Ismét rendhagyó előadással jelentkezett az Osonó társulat Nagyenyeden február 18-án, a Bethlen Gábor Kollégium tornacsarnokában, amelyet úgy rendeztek be, akár egy stúdiószínpadon. Előadásuk valahogy nem is illett volna a díszteremhez: a sportra használt tér közepe ezúttal valóban az ő játszó-terükké vált. A vászonfalakkal körülzárt placcon egyre tágult a tér, mert monológjaikkal és a modern technika számtalan eszközével befogták szinte egész mai, zűrzavaros, vakvágányoktól sem mentes életünket. Sem a múltat, sem a válaszokat nem kutatták, nem keresgélték. A közönség – negyven érdeklődő – székeken, padokon és matracokon helyezkedett el, egy szinten a szereplőkkel. Előadás közben csak a figyelő tekintetek „tapsoltak.” A végén, valamivel több, mint egy óra eltelte után hét nyelven is közölték, hogy csendet szeretnének. Csak a gondolatok röpködtek némán. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →