NÉPTÁNCOKTATÁS ANGLIAI MAGYAROKNAK CSOMBORDON

Októberben a  Pipacs Néptánccsoport viszonozza a látogatást

    2018 július 27.-augusztus 5. között jó muzsikaszó szűrődött ki egész nap a csombordi kultúrotthonból, a faluban pedig hamar elterjedt a hír: Angliai vendégek érkeztek néptáncot tanulni a Pipacstól!

    Az egyhetes tábor résztvevőit szeretettel fogadták a csombordi néptáncosok, élükön Boros Erzsébet tiszteletes asszonnyal, népdalénekessel. A szigetországi vendégek Doka Sándornak, a Pipacs Néptánccsoport egykori oktatójának  köszönhetően kerültek kapcsolatba a csombordiakkal, de közreműködött két másik erdélyi származású néptáncos is. Nyolc táncos érkezett családjával együtt a Maros-parti faluba, hogy „ csak tiszta forrásból” tanulják meg a vidék jellegzetes táncait, népdalait.

Autentikus magyar hangzás: Readi Dance és a Folktone

    A kontinens két távoli részén élő magyarok hamar megtalálták a közös hangot, hiszen mindannyian jól beszélik anyanyelvüket és a tánctanulás terén is komoly tapasztalataik vannak már. A Readi Dance nevet viselő néptánccsoport tagjai Angliában élő magyarok, akik féltve őrzik anyanyelvük, nemzeti identitásuk, népi hagyományaik. Nevüket (…igen, nem elírás)  Reading város rövidítéséből  nyerték, ez egy Londontól 80 km-re fekvő település, ahol a próbákat tartják. A 2015 szeptemberében alakult csoport repertoárjában a Kárpát-medence táncai találhatók, nagy számban erdélyi (mezőségi, kalotaszegi, vajdaszentiványi ) táncok is. Jelenleg 13 tagot számlál az együttes, ez a szám folyamatosan bővül vagy apad, a kinti élethelyzettől függően. Próbára hetente egyszer sikerül összegyűlni, és azok minden bizonnyal eredményesek, hiszen már több fellépést vállaltak Angliában.

    Kísérőzenekaruk is van, a Folktone, csupa tapasztalt muzsikusokkal, ez a legismertebb Angliában működő magyar népi zenekar. Prímásuk, Römer Ádám, a City of Birmingham Simphony Orchestra szólamvezető brácsása, profi népzenész; a brácsán és kobozon játszó Ferencz Tamás a táncművészeti főiskola néptánc szakán tevékenykedik; Lovászi András kitűnő cimbalmos, de szinte bármilyen hangszert megszólaltat és sikeres hangszerkészítőként él Londonban, Alilovič Gojko, vajdasági származású magyar pedig nagyszerű nagybőgős. 

Életképek a szigetországban élő magyarokról

    Mivel mindenki nagyon szépen, akcentus nélkül beszélt magyarul, az ottani lehetőségeikről érdeklődtünk: hogyan sikerült ilyen szépen megőrizni anyanyelvük, szokásaik, identitásuk?

    A felnőttek esetében a néptánc, a gyerekeknél pedig az ún. magyar iskolák jelentik a legfontosabb megtartó erőt – hangzott a válasz. A harmadik fontos tényező, a vallás gyakorlására már kevesebb lehetőség van: Londonban létezik ugyan református, római katolikus templom illetve a Szent István Ház, ahol minden vasárnap istentiszteletet, misét tartanak, továbbá Oxfordban van az ökumenikus szellemiségű baptista gyülekezet, sajnos sokszor 2-3 órás autóutat kell megtenni vasárnap kora reggel ahhoz, hogy időben odaérhessenek, és ezt nem mindenki vállalja.

    Annál hatékonyabbnak bizonyulnak ellenben a vasárnapi iskolák, Angliában körülbelül 20 van belőlük. A kéthetente, szombatonként végzett foglalkozások teljes mértékben biztosítják a nyelvápolást, a ringatóktól kezdve a kézműves foglalkozásokon át az anyanyelvfejlesztő játékokig.

    Arra a kérdésünkre, hogy más kint élő nemzetekhez képest, mennyire fontos a magyarok számára az identitásuk megőrzése, nagyon biztató választ adott mindenki. A sokféle betelepedő vagy csak ideiglenesen munkát vállalók közül kiválnak a lengyelek, ők sokkal többen vannak és kitűnően ápolják hagyományaikat, de a magyarok is „tartják magukat”.  Volt olyan eset is, amikor egy vegyes házasságból származó gyereket is hozzájuk írattak, mert hasonló román nyelvű oktatási lehetőség nincs, csak az ortodox egyháznak van oktatási kínálata, de az kevésbé volt vonzó számukra. A szülők általában  lelkesednek a néptánc, a magyar iskolák, a cserkészet iránt és mindenfajta tevékenységbe besegítenek, a pozitív hozzáállás pedig ösztönzően hat a kezdeményezőkre. Mindenben önfenntartóak, most alakulnak szervezetté azért, hogy pályázatokon vagy a Kőrösi-programban részt vehessenek. A 26 éves múltra tekintő MAOSZ, azaz a Magyarok Angliai Országos Szervezete valamivel támogatja őket, például terembérre adott támogatást és egyszer kaptak népviseletre is pénzt.

    A szükséges anyagiakat ezért saját maguk próbálják előteremteni. Az idén tanultak be egy olyan koreográfiát, amellyel már belépődíjat is lehet kérni és amelyet mindenek előtt saját rendezvényükön fognak bemutatni, a Hungarian Culture Day-en, ahol a néptánc és a magyar ízek mellett kézműves foglalkozások is lesznek és legalább tíz magyar árus kínálja majd portékáit (ezeknek is van már saját egyesületük), a bevételt pedig a magyar iskoláknak osszák ki, amelyek ezáltal alapszinten fenn tudják magukat tartani. Az október 13-án megrendezésre kerülő eseményre meghívták a Pipacs Néptánccsoportot is, és remélik, hogy a kialakulóban levő testvérkapcsolatnak köszönhetően, jövőre ismét megszervezik a csombordi tábort.

Amit eddig sehol sem láttak…

    A barátságos, roppant közlékeny vendégek saját bevallásuk szerint nagyon jól érezték magukat Csombordon. Ilyen igazi táborban sem voltak soha együtt, csak kisebb csapatépítő foglalkozásokon- ezért is emlékezetes lesz számukra ez az erdélyi út. Kedves fogadtatásban volt részük, igazi barátságok szövődtek, a próbák mellett került idő másfajta tevékenységekre is. Nagy örömöt jelentett számukra, hogy meglátogathatták a helyi református templomot, ahol egy kis helytörténeti ízelítőt is kaphattak, egy másik napon pedig Torockóra kirándultak, ahol szívesen elidőztek a néprajzi múzeumban. A közös bográcsozás is jó kikapcsolódás volt számukra, élvezték a zsíros kenyeres „főzést” is és az is abszolút újdonság volt számukra, hogy fáról szedett friss gyümölcsöt kóstolhattak.

    A legnagyobb élményt mégis az jelentette, hogy az egyik néptáncos, Köble Tibi, meghívta a csapatot a nagytatája születésnapjára, akit szintén Tibornak hívják, akárcsak az édesapját is. A vendégek számára  szívet melengető látvány volt bepillantást nyerni a három generáció életébe és látni, amint együtt énekelnek- ilyesmit sehol sem tapasztalhattak, ráadásul az esemény a család jóhírű borpincéjében zajlott…

    Az egyhetes tábort közös fellépéssel zárták: a zsúfolásig megtelt kultúrotthonban pedig jól meg kellett figyelni, kik az itthoniak és kik a vendégek, hiszen népviseletben pompázva és a táncban is összekovácsolódva, egy nagy csapatnak tűnt mindenki.

    A csombordiak számára ezzel nem ért véget a táncolás és barátkozás, hiszen alig tették ki a lábuk a kapun az angliai vendégek, a tánccsoport tagjai Örkény felé vették útjukat, ahova a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően juthattak el. Az augusztus 5-12 között megrendezésre kerülő 33. Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánctábor kapui már a tavaly megnyíltak a Pipacs Néptánccsoport előtt, Boros Erzsébet pedig hat éve tanít ott népdalokat. Talán igaz a mondás, hogy a néptáncosoknak van a legtöbb barátjuk a világon…

BASA EMESE

TÁMOGATÓ: BETHLEN GÁBOR ALAPKEZELŐ ZRT.

MÁTYÁS KIRÁLY A 13. FELVINC NAPOKON

    A Felvinc Napok  minden évben az emlékévek és évfordulók megünneplése köré szervezi programját, így történt ez idén is: a 2018. július 28-29 között tizenharmadik alkalommal megrendezésre kerülő esemény központi témája Mátyás király volt.

    A 13-as szám nem hozott balszerencsét a Felvinc Egyesület szervezőinek, hiszen mindvégig napsütés kísérte a rendezvényt, annak ellenére, hogy pár kilométeres körzetben sűrű záporeső áztatta a környéket. Egyébként ez már az ötödik olyan eset- számolgatták a résztvevők – , amikor Fehér megyében idén a magyar napokon több település hasonló szerencsében részesült. „A Jóisten is szeret minket”- mondogatták boldogan.

    A szép időre pedig igencsak szükség volt, hiszen a gyerekprogramok, koncert, tábortűz mind kinn a szabadban zajlottak. A falut megmozgató esemény színhelye a tavaly, szintén a Felvinc napok keretében felavatott református gyülekezeti otthon takaros épülete és pázsitos udvara volt, amelyet azóta számtalan alkalommal vettek igénybe különböző közösségi tevékenységeken.

    Szombat délelőtt a gyerekeket és mozgáskedvelő ifjakat szólítottak egybe a szervezők. Mivel az előző héten tartották a bibliahetet, „Állati küldetés” címmel, a gyerekek beszámolót tartottak a foglalkozás-sorozatról. Egyébként a Lukács György és neje, Borbála által szervezett bibliahetek óriási népszerűségnek örvendenek Felvincen, kevés helyen mesélnek a gyerekek olyan nagy szeretettel ezekről a napokról, mint itt. A jellegzetes hitéleti tevékenységet, akárcsak a Felvinc napokat, a Communitas Alapítvány támogatta.

    A délelőtt várva-várt programpontja a Demeter Ferenc kolozsvári előadó által bemutatott bábjátszótér volt, amely –a kerettémához igazodva-, a Mátyás király lopni megy című előadással kedveskedett a gyerekeknek. Ezt követően kézműves tevékenységekre és kiállításokra valamint szabadtéri játékokra, sporttevékenységekre, vetélkedőkre került sor, ebben a kategóriában a népszerűség csúcsán a Torockói Íjász Szer Egyesület által rendezett íjászbemutató állt.

    A szombat délutáni műsor a jó hangulatot igyekezett megteremteni. Magyar nap nem létezhet néptánc nélkül- ez íratlan szabály errefelé, így e műfaj képviselői is teret kaptak a rendezvényen: a helyi- a patakról elnevezett- Létom Néptánccsoport mellett vendégszerepelt a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport, a jó muzsikát pedig a nagyenyedi Ficfa zenekar biztosította. A profi népdalelőadást a népszerű csombordi Boros Erzsébet neve fémjelezte, aki  mezőségi és kalotaszegi dalokat adott elő. Magyarlapád ezúttal nem jellegzetes népi táncaival, hanem a gyermekszínjátszásban is jeleskedő csapatával volt jelen. A Szilágyi-Székely Melinda tanító által irányított magabiztos, tehetséges fellépők A pletykaasszonyok című vidám darabot adták elő, amelyet a közönség még másnap is elismerő szavakkal jutalmazott.

    Az igényes szórakoztatást a Régi magyar Cabaret című darabbal Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András jazz-zongorista testesítették meg. A 20.  század első pár évtizedének legrangosabb magyar dalszerzőit megidéző  „zenész konferansz” elbűvölte a közönséget, amelyik vastapssal viszonozta a művészi teljesítményt. A szombat este a szászrégeni Ács József és zenekara koncertjével ért véget.

    Vasárnap ünnepi istentiszteletre hívta a harangszó a felvincieket, melynek keretében két ezüstlakodalmas és egy aranylakodalmas párt éltethettek. Fellépett a Nagyenyedi református egyházközség vegyeskara, mely Basa Anna- Mária vezetésével egyházi kórusműveket adott elő.

    A vasárnap délután teljes mértékben Mátyás királyról szólt. Elsőként dr. Demény Piroska, a BBTE tanára tartott lenyűgöző előadást nagy nemzeti királyunkról Mátyás király mint irodalmi alak címmel. A tanári pályafutását Felvincen kezdő előadó kiemelte: a sztereotípiák miatt (például megjutalmazza becsületest, az okost, megbünteti a kapzsit stb.) nem könnyű  Mátyás királyról egy teljesen „megbízható”, reális képet kapni, ráadásul a helyzetet megnehezíti az is, hogy a modern ember szemlélete is rányomja a bélyegét az értékelésre. Az is érdekes, miként vált az idejében nem túl népszerű király röviddel halála után, amikor Magyarországon felbomlott a rend, az igazság megtestesítőjévé. Ez nem csak az utána való nosztalgiázás miatt vált lehetségessé, hanem még életében elkezdődött az „imázsalakítás”, amelyet a humanisták terjesztettek elsősorban – sokszor anyagi juttatás fejében – a reneszánsz tudós királyról. Az is érdekes, amit Bonfini jegyzett le, hogy t.i. Mátyás idejében még Nagy Lajosról élt az álruhába bújt király képe. Ugyanakkor teljesen objektív a művészetpártoló, könyvtáralapító, több nyelvet beszélő királyról alkotott korabeli kép, hiszen, mint feljegyezték, maga Mátyás mondta, hogy „ a műveletlen király megkoszorúzatlan szamár”.

    Másfelől, a nép tudatában, így folklórjában is, Mátyás király elsősorban a bölcs, igazságos, nagy vezető képét testesíti meg. A róla szóló meséket dr. Demény Piroska kiválóan alkalmasnak találta a dramatizálásra, az Ábel Kiadónál megjelent kötetéből pedig a felvinci gyerekek is, több helyi pedagógus irányításával, betanulták és nagy sikerrel be is mutatták a Mátyás király meg az igazmondó juhász című darabot. „Szép magyar beszédükkel, a lányok korhű viseletükkel, kecsességükkel igazán imádni valók”- jegyezte meg valaki.

    A nagyszámú hallgatóságnak egy másik felvinci kötődésű tanár, Horváth József is tartott előadást Mátyás királyról, vetítettképes bemutatója által megkönnyítve a történelmi adatokban bővelkedő értekezletet. Az előadó részletekbe menően ismertette, mennyire komplex és ellentmondásos volt az uralkodó kora, milyen bel- és külpolitikai tényezők alakították politikáját, milyen volt Magyarország gazdasága, adórendszere, hadserege és műveltsége akkoriban. Szó esett Mátyás életsorsáról is, utódlásáról és azt is végiggondolhatta a közönség, mi lett volna, ha Mátyás király álma valóra vált volna…?

    A délután legutolsó programpontjában Lukács György református lelkipásztor és Vincze András helyi RMDSZ elnök bemutatták a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány által  finanszírozott egyhetes kirándulás emlékképeit, amelyek a Mátyás király nyomában címet viselték. A 45 fős csoport 2018 július 7-13 között Kolozsvártól kezdve Székesfehérváron át Vajdahunyad váráig megtekintették a legnevezetesebb Hunyadi-emlékhelyeket, az utosó napon pedig kvíz-versenyt tartottak az 5 fős csapatokra osztott résztvevők számára, akik meglepően jól teljesítettek, így a feledhetetlen kirándulás mellett további jutalmakban részesültek.

    Az előadások egy, a gyerekek által a bibliahéten tanult és közkívánatra újból  előadott megható dallal értek véget, este pedig tábortűz mellett tervezgették a jövő évi magyar napokat, amelyekre Szacsvai Kinga hívta fel a figyelmet és amelyek minden valószínűség szerint Felvinc első, 1219-ből származó írásos dokumentumban való megemlítésének jubileumára reflektálnak majd.

BASA EMESE

TÁMOGATÓK:

BETHLEN GÁBOR ALAPKEZELŐ ZRT.

COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY