A gazdag kulturális programok, a  minőségi szórakozás és a jövőbe vetett remény rendezvénye Fehér megyében

Felvincen tudatosan nem nevezik falunapnak az eseményt: a valamikori Aranyosszék mezőváros rangú központja ma is sokat őriz egykori polgárias jellegéből. Idén híres kolozsvári előadóművészek emelték jelenlétükkel a rendezvény színvonalát, érdekes tudományos előadás hangzott el, a közösségi ház avatójára pedig holland, magyarországi és székely vendégek érkeztek. Az épületre Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kérte áldását. Az eseményt a Felvinc Egyesület szervezte, partnerek voltak a helyi református és római katolikus egyházközségek , támogatta a Communitas Alapítvány.

“Igyekszünk mindig becsempészni a kultúrát”

…vallotta be lapunknak Vincze András helyi RMDSZ tanácsos, a rendezvény és a helyi közösség egyik vezéregyénisége, büszkén ecsetelve Felvinc “aranykorszakát”, amikor szerinte Torockónál is rangosabb volt a település.

A helybéliek kultúra iránti igényét jól tükrözi a 2017. július 29-30. –án megrendezésre kerülő  XII. Felvinc Napok programkínálata.

A szombat délelőtt a kicsiké volt, akik amúgy már nagyon otthonosan mozogtak a közösségi házban és annak Toldi nevű udvarában, hiszen előző nap ért véget a bibliahét. Ezúttal egy csodálatos, Kemény Henrik- bábelőadás hozta izgalomba a társaságot, a Vitéz László és az elátkozott malom, a kolozsvári Keljfeljancsi Bábszínház előadásában. Ezt követően Kincskeresés  címszó alatt a kisbaconi Bodvaj Egyesület szervezésében egy interaktív alkotó kézműves program zajlott és a környéken kevésbé ismert, nagy vonzáserejű népi gyermekjátékokkal szórakozhattak a résztvevők.

A kulturális estre a régi Vígadóban, a mai művelődési házban került sor, ahol Szacsvai Kinga egyetemi tanár, a lelkes főszervező köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szacsvai István színi hallgató, a műsor konferálója, előadta Dsida Jenő Ének az egész világnak című költeményét.

Mihály Imre plébános Szent László a lovag király, avagy ne legyünk balerina keresztények című előadásában kiemelte: a magyar szentek közül a nép Szent Lászlót tisztelte a legjobban, képe nem homályosodott el, a templomokban sokhelyütt ma is ott van ez az arc, egy igazi lovagkirály arca, hermáján pedig Krisztust véljük látni. A hozzá fűződő kultusz lényege napjainkban a következő imperatívuszban rejlik: Továbbvinni a lovagigazságot!

 Lukács György református lelkipásztor 500 év, a hit nemes harca címmel tartott összefoglalót, a címbeli fogalmak összefüggéseit elemezve. A tusnádfürdői Kisboldogasszony egyházi kórus szombaton világi, a vasárnapi istentisztelen és avatón pedig egyházi kórusműveket adott elő.

Nagy érdeklődés övezte Oláh Boglárka (zongora) és Oláh Mátyás (cselló) kamarazene estjét, melyen “Mondd el nekem, mit dalolsz…” címmel emlékeztek Kodály Zoltánra.

Az est második részében fellépett az illyefalvi Já(t)szint Ifjúsági Színjátszó Csapat, Vass Antónia Virágot Angélának egyfelvonásossal illetve Az amerikai rokon bohózattal. Az előadásokat, akárcsak az színpadon őket követő helyi Létom Néptánccsoportot vastapssal jutalmazta a közönség.

A szombati esti szabadtéri mulatságon a tusnádfürdői Reflex Band szolgáltatott jó minőségű, a “boldog békeidők” hangulatát idéző zenét, a közkedvelt slágereket a közönség együtt dúdolta az előadókkal.

Emlékévek , jeles napok a programban

Szacsvai Kinga főszervező szerint a Felvinc Napok programjának minden évben három fő cél alkotja a vázát: az emlékévek, jeles napok megünneplése, a Felvincről elszármazottak találkozója és az arany- illetve ezüstlakodalmasok köszöntése. Ami az előbbit illeti, az idei rendezvénysorozat a Szent László (940 év), a Reformáció (500 év) és Arany János (200 év) emlékév jegyében került megrendezésre.

Ennek szellemében került például műsortűzésre vasárnap délután dr. Jánó Miklós művészettörténész A Szent László legenda falképei a középkori Magyarországon című előadása, amelynek keretében ismertette a magyar művészet kiemelkedő fontosságú képsorait, részletesen bemutatva azokat a falfestményeket, amelyek a középkori Magyarország templomait díszítették, és máig megmaradtak.

 A kultúra jegyében, Arany János munkásságának tisztelegve, Marosán Csaba színművész előadásában Bomlott cimbalom, Arany János ismeretlen arca elnevezésű prózai esten vehettek részt az érdeklődők. Az est filmvetítéssel zárult, a Kincses Kolozsvár Egyesület jóvoltából, a Szent László emlékév alkalmából készült Szent László legenda kisfilmet nézhette meg a közönség.

Közösségi ház: több éves munka és kapcsolatépítés gyümölcse

Történelmi pillanat részesei lehettek Felvinc lakói vasárnap, július 30-án, amikor egy évtizednyi kitartó munka eredményeként felavatták a gyülekezeti házat.

A nevezetes nap ünnepi istentisztelettel kezdődött, amelyen Kató Béla püspök a 100. zsoltár alapján – melynek minden második szava az örömről és a hálaadásról szól- hirdette az igét, kiemelve: a felvincieknek megvan az okuk az örömre, hiszen a gyülekezeti ház rengeteg munka és adomány gyümölcse, a hálaadásnak azonban a hétköznapokban is folytatódnia kell. “Minden földi eredményben Isten kegyelmét kell látnunk, a hálaadásra pedig mindenkor okunk lehet, hiszen az Ő szeretete örökké tart – emelte ki a püspök.

Az istentiszteleten Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese az emlékezés és a munka jegyében, “…ami pedig megmarad, abból élj, a fiaiddal együtt” vezérmotívum alapján üdvözölte az egybegyűlteket. Lukács György helyi lelkipásztor “Aki szeretetet akar aratni, annak szeretetet kell vetnie” gondolatával köszöntötte az arany- és ezüst lakodalmasokat, akik közül két pár volt jelen a templomban. Mihály Imre plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy egy közösségben mindig az a feladatunk, hogy megoldásokat keressünk, hogy “keljünk fel és cselekedjünk”.  A megható igéket a felvinci származású Béres Melinda, a kolozsvári konzervatórium hegedűtanárának zenei bizonyságtétele tette emelkedetté.

Az istentisztelet után a gyülekezet átvonult a templom szomszédságában álló közösségi házhoz, ahol elsőként Bárócz Huba, felvinc egykori lelkipásztora mutatta be az épület pro domo-ját.  A mai tetszetős, korszerű épület a régi, romos iskolából született újjá Müller Csaba kolozsvári műépítész tervei alapján. Bárócz Huba szerint már a 2006-os alapkőletételnél látszott a ház vonzása, amely  azóta folytonos lázban tartotta a gyülekezetet. Szembefordulva a sorvadással, Felvincen építkezésbe kezdett a közösség és a kezdeti kevés összegű adományhoz, az isteni kegyelem folytán, hozzáadódott tetemes holland segítség is, illetve a Művelődési és Örökségvédelmi Minisztérium, valamint Fehér Megye Tanácsának támogatása.

Baráti, szimbolikus gesztusok

Az avatóünnepségen részt vett egy kilenc tagú, Meerkerk településről érkező  holland csoport is, amely a jelentős anyagi támogatás mellett kezdetektől részt vett a munkálatok lebonyolításában is. Gerard de Gans, a partner MeHoRo Alapítvány első embere, egy személyes vallomással kezdte beszámolóját: otthon nagy kegyelettel őrzi azt az 1000 éves szimbolikus kődarabot, amelyet a felvinci várfal tövéből ástak ki ajándékul a hollandok számára. Ennek cserébe vasárnap kis csapatával egy jelkövet helyeztek el az új épületen, amely a két település nevét , a munkálatok idejét (2005-2017) és egy rövid áldást tartalmaz.

Theo Verweij a holland csoport nevében köszöntötte az ünneplőket: „Ugyanabban az Istenben hiszünk, segítenünk kell egymást, és tanulnunk kell egymástól. Mindezt az Ő dicsőségére tesszük” – fogalmazott, egyúttal kihangsúlyozva a két település között kialakult baráti kapcsolatok jelentőgét. A néhány év alatt több mint 50 holland fiatal fordult meg az erdélyi Felvincen és a szoros barátság szimbólumaként egy 5000 darabból álló, puzzle-szerű képet hoztak ajándékba, amely együttesen a közösségi házat ábrázolja és amelynek mindenik parányi darabkája egy, az építésben résztvevő személy fotója.

Az ünnepségen jelen volt Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere, aki a tőle megszokott lelkesedéssel és határozottsággal a szórványban  különösen fontos magyar összefogás erejéről beszélt: „Amikor építkező közösségekbe jövünk, örömtől repes a lelkünk, hiszen ez életünk lényege. Rajtunk áll, hogy lakhatóvá, élhetővé tegyük ezt a vidéket fiataljaink számára is.”

A felvinciek új gyülekezeti házára, amely a község és a környék magyarságának ideális gyülekező pontja, Kató Béla püspök kérte az áldást.

BASA EMESE

Nagyenyeden tartotta éves találkozóját az Erdélyi Református Egyházkerület presbiteri szövetsége

A református egyház egyik nagy központi rendezvényére került sor szombaton, 2017. július 29-én Nagyenyeden. A vártemlomba mintegy 650 vendég érkezett, a történelmi épület zsúfolásig megtelt, a késve érkezők lábon állva hallgathatták végig Kató Béla püspök szívhez szóló, alapigazságokat kimondó igehirdetését. A jubileumi évben a helyszínre esett választás nem véletlen, hiszen ebben az 536 éves templomban, a 778 éve álló torony árnyékában alakult meg 1564-ben az Erdélyi Református Egyház.

„Egy népnek ereje az emlékezetében van”

Kató Béla püspök Mózes 15. könyve alapján emelte ki és foglalta össze, mi mindenért kell a közösségnek hálát adnia. Ezek közül központi szerep jut az emlékezésnek, hiszen „Isten az ő népét emlékezni tanítja”. Hasonlóképp lényeges folyamat ez az egyén életében is: „Akinek nincsenek emlékei, az gyökértelenné válik, s mint a kiszáradt fa, kidől”- vallotta. Az emlékezésben őszinte és igaz válaszokat kell adnunk életünk, közösségünk lényeges kérdéseire, ekkor nyilvánvalóvá válik, mi az, amit el kell vinni magunkkal, ugyanakkor egy értékmentő magatartás is körvonalazódik ezáltal. Kató Béla püspök hozzátette, a fiatalok részéről is áldozathozatal szükséges ahhoz, hogy a történelmi és egyházi örökségünket továbbvigyük, és fontos az isteni kegyelemben való bizakodás, „Isten jelenléte más látásmódot ad helyzetünkre”.

Az istentiszteletet követően Pályi József elnök a szövetség nevében köszöntötte az egybegyűlteket és az 500 éves reformáció tiszteletére kiállított emléklapokat adományozott a jelen levő presbitériumok képviselőinek.

A tiszteletbeli meghívottak közül elsőként Judák Endre, a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség elnöke mondott köszöntőbeszédet és röviden ismertette a szövetség missziójának három fókuszpontját:  református kegyesség, templom és iskola, hitvallásos református élet.

A Királyhágómelléki Református Presbiteri Szövetség nevében Tóth András arra buzdította az egybegyűlteket, hogy „hitben felerösődve adjuk tovább a következő nemzedéknek az 500 éves református örökséget”.

Megható köszöntőt mondott Borsós Melinda, az Erdélyi Református Nőszövetség elnöke, egy idős hölgy érdekes esetével szemléltetve az ima fontosságát és a hit erejét.

Lenyűgöző szabadegyetemi előadások

Dr. Buzogány Dezső, a teológia tanára két érdekes, adatokban bővelkedő, színvonalas előadással gyarapította a jelenlevők ismereteit. A reformáció lényege és jelentősége című értekezletében négy tételben fogalmazta meg a felvetett probléma lényegét:  a reformáció elsősorban igehirdetést jelent(1), létrejötte döntően hozzájárult a magyar nyelv(2) és a szakszerű népoktatás kialakulásához(3), igazi reformátusnak lenni pedig azt jelenti, hogy a Biblia olvasása mellé odavesszük a hitvallásunkat is(4).

Dr. Buzogány Dezső  másik nagy érdeklődésre számító, kultúrtörténeti érdekességekben bővelkedő előadása Az első reformátori hitvallások és a református egyház címet viselte, melyben az előadó egy kicsit mélyebbre ásott annak boncolgatásában, hogyan váltunk reformátussá. Az európai kontextus fölvázolásával  bemutatta az Erdélyi Református Egyház kialakulásának szakaszait, a magyarországitól eltérő fejlődéstörténetét, a nagy reformátorok, különösen a reformáció egyik ősatyjának tartott Melanchton hatását régiónkra, a reformáció Honterius és Heltai Gáspár nevével fémjelzett szász illetve magyar vonulatát és természetesen utalás történt az ellenreformációra is.

„Mennyire felnőtt volt az erdélyi társadalom, hogy a sok vallást elfogadni, sőt bizonyos mértékben, mai fogalommal élve, integrálni tudta…ez az, amit a legendás erdélyi vallásszabadságként emlegetünk”- összegzett az előadó.

Nagyenyed, a református helyőrség keleti szimbóluma

Dr. Gudor Kund Botond esperes A nagyenyedi református oktatás nemzetközi kapcsolatai a 18. században című előadása a teljesség igényével igyekezett bemutatni a témát és egy sor új, a nagyközönség által kevésbé ismert adattal gyarapította ismereteinket.

Az előadó abból indult ki, hogy mivel a reformáció létérdeke új intézmények létesítése és működtetése volt, a Bethlen Gábor-i oktatáspolitika alanya is ehhez igazódott és olyan iskolázott egyházi értelmiséget és kormányzati faktorokat hozott létre, amelyek hosszú időre meghatározták az ország fejlődését. „Erdély szurdokai rakva vannak tudós emberekkel”- hangzott a korabeli megállapítás, ez az „eredmény” pedig elsősorban a Gyulafehérváron alapított, majd Nagyenyedre átköltöztetett Bethlen Gábor Kolégium érdeme, amelynek akkori presztízsét mi sem bizonyítja jobban, hogy fordított pelegrináció is létezett: külföldi diákok is jöttek ide tanulni.

Az előadás során fény derült a jeles alma mater nemzetközi kapcsolataira, melyek elsősorban a reformáció vonalán alakultak ki és amelyek az intézmény fenntartását-adott esetben újjáépítését-  és a külföldi ösztöndíjak biztosítását célozták meg. Több éves kutatómunkájának köszönhetően, Gudor Botond részletesen és pontosan ismertette a holland, svájci és angol ösztöndíjak számát valamint kiemelte azokat a személyiségeket, akik élen jártak ezek biztosításában (id. és ifj. Pápai Páriz Ferenc, Teleki Sámuel, Teleki József, Bethlen Miklós).

A nyugati új áramlatokkal és ismeretekkel való megismerkedéssel párhuzamosan a  pelegrináció sokat segített az erdélyi reformáció vívmányainak túlélésében is, annak ellenére, hogy az iskoladiplomácia jelentős eredményeit a Habsburg hatalom korlátozni próbálta- hangzott el végkövetkeztetésként.

A konferencia utolsó napirendi pontjaként A református presbiter kiskátéja, a dr. Visky Sándor Béla, a teológia professzora által átdolgozott könyv bemutatójára került sor, mely várhatóan jövő év áprilisában lát napvilágot.

Záróakkordként Tóth Tibor helybeli református lelkipásztor röviden ismertette a rendezvénynek otthont adó templom történetét és egyháztörténeti jelentőségét.

BASA EMESE

Tokióban díjazták Balog Zoltán nagyenyedi fotóművészt

Figyelemre méltó elismerés Balog Zoltán nagyenyedi fotóművész számára: második díjban részesült az egyik legismertebb nemzetközi  szakmabeli megmérettetésen, a Nikon Photo Contest versenyen, amelyet a cég alapításának 100. évfordulója jegyében hirdettek meg. A világhírű fotósok, professzorok alkotta zsűri 2017. július  27 –én tette közzé döntését.

Az amatőr és profi fényképészek e versenye 1969 óta kerül megrendezésre, célja  a világ különböző pontjain élő fotósok számára lehetőséget teremteni az egymással való művészi és kulturális párbeszédre, globális szintű bemutatkozásra .

Balog Zoltán Az ablakon túl című alkotásával az egyéni fotók nyílt szekciójában nyert II. díjat. Az elismerés értékét növeli, hogy idén a verseny történetében rekordszámú, nem kevesebb, mint 170 ország és régió  21.511 fotósa nevezett be 76.356 munkával.

Balog Zoltán a nagyenyedi Liviu Rebreanu Művelődési Központ  referense, az Inter-Art Alapítvány alelnöke, két évtizede szenteli teljes idejét és életét a művészetnek. A fotózás a kedvence,  előszeretettel ötvöz különféle technikákat, amelyek sajátos jelleget kölcsönöznek munkáinak. A jó témaválasztásoknak és a meglepő képi hatásoknak eredményeként  alkotásai általában reflexióra ösztönöznek, a külső és belső világ dimenziói válnak képlékennyé ablakon innen és túl. Alkotásait több ízben díjazták már: 2009-ben közönségdíjat nyert a Román-Brit Kereskedelmi Kamara által szervezett, Románia kincsei elnevezésű versenyen, 2016-ban pedig a dévai Nemzetközi Sajtófotó Szalon első különdíját tudhatta magáénak. A művész lapunknak elárulta, hogy 12 év profi fotózás után bizonyos mértékű elvárásai, reményei voltak, amikor benevezett a felhívásra. A nyertes alkotást kimondottan a versenyre készítette, melynek megadott témája a jövő volt. A képhez magyarázó leírást is kellett csatolni, amelyben kifejtette: alkotása saját téli ablakának egy különös képét rögzíti, amikor az üvegre ráfagyott vízcseppek sok másik, kitárulásra váró ablakot tükröznek vissza.

Balog Zoltán Japánban elért sikere nem érte egészen váratlanul a helyi és hazai szakmabelieket, elég csupán Dorel Găină kolozsvári egyetemi tanár megállapítását felidéznünk, aki a 2017 július 10.és16. között megrendezett, Trinitas Lucaem nevű nemzetközi workshopon kijelentette, hogy a közös munkaszesszió idején “ez a város, Nagyenyed, a fotóművészet egyik fővárosa”.

BASA EMESE