Tisztelt kolléga! Kedves barátunk!

   Az elmúlt héten szolidaritási alapot hoztunk létre a román állam által megbírságolt székelyföldi vezetők támogatására. Elfogadhatatlannak tartjuk azt az öt éve tartó hatósági zaklatást, amelynek újabb két áldozata Péter Ferenc és Ráduly Róbert Kálmán.

   Az igazságtalan és jogszerűtlen bírósági döntések ellen nincs lehetőség politikai eszközökkel fellépni, de kötelességünk szolidaritást vállalni. Nem hagyhatjuk magukra azokat a vezetőinket, akik szimbólumaink szabad használata, a székely zászló ügye mellett kiállnak.

   A szóban forgó bírósági döntések és a jelenleg több mint 150 ezer lej összegű büntetések nemcsak Románia Alkotmányát sértik, hanem az ország EU-s és NATO-csatlakozás előtti kötelezettségvállalásait is semmibe veszik. A Románia által ratifikált, a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Európai Keretegyezmény, valamint az Alkotmány 6. cikkelye tételesen kimondja, hogy az állam elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez.

   Arra kérünk, hogy lehetőségeidhez mérten, anyagiakkal is járulj hozzá a szolidaritási alaphoz, ezzel is támogatva azokat, akiket érdekképviseleti munkájuktól akarnak eltántorítani a román hatóságok. Az a célunk, hogy szeptember elejéig összegyűjtsünk 150.000 lejt. Ha minden választott RMDSZ-tisztségviselő 100 lejt adományoz, sikerül időben kifizetni a büntetéseket, és egy biztonsági alapot is tudunk működtetni.

   Ugyanakkor arra is kérünk, hogy népszerűsítsd a kezdeményezést (Facebookon, médiában, nyilvános találkozókon, magyarországi ismerősök, testvértelepülések vezetői körében), hiszen az a célunk, hogy minél több magyar ember támogassa az ügyet, hogy minél több adomány gyűljön.

   Az alábbi linken olvashatsz többet a szolidaritási alapról, itt érhetőek el nyilvános kommunikációban használható üzeneteink is:
http://www.rmdsz.ro/sajtoszoba/hir/szolidaritasi-alapot-hoz-letre-az-rmdsz-a-roman-allam-altal-megbirsagolt-onkormanyzati-vezetok-tamogatasara-audio

   FONTOS! Az adományt utald a Novum Forum Siculorum Egyesület kizárólagosan erre a célra nyitott bankszámláinak egyikére:

Egyesület neve: ASOCIAȚIA NOVUM FORUM SICULORUM EGYESÜLET
Adószám: 39329492
Számlavezető pénzintézet (románul): Banca Transilvania sucursala Târgu Mureș
Lejes bankszámla: RO24 BTRL RONC RT04 4391 4002
Eurós bankszámla: RO98 BTRL EURC RT04 4391 4001
Forintos bankszámla: RO14 BTRL HUFC RT04 4391 4001
SWIFT kód: BTRLRO22

   Az adomány banki utalásakor kérjük, tüntesd fel a megjegyzés (mențiune) résznél, hogy: DONAȚIE. Az adományok rendeltetésszerű hasznosításáért felelősséget vállalunk, és ennek nyilvánosságát biztosítjuk. Felmerülő kérdéseid a szolidaritasialap@rmdsz.ro e-mail címre várjuk.

Köszönettel,

Porcsalmi Bálint,
ügyvezető elnök

Borboly Csaba,
az Országos Önkormányzati Tanács elnöke

VÉGET ÉRT GERLÓCZY MÁRTON ÍRÓ ERDÉLYI TURNÉJA

Meleg fogadtatás és telt ház Nagyenyeden

    Vasárnap, 2018. július 22-én , az Áprily-estek vendége volt Gerlóczy Márton író, aki Mikecs Anna – Altató című nagysikerű regényét és annak „kísérőkötetét”, a Nézd csak, itt egy japán!-t mutatta be, utóbbi az Altató borítójának történetét és a kötetben nem szereplő gazdag fényképgyűjteményt tartalmazza.

    A nagyenyediek különös melegséggel fogadták Áprily Lajos dédunokáját, hiszen itt még elevenen él a nagy költő emléke, az ő szellemi hagyatékának ápolására szentelik a legnagyobb figyelmet, pedig igencsak van miből válogatni a helyi irodalomtörténet pantheonjában…

    Az író számára felemelő érzés volt Józsa Miklós ny. kollégiumi magyartanár által kísérve végigsétálni a Bethlen utcán, megállni a 9. házszámnál, ahol nagymamája született, majd megnézni az Áprily-villát a Sétatér utca 39. szám (ma Dózsa György utca 19. szám) alatt, amely Áprily első otthonául szolgált és amelyre 2016. november 14-én helyezett emléktáblát a hálás utókor. Ezt követően a felújított Betlen-kollégiumot tekintették meg, majd felsétáltak az Őrhegy ölében fekvő református temetőbe, mely Áprily Lajos édesapjának földi maradványait őrzi. Józsa Miklós tanár úr – aki Áprily életének és munkásságának legjobb ismerői közé tartozik és több tanulmányt is közölt róla – , a rá jellemző színes előadásmóddal és idézetek sokaságával fűszerezte az „irodalmi sétát”, Gerlóczy Márton számára ezért is marad emlékezetes a látogatás.

    A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban tartott könyvbemutatón is elsősorban az enyedi vonatkozások, az Altató több fejezetének helyszíne állt az érdeklődés középpontjában. A szerző számára  érdekes tapasztalat volt alapos terepszemle által szembesülni a többnyire a családi hagyatékban levő levelekből ismert és a fikció segítségével rekonstruált régi-új Enyeddel szembesülni. Saját bevallása szerint a „munkastílusához” hozzátartozik, hogy a két legfontosabb forrásmunka,  Jékely Márta, az író nagymamája és Schéfer Ida dédnagymamája emlékiratai alapján felkeresi a családtörténet legfontosabb földrajzi állomásait, de mindenhova eljutni nem könnyű. Sajnos mindeddig nem sikerült Enyeden elidőznie, annak ellenére, hogy jól tudja, nagymamájának Kolozsvár után ez a kisváros volt a kedvence, dédnagyanyja pedig különösen kedvelte a Sétatér- végi villát, annak hangulatos verandájával, szép gyümölcsösével együtt. Habár a regény megírásakor nem járt Enyeden, csak átutazóban, a naplók alapján sikerült visszaadni ennek hangulatát, az olyan részeket pedig, amit pótolni kellett, különböző vonatkozások, például Hantz Lám Irén műveinek felhasználásával tette meg. Ez a módszer pedig túllépi a fikció kísértését – tehetjük hozzá – és feledhetetlen passzusokkal ajándékozza meg a városához ragaszkodó olvasót. Áprilyék Kolozsvárra való költözése például így jelenik meg Gerlóczy Márton tollából  „ Öröm, melegség, boldogság járja át szívüket, hogy visszatérhetnek régi városukba, de mégis, mikor a búcsúzás idején körülnéznek, valami fájdalom hasít beléjük, mintha valami szépet, gyönyörűt, soha többé meg nem találhatót veszítenének el, a sok jó embert, a kedves családokat, akiktől sorra elbúcsúznak, és mire Winkler Cica házához érnek, Ida már zokog. Hiába tudja, hogy Kolozsvár majd kárpótolja a Nagyenyeden eltöltött tizenöt év, a fiatalság, a hozzá kapcsolódó kedves, jó emberek, a gyönyörű vidék emlékét, nagyon fáj otthagynia a várost. Lezárul életük egy korszaka: Enyed, és amikor kora reggel ott áll a kocsi a kapunál, és elgördül velük a lakásuk előtt, felnéz a csukott támlájú ablakokra, szívét súlyos bánat húzza össze, mert tudja, többé nem ülhet az öreg falak áldott hűsében, nem tárhatja ki azokat a táblákat reggelente a szürkületbe, hogy belélegezze Nagyenyed levegőjét.”[1]

    Az íróval való találkozás kötetlen, késő estébe nyúló beszélgetéssel ért véget. Gerlóczy Márton örömmel állapította meg, hogy bemutató körútjuk legutolsó állomásán, Enyeden gyűlt össze a legtöbb érdeklődő, „látszik, hogy ez egy jól szervezett közönség”- tette hozzá.

BASA EMESE

[1] Mikecs Anna-Altató. Gerlóczy Márton regénye, Scolar, Budapest, 2017, 239-240.o.