Pünkösd harmadnapján, 2019. június 11-én került sor az első olyan óvodai játszótér felavatására Fehér megyében, amely a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program keretében valósult meg. A következő játszótér kialakítása nagy valószínűséggel Székelykocsárdon lesz, ahol már megvannak a beruházáshoz szükséges engedélyek
A Magyar Kormány 2016 decemberében hozott döntést a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program támogatásáról. Az összességében 38,5 milliárdos projekt a jelenleg futó legnagyobb költségvetési külhoni program. A támogatás a Nemzetpolitikai Államtitkárság illetve a Bethlen Gábor Alap közreműködésével valósul meg.
Az óvodák, bölcsődék, iskola-óvoda komplexumok, kapcsolódó köznevelési intézmények és környezetük építését, felújítását, az óvodapedagógusok képzését, az egészségügyi, sport- és rekreációs szolgáltatások fejlesztését, a védőnői szolgálat fejlesztését és virtuális óvoda létrehozását is magában foglaló Kárpát-medencei óvodafejlesztési programról van szó. Első üteme során több mint 200 óvoda esetében lesz bővítés és felújítás, valamint több mint 1500 magyar sarok kialakítására volt vagy lesz mód. Az oktatási segédanyagok nagyban hozzájárulnak az óvodai oktatás színvonalának emelkedéséhez, a magyar kultúrához kapcsolódó ismeretek elsajátításához, továbbá a nemzeti identitás erősödéséhez. Az óvodafejlesztési program kiemelt figyelmet fordít a Kárpát-medencei magyar óvodapedagógusok szakmai kompetenciafejlesztésére és didaktikai továbbképzésére is, a Fehér megyében megvalósított képzésekről lapunkban már többször is beszámoltunk.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság erdélyi partnere, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség, a program keretében, már számos beruházást és pályázatot megvalósított. Fehér megyében Magyarlapádon került sor az első óvodai játszótér felavatására.
Vetés a jövőért
Magyarlapádon méltó módon ünnepelték meg az eseményt, mely ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a református templomban.
Borbándi András lelkipásztor Pál apostolnak a galatáknak írt leveléből vette az alapigét: „ Aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet”, rámutatva, hogy a megépített játszótér az életre irányítja a tekintetünket, hiszen az emberből amikor szülő lesz, termőfölddé válik. „ Váljunk olyan néppé, amely akarja vetni és aratni a közösségei megmaradását!”- hangzott a lelkész biztatása.
Az ünnepség az óvoda udvarán folytatódott, ahol Székely-Bányai Andrea óvónő, az esemény konferálója, egy szép Dosztojevszkij-idézettel üdvözölte a vendégeket és a népes helyi közönséget: „ A gyermektársaság gyógyír a lélekre” és megköszönte a Magyar Kormánynak az 50 ezer lejt meghaladó támogatást, a szülőknek és a helyi cégeknek és alapítványnak a munkálatokban nyújtott segítséget.
Dr Ónody Rita Éva konzul asszony megható üzenetet hozott a falu népének, Orbán Viktor Kolozsváron elhangzott beszédét idézve: „ Budapest szellemi értelemben vett nemzetpolitikát folytat, ami arról szól, hogy a magyar embernek érdemes kimondania: a legnagyobb dolog, ami történhet az emberrel, hogy magyarnak született”. A konzul asszony megemlítette, hogy a program keretében a Kárpát-medencében eddig nagyjából 450 óvoda fejlesztésére és 160 építésére juttattak eddig kormányzati támogatást.
„Békesség Istentől!… Köszönjük!”
Az ünnepi felszólalók sorát Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke követte, akinek Békesség Istentől! köszöntésére a fegyelmezett tömegből egy kisgyerek jó hangosan Köszönjük!-kel felelt, öntudatlanul kifejezve ezáltal a helyi közösség tisztelettudó magatartását, vallásosságát és az itteni gyerekek jólneveltségét. Az RMPSZ alapító tagját láthatóan elérzékenyítette az őszinte gyermeki reakció és egy Goethe- idézettel szólt a felnőttekhez: „ Csak azé az élet és szabadság, aki naponta érte vívni kész!”.
Deák- Székely Szilárd Levente, az RMPSZ Fehér megyei elnöke, biztató szavakat intézett a megjelentekhez, kiemelve: az óvoda udvarán összegyűlt sok ügyes kisgyerek arra enged következtetni, hogy Magyarlapád nemcsak ma, hanem ezentúl is a Fehér megyei szórványmagyarság egyik legerősebb bástyája marad.
Lőrincz Ildikó iskolaigazgató a játék pozitív hozadékaira irányította a figyelmet és Sütő Andrást idézte:” Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát.”
A nagy napra a helyi kisiskolások és óvodások az alkalomhoz illő műsorral készültek, utóbbiak bemutatták néptánctudásukat is, amelynek elsajátításában a Petőfi-programos Hajdara Tamása és Hajdara-Herczeg Hajnalka egyengették lépteiket, majd az ünnepség végeztével felszabadultan birtokba is vették az új játszóteret. A létesítményre és a gyülekezetre Borbándi Erika lelkipásztor mondott áldást.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere, az RMPSZ részéről Kovács Csaba óvodafejlesztési programfelelős, Szabó Ferenc, a magyarlapádi RMDSZ elnöke, hiányzott viszont a helyi vezető testület, Marian Indreiu polgármesterrel az élen.
Mindenki nagyon örült annak, hogy meghívták az eseményre a lapádi óvoda egykori óvónőit és dadusait, akik így sok év után ismét találkozhattak egykori tanítványaikkal. Nevükben Fari Palkó Ilona, a Nagyenyedi Máltai Szeretetszolgálat jelenlegi vezetője mondott köszöntést, Brunszvik Terézt idézve: „Az óvoda egy angyalkert”, a lapádi pedagógusok pedig mindig sokat tettek és tesznek azért, hogy ez a metafora igaz legyen.
„ S megfogadjuk: mindörökké dicsér téged, Magyarlapád!”…
A vendégeket és a lapádiakat egyaránt meglepte a szép ünnepség, az, hogy a játszótér felavatása nem korlátozódott pusztán pár szónoklatra, néhány énekre és a szalag elvágására. Már többször megtapasztalhattuk, hogy Magyarlapád az a hely, ahova szerencsére sok anyaországi pályázati forrás érkezik, de ahol a közösség mindig magától is hozzáad valamit a támogatáshoz…anyagiakban is, de legfőképp szellemiekben.
Így történt ez most is, amikor a több mint 110 éves magyarlapádi óvodai oktatás múltjáról gazdag fotóanyagot gyűjtöttek össze és az óvoda folyosóján rendeztek belőle kiállítást.
Nem utolsó sorban erre az alkalomra időzítette Jeney Mária Erzsébet magyarlapádi gyűjtési anyagát összegző, nagy érdeklődést övező könyvbemutatóját. A nyugalmazott tanítónő 36 évet tanított Magyarlapádon, ahol jelenleg is él, feltáró munkája 3-4 évet vett igénybe. Az alkotás kétségtelenül hiánypótló jellegű, hiszen a faluról mindeddig elég kevés néprajzi írás látott napvilágot, habár többen is végeztek gyűjtőmunkát a helyszínen (legátfogóbb ezek közül: Bárt János: Lapádi vendégség. Néprajzi tanulmányok Magyarlapádról és környékéről, Kecskemét, 2007).
A Lapádi versek, elbeszélő népköltészet című mű legnagyobb erénye, hogy teljes mértékben autentikus, Jeney Mária Erzsébet helyi tájszólásban jegyezte le a hallottakat, a pedagógusi munkájára jellemző körültekintéssel és igényességgel, pontosan feltüntetve az adatközlőket és a gyűjtés dátumát. A népi verselők költeményei (ahonnan az alcímbeli idézet is származik) mellett a kötetben gazdag mesegyűjteményt is találunk. Jó döntésnek bizonyult a szerző részéről beiktatni a kötetbe a kevésbé ismert, Lázár István nagyenyedi kollégiumi tanár által lejegyzett meséket is, hiszen ezáltal lehetőség adódik azok népszerűsítésére ( Lázár István: Alsófehér Vármegye magyar népe. In.: Alsófehér Vármegye monográfiája, I.köt, Nagy-Enyed, 1899). Ezen kívül a kötet tartalmaz tréfákat, találós kérdéseket, találós meséket, közmondásokat, szólásokat, hiedelem elbeszéléseket és babonákat is, mindezekről igen érdekes összegzést nyújtott a szerző a bemutatón, rámutatva a lapádi gondolkodásmód és sejtető mesélési stílus jellegzetességeire.
BASA EMESE