Balog István (jobbról a második) maga sem hitte volna,
hogy a miniszter is ott lesz a tárlatmegnyitón – HORVÁTH LÁSZLÓ
Furcsa, jelmezes, maszkos alakoskodók, „ördögök” cikáztak ide-oda idén is Torockó utcáin, hogy bekenjék a vendégek arcát – különösen a visongó lányokét – fekete és piros festékkel. Velencei karneváli hangulat volt – de galambok nélkül –, és ha kissé feljebb tekintettünk, mégiscsak ott láthattuk a köd mögül kikandikáló Székelykőt és átellenben az Ordaskőt. Torockón vagyunk és farsangtemetés van, legyünk tehát ma kivételesen vidámak – fordul meg a látogató fejében, miközben beszippantja a jó torockói, hegyi levegőt. Az ember még az esőt is hajlamos elfelejteni jókedvében, pedig már előkerültek az esernyők is – de ettől még színesebb lett a tömeg.
A farsangi menet
A Kriza János Művelődési otthon alagútszerű kijáratában már délután fél három felé megjelent a várva várt menet, amelyben, a hagyományoknak megfelelően csak legények vonulhatnak fel. Elöl a piros mellényes, bő gatyás, népi ruhába öltözött „betyárok” csináltak helyet maguknak, majd mihelyt ez sikerült, elkezdtek pattogtatni, olyan vidáman, elszántan, és olyan hangerővel, hogy talán az egész Torockón hallatszott: hadd tudja meg mindenki, hogy elindultak.
Rögtön utánuk a muzsikusok következtek – a fiatalok között már hosszú évek óta Vernes László idős vállalkozó tangóharmonikájának muzsikája is szórakoztatja a közönséget. Az álpap és a kántor fekete öltönyben, utóbbi fekete szemüveggel követi a muzsikusokat, majd jön az ifjú pár, szép népi viseletben pompázva. Persze a menyasszony is legény, de messzebbről ezt alig látni, olyan jól van maszkírozva, kifestve. Utánuk az alakoskodók következtek, a rendkívül aktív ördögök, majd a zsidók, cigányok és az ugyancsak jól kifestett vénlányok, akik szokás szerint hangosan siránkoztak amiatt, hogy eddig még nem akadt férjjelöltjük. Régebben volt halált osztogató kaszás is meg gólya, amelyik megcsipkedte a lányokat, és babát ígért a következő évben – ez az ígéret ma is nagyon elkelne Torockón –, ám az idén kimaradtak a menetből. A kéregető szenesember után – akinek kosarába tojást és pénzt tettek a falubeliek, hogy a farsangi menet főszereplői este jól vacsorázhassanak – a menet végén ott haladt a szamaras szekér, Farsang Döme koporsójával.
Másfél órás bolondozás után a menet visszatért a vajorhoz, ahol a hagyományokhoz híven megsemmisítették Farsang Döme koporsóját, majd felsorakoztak a tömörülő közönséggel szemben. Az álpap és a kántor a rigmusba szedett krónikáját természetesen Farsang Döme jelképes halálának az említésével kezdte: „tegnap este még tömte magába a húsos vacsorát, nem is gondolta, hogy ma üljük a torát.” Aztán szó került a tanács és a tisztségviselők viselt dolgairól, az ígért futballpálya használata helyett a kocsmázásról, az utak állapotáról, a siralmas mezőgazdasági segélyekről, a szegénységről, a fabeszerzés viszontagságairól, a késlelkedő pályázatokról és még sok mindenről, persze könnyed, humoros formában, hiszen: „Megszólunk mindenkit, aki megérdemli, s ha akar, próbáljon másképpen viselkedni.”
Népi táncok parádéja
A farsangtemetés délutánja a további szórakoztatást szolgálja, sokan gyűlnek össze az évenként rendszeresen idelátogató népi együttesek műsorára is. Idén a várfalvi neves néptáncegyüttes mutatkozott be elsőnek, aranyosszéki, klasszikus táncrendjük az idén is igazi siker volt (ők – Nagy Zsolt révén – segítik jelenleg a torockóiakat is, hogy saját tánccsoportot hozzanak létre). Utánuk a magyarlapádiak előadása következett, amelyet már évek óta a fiatal generáció – Sipos Ferenc és hagyomány-felújító csapatának tehetséges utódjai – ad elő, szintén nagy sikerrel. A remek táncelőadásokat este a fiatalok és idősebbek hajnalig tartó jó hangulatú bálja követte, amely egyben a farsang záróakkordja is volt.
Képkiállítás meglepetésekkel
Az utóbbi években a farsangtemetés ünnepi hangulatát, a várakozás délelőtti óráit kulturális jellegű programok teszik egyre vonzóbbá. Szombaton 11 órakor, Balog István enyedi festőművész, az Inter-Art igazgatójának egyéni kiállítását nyitották meg a Tóbiás Éva Galériában. A kellemes meglepetést Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter szerezte megjelenésével, akit az eseményre Kováts Krisztián megyei RMDSZ elnök hívott meg.
A kiállító munkásságát Horváth Gyöngyvér kolozsvári grafikus ismertette, aki Balog Istvánt nyugtalan, alkotó művésznek nevezte, aki ugyan Nagyenyed szülötte, de művészként Torockó szerelmese. Művészete örökös útkeresés, kísérletezés – nemcsak festészettel, grafikával, szobrászattal, hanem írással is próbálkozik. A művész egyébként kiállításának anyagát a helyi táj ihletettségéből alkotta, ami pedig a technikáját illeti, „most éppen így festette meg őket.”
Hadarig Ioan, az Inter-Art művészi vezetője után Kelemen Hunor minisztert is felkérték a véleménynyilvánításra. Mint elmondta, ki is akarta használni az alkalmat, hogy magyarul szólhasson a torockóiakhoz (beszédét egyébként azonnal fordították románra), és megjegyezte, hogy Balog István nemcsak kiváló XXI. századi művész, hanem nagyszerű szervező is, hiszen az Inter-Arton keresztül megmutatja Romániát a világnak, ilyen értelemben pedig művészeti nagykövet szerepét tölti be.
A kiállításmegnyitón ott volt Krecsák Albert enyedi alpolgármester is, aki minden magyar esemény aktív részvevője és támogatója. Derültséget azonban nem ő, hanem a helyi polgármester, Szőcs Ferenc okozott, aki – vélhetően farsangkor mindent szabad alapon – így fogalmazta meg bejelentését: „megegyeztünk Balog Istvánnal, hogy ha meghal (jelenleg 42 éves – szerk. megj.) Torockóra hagyja kiállításának anyagát”.
Kelemen Hunor egyébként torockói látogatása során elmondta: nem először vesz részt az ottani farsangtemetésen, és hogy meg kell őrizni ezeket a szokásokat, mert „hozzátartoznak a magyarság és a románság hagyományaihoz”. A miniszter azt is elmondta, hogy a helyi hatóságok kérésére a művelődési minisztérium elkezdte a közbenjárást annak érdekében, hogy Torockó felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára. Hozzátette: elindították az eljárást, de hosszú és bonyolult folyamatról van szó, amelynek első lépése az, hogy a település az idén vagy 2011-ben a várakozási listára kerül. „Időbe telik, de én úgy hiszem, Torockó megérdemli, hogy felkerüljön a listára” – magyarázta.
Rendhagyó útikalauz
Ugyancsak a farsangtemetés napján mutatták be Hantz Lám Irén kolozsvári írónak, a Brassai Sámuel Líceum nyugdíjas földrajztanárának a legújabb munkáját, a Rendhagyó útikalauzt, amely a község két falujáról, Torockóról és Torockószentgyörgyről szól. A Stúdium kiadó gondozásában tavaly megjelent könyv hátlapján rövid szövegében Egyed Emese így ír a műről: „rendhagyó, mert a turistaútvonalak és érdekességek leírása mellett szól azokról az irodalmi, művészeti alkotásokról is, amelyeket ennek a tájnak a különleges hangulata ihletett.”
A szerző alaposan és következetesen dokumentálta művét, így alakult ki egy olyan összkép, amelyben, minden különbözősége ellenére, a két falu sorsa valahol mindig összeér. Ezt érezheti az erre vetődő, egyre számosabb turista is, aki megérti a könyv olvasása közben, hogy mit is jelent e kis völgy a maga helyi sajátos történetével a magyar nemzet történelmében. A kiadvány ugyanakkor nagyszerű tájékoztató a természetjáróknak is: turista útvonalaival, térképével, az ünnepek és népi szokások leírásával, a fák és kövek világával gazdagítja a történelmi szálat.
A könyvbemutató alkalmával a Torockó iránt rajongó író bejelentette: elkészült a kötet angol fordítása, és készül a román változata is.
*
A farsangtemetés délelőtti és délutáni programjának előkészítésében, lebonyolításában nagyon sokan részt vettek a faluból. Örvendetes, hogy a fiatalok, Lakatos Botond vezetésével áldozatos munkával fenntartják ezt a hagyományt, de a falu egy emberként várta a messzi földön is híres farsangtemetésre a látogatókat. Minden elismerésünk nekik, a torockói embereknek, a szombati napért!
Szabadság, 2010. március 01.