Farsangi bál az aranykatlanban

 

A SZERZŐ FELVÉTELE – A fergeteges mulatság mindenkit magával ragadott

 

Most azonban nem csak ezért jöttünk. Ereszkedjünk vissza tehát Abrudbányára, mintegy 600 m-re az aranykatlan alsó emeletére! A meghívó március 5-re, farsangi bálra szólt: „Farsang napja eljött már,/ kezdődik a jelmezbál,/ zeneszóra vígan lép,/ ring a tarka báli nép.” Régi bálok emléke elevenedett fel. A mintaszerűen szervezett rendezvényt a csekély létszámú abrudbányai és verespataki magyar közösség hozta tető alá. Sokat tanultak a híres nagyenyedi, RMDSZ által szervezett magyar bál tapasztalataiból. Élen járt az irányításban Kopenetz Loránd gyógyszerész, a Magyar Egyesület elnöke és Gábor Ferenc református lelkipásztor feleségével, Krisztinával, valamint a turisztikai iroda alkalmazottai (Neluţu Oprişa, Gábor Krisztina, Szűcs Attila, Szilágyi Artúr, Maticsek Aranka). Sokat segített még Gabriel Caudim, Kopenetz Márta, Rodica Oprişa és Iulia Oprişa.

A jó kis mozgással járó séta után sorra érkeztek a vendégek az elegáns Silinel Panzió éttermébe, ahol hamarosan magyaros hangulat uralkodott. Kopenetz Loránd egy szál piros tulipánnal köszöntött minden érkező hölgyet. Továbbra is mindenre kiterjedt a figyelmük, és nagyon udvariasak voltak minden vendéggel. Egyik első báli hangulatot keltő dalként elhangzott a Szép város Kolozsvár. A mintegy 160-as létszámú báli közönségből a helyi magyar vendégek száma nem volt sok (kb. 50–60), és így a bálozók többsége nem ismerte a magyar nyelvet. A műsorvezetéstől kezdve tehát minden két nyelven folyt, magyarul Gábor Krisztina, románul Szőcs Attila konferált. A vendégek között hamburgi filmesek is voltak, szebeni szász fordítójukkal, akik már egy hete dokumentumfilmet forgatnak Verespatakról, és a bálon is filmeztek. A meghívottak között volt az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke, Kováts Krisztián, aki egyenesen a torockói farsangtemetésről érkezett. Üdvözlő beszédében megköszönte a román közönségnek, hogy megtisztelte a magyar bált, és sokan segítettek az előkészületekben. Jelen volt Krecsák Albert enyedi alpolgármester is, akivel együtt érkeztünk. A helyi polgármester, Tiberiu Raţiu üdvözölte a vendégeket, és dicsérte a magyar közösséget az eredményes munkáért.
 

A magyar kisgyermekek néhány fős csoportja jelmezes felvonulással nyitotta meg a bált. Majd a magyarlapádi Pirospántlikás együttes következett, akik fergeteges táncukkal és viseletükkel is csodálatot és elismerést váltottak ki. Felléptek a helyi iskola mazsorett táncosai és természetesen a cigány zenészek (Árpi és Józsi), akik magyar és román zenét is játszottak. Jól sikerült a tombola sorsolás, ahol a legjellegzetesebb helyi nyeremények a fából készült aranymosótál, a helyi pálinka és a feliratos póló voltak. Aztán megindult a tánc, és az enyedi, magyarlapádi, balázsfalvi, kolozsvári, aranyosbányai, verespataki és helybéli vendégek együtt mulattak.

Közben volt idő beszélgetni is. Jelen volt Szűcs János valamikori topánfalvi főügyész, ma tekintélyes abrudbányai polgár. Három éve nyugdíjas, és jelenleg a Magyar Kulturális Egyesületben kamatoztatja jogi tudását. Szívesen emlékszik vissza a mócokra, akik ma is így köszöntik: „Sănătate săvădea Dumnezeu” (Egészséget adjon Isten!). A magyar bált és a nyári magyar napok megszervezését is kiemelkedő városi eseménynek és a magyar közösség nagy sikerének tartja. Úgy gondolja, jó volt összehozni ezeket a rendezvényeket, mert pl. kevés lehet az olyan rendezvény, amelynek keretében magyarok és románok harmóniában mulatnak együtt. Elmondta: még sokat szeretnének tenni kulturális egyesületükben a régi műemlék házak rehabilitációjáért, és dicsérte a református lelkész házaspárt azért a tevékenyégért, amellyel összetartják a közösséget

Lassan indulni kellett, hiszen az abrudbányai szerpentinek éjszaka talán még veszélyesebbek, és hosszú az út. Megköszöntük a szíves vendéglátást, a szép kirándulást, a jó hangulatot, a kedvességet és figyelmességet, amellyel elhalmoztak. Ezen a bálon nem lehetett csak mulatozni, táncolni: észre kellett venni a kis magyar közösség feléledését, azt az igyekezetet, amellyel meg tudott birkózni nagy odafigyelést igénylő rendezvénnyel. A turisztikai irodájuk megnyitásával pedig új perspektívát tártak közösségük, a többség elé, és megértésre találtak. Nem utolsósorban pedig az együttélésnek, az együttműködésnek egy járható mintáját és útját mutatták be.

Szabadság, 2011. március 08.