A keresztyén közösségépítés és az Istennel való kapcsolatunk erősítése mellett nagy hangsúly tevődött ugyanis arra, hogy a gyerekek bepillantást nyerjenek a szórvány közösségek életébe, mindennapjaiba. Magyarigeni ottlétünk alatt benépesedett a magyarigeni református templom és környéke, jóleső gyerekzsivaj, bensőséges gyermeki éneklés költözött a templom és környékének néma falai közé. Az addigi szinte üres templomban a reggeli áhítatok alkalmával reggelenként hangzott Isten megtartó, megerősítő igéje. Minden nap az Ige üzenetével szívünkben indultunk utnak. Meglátogattuk a Magyarigennel szomszédos falvakat (Magyarsárd, Boroskrakkó), ellátogattunk Gyulafehérvárra, Nagyenyedre, Torockóra, Algyógyra. Csodálatos Árpád-kori templomokat mutattunk meg a gyerekeknek Sokszor elszorult, szomorú szívvel maguk a gyerekek fogalmazták meg, hogy ezekben a gyönyörű régi templomokban már nincsenek hívek, akik betöltsék azt és dicsérjék benne Istent.
Ottlétünkért és a még meglévő háromszéki közösségeinkért hálát adva indultunk haza kérve Istent, hogy viseljen gondot erdélyi magyar gyülekezeteinkre.