Szimbolikusan is kitárta kapuit a Fehér megyei település

A környék védelmezésére kijelölt Árpád-kori falucska, a Maros-völgy kapuja, évszázadokon át teljesítette küldetését, 1835-1837 között Kemény Zsigmondnak  adott otthont, aki az itteni kastélyban vetette papírra első műveit, majd  2016-ban a 48 főre apadt református gyülekezete önerőből újította fel templomát, sőt a hívek az egyházközség emlékkönyvének megjelentetését is támogatták anyagilag. Ezen a kevésbé ismert, csodálatos helyen ünnepelte Augusztus 20-át Fehér megye magyarsága, egyházi és politikai vezetők jelenlétében.

Fehér megyében Szent István napját minden évben más szórványközösségben ünneplik meg, idén a Gyulafehérvártól 27 km-re fekvő Magyarkapud adott otthont a rendezvénynek. A vendégek első állomása a szomszédos Lőrincréve református gyülekezeti háza volt, ahol Horhát Miklós lelkipásztor és neje, Ildikó, nem csak finom kaláccsal és süteményekkel fogadta a vendégeket, hanem a falu híres szülöttjének, Karsai Zsigmond festőművésznek munkáiból kiállítást szerveztek a jeles alkalomra. Kapudra érve, a látogatók egy csoportja megtekintette a Kemény kastélyt, ahova az író 1835 tavaszán költözött édesanyjához, és itt 1837 elejéig vezette a gazdaságot, emellett irodalommal, történelemmel és joggal foglalkozott. Ekkor született Históriai töredék című tanulmánya és itt kezdte el írni Izabella királyné és a remete című első regényét is. A magyar irodalom nagy alakjának szárnybontogatásául szolgáló kastély mai, utca felőli látképe lehangoló a szépségét eltakaró fa, szalmabálák és a szomszédos egykori TSZ rendetlensége miatt. Csak olvasmányaink alapján rendezhetjük újra képzeletünkben a romantikus, ihletet nyújtó helyet, az orgonabokrok által övezett sétányt, a gyümölcsöskertet, melynek végéből gyönyörű látkép nyílik az alant kanyargó Marosra…

A település református temploma (mely  1817-ben épült gróf Bánffy Elek és felesége, Győrfi Mária költségén) ezzel szemben frissen felújított, patyolatfehér falaival, rendezett, virágos udvarával hívja fel magára a figyelmet. Horhát Miklós lelkipásztor örömmel meséli, hogy vasárnaponként a hívek fele, ünnepnapokon 90%-a jelenik meg az istentiszteleten. A magyar lélekszám apadása Kapudon még szorosabbra fűzi a kötelékeket, a templomban együtt szaval és énekel öreg és fiatal és a nehéz megélhetési viszonyok ellenére a közösség példamutatóan adakozik, ha fontos ügyről van szó. 2016 augusztus 20-án is zsúfolásig megtelt a kis templom, a vendégek közül is sokan kinn a padon hallgatták az istentiszteletet, a szervező Dr. Szász Pál Egyesületnek Nagyenyedről kellett elhoznia a kihangosító berendezést.

Az ünnepség magva, hagyományos módon, az ökumenikus istentisztelet volt. Veres-Kovács Attila Nagyvárad-Olaszi református lelkipásztora a tömbmagyarság biztató üzenetét hozta el a szórványba: „ Azért a lankadt kezeteket és megroggyant térdeteket egyenesítsétek ki!”- hangzott a bibliai idézet. Finta Emese Erzsébet torockószentgyörgyi unitárius lelkésznő arra hívta fel a figyelmet, hogy az élő Isten üzenete érthető és világos, továbbadja a világosságot, a megmaradást és az életet szolgálja, ezért tudatosan kell a fényt követnünk, nem szabad meghúzódnunk a homályban. Mihály Imre római-katolikus marosújvári plébános rámutatott, hogy Szent István királyunk Lukács Evangéliumára alapozta Imre herceghez szóló intelmeit és valójában olyan tanítást fogalmazott meg, amely hosszú évszázadokig összekötötte és összeköti a nemzetet. Az istentiszteleten fellépett a Nagyvárad-Olaszi Református Egyházközség kórusa, melyet a tehetséges egykori enyedi diák, Kiss Huba Ernő vezényelt.

Az ünnepi istentiszteletet kulturális program követte. Köszöntő és fölöttébb lelkesítő beszédet mondott dr. Lőrincz Helga, az RMDSZ Fehér megyei elnöke, és dr. Gudor Kund Botond esperes, aki arra mutatott rá, hogy a szent istván-i örökségünk része többek között az is, hogy a magyarkapudiakéhoz hasonló kis közösségek képesek megvívni összetett harcukat s ezt az elmúlt száz év sem tudta tönkretenni. Az ünnepi beszédek sorát Vincze András, a Fehér Megyei Önkormányzati Tanács elnöke nyitotta meg, aki szerint „ minket nem lehet legyőzni, mert mi nem harcolunk, hanem egymás szemébe nézünk és nem felejtjük el, hogy kik vagyunk”. „Szórványban a megmaradás üzenete összecseng mai jövőképünkkel, a szülőföldön való megmaradás célkitűzésével. A szórványnak szüksége van az összefogásra, az együttműködésre, hogy beteljesítse ezt a jövőképet, szükségünk van arra, hogy mellettünk legyenek az erős magyar közösségek” – hangsúlyozta  Winkler Gyula EP-képviselő, rámutatva, hogy holmi  lehangoló demográfiai mutatók alapján „nem szabad egyetlen fehér foltot sem engedni Erdély térképén, nem szabad egyetlen szórványközösségről sem lemondani, hanem igyekezni kell fenntartani azt az intézményes hálózatot, amely támpontot nyújt a legkisebb közösségnek is, hogy jövőt tervezhessen.” László Attila szenátor, aki felvállalta a Fehér megyei magyarság képviseletét a parlamentben, arra mutatott rá, hogy az erdélyi magyarság demográfiai görbéje stabilizálódott és lassan elindult felfele. Csulák Péter konzul – a település etimológiájára utalva- kihangsúlyozta, hogy „…ma is határ Kapud olyan értelemben, hogy ott húzódik a határ, ahol beszéljük még anyanyelvünket” és megköszönte a helybelieknek, hogy megőrizték magyarságukat.

A továbbiakban Horhát Miklós lelkipásztor ismertette az egyházközség rövid történetét, Tóth Tibor nagyenyedi lelkipásztor pedig méltatta Holányi Julianna festőművész tusrajzkiállítását, azt a Fehér megyei mélyszórvány- templomokat ábrázoló gyűjteményt, amelyet évente bemutatnak az Augusztus 20-i vándorünnepségen. A 2003-ban elkezdett tematikát idén a kapudi templom tusrajza gyarapította, melynek eredetijét az egyházközségnek adományozták, a Dr. Szász Pál Egyesület pedig nyomtatott füzetek által népszerűsíti a továbbiakban is a munkákat. Győrfi Dénes ny. könyvtáros , akit családi szálak fűznek a településhez, harmadik alkalommal ismertette, immár végleges kivitelezésben, az általa szerkesztett és írt magyarkapudi egyházközség emlékkönyvét, amely a település minden magyar házában megtalálható.

Az ünnepség zárópontja a Fehér megyei RMDSZ Szent István Napi vándorzászlójának átadása volt, melyet a lőrincrévi képviselet vett át.

BASA EMESE

A rendezvényen készült fotók megtekinthetőek itt.

A 19 ország 36 művészének találkozóján Kolozsvárt Horváth Gyöngyvér képviselte

A két héten át tartó esemény a hazai művészeti élet fókuszába állította a Maros-parti kisvárost, hiszen nincs még egy ekkora méretű alkotótábor az országban. Az idei rendezvény különlegességét az “egzotikus” arcok jelentették, elég ha csak Haitit, Kubát, Vietnámot, Koreát, Grenadát vagy Indonéziát említjük.

Az idei táborban sikerült bebizonyítani, hogy a művészet egyetemes nyelvének köszönhetően, és a különböző kulturális háttérű alkotók közös térben történő munkálkodásának hatására, olyan alkotások születnek, melyek jól megférnek egymás mellett a kiállítóterem falán. A teljes felújításra váró kultúrotthon színháztermi nézőterének ideiglenes műteremmé való átalakítása olyan helyszínnek bizonyult, amely lehetővé teszi a sokféle világnézet, stílus, kifejezőeszköz harmonikus szimbiózisát. Az enyedi művészetkedvelők is ezt a multikulturális sokszínűséget csodálták meg amikor a főtér egy délutánra a szabadtéri alkotás helyszínévé vált.

A hivatalos tábornyitást két kiállítás követte: egy SOS Terra elnevezésű mail-art-, illetve két enyedi (Daniela Stănoiu és Lixandru Róbert) és két haiti (Patrick Cauvin és Garry Laurent) művész fotótárlata. Előbbit az Echange & Partage franciaországi egyesület, utóbbit a Promart Haiti Egyesület valamint Haiti párizsi főkonzulátusa együttműködésével rendezték, a megnyitón a távoli ország francia konzul-helyettese is köszöntőt mondott. További jelentős eseménynek számított Tommy Barr (Nagy-Britannia)és Gherghe Știrbu (Moldvai Köztársaság) Gyulafehérváron rendezett tárlata is.

Az etnikai diverzitás volt jellemző a tábor részeként VI. alkalommal megszervezett kisgrafikai biennáléra is, amelyre 110 művész 26 országból nevezett be. Mint arról már külön beszámoltunk, a nagydíjat Manuel Lau perui művész, első díjat pedig megosztva Rajesh Kumar indiai és Szűcs Enikő temesvári művész nyerte el.

 A résztvevők a tábor ideje alatt kirándulásokon megismerhették Nagyenyedet és környékét, kilátogattak Torockóra, Gyulafehérvárra, Vajdahunyadra. A két hét alatt folkzenével, gitáresttel, utcai happeningekkel is igyekeztek közelebb hozni a  lakossághoz a művészetet és az Inter-Art tábor szellemiségét.

A szerdai zárókiállításon az érdeklődők megtekinthették a két hét alatt készült munkákból összeállított válogatást. Az eseményt megtisztelte jelenlétével és köszöntőbeszédet mondott Oana Badea, Nagyenyed polgármestere, Lőrincz Helga alpolgármester és Hegedűs Csilla volt művelődésügyi miniszter. Ioan Hădărig, a város kultúrközpontjának igazgatója kiemelte: a projekt tovább folytatódik azáltal, hogy a tábor katalógusát eljuttatják a világ számos országába, ugyanakkor a felújított kultúrotthonban valamint a közeljövőben kialakítandó Inter-Art kortárs művészeti múzeumban a 21 év alatt felgyűlt munkákból állandó kiállításokat rendeznek.

Inter-Art Alapítvány szervezésében és a polgármesteri hivatal támogatásával megvalósuló tábor sikerét mi sem nyugtázza jobban mint az a tény, hogy az alapítvány Kínába kapott meghívást egy hasonló esemény megszervezésére, melyre szeptember 6-22. között kerül sor. A Balog István vezette alapítványt ugyanis már tavaly felkérték a közel-keleti tábor megszervezésében való közreműködésre, ahol 90 százalékban az általuk javasolt és az évek során a nagyenyedi táborban megfordult művészek vehetnek részt. A siker kulcsa vitathatatlanul Balog István kitartásában, szervezőkészségében és az általa koordinált csapat hatékony munkájában rejlik; mint azt a zárókiállításon nyíltan bevallotta , már az elmúlt éjjel nekilátott a következő évi tábor megszervezéséhez…

BASA EMESE

Fotók: Basa Emese