Mindenkit szeretettel várunk!

Ezzel a címmel tartottak, második alkalommal, 2017 február 6-11 között anyanyelv- fejlesztő tábort a Fehér megyei Magyarlapádon a szórványból származó kisdiákok számára. A Magyar nyelv fejlesztése és az identitástudat megőrzése érdekében végzett fontos szerepvállalásáért a Fehér Megyei Magyar Pedagógusok Szövetsége kiemelt projektnek minősítette a tábort.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott és Eötvös Lóránd Tudományegyetem közreműködésével szervezett tábor egyike azon sikeres programsorozatnak, melyet a Nagyenyed környéki szórványmagyarság megmaradása érdekében dolgozott ki az Ethnika Kulturális Alapítvány. A gyerekek nagy része hátrányos helyzetű, a várostól messze eső szórványtelepülésekről származik, ahol vagy nincs magyar tagozat vagy már megszűnőfélben van. Az alapítvány a 2017-es tanévben 18 bentlakó illetve 35 félbentlakó diák  taníttatását és teljes ingyenes ellátását biztosítja a kollégiumban, így a családok válláról leveszik a gyerek iskoláztatásával járó költségeket. Az egy hetes tevékenység koordinálásában oroszlánrészt vállaltak a szórványbentlakás nevelői: Kiss Andrea, Mán Helga, Sárközi Eszter és nem utolsó sorban a szórványbentlakás igazgatója, Sipos Margit tanárnő.

 A félévközi vakációban megrendezésre kerülő tábornak már jól bevált forgatókönyve és konkrét célkitűzése van: a diákok magyar nyelvtudását, olvasás- és íráskészségét próbálja felmérni és fejleszteni. A hagyományos tanórák módszerei helyett az önkéntes lapádi és enyedi pedagógusok alapvető kiindulási szempontja az alkalmazhatóság. Igyekeznek minél több szituatív kommunikációs játékot összeállítani a legalapvetőbb témák kapcsán, konkrét élethelyzetekre támaszkodva, amelyeket a gyerekek közvetlenül észlelnek és egyszerű mondatokkal ki tudnak fejezni. A szókincs- és beszédfejlesztés mellett játékos formában megtanítják a magyar ábécét, gyakoroltatják a helyesírást, a szép kiejtést és sok magyar gyerekfilmet, mesét nézegetnek, beszélnek meg.

A foglalkozásokat idén is olyan tevékenységekkel egészítették ki, amelyek segítették feloldani kommunikációs gátlásaikat is: együtt éneklés (magyarlapádi népdalok), mondókák, mesejelenetek bemutatása, mesemondók vetélkedője, labda-és karikajátékok,  babaöltöztetés valamint számos olyan csoportos tevékenység, ahol a gyerekeknek meg kellett szólalniok ahhoz, hogy részt vehessenek a játékban. A kézműves tevékenységeket Székely- Bányai Andrea óvónő és Szilágyi- Székely Melinda tanítónő vezette, Gilyén Izabella tanítónő a helyi népszokásokat ismertette.

Nagy sikert aratott a “Bölcső és bagoly” nevet viselő foglalkozás, amelyen Tamási Áronra emlékezve fejtörős feladatlapokat oldottak, CD-kből bagolyfikat varázsoltak és megtekinthették az eredeti lapádi bölcsőtípust is, ilyenformán játékosan megérthették az otthon és a tudás fontosságát. Bemutatást majd csoportos vetélkedőt szerveztek a közmondásokból és a pedagógusok nagy meglepetésére, a gyerekek zöme 90-100 közmondást felismert , megjegyzett a foglalkozást követően.

A táborban az is kiderült, hogy Lapádon is volt “tulipános láda”, azonban  ma már senki sem foglalkozik gyártásával, festésével, ezért Szabó Dániel testnevelő tanár a parókián található megmaradt példány alapján kis ládikókat készített, amelyet aztán a gyerekek kifesthettek. A “vezérminta” egy , a lapádi református templom mennyezetén levő festett kazetta volt, melyet Kós Károly  is megemlít a Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet című könyvében. A kiszemelt minta valódi kuriózum, felirata : “ Asztalos Mengenes Péter és Szilágyi János 1760”. A reneszánszos díszítményen barokkos elemek, cirádák is láthatók, ugyanakkor egy-egy kazetta rózsa, szekfű vagy georgina uralta magas szárú virágmintája a legjellemzőbb az ősmagyar díszítőelemet, az életfát sugallja. A gyerekek és a nevelőnők nagy élvezettel vetették bele magukat a munkába , remélhetőleg a szép kezdeményezésnek folytatása is lesz és a faluban többen felelevenítik a ládafestés hagyományát.

Természetesen a híres lapádi népviselet és néptánc bemutatása sem maradhatott el, a híres Pirospántlikás Zenekar egyik este táncházat rendezett a gyerekek számára, amelyen néhány szülő is jelen volt. A kis péterfalvi, magyarkapudi és háportoni vendégek magukra ölthették a szép lapádi ruhát és elsajátíthatták az itteni táncok alaplépéseit.

BASA EMESE

Támogató: Emberi Erőforrások Minisztériuma (Eötvös Lóránd Tudományegyetem- Márton Áron Szakkollégium)

Szombaton, 2017 február 11-én került megszervezésre a már hagyományossá vált Fehér megyei magyar teremfoci bajnokság, melyre 12 csapat nevezett be:  Felvinc, Magyarbece, Magyarlapád két csapattal, Marosgombás, Marosújvár kis- és nagy csapattal, Miriszló, Nagyenyed, Torockó, Székelykocsárd és Vajasd.

A 9 órás rangadó alaposan próbára tette a jelentkezőket és a bírókat (Fülöp Attila, Kerekes Ferenc, Molnár Jenő, Tövisi Antal).  A tavalyhoz hasonlóan, első helyen Magyarlapád végzett, ráadásul ezuttal a második díjat is elvitte a falu kis csapata,  harmadik a tavalyi “ezüstérmes” Marosgombás lett. A különdíjak ezúttal viszont megismétlődtek: a magyarlapádi Oniga Kristóftól (legjobb focista) és a marosgombási Szakács Istvántól (legjobb kapus) senkinek sem sikerült elvennie a trófeát. A díjakat, emléklapokat Lőrincz Helga megyei RMDSZ elnök nyújtotta át. A megmérettetést ízletes vacsora követte, melyet a miriszlói alpolgármester, Csép Tamás és csapata, a főzőversenyek örökös nyertese, a Mesterhármas készített el. Székely Jenő főszervező és Tövisi Antal társszervező elégedetten nyilatkoztak a rendezvény   jelentőségéről, sikeréről. Szerintük jó alkalom 120 – 130 szórványban élő magyar számára találkozni, beszélgetni, sportolni, tisztességes megmérettetésen részt venni, megosztani a közösség gondjait. Mivel a beiratkozás egyetlen kritériuma most is az volt, hogy az illető magyar legyen, az esemény újból összekapcsolta a különböző korosztályokat: a legfiatalabb résztvevő 11, a legidősebb 56 éves volt. A focicsapat kialakítása, az edzések kiváló alkalmat nyújtanak egy olyan csapatszellem kialakítására, amelyet mindenek előtt az összetartás és az egymásra való figyelem jellemez, ez pedig a pályán kívül, a mindennapi életben is érzékelhető.

A remek hangulatú vacsorán, nótázgatás közben sokan már a jövő évi rangadót tervezték és legtöbben, mint az lenni szokott, egy jobb eredményre fogadkoztak.

Basa Emese