„Nagyon sokat kell dolgoznunk azért, hogy megőrizzük identitásunkat!”

Az Erdélyi Magyar Kultúra VI. Kollokviuma Nagyenyeden

A magyar kultúrának a románság körében való népszerűsítését célzó rendezvényre 2019. június 28-án került sor a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban, ahol könyv és fotóalbum bemutatókra illetve fotókiállításra került sor

Nyitóbeszédében Ioan Hădărig, a nagyenyedi Liviu Rebreanu Kulturális Központ igazgatója kiemelte: az esemény egy olyan kulturális alternatíva, amely az irodalom és a művészet találkozása révén képes rávilágítani arra, hogy Románia gazdagabb a nemzeti kisebbségek által. A találkozó folyamán ismét felhívta a figyelmet arra, amit már más fórumokon is felvetett, hogy a román tanulóknak nincs alternatívájuk az iskolában  megismerni a magyar kultúrát, ami itt Erdélyben életbevágóan fontos lenne.

A házigazdák részéről Lőrincz Ildikó üdvözölte az egybegyűlteket és kiemelte: Balog Istvánnak, az Inter-Art Alapítvány elnökének kezdeményezésére, a Bethlen Gábor Kollégiumban kialakult egy, a művészet iránt fogékony diákcsapat, amellyel már több közös projekt valósult meg.

Oana Badea, Nagyenyed polgármestere felhívta a figyelmet a kollokvium szó eredeti jelentésére (beszélgetés), és egy találó Mihai Șora-idézettel példázta a kultúrák találkozásának jelentőségét: „ A világ, amelyben az életed zajlik, egyenes arányban annál gazdagabb vagy szegényebb, minél jobban képes vagy körülötted felfedezni a különbözőségek csodálatos gazdagságát…” (A fűszál). Szerinte Nagyenyed kiváló példa arra, hogyan lehet a nemzetiségek közötti dialógust érvényesíteni, annak mindenfajta vetületével, és az sem véletlen, hogy az Inter-Art Alapítvány épp ebben a városban jött létre és innen továbbította a multikulturalizmus jó példáit a bukaresti elnöki palotába, Genfbe vagy épp New Yorkba.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Laczikó Enikő államtitkár, aki Románia Kormánya – Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala részéről már többször megfordult Nagyenyeden, mint mondta, mintha már haza jönne. „Nagyon sokat kell dolgoznunk azért, hogy megőrizzük identitásunkat!” – hívta fel a jelenlévők figyelmét. A kiváló enyedi többpólusú intézményi együttműködés az őszinteségen alapul és azon, hogy mindenki teszi a dolgát. „Enyed képes Romániát is képviselni a világban a tolerancia tekintetében”- tette hozzá.

Laczikó Enikő kitért Balog Zoltán: ” Közösség, Multikulturalizmus, Fejlődés: Torockó – Rimetea” című fotókiállításra is, amely a „Tolerancia hídja” elnevezésű Közép- és Kelet- európai projekt kapcsán jött létre a Romániai Zsidók Szövetsége, a Román Akadémia és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala között. A többszörösen díjazott enyedi fotóművész ezúttal 40 fotó segítségével mutatta be Torockó rövid történetét, rávilágítva az ottani gazdasági fejlődés múltjára és jelenére, arra, ahogyan az itteni sikerek – és ezáltal szimbolikusan az egész erdélyi magyar közösség- hozzájárult Románia gazdasági fejlődéséhez. A gyűjteményt 2019. június 19-én a Román Akadémia előcsarnokában állították ki, a fotókból egy kis kiadvány is készült.

Balog Zoltán fotókiállítását Ioan Hădărig igazgató is méltatta, kielemezve a Torockó-gyűjtemény négy tematikus dimenzióját: a földrajzi környezet, az archaikus és a felújított házak „mozgás-hallgatás” párharca, a jellegzetes torockói enteriőr (bútorzat, varrottasok, kerámia) és a farsangtemetés.

Ezt követően Ioan Hădărig rövid értekezletet tartott a 100 éve elhunyt Ady Endréről, akit mint a modern magyar vers megalkotójaként tárt a hallgatóság elé, és felolvasott néhány híres románra átültetett költeményt is az élelműből.

Nagy érdeklődés övezte Lukács Noémi “Megláthatsz engem” című verseskötetét is, amely a kolozsvári Grinta Kiadónál jelent meg, Bernát Zsófia illusztrációival.

Az ifjú tehetség, aki egyébként szépen fest is, 2017-ben végzett a Bethlen Gábor Kollégiumban, jelenleg vegyészmérnök-hallgató, húszévesen már a második kötetét mutatta be a kollokviumon. Szabadverseire a korára jellemző líraiság, az élet értelmére és sokszor annak abszurditásaira való reflektálás valamint eredeti képtársítások jellemzők. Mint lapunknak elmondta, egyetlen költő sincs rá közvetlen befolyással, inkább a környezete és az események hatására ragad tollat. Legtöbb versét a szesszióban írja, általában a stresszhelyzetek hozzák ki belőle azokat a furcsa gondolatokat és érzéseket, amelyeket aztán versbe foglal.

Az esemény szervezői a nagyenyedi „Liviu Rebreanu” Kulturális Központ, az  Inter-Art Alapítvány, Nagyenyed Polgármesteri hivatala és Helyi tanácsa voltak, partnerek pedig az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a Dr. Szász Pál Egyesület.

BASA EMESE