KORÁN TEMETNÉK A TELET FEHÉR MEGYÉBEN

Sikeres farsangi bál Nagyenyeden

A farsang vízkereszttől a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt kezdetéig, hamvazószerdáig tart. A farsang hossza tehát változó, attól függően, hogy mikor van húsvét vasárnapja. Ettől a naptól számolunk vissza negyven hétköznapot és szombatot (összesen a vasárnapokkal együtt 46 napot), így megkapjuk a nagyböjt időszakának kezdetét, hamvazószerdát. 2019-ben a farsangi időszak ezek szerint január 6-tól március 6-ig tart.

A népszerű tavaszváró ünnepnek régi hagyománya van Fehér megyében. A legismertebb a torockói farsangtemetés, de a nagyenyedi farsangi bál is elég hosszú múltra tekint vissza. A Fehér megyei RMDSZ és a Dr. Szász Pál Egyesület szervezésében 2019. január 19-én került sor erre az eseményre. Az elegáns Georgia étterem zsúfolásig megtelt a bálozni vágyókkal, összesen 325 személy örvendett az együtt töltött óráknak. Egy ilyen bál mindig jó alkalom arra, hogy az ismerősök találkozzanak, beszélgessenek, megtudják a friss „híreket”. Mindaddig, amíg az itteni magyarság képes ekkora arányban összegyűlni és szép számban vannak köztük fiatalok, addig a szervezőgárda is örömmel megtesz mindent azért, hogy mindenki jól érezze magát.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, aki felszólalásában több aktuálpolitikai kérdésre reflektált, elsősorban a közelgő európai parlamenti választásokra, amelyen olyan fontos dolgok fognak eldőlni, mint az unió új költségvetése, ezért arra buzdított minden jelenlévőt, hogy vegyen részt a választáson.

A szervezők nevében Hudácsek Éva Katalin ügyvezető elnök és Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere köszöntötte a résztvevőket. Utóbbi megragadta az alkalmat, hogy ismertesse az újdonságokat.  „ A Fehér megyei RMDSZ egy fejlődő szervezet, ez meglátszik minden szinten”- mondta. Elsőként említette, hogy megújult a szervezet irodája, azt új bútorzattal és korszerű informatikai felszereléssel látták el. Továbbmenően, Lőrincz Helga elmondta, hogy a polgármesterrel és Nagyenyed  helyi tanácsával karöltve, igyekeznek a városhoz tartozó településeken infrastrukturális projekteket végrehajtani és a kulturális rendezvények számát is gyarapítani. Lőrincz Helga úgy gondolja, hogy most már senkinek sem kérdéses, hogy az Európai Parlament mennyire van „távol” tőlünk. Az onnan jövő pályázati összegekből a megye számos településén épületeket javítottak fel, utakat, vízhálózatokat hoztak létre, következésképp el kell menni szavazni, hogy továbbra is folyósítsák ezeket a pénzeket.  Nagyenyed önkormányzata hivatalosan felkérte az illetékes finanszírozó hatóságot, hogy a következő ciklusban figyelmet szenteljenek azokra a falvakra is, amelyek közigazgatásilag a városokhoz tartoznak.

A rövid felszólásokat követően Benedekffy Katalin magyar operaénekesnő fellépése kápráztatta el a jelenlevőket.A  színművészként is tevékenykedő  Benedekffy Katalin tehetsége már kisgyermekkorától megmutatkozott, gyakran szavalta nagybátyja, Kányádi Sándor verseit. Sikeresen szerepelt különböző szavalóversenyeken, énekversenyeken, irodalmi esteken és kulturális rendezvényeken, amit több díjjal is jutalmaztak : Mester és Tanítvány művészeti díj (Tokody Ilona tanítványaként, 2013), Aranylemez (Csengettyű, csengettyű, 2003), Szent György Lovagrend (2017). Filmszerepei közül legtöbben talán a Barátok közt című sorozatból ismerik, amelyben Fürst Editet alakította.

A jó hangulatot a Royal Team biztosította, akik- Csép Tamás miriszlói alpolgármester közbenjárásának köszönhetően- visszajáró vendégei a rendezvénynek. A 2008-ban alakult szatmárnémeti együttes hamar fejlődött, 2012-ben már a tévében is szerepeltek, önálló alkotásaik 2014-ben jelentek meg.

A farsangi bál sikeréhez természetesen a finom falatok is hozzájárultak, ezúttal a töltött pulyka jelentette a különlegességet, amihez kiválóan dukált a híres  enyedi bor.

A tombolán most először lehetett pénzjutalmat nyerni: az első díj 500, a második 250 lejt ért, a harmadik díj pedig két ingyen jegy volt a következő bálra, amire amúgy már most kerültek jelentkezők.

BASA EMESE

„HAZÁÉRT, NEMZETÉRT, ISTENÉRT!”

Cserkész-próbáztatás és fogadalomtétel Magyarlapádon

A tavalyi sikeres programsorozat után idén már teljes gőzzel beindult a Borbándi András református lelkipásztor által vezetett cserkészélet Magyarlapádon. A 138.számú. báró Bánffy Dániel cserkészcsapat 2019. január 16-án tartotta az újoncok próbáztatását, a fogadalomtételre pedig a jövő héten kerül sor.

Aki esetleg azt képzelné, hogy egyszerű formaság egy ilyen vizsga, nagyot téved, hiszen a próbáztatáson a cserkészjelölteknek komplex ismeretanyagról kell számot adniuk. A lapádi gyerekek már 2017-ben elkezdték a felkészülést, melybe Borbándi Erika lelkipásztor és a nagyobb cserkészek is besegítettek.

Ahol a tudás hasznos és élvezetes

A vizsga érdekessége, hogy a két-három évvel nagyobb cserkészek kérdezik ki a jelölteket, ezáltal bennük is megerősödik a felelősségtudat, a gondoskodás képessége és persze egy kis ismétlés mindig jól jön…Olyan témák kerülnek a „tételsorba”, mint magyarságismeret, természetismeret és a természetben való (túl)élés, egészségügy és higiénia valamint a cserkészethez köthető tudásanyag (cserkésztörténelem, cserkésztörvények és egy sor gyakorlati szabály ismerete). Mindezek azért fontosak, mert tartalmazzák mindazokat a nélkülözhetetlen ismereteket, amelyekről ritkábban esik szó az iskolában vagy otthon. Például nem lehet cserkész az, aki nem tudja a magyar himnuszt, a fontosabb történelmi eseményeinket, mondáinkat, népmeséinket, népdalainkat. Továbbá ismerniük kell a hazai fafajtákat és állatfajokat, a gyógynövényeket, ugyanakkor be kell bizonyítaniuk, hogy képesek a természetben élni, például öt perc alatt tüzet tudnak gyújtani, bírják a fizikai megterhelést és a nomád körülmények közötti táborozást. Természetesen mindez csak akkor lehetséges, ha képesek a hatékony együttműködésre és kialakult egy igazi csapatszellem. Az örsi rendszerbe való szerveződés a kiscsoportos tevékenységek megvalósítására ad lehetőséget, ahol a nagyobbak vezetik és tanítják a kicsiket.

Nem utolsó sorban a cserkész mivolt egy sajátos lelkületet is feltételez. A cserkész-szellemiség köztudottan a keresztény vallásosságban gyökerezik, így a jó cserkész alapvetően segítőkész, másokkal szemben  gyöngéd – magával szemben szigorú és igaz hívő.

A január 16-i próbáztatáson a hét kis jelöltnek nyolc próbastáción kellett túljutnia és az összpontszám több, mint felét meg kellett szereznie ahhoz, hogy cserkésszé avathassák. Természetesen a gyakorlati próbák sem hiányozhattak: a jelölteknek a havas, erdős tájon olyan feladatokat kellett teljesíteniük, mint amilyeneket Bear Grylls szibériai túlélő sztorijában láthattak a próbáztatás elején.

Kalandra fel!

A magyarlapádi cserkészcsapat egyike a legaktívabbaknak a környéken, így nem csoda, hogy mindenki sikerrel vizsgázott, hiszen a heti foglalkozásokon túl számtalan programon próbálhatta ki és fejleszthette képességeit.

2018 első napjaiban  megrendezték a szokásos téli sítábort a Madarasi Hargitán, februárban pedig a Cselen, azaz az Országos Cserkész Lelkinapon vettek részt Nagyenyeden. Minden évben Magyarlapádon szervezik meg az Országos Cserkész Sportnapot, melynek idén legfőbb attrakciója a baseball őse, a métázás volt. Június 18-26 között került sor a nyári nagytáborra és a kiscserkész-tanyázásra, ahol a segédörsök vezetőképzőn vettek részt. A Zeteváralja melletti Sikaszón eltöltött időszakra is szívesen emlékeznek vissza a lapádi cserkészek, büszkén mondták, hogy a tábor körül lépten-nyomon medvenyomokra bukkantak, mégsem féltek „egy cseppet sem”. Nagy élményt jelentett egy másik népszerű tevékenységük, az augusztus 28-29 között megrendezett vízitábor, amely a megszokottnál hosszabb szakaszon és kalandosabb vízeséseken, nagyobb vízállásnál zajlott, közel 50 kilométeren, Maroscsúcs és Csombord között. A távot két nap alatt teljesítették, úgy, hogy közben ügyességüknek köszönhetően  „szárazon megúsztak”egy záporos éjszakát Marosújvár alatt. A lapádi cserkészek másik kedvenc programja a Marosszentgyörgyön megrendezett Dalospacsirta volt, ahol ők voltak a legnépesebb és a legfelkészültebb csapat minden kategóriában. Versenyezni lehetett a nagyenyedi Pentaktívon is, ahol az immár klasszikus Pinewood-derbyn (saját kezűleg  gyártott fa kisautók tesztelése) szinte minden díjat elvittek.

Ilyen sűrű, komoly felkészülést és szervezést igénylő események közepette is kerítettek időt a cserkészotthonuk barkácsolására, ami egy ökóház lesz az erdőben, a meglévő lombház mellé. Arról már tavaly is beszámoltunk lapunkban, hogy ez a létesítmény valódi unikum, Erdélyben még egyetlen ifjúsági szervezet sem hozott létre ehhez hasonlót.

Borbándi András lelkipásztor örömmel nyilatkozta lapunknak: „ A sokszínű és állandó tevékenységek úgy érzem, meghozzák munkánk gyümölcsét a közösségben. Remélem, egy olyan nemzedéket nevelünk, amelyik fogékonyabb lesz a nemzet, szülőföld, embertárs és Isten szolgálatára, hiszen ez különösen fontos a szórványban. Szerencsére, erőfeszítéseinket szellemiségében támogatja a Romániai Magyar Cserkészszövetség, anyagi segítséget pedig a Bethlen Gábor Alaptól kapunk, így nem érezzük magunkra hagyatottnak magunkat és eredményes munkát tudunk végezni.”

BASA EMESE

Főtámogató: BETHLEN GÁBOR ALAP

MERÍTSÜNK ERŐT A TRAGÉDIÁBÓL!

Első ízben rendeztek fáklyás felvonulást Nagyenyeden az 1848-49-es forradalom áldozataiért

Mélyen megható eseménnyel indult az esztendő Nagyenyeden: mintegy 170-en gyűltek össze mindenféle szervezés nélkül, csupán egy Facebook esemény felhívására, hogy méltó módon emlékezzenek a város legnagyobb tragédiájára.

Mint ismeretes, 170 évvel ezelőtt, a január 8- ról 9-re virradó éjjelen közel 800 védtelen gyermeket, asszonyt, idős embert gyilkoltak le brutális kegyetlenséggel a városba betörő móc seregek, és sokan megfagytak menekülés közben is, így az áldozatok száma jóval nagyobb lett.

 A megrázó esemény minden magyar embert felkavar, különösen azokat, akiknek valamilyen kötődésük van Enyedhez, így nem csoda, hogy Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, sőt Budapestről is érkeztek olyanok, akik a nagy hideggel dacolva, kegyeletüket kívánták leróni és fontosnak tartották, hogy ne csak lélekben legyenek az enyediek mellett ezen a napon.

Régebb a diákok a kollégium ablakaiba kitett gyertyákkal emlékeztek a szörnyű tragédiára. Vakáció lévén az ablakok sötétek maradtak, de fáklyákkal, mécsesekkel igyekeztek a jelenlevők fényt vinni az éjszakába…és talán ez a kifejezés illik a legjobban az eseményen elhangzott felszólalásokra is.

A megemlékezés a Bethlen Gábor Kollégium udvarán kezdődött, ahol az esemény ötletgazdája, Szőcs Ildikó igazgató kiemelte: „ Nem feltétlenül a tragédiák felemlegetése céljából szerveztük ezt az eseményt, hanem a megmaradásunkért. Felvonulásunk afelé vigye gondolatainkat, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő. A szimbolikus helyszínek meglátogatásából erőt kell merítenünk, éreznünk kell, hogy a hideg januárból a meleg tavasz felé megyünk. Én hiszem azt, hogy megmaradunk, ha felvállaljuk feladatainkat!”

A felvonuláson részt vett Oana Badea, Nagyenyed polgármestere is, és ezt a gesztust nagyon pozitívan értékelte a helyi magyar közösség, ahogyan azt is, hogy felszólalásában kimondta: „Én sajnálok minden minden megfontolatlan pillanatot, amely végbement. A történelmet meg kell ismerni, meg kell érteni és mindenkinek okulnia kell belőle. A történelem lehet kegyetlen, de ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy mi ma bölcsebbek és jobbak legyünk. Én nagyon tisztelem a magyar közösséget mindazért, amit tesz.”  

Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere, a rá jellemző határozott tónussal szólt az egybegyűltekhez: „ Szilárdan hiszem azt, hogy 170  év elég volt arra, hogy dühösek legyünk egymásra. Sajnos sem akkor, sem most, a történelem nem az enyediekről szól. A mai európai nagypolika sem azt akarja, hogy a kis népek, kis közösségek megfogják egymás kezét. Ezért is köszönöm polgármester asszonynak, hogy eljött, hiszen ma az a legfontosabb, hogy közösen tudjunk egymás javára dolgozni. A felelős gondolkodásmód azt jelenti, hogy emlékezünk a múltra, nem feledjük a bennünket ért sérelmeket, hanem tanulunk ezekből. Bízom a józan észben és a szó hatalmában.”

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Veress László, a Magyar Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak a kabinetfőnöke, akinek ősei enyedi származásúak voltak és azon szerencsések közé tartoztak, akiknek sikerült elmenekülniük a vérengzések elől Marosvásárhelyre. A magyar politikus arra hívta fel a figyelmet, hogy ezelőtt 170 évvel a kisebb népek külön-külön harcoltak nemzeti érdekeikért egy birodalom ellen, sikertelenül. Az események arra tanítanak, hogy nem szabad hagynunk, hogy egy birodalom játékszereivé váljunk. A szabadságharc leverése után a románság – a hűségéért „jutalomként”-  megalázást és további rabságot kapott. „ A legfontosabb következtetés az, hogy soha ne veszítsük el keresztény erkölcsünket és a józan eszünket. A történelem csak akkor ismétli önmagát, ha újból elkövetjük ugyanazokat a hibákat”-mondta.

Kónya Tibor iskolalelkész rövid áhítatában arra hívta fel a figyelmet, hogy soha sem szabad összetéveszteni a gyilkosokat a hősökkel és áldását kérte mindazokra, akik „a bölcs gondolatokból fakadó jövőt építik” oly módon, hogy életet, gyereket, munkát, feladatot vállalnak szülőföldjükön.

A felszólalásokat alkalomhoz illő énekek tették emelkedettebbé: Szilágyi Hajnal, a kollégium titkárnője egy népdalt, Szilágyi Róbert tanár és Kiss Andrea diáklány pedig a Kormorán Harangok dala című szerzeményét adták elő.

Ezt követően a résztvevők felvonultak a Sétatéren található Diákemlékműhöz, ahol Ladányi Árpád Csaba, a Fehér megyei RMDSZ elnöke, röviden bemutatta a nagyenyedi 1848-49-es eseményeket és kereken kimondta: „ Hiszek a bocsánat erejében, de mindaddig, amíg a városban iskola és utcák vannak elnevezve a vérengzés fővezéreiről, nehéz a felejtés”.   

A gyönyörű hóhullásban, a fáklyák fényével körbevett  Diákemlékmű tövében különös hatást keltettek Turzai Melán, a Bethlen Gábor Kollégium aligazgatója által szavalt sorok (Jékely Zoltán: Nagyenyed, 1850) és a Kónya Csenge végzős diáklány által előadott Hazám, hazám, csendes hazám kezdetű népdal.

Hasonló szép és megható látvány volt a Bethlen-utcán levonuló, majd a református vártemplomot megkerülő menet, amelynek végső állomása a várfal tövében elhelyezkedő tömegsír illetve az azt jelölő emléktábla volt. Itt elsőként Szőcs Gyula Kálmán, a kollégium egyik legfőbb anyaországi támogatója mondott emlékbeszédet, akinek 23 felmenője vesztette életét 1849. január 8-i sötét éjszakáján. A Szilágyi Farkas által leírt történelmi eseményekre utalva, Szőcs Gyula Kálmán kiemelte: az esélytelen küzdelemben a város nem tudta megmenteni polgárait, mert nem voltak szövetségesei. Tisztelettel említette fel azokat a román enyedi lakosokat, akik életüket kockára téve menekítették, bújtatták el magyar ismerőseiket, hiszen nélkülük az áldozatok száma annál is nagyobb lett volna. „ Napjainkban négy szó a legfontosabb: A Kollégium minden előtt! Nagyenyedet tízszer lerombolták, ti építsétek fel tizenegyedszer is!”- hangzott a biztatás.

Tóth Tibor László református lelkipásztor, az 1848-49-es enyedi események kiváló ismerője, a megemlékezést lezáró áhítatában azért imádkozott, hogy 170 év múlva is legyen Enyednek emlékezni tudó magyarsága.

Ezt követően intézmények, magyar egyházak és civil szervezetek illetve magánszemélyek megkoszorúzták az emlékművet. Legvégül Szőcs Ildikó igazgató a kollégium Apafi-termébe hívta meg a résztvevőket, ahol mindenkit kaláccsal, meleg teával kínált meg. Beszélgetés közben úgy tűnt, az enyediek miközben- Jékely szavaival élve- a „ gyilkos sötétbe néztek/ imádkoztak s álmodoztak tovább.”

BASA EMESE

DEGRÉ ALAJOS EMLÉKTÁBLÁJÁT LEPLEZTÉK LE LIPPÁN

A kisváros nagy szülöttjére emlékeztek méltó módon 2019. január 6-án Lippán, az író születésének 200. évfordulóján. A Czernák Ferenc Lajos által kezdeményezett eseményen jelen voltak a lippai olvasókör gyoroki, nagyenyedi és nagyszalontai partnerei, továbbá helyi és megyei politikusok és a sajtó képviselői

 „A kötelességtudat által vezérelve dolgozni”…

…ez az idézet akár Degré Alajostól is származhatna, de a lelkesedésben utolérhetetlen Czernák Ferenc ny. ezredes, a helyi olvasókör vezetőjétől hangzott el az emléktábla-avatáson, amikor a jeles személyiségre való emlékezés fontosságát emelte ki.

Köszöntőbeszédében Faragó Péter Arad megyei RMDSZ parlamenti képviselő Degré Alajos politikai pályafutásának, az 1848-as forradalomban tett szerepvállalásának jelentőségét ecsetelte és elismerését fejezte ki a lippai közösségnek az esemény megszervezéséért.

Iosif-Mircea Jichici polgármester a különböző nemzetiségek közti jó együttműködés és kölcsönös tisztelet fontosságát hangsúlyozta és örömmel állapította meg, hogy a helyi tanácsban az emléktábla kihelyezése egyetlen ellenszavazatot sem kapott. Szavai hitelessége mellett szólt az az épület is, amelyre az emléktáblát elhelyezték: a szülőház helyén álló ingatlan ma a városban működő pártok székhelyéül szolgál, oly módon, hogy az irodák szinte egymásba nyílnak. Ilyen környezetben a lippaiak számára nem hat furcsán, hogy a –sorrendben- ALDE, PSD és a Liberális Párt cégérei mellett középütt ott díszeleg Degré Alajos emléktáblája.

A leleplezést követően Hițicaș Macedon római-katolikus plébános megszentelte az emlékjelet, majd egy rövid kulturális mozzanat után a lippai Degré Alajos Olvasókör, a gyoroki József Attila Olvasókör, a nagyenyedi Áprily-estek, a nagyszalontai Arany János Olvasókör illetve a különböző egyházi és politikai intézmények képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit. Az eseményen jelen voltak a Fehér megyei Vajasd képviselői is, akik számára egy szimbolikus utazást is jelentett az esemény, hiszen őseik azok a vitézek voltak, akiket Lippa várából költöztetett át 1616-ban Bethlen Gábor fejedelem, amikor át kellett adnia a várat a töröknek.

Az ünnepi istentiszteleten Hițicaș Macedon római-katolikus plébános három nyelven, magyarul, románul és németül hirdette az igét, végezte el a vízszentelési szertartást, a mise után pedig Czernák Ferenc részletesen ismertette Degré Alajos életpályáját. Ezt követően szeretetvendégségre került sor, melynek keretében a nagyszalontaiak meglepetésműsorára került sor: Pelok Gabriella ny. tanárnő, a Nagyszalontai Versbarátok Körének vezetője, gyönyörű szavalatokkal, Gali Teréz óvónő pedig neves erdélyi költők saját maga által megzenésített, gitárkísérettel előadott verseivel kedveskedtek a közönségnek. Természetesen kimaradhatatlanok voltak a házigazda, Czernák Ferenc, szavalatai is, amelyek -szokás szerint- mély hatást keltettek. A számos díjjal jutalmazott előadó legrangosabb elismerését 2015-ben nyerte el, amikor az első helyre futott be az Operettszínházban.

A nap egy feledhetetlen városlátogatással zárult, amelynek során Czernák Ferenc helytörténeti érdekességek tömkelegével és egy igazi hazafi gondolatébresztő véleményeivel kápráztatta el vendégeit.

„…lelkesült közvélemény nélkül nem aratnak diadalt a nagy eszmék” (Degré Alajos)

Degré Alajos (Lippa, 1819. január 6. – Budapest, 1896. november 1.) ügyvéd, író, a márciusi ifjak egyike, tagja a Tízek Társaságának, Jókai után a kor legolvasottabb szépírója volt Magyarországon. Francia eredetű polgári családból származott : édesapja Degré Péter, Temes megyei főorvos volt, aki  Rácz Annát vette feleségül.

Degré Alajos teljesen magyar nevelést kapott, iskoláit Aradon kezdte, Szegeden folytatta, s a jogot 1838–40-ben Nagyváradon végezte. 1842-ben joggyakornoknak ment Pestre, s ekkor volt első feltűnő szerepe: az ifjúság ugyanis Kossuth Lajosnak fáklyás menetet rendezett, s a felvonuláson ő mondta a Kossuthot köszöntő beszédet. 1843-ban letette ügyvédi vizsgáit, majd a pozsonyi országgyűlésen mint királyi táblai jegyző tevékenykedett. Az ifjúság körében vezérszerepet játszott, sokszor volt annak szónoka, s nem egy politikai demonstrációt vezérelt. Jelen volt minden fontos történelmi eseménynél, részese volt annak az irodalmi, politikai mozgalomnak, amely a márciusi napokat megelőzte, részt vett a szabadságharcban, ahol mint huszártiszt harcolt az osztrákok ellen, többször is megsebesült. Világos után Aradra internálták, szabadulása után pedig végleg visszatért a fővárosba. Utazásokat tett Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Angliában. 1857-ben megnősült, neje Koller Amália lett. 1867-ben a Kisfaludy Társaság rendes tagjává választotta. Amit még feltétlenül tudni kell róla: az ő tanácsára írta át Petőfi a Nemzeti dal első sorát. Ha nincs Degré Alajos, az 1848. március 13-án született induló állítólag így kezdődött volna: Rajta magyar…”Először talpra kell állítani az elnyomott népet, csak azután lehet fellelkesíteni” – vélte, s ezt a javaslatot még az önfejű Petőfi is elfogadta.

Írásra Császár Ferenc buzdította. 1843-ban jelent meg első elbeszélése. Barátai között ott találjuk a mozgalmas korszak valamennyi jelentős íróját, neves prolitikusát, Petőfit, Bajzát, Pákh Albertet, Vörösmartyt, Kuthyt, Egressyt, Vasvárit,Vukovics Sebőt, Kossuth Lajost. Vígjátékai közül sikerültebb az Iparlovag és a Félreismert lángész. Nevezetesebb regényei: Salvator Rosa (1855), Az ördög emlékiratai (1860), A száműzött leánya (1865), A Kékvér (1870), A nap hőse (1870), Igy van ez jól (1887). Novelláinak több gyűjteményes kiadása is megjelent, az első még 1847-ben (Kedélyrajzok). A legterjedelmesebb kiadás: Degré Alajos novellái (1857, három kötetben), ezt még egy újabb kötet követte, Novellák címmel 1857-ben. Választékos, költőies, gyakran patetikus stílusával hűen és a kor olvasóközönségének megfelelő módon tudta kifejezni érzéseit, ezért egész pályafutása alatt igen népszerű volt.

Eseményekben gazdag, mozgalmas életét színes, eleven, élvezetes stílusban megírt emlékiratai őrizték meg. Visszaemlékezéseim címmel közrebocsátotta töredékben maradt emlékiratait, két kötetben (1883–84). Az idő próbáját ez az egyetlen műve állotta ki. Megfigyeléseinek pontossága, élénk leírásai és tárgyilagosságra törekvő szemlélete a reformkor és a szabadságharc idejének egyik legjobb emlékiratává nélkülözhetetlen forrásmunkává emelik művét.    

Lippa, Erdély egykori legveszélyeztettebb települése

A Lippára látogató vendégek, olvasókörök tagjai nagy érdeklődést mutattak az egykori patinás, gazdag múltú város iránt.

 Lippa történelme szorosan összekapcsolódik az egykoron itt álló várral, melyet IV. Béla építtetett a tatárjárás utáni években, mivel ez volt Erdély legtöbb idegen betörésnek kitett települése. A vár főleg Károly Róbert alatt fejlődött látványosan, 1315 – 1317 között sokszor tartózkodott a királyi udvar Lippán. Később Brandenburgi György őrgróf a várat falakkal s bástyákkal, valamint különleges védőművekkel erősítette meg.

Az aradi várnál is fontosabb Lippa vára számtalanszor cserélt gazdát, birtokosai között ott voltak a magyar királyság és az erdélyi fejedelemség nagyjai, de alku tárgyát képezte a törökök és az osztrákok erőviszonyok kijelölésekor is. A többszöri ostromok következtében a 18. század elejére teljesen lerombolódott, az utolsó maradványokat 1717-ben Löffelholz császári ezredes, aradi várparancsnok lebontatta. Ezzel véget ért Lippa várának története. A török időkre ma már csak az egykori török bazár árkádos épülete emlékeztet. A műemlék-épület azonban visszataszító látványt nyújt, hiszen a helyi önkormányzat több kereskedőnek adta bérbe,és mindenik saját elképzelése szerint változtatott a külsőn.

Egyébként az egész központ, egykori fényűző polgárias palotáival, rendezett utcáival (Lippa volt Európa első városa, amelynek a közvilágítását acetilénes lámpák biztosították) és közintézményeivel, egy végleg elszegényedett város hatását kelti. Az idő is mintha megállt volna Lippán, múlását csak a lepattogzó vakolat és a repedező falak jelzik. Pedig egykoron Temesvár után ez volt a környék legjelentősebb települése. A 15-17. században Lippa volt a Maroson leszállított és kivitelre szánt, Erdélyben bányászott só raktárhelye. Később, a 19. században  a marosi tutajozás fontos állomásává vált – az itteni tutajkikötőig úsztatták az erdélyi tutajosok az összefogott szálfákat. 

Lippa híres kézműves-központ is volt. A legnagyobb hírnévre a fazekasok tettek szert. Saját céhük, amely kétszáznál is több mestert tömörített, 1819-ben nyert kiváltságot. Termékeiket többek között Arad, Makó, Szeged és Titel piacain értékesítettek.

A magyar időkben sörgyár, téglagyár, hordógyár és gázgyár is működött, később esztergagyár, cipőgyár, vagongyár és bútorgyár létesült, de mindez mára már csak a múlté, akárcsak a Huzly István által alapított Lippafüred, utóbbiból csak a borvízforrások maradtak fenn, amelyet napjainkban kis mennyiségben értékesítenek.

A fejlett gazdagsághoz egykoron gazdag kulturális élet is társult, de persze ez is már csak a múlté. A település talán csak az etnikai sokszínűségből őrzött meg valamit, persze megváltozott nemzetiségi arányokkal. Azt, hogy a mintegy 300 magyar fős közösség meddig lesz képes küzdeni identitásáért, nehéz megjósolni, de ameddig kegyelettel ápolja múltját és kikerülnek soraiból olyan közösségformáló egyéniségek, mint Czernák Ferenc, van remény a bizakodásra.

BASA EMESE