ÖTVEN  ÉVES  OSZTÁLYTALÁLKOZÓ

ÖTVEN  ÉVES  OSZTÁLYTALÁLKOZÓ                                                               

Egy nap, egy élet, avagy egynapos örömök

 

          Emlékezetes esemény zajlott vasárnap, 2018  május  27-én Torockón.

     A több mint egy éves tervezgetés és szervezés eredményeként sikerült egybegyűjteni   ötven év után az 1968-ban végzett , az akkor nyolcadikos diákokat. Mintha csoda történne : előkerül a régi osztálynapló, felbukkannak évtizedek óta nem látott  kedves arcok,  néhányukat megismerjük  hangjuk  után is, átöleljük azokat, akikkel megosztottuk gyermekkorunkat , vagy néha még a zsíros kenyerünket is.

    Eljött az a nap, amikor szívünkből kicsordul a sok sok emlék, egymás szavába vágva emlegetjük az akkori csínytevéseket. Csodával határos  ez az érzés, hogy nem érezzük az ötven év elteltét ( csak látjuk), és mintha csak tegnap ballagtunk volna el, úgy folytattuk a  a beszéd fonalát.Valahol elkallódik lelkünk mélyén az öt évtized, homályba borítva mindazt, ami kellemetlen volt, és előcsalogatva azt, ami valóban érték és szép emlék.  Reggel kilenckor kezdődik az osztályfőnöki óra.

     A nyolcvannégy éves osztályfőnök, Balázs Anna tanítónő, irigylésre méltó frissességgel olvassa a naplót, hallgatja a rövidre fogott életsorsokat . Jelen van, s köszönt minket Simándi Ibolya tanító néni is , aki  az elemi osztályban  tanított minket . Sok minden eszünkbe jut, olyasmi is, amire évek óta nem figyeltünk. Mind meglett férfiak és  élet járta asszonyok vagyunk,  szomorúak és vidámak, néhányan már, sajnos  özvegyek. Fájdalommal nyugtázzuk, hogy az akkori osztályból  kilencen már nincsenek az élők sorában. Gyorsan pereg le a rövidke óra, s mégis belefér a jelenlevő huszonhárom ember életmeséje, a hiányzó Harmath Márta tanítónő szépen írott gondolatai, az egykori Májay Endre unitárius lelkész  Torockóról szóló  , fájdalmas búcsúverse, valamint e sorok írója  Hazakerekedünk című verse. A megszokott rendben felállunk csoportképet készíteni, nevetgélünk és majszoljuk a finom somodi kalácsot, ami nélkül nincs torockói ünnep. Aztán a harangszó hívó szavára átvonulunk a templomba,  s a hófehér áhítatban  imádkozunk megköszönve mindazt, amit az Úristen megengedett és segített az életünkben. Csécs Márton. unitárius lelkipásztor  szép prédikációja után kegyelettel adózunk a már nem élő osztálytársak emléke előtt, és  leteszünk egy-egy szál virágot   az Úr asztalára . Olyan ez az egész eseménysorozat mint egy gyöngyfüzér. Szép rendben, aprólékosan megszervezve, mintha életünkre szeretnénk tiszta gyöngyből  koszorút  helyezni, mintha soha meg sem szakadt volna a sor egy percig sem, mintha soha el sem váltunk volna egymástól.        Az ebédre terített  fehér asztalhoz már negyvenegy ünneplő sorjázik, és jól esik a közös ebéd és a szép nótázgatás,és újra meg újra meghatódva csodálkozunk rá a gyönyörű sziklaóriásra, a Székelykőre, melynek szirtjére lassacskán fénykoronát vetít a lebukó nap.  ,,Ha visszasüt a nap, holnap  jó idő lesz,,-mondták  öregjeink.          Gyönyörű, gyönyörű ez a táj, ez a vidék!  Hálával gondolunk mindazokra, akik e völgykatlan ölén gondunkat viselték, tápláltak és oktattak, tanítók, szülők, rokonok, drága jó barátok. Köszönettel tartozunk Botár Gyulának, a hűséges ötletgazdának, ( aki velem együtt) szervezte és végigjárta , személyesen kézbesítve az ízlésesen megszerkesztett és nyomtatott meghívókat, és aki lelke volt az egész rendezvénynek. Köszönjük Király Ferencnek, aki egyházunk gondnoka is, a templomban kiállított , kinagyított osztályképet, valamint  Kun Kriza Ilonának a kötetei eladásából összegyűlt pénzösszeget , melyet adományként a templompadok  javítására felajánlott. Köszönet mindazoknak, akik komolyan vették a meghívást és hosszú utat vállalva, Budapestről, Szatmárról, Vajdahunyadról, Kolozsvárról,Miskolcról, és más helységekből,  meg a szomszéd faluból Torockószentgyörgyről,  nehézségeket leküzdve, más családi eseményt  félre téve, ezt a szép napot velünk óhajtották eltölteni. És nem utolsó sorban köszönjük a jó Istennek a verőfényes szép napot, ami emelte a nap sikerét és fokozta lelkünk melegét!

  Nagyon reméljük, hogy a mi életünkre is visszasüt a nap és lesz még sok szép holnapunk és jó időnk.

 

HAZAKEREKEDÜNK

 

Fenyők zúgásában őstanyáink várnak,

Hulló virágszirma maradt csak a nyárnak.

 

Vállam terhek alatt görnyedezik néha

De ha lehet jövök a régi hajlékba.                                                                 

 

Visszavár az erdő, visszavár a szikla,

S két szemem felragyog, mint parázsló szikra,

 

Mikor selyembojtos, vadvirágos rétem,

Üdvözölni lágyan fodrózik elébem.

 

Jó most itthon lenni, fészekalján lenni,

Áldott öröm s béke hazakerekedni!

 

Anyám háza fölött fényesebb a csillag,

Még az öreg Nap is kedvem szerint ballag.

 

Itthon minden tisztább, ékesebb a szó is,

Kékebb a magas ég, fehérebb a hó is.

 

Igazabb az igaz, szélesebb a széles,

Melegebb a meleg, édesebb az édes!

 

Kun Kriza Ilona