NÉPTÁNCOKTATÁS ANGLIAI MAGYAROKNAK CSOMBORDON
Októberben a Pipacs Néptánccsoport viszonozza a látogatást
2018 július 27.-augusztus 5. között jó muzsikaszó szűrődött ki egész nap a csombordi kultúrotthonból, a faluban pedig hamar elterjedt a hír: Angliai vendégek érkeztek néptáncot tanulni a Pipacstól!
Az egyhetes tábor résztvevőit szeretettel fogadták a csombordi néptáncosok, élükön Boros Erzsébet tiszteletes asszonnyal, népdalénekessel. A szigetországi vendégek Doka Sándornak, a Pipacs Néptánccsoport egykori oktatójának köszönhetően kerültek kapcsolatba a csombordiakkal, de közreműködött két másik erdélyi származású néptáncos is. Nyolc táncos érkezett családjával együtt a Maros-parti faluba, hogy „ csak tiszta forrásból” tanulják meg a vidék jellegzetes táncait, népdalait.
Autentikus magyar hangzás: Readi Dance és a Folktone
A kontinens két távoli részén élő magyarok hamar megtalálták a közös hangot, hiszen mindannyian jól beszélik anyanyelvüket és a tánctanulás terén is komoly tapasztalataik vannak már. A Readi Dance nevet viselő néptánccsoport tagjai Angliában élő magyarok, akik féltve őrzik anyanyelvük, nemzeti identitásuk, népi hagyományaik. Nevüket (…igen, nem elírás) Reading város rövidítéséből nyerték, ez egy Londontól 80 km-re fekvő település, ahol a próbákat tartják. A 2015 szeptemberében alakult csoport repertoárjában a Kárpát-medence táncai találhatók, nagy számban erdélyi (mezőségi, kalotaszegi, vajdaszentiványi ) táncok is. Jelenleg 13 tagot számlál az együttes, ez a szám folyamatosan bővül vagy apad, a kinti élethelyzettől függően. Próbára hetente egyszer sikerül összegyűlni, és azok minden bizonnyal eredményesek, hiszen már több fellépést vállaltak Angliában.
Kísérőzenekaruk is van, a Folktone, csupa tapasztalt muzsikusokkal, ez a legismertebb Angliában működő magyar népi zenekar. Prímásuk, Römer Ádám, a City of Birmingham Simphony Orchestra szólamvezető brácsása, profi népzenész; a brácsán és kobozon játszó Ferencz Tamás a táncművészeti főiskola néptánc szakán tevékenykedik; Lovászi András kitűnő cimbalmos, de szinte bármilyen hangszert megszólaltat és sikeres hangszerkészítőként él Londonban, Alilovič Gojko, vajdasági származású magyar pedig nagyszerű nagybőgős.
Életképek a szigetországban élő magyarokról
Mivel mindenki nagyon szépen, akcentus nélkül beszélt magyarul, az ottani lehetőségeikről érdeklődtünk: hogyan sikerült ilyen szépen megőrizni anyanyelvük, szokásaik, identitásuk?
A felnőttek esetében a néptánc, a gyerekeknél pedig az ún. magyar iskolák jelentik a legfontosabb megtartó erőt – hangzott a válasz. A harmadik fontos tényező, a vallás gyakorlására már kevesebb lehetőség van: Londonban létezik ugyan református, római katolikus templom illetve a Szent István Ház, ahol minden vasárnap istentiszteletet, misét tartanak, továbbá Oxfordban van az ökumenikus szellemiségű baptista gyülekezet, sajnos sokszor 2-3 órás autóutat kell megtenni vasárnap kora reggel ahhoz, hogy időben odaérhessenek, és ezt nem mindenki vállalja.
Annál hatékonyabbnak bizonyulnak ellenben a vasárnapi iskolák, Angliában körülbelül 20 van belőlük. A kéthetente, szombatonként végzett foglalkozások teljes mértékben biztosítják a nyelvápolást, a ringatóktól kezdve a kézműves foglalkozásokon át az anyanyelvfejlesztő játékokig.
Arra a kérdésünkre, hogy más kint élő nemzetekhez képest, mennyire fontos a magyarok számára az identitásuk megőrzése, nagyon biztató választ adott mindenki. A sokféle betelepedő vagy csak ideiglenesen munkát vállalók közül kiválnak a lengyelek, ők sokkal többen vannak és kitűnően ápolják hagyományaikat, de a magyarok is „tartják magukat”. Volt olyan eset is, amikor egy vegyes házasságból származó gyereket is hozzájuk írattak, mert hasonló román nyelvű oktatási lehetőség nincs, csak az ortodox egyháznak van oktatási kínálata, de az kevésbé volt vonzó számukra. A szülők általában lelkesednek a néptánc, a magyar iskolák, a cserkészet iránt és mindenfajta tevékenységbe besegítenek, a pozitív hozzáállás pedig ösztönzően hat a kezdeményezőkre. Mindenben önfenntartóak, most alakulnak szervezetté azért, hogy pályázatokon vagy a Kőrösi-programban részt vehessenek. A 26 éves múltra tekintő MAOSZ, azaz a Magyarok Angliai Országos Szervezete valamivel támogatja őket, például terembérre adott támogatást és egyszer kaptak népviseletre is pénzt.
A szükséges anyagiakat ezért saját maguk próbálják előteremteni. Az idén tanultak be egy olyan koreográfiát, amellyel már belépődíjat is lehet kérni és amelyet mindenek előtt saját rendezvényükön fognak bemutatni, a Hungarian Culture Day-en, ahol a néptánc és a magyar ízek mellett kézműves foglalkozások is lesznek és legalább tíz magyar árus kínálja majd portékáit (ezeknek is van már saját egyesületük), a bevételt pedig a magyar iskoláknak osszák ki, amelyek ezáltal alapszinten fenn tudják magukat tartani. Az október 13-án megrendezésre kerülő eseményre meghívták a Pipacs Néptánccsoportot is, és remélik, hogy a kialakulóban levő testvérkapcsolatnak köszönhetően, jövőre ismét megszervezik a csombordi tábort.
Amit eddig sehol sem láttak…
A barátságos, roppant közlékeny vendégek saját bevallásuk szerint nagyon jól érezték magukat Csombordon. Ilyen igazi táborban sem voltak soha együtt, csak kisebb csapatépítő foglalkozásokon- ezért is emlékezetes lesz számukra ez az erdélyi út. Kedves fogadtatásban volt részük, igazi barátságok szövődtek, a próbák mellett került idő másfajta tevékenységekre is. Nagy örömöt jelentett számukra, hogy meglátogathatták a helyi református templomot, ahol egy kis helytörténeti ízelítőt is kaphattak, egy másik napon pedig Torockóra kirándultak, ahol szívesen elidőztek a néprajzi múzeumban. A közös bográcsozás is jó kikapcsolódás volt számukra, élvezték a zsíros kenyeres „főzést” is és az is abszolút újdonság volt számukra, hogy fáról szedett friss gyümölcsöt kóstolhattak.
A legnagyobb élményt mégis az jelentette, hogy az egyik néptáncos, Köble Tibi, meghívta a csapatot a nagytatája születésnapjára, akit szintén Tibornak hívják, akárcsak az édesapját is. A vendégek számára szívet melengető látvány volt bepillantást nyerni a három generáció életébe és látni, amint együtt énekelnek- ilyesmit sehol sem tapasztalhattak, ráadásul az esemény a család jóhírű borpincéjében zajlott…
Az egyhetes tábort közös fellépéssel zárták: a zsúfolásig megtelt kultúrotthonban pedig jól meg kellett figyelni, kik az itthoniak és kik a vendégek, hiszen népviseletben pompázva és a táncban is összekovácsolódva, egy nagy csapatnak tűnt mindenki.
A csombordiak számára ezzel nem ért véget a táncolás és barátkozás, hiszen alig tették ki a lábuk a kapun az angliai vendégek, a tánccsoport tagjai Örkény felé vették útjukat, ahova a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően juthattak el. Az augusztus 5-12 között megrendezésre kerülő 33. Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánctábor kapui már a tavaly megnyíltak a Pipacs Néptánccsoport előtt, Boros Erzsébet pedig hat éve tanít ott népdalokat. Talán igaz a mondás, hogy a néptáncosoknak van a legtöbb barátjuk a világon…
BASA EMESE
TÁMOGATÓ: BETHLEN GÁBOR ALAPKEZELŐ ZRT.
