Marosújvári farsangi bál: szórakozás a kicsik számára is

Marosújvári farsangi bál: szórakozás a kicsik számára is

   A farsangi szezonban tartott Fehér megyei mulatságok hosszú sorából a 2019. február 9-én megrendezett marosújvári batyubál a gyerekeknek szánt külön programjával és a kitűnő szervezettségével tűnt ki.

Szépen feldíszített terem, jó zene, friss pánkó, gyöngyöző boroskancsók és egy lelkes szervezőcsapat fogadta a vendégeket szombaton este a székelyföldvári kultúrotthonban. A helyi RMDSZ által szervezett esemény már az első perctől fogva garantálta a jó hangulatot, amelyhez a helyi Palko Service és a magyarlapádi Pirospántlikás zenekar járult hozzá derekasan.

Köszöntőbeszédében Kiss Kinga, a helyi RMDSZ pár hónapja megválasztott elnöke,  bevallotta: nagyon örvend annak, hogy szép számban megjelentek az újváriak és hogy a rendezvény több szomszédos település, például Felvinc és Székelykocsárd magyarságát is megszólította, így újabb lehetőség adódott a szórványban élők számára, hogy együtt lehessenek, megoszthassák egymás érzéseit és gondolatait.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Silviu Vințeler, Marosújvár polgármestere, aki dicsérő szavakkal illette a magyar közösséget, amiért ilyen szép számban összegyűlt és további összetartásra buzdította, amit –valljuk be őszintén – ritkán hallani egy román elöljárótól, így szavait hatalmas tapssal viszonozták a jelenlevők. Az asztali áldást Mihály Imre marosújvári római-katolikus plébános és Lukács György felvinci református lelkipásztor mondták el.

A  farsangi bál megszervezése nem kis izgalommal járt, hiszen több újítást is eszközöltek , például új helyszínt választottak. Mivel a Marosújvár központjában fekvő régi magyar iskola gyülekezeti terme az előző években túl kicsinek bizonyult, idén a szomszédos település, Székelyföldvár kultúrotthonába hívták a bálozókat.  A száznál több vendég így kényelmesen elfért a helyiségben és a „táncparkett” is jó tágas volt, így a versenyre benevezett párok korlátok nélkül kamatoztathatták tehetségüket. A különböző stílusú zenékre végzett bemutatókat kiértékelve, a zsűri az első helyezést az újvári Takács Sándor és Emesének ítélte oda. A második helyen egy felvinci pár, Bárdos János és Annamária, a harmadikon pedig a helyibeli Sós Zoltán és Júlia végzett.

Természetesen a tombolázás is kihagyhatatlan volt, éltek is sokan a lehetőséggel, hiszen idén – elsősorban a rekordszámú szponzornak köszönhetően – értékes nyereményekkel lehetett hazatérni. A változatos kínálatban volt méz és mész, rózsatövek és levendulakészítmények, ingyen kozmetikai-kezelés és fodrászat-utalványok, a szerencsésebbek pedig kávé-  illetve konyhai robotgépekkel valamint egy-egy megszeppent kacsával és kismalaccal gyarapodtak. A szervezők humorérzékére vall, hogy a nyeremények között jócskán előfordult a konyhasó is, elvégre Marosújvárt ez a termék tette ismertté…

A legkedvesebb pillanatokat, a régi kötelező álarcos bálok hangulatát, a kicsik farsangja idézte fel, amely kora délutántól kezdődött és a felnőttek megérkezéséig tartott. Összesen 46 gyerek, csecsemőtől a kamaszig vonult fel ötletesebbnél ötletesebb jelmezével, Fekete Magdolna nyugalmazott és Kiss Andrea címzetes óvónők irányításával pedig érdekes, szórakoztató játékokban vehettek részt. Volt például székes- és seprűs tánc, újságpapíron végzendő gyerek-szülő tánc és sok-sok humoros pillanat, így érthető módon egyik gyerek sem kívánkozott haza. Végül tombolán minden gyerek egy-egy plüssállatot kapott ajándékba.

Egy idős helybeli pedagógus szerint régóta nem tapasztalt ilyen jó szervezettséget a marosújvári bálon. A látottakból ítélve pedig kétségtelen, hogy ott, ahol egy tucatnyi önkéntes ilyen jól összedolgozik és a gyerekeket is tudatosan bevonják a közösségi eseményekbe, van jövője a magyar közösségnek.

BASA EMESE

IV. FEHÉR MEGYEI TEREMFOCI-BAJNOKSÁG: A MAGYARLAPÁDIAK LEGYŐZHETETLENEK

                                         

   A Fehér megyei RMDSZ és a Dr. Brendus Gyula Egyesület által szervezett éves futball-rangadó egyik legkedveltebb esemény a környéken, amelyre idén február 9-én került sor és amely a már jól bevált forgatókönyv szerint zajlott.

   Az egyetlen újdonságot a megváltozott helyszín jelentette:  a megszokott  nagyenyedi Agro Sportcsarnok mellett a szintén korszerű felvinci sportcsarnok is fogadta a csapatokat, így könnyebben sikerült lebonyolítani a meccseket. Idén a főrendező  Székely Jenőnek legkitartóbb segítőtársa, Tövisi Antal mellé a lelkes helyi RMDSZ vezető, Vincze András szegődött, ez a “trió” pedig a legkiválóbb szervezést valósította meg.

   Idén is 12 település nevezett be a nagy népszerűségnek örvendő megmérettetésre. A sose hiányzó Csombord, Felvinc, Magyarbece, Magyarlapád két csapata, Marosgombás, Miriszló, Torockó és Vajasd mellé ezúttal Küküllővár és Magyarpéterfalva csapatai és nem utolsó sorban a Fehér megyei magyar tanárok “válogatottja” társult.

   Előző évekhez hasonlóan, most is az első helyen a rutinos Magyarlapád végzett, a másodikon Marosgombás,  a dobogó harmadik helyén pedig Csombord foglalt helyet. Legjobb játékosnak a lapádi Oniga Kristófot választották, a marosgombási Szakács Istvánnak pedig ismét sikerült elnyernie a legjobb kapus címet.  Minden csapat egy-egy oklevelet kapott ajándékba, a díjazottakat kupákkal és érmekkel jutalmazták, a Fehér megyei RMDSZ támogatásának köszönhetően. A díjkiosztáson jelen volt Lőrincz Helga alpolgármester is, aki gratulált minden csapat szép teljesítményéhez és a rendezvény folytatásáról biztosította a jelenlevőket.

   A díjkiosztást követő finom vacsorát idén is a miriszlói alpolgármester, Csép Tamás és csapata, a közkedvelt Mesterhármas készítette el.

   Székely Jenő nagyenyedi RMDSZ tanácsos, a Dr. Brendus Gyula Egyesület elnöke nagyon örvendett, hogy idén ismét sikerült megszólítania száznál is több embert a szórványból, akik remekül érezték magukat együtt, a mérkőzések után alkalmuk nyílt beszélgetni és jobban megismerni egymást. Ezúttal is bebizonyosodott: a focinak komoly összetartó ereje van, a játékosok olyan élményekkel távoznak a 7-8 órás vetélkedő után, ami maradandó egy életen keresztül.

BASA EMESE

Félévközi vakáció- tele tartalommal és szórakozással

Félévközi vakáció- tele tartalommal és szórakozással

A szünidőben sem unatkoztak a lapádi és a kocsárdi diákok

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának köszönhetően, Fehér megye két legjelentősebb vidéki szórványközpontjában, Magyarlapádon és Székelykocsárdon, 2019 február 4-8.  között anyanyelvápoló- illetve úszótábor szervezésével igyekeztek fejleszteni az identitást megőrző és a közösségi szellemet erősítő készségeket.

 

Csoportkép buborékkal

Össszesen 36 székelykocsárdi és környékbeli gyerek élvezte egy héten át a csobbanást a marosludasi korszerű úszodában, ahol a kísérő pedagógusok és szülők mellett egy helybeli tornatanár és két önkéntes marosvásárhelyi szakavatott úszómester segített elsajátítani eme közkedvelt vízi sport minden csínját-bínját.

A gyerekek nagyrésze már tudott úszni, az idei táborba fejleszteni jött el tudását…és persze „egy jót szórakozni” a társaival. Már a tavalyelőtti, az első úszótáborban, feledhetetlen élményben volt részük, ráadásul a délutáni oktatásba jelentkező ingázó diákok nagy része itt ismerkedtek össze igazán és határozták el jó szívvel, hogy a kocsárdi iskolába iratkoznak át.

Az edzéseken a gyerekek kivétel nélkül látványosan teljesítettek. A kezdők már a második nap karúszó nélkül merészkedtek a medencébe, azzal a szent meggyőződéssel, hogy „már tudnak úszni”. Míg a kicsik szokták a vizet és az alapmozdulatokra koncentráltak, a tapasztaltabbak , egymásba fogózva vagy egymás vállára állva látványos csoportos figurákat igyekeztek kialakítani, víz alatt vagy fölött. Az eddigi legnagyobb kihívásuk egy víz alatti csoportkép készítése volt, ami minden kétséget kizárva bizonyítja: itt már nem a víz az úr… „Nagyfiúk” voltak akkor is, amikor  a szakszerű hátúszást, a „kecses” fejesugrást vagy a kimerítő távúszást kellett begyakorolni.

Basa Anna-Mária, a Cserevár Egyesület elnöke lapunknak elmondta: ez a tábor is része annak a foglalkozás-sorozatnak, amellyel igyekeznek összegyűjteni és a kocsárdi iskolába íratni a környékbeli, identitásukban veszélyeztetett magyar gyerekeket. Kifejezetten örvendett annak, hogy másik két pedagógus-kollégája, Szekeres Ildikó és Nagy Katalin segítsége mellett a szervezésbe besegített Csegezi Zsuzsa polgármester és Szabó Gergely székelykocsárdi lelkipásztor is. Az elnök asszony szerdán azt is elárulta: a hetet egy családi nappal zárják (összesen 5-7 ilyen napot terveztek 2019-re), ahol különféle meglepetésekkel és egy nagy közös pizzázással ünneplik meg a sikeres hetet és iskolai félévet.

„ A Zengő ABC mi vagyunk”…

… ez volt a címe egyike azon tevékenységeknek, amelyeket a Magyarlapádi Szórványkollégiumban megszervezett anyanyelvápoló táborban valósítottak meg a félévközi vakációban. A „ Beszélj magyarul, tanulj magyarul!” elnevezésű tábort idén negyedik alkalommal szervezte meg az Ethnika Kulturális Alapítvány azzal a céllal, hogy a kollégiumba iratkozandó gyerekeket beszoktassák az itteni környezetbe, összeszokjanak a lapádi társaikkal, oldottabb hangulatban szokják meg  leendő pedagógusaikat. És a hangsúly természetesen az anyanyelv ápolására és fejlesztésére tevődött, hiszen a 33 résztvevő közül többen vegyes házasságból származnak, sokan törik a nyelvet, ezért külön felkészítés szükséges számukra ahhoz, hogy a lapádi iskola magyar tagozatán jól teljesítsenek.

 Sipos Margit, a szórványkollégium igazgatója, már nagy tapasztalattal rendelkezik ennek a tábornak a megszervezésében. Didaktikai eszközök tárházát gyűjtötte össze vagy készítette el az évek során, a mindennapi programbeosztás mellett külön tevékenységi tervet írt minden általa végzett foglalkozásra, így nem csoda, hogy gördülékenyen mennek a dolgok és a gyerekek nagyon élveznek minden itt töltött pillanatot. Munkájában mindig számíthat a helyi tanítónőkre, óvónőkre, a kollégium nevelőire, de vannak önkéntes tanítóképzőt végzettek is, akik szívesen besegítenek, és így lehet bírni a több napos dinamikus tempót.

A tevékenységek színes palettájából nehéz lenne kiemelni bármelyiket, hiszen mindenik egy bizonyos jól meghatározott célt szolgált. Voltak kiejtés- és szókincsfejlesztő gyakorlatok, helyesírási és a kifejező olvasást segítő feladatok, betűs kirakó a kisebbek számára, nyelvtörő- és memóriajátékok, szövegtani gyakorlatok. Természetesen mindezeket nagyon vonzó, játékos formába „kamuzva” tárták a gyerekek elé, még véletlenül sem érezték azt, hogy a vakációban is tanulniuk kell. A gyerekek a legjobban a Zengő ábécés, a Kallós-gyűjteményből származó párkereső kártyajátékot, a Nincs itthon a macska… és a papagájos-bábjátékot szerették a legjobban.  A kedvencek közé tartozott az a foglalkozás is, amelynek során újrahasznosítható anyagokból készítettek népies  mintázatú tarisznyákat és asztali díszeket. Egyébként minden kézműves- vagy sportos-mozgásos tevékenységet úgy választottak ki, hogy az a szókincsfejlesztésre, a népi kultúra megismerésére és a közösségi szellem kialakítására ösztönözzön.

A tábor történetében először az idén Sipos Margit igazgató külön foglalkozásokat szánt a szülőknek is, hiszen páran végig maradtak a kisebb gyerekekkel. Például azon anyukák számára, akiknek nehéznek tűnt a magyar nyelv, összehasonlították a magyar és a román ábécét, hogy láthassák, nem olyan nagyok az eltérések, nem lehetetlenség megtanulni vagy fejleszteni a magyar nyelvet. A felnőttekkel sokat beszélgettek a kétnyelvűségről, a szórványosodásról, ekkor hangzott el egy figyelemreméltó gondolat, mely kifejezi minden szórványban dolgozó, a magyarság megmaradásáért küzdő  pedagógus hitét: „ Vannak, akik morzsának tekintenek bennünket, amit könnyen le lehet seperni az asztalról; mi viszont – kevesen ugyan- , de jövő-teremtő, a magvetéshez szükséges lelkek vagyunk.”

BASA EMESE

 

FŐTÁMOGATÓ: EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA

A CSEREVÁR EGYESÜLET KÖZLEMÉNYE

   Köszönjük szépen a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának, hogy lehetővé tette egyesületünk tevékenységének fejlesztését és a székelykocsárdi magyar délutáni oktatás beindítását azáltal, hogy támogatta az egyesület honlapjának a létrehozását, a Gr. Gálffy János Magyar Közösségi Ház konyhafelszerelésének bővítését, egy kisbusz megvásárlásának,  karbantartásának költségeit és napi üzemeltetését a gyerekek ingáztatására valamint a délutáni oktatásban résztvevő diákoknak az ebédeltetését.

FŐTÁMOGATÓ: Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága