

Nagyenyed a XIX-XX. század fordulóján
 
1. Szavalat: Szentimrei Jenő: Nagyenyed (Bajusz Katalin)
 
Áprily Lajos: „Tizenhét esztendeig laktam ebben a dús hagyományú és dús gyümölcstermésű kisvárosban, a legszebb jonatán-és pónyikalmák, és a legpompásabb szőlők és borok istenáldotta földjén.”
Szentimrei Jenő: „Megvan ez a város most is. Magyarul Enyednek, románul Aiudnak hívják… Úgy fekszik, mintha a Maros lapályáról egy óriás tenyér felemelte és nyakába akasztotta volna annak a mögötte emelkedő hasas szőlőhegynek, mely szoptató mellét odatartja a városnak: igyatok, enyediek, gyermekeim, szívesen kínálom.
Őrhegynek hívják ma is ezt a hegyet, s az ő délnek nyitott mellén terem a jó enyedi bor.”

Egy kattintás ide a folytatáshoz….