LELKESEBB CSOPORTOK, JOBB TÁNCTUDÁS, TÖBB NÉPVISELET
Ezekkel a szavakkal lehetne tömören jellemezni a Csoóri Sándor Programnak köszönhető támogatások hatását Fehér megyében, amelyek mannaként csöppentek a szórványvidék hagyományápolói számára.
Mint ismeretes, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felvállalt program a népi kultúra területén, közösségteremtő műfajokban működő – Magyarországon a hazai és nemzetiségi, az anyaország határain túl pedig a magyar néptáncos, népzenei és népdalköri – szervezeteket, közösségeket kívánja támogatni, évente meghirdetett kiírásokkal. Erdélyben elsősorban a néptánccsoportok, néptáncegyüttesek részesültek támogatásban, az Erdélyi Néptáncszövetségen kívül összesen 270-en, de a népzenészek is élhettek a lehetőséggel, 20-an pályáztak sikerrel. Minden bizonnyal ez az eddigi legnagyobb támogatás, amelyet a népi hagyományok megőrzésére kaptak az erdélyiek, Fehér megyében 10 néptánccsoport tartozott a kedvezményezettek közé. Figyelemreméltó összegekről van szó, a környéken a legkisebb támogatás összege 1.200.000, a legnagyobb pedig 1.900.000 forint volt, átlagosan másfél millió forint jutott a néptánccsoportoknak, amit szerződésben pontosan meghatározott költségekre fordíthattak.
A 2017-es pályázatok futamideje június végén zárult, így már konkrétan lehet érzékelni azok hatását a nyári szezon különböző rendezvényein. A rendkívüli lehetőség váratlanul ért mindenkit, egyesek az internetes felületen történő elszámolástól féltek, sokan azért izgultak, hogy sikerül-e időben megvarratni a viseleteket, elkészíttetni a lábbeliket, hiszen most derült fény arra, milyen kevés szakember dolgozik a szakmában. De végül mindenkinek sikerült teljesítenie, amit felvállalt.
A legnagyobb összegeket a népviselet elkészítésére költötték az egyesületek. Egyesek a helyi viseletet varratták meg, például a bethlenszentmiklósiak, a torockószentgyörgyiek és a vajasdiak, ugyanakkor a felvinciek, a gyulafehérváriak és a miriszlóiak körében kedvelt volt a mezőségi népviselet. Páran a már betanult táncrendhez varrattak fellépő ruhát, például a miriszlóiak kalotaszegit, az enyediek pedig vajdaszentiványit, a csombordiak és a székelykocsárdiak pedig a hiányzó vagy már kinőtt darabokkal egészítették ki meglevő ruhatáruk. Gyulafehérváron karaktercipőket és csizmákat, Vajasdon csizmákat készíttettek mindenik csoporttag számára.
A néptáncoktatásra is tetemes összegeket áldoztak Csombordon, Felvincen, Gyulafehérváron, Magyarlapádon és Nagyenyeden, hangszeroktatás pedig Gyulafehérváron, Székelykocsárdon, Vajasdon és Nagyenyeden folyt, utóbbi esetében idén 25 résztvevő csatlakozott a népi muzsikusok táborába, ami rekord a Bethlen Gábor Kollégium történetében.
A pályázati kiírás – korlátolt összegben- lehetővé tette a néptánctevékenységekhez szükséges műszaki kellékek, így például hangfalak, erősítők, mikrofonok beszerzését is, a bethlenszentmiklósiak, a csombordiak, a székelykocsárdiak és a torockószentgyörgyiek éltek ezzel a lehetőséggel.
Fehér megyében soha nem látott lendületre kapott ez a tíz néptánccsoport, valódi oxigén volt ez a támogatás mindannyiuk számára.
BASA EMESE
Főtámogató: Emberi Erőforrások Minisztériuma- Csoóri Sándor Program
