Admin bejegyzései

Háromszék Néptáncegyüttes – ének, tánc és színészet mesterfokon

Közzétéve Szerző:

Háromszék Néptáncegyüttes – ének, tánc és színészet mesterfokon

 

     2018. június. 8-10-én kerültek megrendezésre a Fehér Megyei Magyar Napok. Az esemény fő helyszíne a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium volt. A szervezők az önkéntesek segítségével különböző tevékenységeket mutattak be: volt hagyományos íjászat, rock és népzene koncert.

     A záróesemény Gyulafehérváron zajlott le, a kultúrházban. Itt került bemutatásra a Művelődés Fehér megyére vonatkozó különkiadása, amelynek szerkesztői Dáné Tibor Kálmán főszerkesztő, Benkő Levente és Balla Sándor. A folyóirat bemutatja a megyében élő magyarok történelmét, épített örökségét, híres tudósait, szép falvait, amelyek jelentős szerepet játszottak a megye társadalmi életében. Ugyanakkor információkat szolgáltat a mai kulturális, nevelő és művészeti tevékenységekről.

    A felszólalók kihangsúlyozták, hogy mennyire fontos a magyar társadalmi  összetartás. Beszédet tartott Ladányi Árpád Csaba, az RMDSZ megyei elnöke, Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere, valamint Pleșa Gabriel, Gyulafehérvár alpolgármestere.

    A közönség izgalma akkor növekedett, amikor színpadra lépett a Háromszék Néptáncegyüttes, amely Sepsiszentgyörgyről, Kovászna megyéből jött Gyulafehérvárra. Több mint egy óráig örvendeztették a közönséget magyar néptáncukkal meg zenéjükkel, Erdély különböző részeiből. Minden táncnak meg éneknek megvan a maga története, azonban a Háromszék együttes énekben és táncban mutatta be egy-egy életkép történetét. A legfontosabb jelenet a menyasszony készülődésének története volt. A színpadon össze volt vonva az ének, a tánc és a színészet művészete. Az egyik legérdekesebb jelenetben egy színes szivárvány hullott a közönségre a táncosok ruhájából. Az együttes tagjai többször ruhát cseréltek az előadás alatt, a történetnek megfelelően.  A közönség szűnni nem akaró tapsával fejezte ki tetszését,  többször is visszatapsolták őket.

    Az előadás után nagytiszteletű Dr. Gudor Kund Botond református esperes, a  Bod Péter Alapítvány elnöke szólt az ünneplő közönséghez. Ő színpadra hívta az ünnepség önkénteseit, akiknek megköszönte a Fehér Megyei Magyar Napok szervezésében nyújtott segítségüket, természetesen ők is a közönség dicséretében részesültek.

   Maga az esemény egy siker volt, bizonyíték a résztvevők jó kedve, mosolya és az ilyen eseményeken való részvételi vágyuk.

  Ladányi Evelin                                                             

 

 

A Gyulafehérvári Csűrdöngölő

Közzétéve Szerző:

 

                                        Csűrdöngölő a Kézdiszentlelki PERKŐN

 

               A Gyulafehérvári Csűrdöngölő néptánccsoport június 8 és 10 között részt vett az immár 13. alkalommal megszervezett Kézdiszentlelki PERKŐ Erdélyi Gyermek- és Ifjúsági Táncegyüttesek Találkozóján. A kis csapat nagy izgalommal készült erre a fellépésre mert kettős jelentősége volt az eseménynek. A tánccsoport első alkalommal szerepel Fehér megye határain kívül és első alkalom hogy új mezőségi ruhákkal lépnek fel a Csoóri Sándor Alap jóvoltából. A pályázat után minden gyerek egységes mezőségi ruhákban szerepelhetett a Perkői kőszínpadon. Köszönet Virág Endre főszervezőnek a felkínált lehetőségért. A tánccsoport nagy örömmel gyakorolta a magyarlapádi táncokat és közben szervezkedtek a kiszállás megvalósításában. A szállítás megszervezésébe Ladányi Árpád, RMDSZ Fehér megyei elnöke segített, aki jóvoltából a busz elvitte a csapatot Kézdiszentlélekre. Gál László Igazgató Úr segítségével a kis csapat megszállhatott a Kézdiszentlelki plébánián, ahol Pál Ferenc plébános úr atyai gondoskodással fogadott és jó házigazdaként a gyerekek kedvébe járt. A szombati fellépésen 45 tánccsoport vett részt hét megyéből. A Gyulafehérvári Csűrdöngölő délután 35-dik fellépőként nagy izgalommal kezdte az előadását. Magyarlapádi leánykörtáncot, pontozót és csárdást mutattak be. A nyolc perces előadást a közönség nagy tapssal jutalmazta. A gyerekek jól érezték magukat és a legkisebb táncos megjegyezte, hogy “jött hogy szétrúgjam örömömbe a színpadot, kár hogy kőből van.” A szombati nap folyamán a nagy fenyők árnyékában népi játékok segítségével mesebeli babszemeket gyűjtögettek, amelyeket játékokra válthatták be. Minden este a Margaréta zenekar táncolásra buzdította a kicsiket, akik nem éreztek fáradságot és vidáman táncoltak és énekeltek.

A fesztivál mottójával mindenkinek köszönjük a segítséget: “A tánc a lélek érzéseit a test mozdulatával fejezi ki és méltó arra, hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be”- Cezare Negri.                                                                                 Szilágyi-Győri Lóránd

 

 

ÖTVEN  ÉVES  OSZTÁLYTALÁLKOZÓ

Közzétéve Szerző:

ÖTVEN  ÉVES  OSZTÁLYTALÁLKOZÓ                                                               

Egy nap, egy élet, avagy egynapos örömök

 

          Emlékezetes esemény zajlott vasárnap, 2018  május  27-én Torockón.

     A több mint egy éves tervezgetés és szervezés eredményeként sikerült egybegyűjteni   ötven év után az 1968-ban végzett , az akkor nyolcadikos diákokat. Mintha csoda történne : előkerül a régi osztálynapló, felbukkannak évtizedek óta nem látott  kedves arcok,  néhányukat megismerjük  hangjuk  után is, átöleljük azokat, akikkel megosztottuk gyermekkorunkat , vagy néha még a zsíros kenyerünket is.

    Eljött az a nap, amikor szívünkből kicsordul a sok sok emlék, egymás szavába vágva emlegetjük az akkori csínytevéseket. Csodával határos  ez az érzés, hogy nem érezzük az ötven év elteltét ( csak látjuk), és mintha csak tegnap ballagtunk volna el, úgy folytattuk a  a beszéd fonalát.Valahol elkallódik lelkünk mélyén az öt évtized, homályba borítva mindazt, ami kellemetlen volt, és előcsalogatva azt, ami valóban érték és szép emlék.  Reggel kilenckor kezdődik az osztályfőnöki óra.

     A nyolcvannégy éves osztályfőnök, Balázs Anna tanítónő, irigylésre méltó frissességgel olvassa a naplót, hallgatja a rövidre fogott életsorsokat . Jelen van, s köszönt minket Simándi Ibolya tanító néni is , aki  az elemi osztályban  tanított minket . Sok minden eszünkbe jut, olyasmi is, amire évek óta nem figyeltünk. Mind meglett férfiak és  élet járta asszonyok vagyunk,  szomorúak és vidámak, néhányan már, sajnos  özvegyek. Fájdalommal nyugtázzuk, hogy az akkori osztályból  kilencen már nincsenek az élők sorában. Gyorsan pereg le a rövidke óra, s mégis belefér a jelenlevő huszonhárom ember életmeséje, a hiányzó Harmath Márta tanítónő szépen írott gondolatai, az egykori Májay Endre unitárius lelkész  Torockóról szóló  , fájdalmas búcsúverse, valamint e sorok írója  Hazakerekedünk című verse. A megszokott rendben felállunk csoportképet készíteni, nevetgélünk és majszoljuk a finom somodi kalácsot, ami nélkül nincs torockói ünnep. Aztán a harangszó hívó szavára átvonulunk a templomba,  s a hófehér áhítatban  imádkozunk megköszönve mindazt, amit az Úristen megengedett és segített az életünkben. Csécs Márton. unitárius lelkipásztor  szép prédikációja után kegyelettel adózunk a már nem élő osztálytársak emléke előtt, és  leteszünk egy-egy szál virágot   az Úr asztalára . Olyan ez az egész eseménysorozat mint egy gyöngyfüzér. Szép rendben, aprólékosan megszervezve, mintha életünkre szeretnénk tiszta gyöngyből  koszorút  helyezni, mintha soha meg sem szakadt volna a sor egy percig sem, mintha soha el sem váltunk volna egymástól.        Az ebédre terített  fehér asztalhoz már negyvenegy ünneplő sorjázik, és jól esik a közös ebéd és a szép nótázgatás,és újra meg újra meghatódva csodálkozunk rá a gyönyörű sziklaóriásra, a Székelykőre, melynek szirtjére lassacskán fénykoronát vetít a lebukó nap.  ,,Ha visszasüt a nap, holnap  jó idő lesz,,-mondták  öregjeink.          Gyönyörű, gyönyörű ez a táj, ez a vidék!  Hálával gondolunk mindazokra, akik e völgykatlan ölén gondunkat viselték, tápláltak és oktattak, tanítók, szülők, rokonok, drága jó barátok. Köszönettel tartozunk Botár Gyulának, a hűséges ötletgazdának, ( aki velem együtt) szervezte és végigjárta , személyesen kézbesítve az ízlésesen megszerkesztett és nyomtatott meghívókat, és aki lelke volt az egész rendezvénynek. Köszönjük Király Ferencnek, aki egyházunk gondnoka is, a templomban kiállított , kinagyított osztályképet, valamint  Kun Kriza Ilonának a kötetei eladásából összegyűlt pénzösszeget , melyet adományként a templompadok  javítására felajánlott. Köszönet mindazoknak, akik komolyan vették a meghívást és hosszú utat vállalva, Budapestről, Szatmárról, Vajdahunyadról, Kolozsvárról,Miskolcról, és más helységekből,  meg a szomszéd faluból Torockószentgyörgyről,  nehézségeket leküzdve, más családi eseményt  félre téve, ezt a szép napot velünk óhajtották eltölteni. És nem utolsó sorban köszönjük a jó Istennek a verőfényes szép napot, ami emelte a nap sikerét és fokozta lelkünk melegét!

  Nagyon reméljük, hogy a mi életünkre is visszasüt a nap és lesz még sok szép holnapunk és jó időnk.

 

HAZAKEREKEDÜNK

 

Fenyők zúgásában őstanyáink várnak,

Hulló virágszirma maradt csak a nyárnak.

 

Vállam terhek alatt görnyedezik néha

De ha lehet jövök a régi hajlékba.                                                                 

 

Visszavár az erdő, visszavár a szikla,

S két szemem felragyog, mint parázsló szikra,

 

Mikor selyembojtos, vadvirágos rétem,

Üdvözölni lágyan fodrózik elébem.

 

Jó most itthon lenni, fészekalján lenni,

Áldott öröm s béke hazakerekedni!

 

Anyám háza fölött fényesebb a csillag,

Még az öreg Nap is kedvem szerint ballag.

 

Itthon minden tisztább, ékesebb a szó is,

Kékebb a magas ég, fehérebb a hó is.

 

Igazabb az igaz, szélesebb a széles,

Melegebb a meleg, édesebb az édes!

 

Kun Kriza Ilona