Az Ethnika Kulturális Alapítvány közleménye

Ezúton köszönetet mondunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt – nek a támogatásért,  mely segítségével sikerült beszerezni a kollégiumi szobák, az étkezde,  illetve a sportpálya hiányzó eszközfejlesztését, a karbantartáshoz szükséges gépet,valamint megvalósíthattuk  kollégium biztonságos bekerítését.

LELKESEBB CSOPORTOK, JOBB TÁNCTUDÁS, TÖBB NÉPVISELET

   Ezekkel a szavakkal lehetne tömören jellemezni a Csoóri Sándor Programnak köszönhető támogatások hatását Fehér megyében, amelyek mannaként csöppentek a szórványvidék hagyományápolói számára.

   Mint ismeretes, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felvállalt program a népi kultúra területén, közösségteremtő műfajokban működő – Magyarországon a hazai és nemzetiségi, az anyaország határain túl pedig a magyar néptáncos, népzenei és népdalköri – szervezeteket, közösségeket kívánja támogatni, évente meghirdetett kiírásokkal.  Erdélyben elsősorban a néptánccsoportok, néptáncegyüttesek részesültek támogatásban,  az Erdélyi Néptáncszövetségen kívül  összesen 270-en, de a népzenészek is élhettek a lehetőséggel, 20-an pályáztak sikerrel. Minden bizonnyal ez az eddigi legnagyobb támogatás, amelyet a népi hagyományok megőrzésére kaptak az erdélyiek, Fehér megyében 10 néptánccsoport tartozott a kedvezményezettek közé. Figyelemreméltó összegekről van szó, a környéken a legkisebb támogatás összege 1.200.000, a legnagyobb pedig 1.900.000 forint volt, átlagosan másfél millió forint jutott a néptánccsoportoknak, amit szerződésben pontosan meghatározott költségekre fordíthattak.

   A 2017-es pályázatok futamideje június végén zárult, így már konkrétan lehet érzékelni azok hatását a nyári szezon különböző rendezvényein. A rendkívüli lehetőség váratlanul ért mindenkit, egyesek az internetes felületen történő elszámolástól féltek, sokan azért izgultak, hogy sikerül-e időben megvarratni a viseleteket, elkészíttetni a lábbeliket, hiszen most derült fény arra, milyen kevés szakember dolgozik a szakmában. De végül mindenkinek sikerült teljesítenie, amit felvállalt.

   A legnagyobb összegeket a népviselet elkészítésére költötték az egyesületek. Egyesek a helyi viseletet varratták meg, például a bethlenszentmiklósiak, a torockószentgyörgyiek és a vajasdiak, ugyanakkor a felvinciek, a gyulafehérváriak és a miriszlóiak körében kedvelt volt a mezőségi népviselet. Páran a már betanult táncrendhez varrattak fellépő ruhát, például a miriszlóiak kalotaszegit, az enyediek pedig vajdaszentiványit, a csombordiak és a székelykocsárdiak pedig a hiányzó vagy már kinőtt darabokkal egészítették ki meglevő ruhatáruk. Gyulafehérváron karaktercipőket és csizmákat, Vajasdon csizmákat készíttettek mindenik csoporttag számára.

   A néptáncoktatásra is tetemes összegeket áldoztak Csombordon, Felvincen, Gyulafehérváron, Magyarlapádon és Nagyenyeden,  hangszeroktatás pedig Gyulafehérváron, Székelykocsárdon, Vajasdon és Nagyenyeden folyt, utóbbi esetében idén 25 résztvevő csatlakozott a népi muzsikusok táborába, ami rekord a Bethlen Gábor Kollégium történetében.

   A pályázati kiírás – korlátolt összegben- lehetővé tette a néptánctevékenységekhez szükséges műszaki kellékek, így például hangfalak, erősítők, mikrofonok beszerzését is, a bethlenszentmiklósiak, a csombordiak, a székelykocsárdiak és a torockószentgyörgyiek éltek ezzel a lehetőséggel.

   Fehér megyében soha nem látott lendületre kapott ez a tíz néptánccsoport, valódi oxigén volt ez a támogatás mindannyiuk számára. 

BASA EMESE

Főtámogató: Emberi Erőforrások Minisztériuma- Csoóri Sándor Program

XXI.  Maros- és Kis-Küküllő Menti Népzene- és Néptánctábor

“Vészhelyzetben” a lapádi szórványkollégium fogadta be a rendezvényt.

   A magyarlapádi néptánctábor – ahogyan egyszerűbben nevezik az eseményt- idén július 8-15 között került megrendezésre, nem kis izgalmak közepette, hiszen az esőzések és a falut átszelő, még ha csak egy napra is kiáradt patak,  új helyszínre kényszerítette a tevékenységeket. Ha ne lett volna a szórványkollégium, kérdésessé vált volna a tábor kivitelezése.

   Nehéz helyzetbe került az esemény lebonyolítója, az Ethnika Kulturális Alapítvány, hiszen az időjárás teljesen áthúzta a terveket, már attól tartott mindenki, hogy a lapádi tábor az idén a Double Rise sorsára jut: a rossz időjárás elrettenti az érdeklődőket…Végül is, a megszokottnál kisebb létszámban ugyan, de összejött egy 200 fős vidám társaság.  Akit nem rettentett el a Facebookon keringő, árvízmosta Alszeg látványa, eljött a táborba, sőt táncolni is becsületesen megtanult.

   A szervezők, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával, vásároltak egy 250 négyzetméteres sátrat, amelyet nagyon jól fel tudtak használni a táborban, és tekintve, hogy a helybéli kultúrotthon felújítási munkálatai két év óta elhúzódnak, ez biztosította a nagyobb tömeg számára szükséges teret.  A sátor egyébként hosszú távú célokat is szolgál, hiszen egy, az alapítvány által megvásárolt telken fogják véglegesen felállítani, ahol sportpályát, játszóteret, és tangazdaság- jellegű virágos- és zöldségeskerteket fognak kialakítani, természetesen a bentlakó és a délutáni oktatásban résztvevő diákok javára.

   A lapádi résztvevők mellett a környékről Magyarbecéből, Csombordról, Lőrincrévéről, Magyarpéterfalváról és Nagyenyedről, távolabbról pedig Medgyesről, Székelyudvarhelyről és Budapestről érkeztek résztvevők, de egy Angliában élő család érdeklődését is felkeltette a népszerű tánctábor.

   Minden évben, így az idén is, helybeli és meghívott néptáncoktatók foglalkoztak a kezdő, közepes szintű és haladó csoportokkal,  ezzel párhuzamosan népdaloktatás is zajlott és rövid néprajzi ismertetőket tartottak, az idén először volt népdalverseny is, két korcsoport számára. Ezúttal Turzai Zsolt és Szabó Orsolya Magyarlapádról gondoskodtak a helyi táncok elsajátításáról, a Petőfi-programos Hajdara Tamás és Hajdara-Herczeg Hajnalka is tanítottak lapádit, ők foglalkoztak a kicsikkel, akiknek népi gyermekjátékokat, a nagyobbacskáknak pedig felvidéki és bukovinai táncokat oktattak. A haladókkal az alsóboldogfalvi (Udvarhelyszék) Mátéfi Csaba és Zita foglalkoztak, akik készségesen nyilatkoztak lapunknak a lapádi tábor jelentőségéről.

   “Az erdélyi nagy tánctáborokra jellemzően, itt is meg van fiatalodva a sereg. Az új gárda sokkal érettebbnek, nyitottabbnak és érdeklődőbbnek tűnik, mi ebben a korban nem tudtunk ilyen jól táncolni és kevesebb érdeklődő volt. Ugyanakkor Erdélyben ugrásszerűen megnőtt a néptánctáborok száma, ez kinek jó, kinek rossz. Jó azoknak, akik jó szervezők, van jó infrastruktúrájuk és év közben is tudnak programokat szervezni, például a válaszútiak élen járnak ebben. Magyarlapád azért fontos, mert itt élő népzene- és néptánckultúra létezik, s nem sok ilyen hely van Erdélyben, és ehhez rátevődik az is, hogy jó szervezők vannak a közösségben. Itt, ebben a csodálatos református faluban nem sérült az identitás, ezért maradtak fenn ilyen tiszta formában a hagyományok. Azt is nagyon érdekesnek találom ebben a táborban, hogyan keverednek a különböző dialektusok, tájszólások”- vallotta Mátéfi Csaba., aki, miközben bemelegít a táncoktatásra, érdekes adatokat szolgáltat a régi lapádi táborokról, az Enyed környéki táncolási módról, adatközlőkről, különböző vidékek táncainak sajátosságairól.

   A tábori szokásnak megfelelően, a népdal- és néptáncoktatás mellett kézműves tevékenységeket iktattak a programba, Szilágyi-Székely Melinda tanítónő és Székely-Bányai Andrea óvónő irányításával. Szerintük idén meglepően sok gyermek vet részt a foglalkozásokon, ennek ellenére eredményes munkát lehetett végezni. Változatos anyagokat és technikákat alkalmaztak, így például sokat varrtak, gyöngyöt fűztek és a kevésbé ismert quilling-technikát is alkalmazták.

   Megvalósításra került két másik kedvelt program is, a helyi sajátosságú sajt- és borkóstolás illetve a kirándulásos nap, amikor a szabadban közös bográcsozás, közös játékokat, így például a gulyázást gyakorolják, ezáltal a különböző csoportban tanulók illetve a falubeli gyerekek és fiatalok számára lehetőség nyílt az ismerkedésre.

   Sipos Ferenctől, az Ethnika Kulturális Alapítvány elnökétől, a Pirospántlikás zenekar prímásától a tábor szervezési körülményeiről és hangulatáról érdeklődtünk. “Nem könnyű továbbéltetni a tábort, hiszen a megszaporodott kínálat miatt megoszlanak a résztvevők. Támogatók nélkül, amelyek közül a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány, a MOL és a helyi tanács segítségét szeretném megköszönni, nem is tudnánk megvalósítani a rendezvényt. A minap hallottam, hogy egy másik neves tánctábor, amelyik nagyjából velünk együtt indult, az idén elmarad, és ez engem nagyon elszomorít, hiszen nem vetélytársként tekintek rájuk. Az idén mi is szorult helyzetben voltunk, de a nehézségek leküzdésével végül gördülékenyen ment minden. Szerintem akkor lehet továbbéltetni az ilyen jellegű táborokat, ha azok nagyon specifikusak, és a helyi népi kultúrát érdekes szempontból is meg tudják közelíteni. A szervezőtársaimmal már most kigondoltuk , hogy a következő táborokban, mivel  a Maros- és Kis-Küküllő Mente adta a magyar kultúrának a legtöbb Népművészeti Mestert a néptáncban, név szerint a lőrincrévi Karsai Zsigmondot(1992), a magyarózdi Jakab Józsefet(2000), a szentbenedeki Vincze Árpádot(2001), a nagyvesszősi Szabó Ferencet (2005) és a magyarbecei Szántó Ferencet(2016), ezért az ő szellemi örökségükre irányítjuk majd a figyelmet. A résztvevők nemcsak néptáncot tanulnak majd, hanem emlékeznek is a példamutató személyiségekre, ráadásul az idősebb korosztály is eljön majd. Hasonlóképp az érintettek, a leszármazottak, barátok is eljönnek majd , nekik is lesz lehetőségük méltóképp megemlékezni. Az említett kitüntettek anyagát oktatjuk és népszerűsítjük majd, hanganyaggal és nyomtatott kiadványokkal. Az első a listán talán a nemrég elhunyt Szántó Ferenc lesz”- mondta Sipos Ferenc.

    A hetet a már megszokott vidám hangulatú gála illetve a virradatig tartó táncház zárta. A tánctábor kétségtelenül a környék legrégebbi és legfontosabb hagyományőrző rendezvénye, remélhetőleg sokáig fogja majd átadni az erdélyi és a magyar népi kultúra egyik ékkövét, a magyarlapádi népzenét és népi táncokat.

BASA EMESE

Támogatók:

Bethlen Gábor Alap

Communitas Alapítvány

Emberi Erőforrások Minisztériuma