Admin bejegyzései

„ EGYÜTT VAGYUNK, BOLDOGOK VAGYUNK!” – CSALÁDIAS HANGULAT A III.FEHÉR MEGYEI MAGYAR NAPOKON

Közzétéve Szerző:

„ EGYÜTT VAGYUNK, BOLDOGOK VAGYUNK!” – CSALÁDIAS HANGULAT A III.FEHÉR MEGYEI MAGYAR NAPOKON

2019 június 13. és 16. között került megrendezésre idén  a már hagyományosnak számító Fehér Megyei Magyar Napok. Nagyenyeden, Tompaházán és Magyarlapádon is színes programok várták az érdeklődőket, amelyeknek száma a négy nap alatt meghaladta a 2500-at.

Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere ismerte fel ezelőtt három évvel, hogy a megye magyarságának szüksége van egy olyan rendezvényre, amely összehozza az itt élő embereket. „Érdemes és kell álmodni, álmokat valóra váltani, hiszen így épülünk emberként és társadalomként egyaránt”-mondta a megnyitón.A fesztivál főszervezője a Dr. Brendus Gyula Egyesület és a Fehér Megyei RMDSZ volt.Az eseményről helyszíni élő adást sugárzott a Kolozsvári Magyar Rádió.

Nagyobb fesztiválok színes apró mozaikjai

 Fehér megye szórványmagyarságának nincs meg az az anyagi és társadalmi lehetősége, hogy  a nagyobb erdélyi központokban szervezett magyar napok többszintes programkínálatát megvalósíthassa, azonban az idén is mindenféle ilyenkor szokásos programból nyújtott minőségi ízelítőt és természetesen volt sok helyi különlegesség is. Ami a többiek sorából kiemeli, az a családias hangulat, hiszen az utóbbi évek számtalan megyei szintű rendezvényének köszönhetően, a környék magyar településeinek lehetősége adódott megismerni egymást, így mindenki sok kedves ismerőst, barátot üdvözölhetett, ami meghitt hangulatot idézett elő mindvégig.

Az idei fesztiválon a szervezők nagy hangsúlyt fektettek a fenntarthatóságra, újrahasznosításra: a gasztronómiai udvarban minden szolgáltató olyan tányérokat és evőeszközöket adhat csak ki, amelyek lebomló vagy újrahasznosított anyagokból készültek. Ezzel úgy az eladókat, mint a vásárlókat, résztvevőket ösztönözni próbálták arra, hogy minél kevesebb egyszer használatos és műanyag terméket vegyenek. A kezdeményezésnek meg is látszott az eredménye, hiszen a fesztiválozók példás tisztaságot hagytak maguk után, nemcsak a rendezvény fő helyszínén, a Bethlen Gábor Kollégium udvarán, hanem másutt is.

A rendezvény első napja kiállításokkal, kézműves vásárral és hagyományos íjászati programokkal indult, ezek voltak a fesztivál állandó jelleggel működtetett programjai. A környékbeli kézműveseket tömörítő Palmetta Egyesület képviselői  mellett kolozsvári, sepsiszentgyörgyi, tordai és körösfői alkotók is elhozták míves portékáikat, de nem hiányoztak a biotermékek és a kézműves ínyencségek sem, az enyediek mellett például erdőszentgyörgyi és fitosváraljai különlegességeket is lehetett kapni.

Tornavizsga – olimpiai hangulat a fiatalok seregszemléjén

A nagy hagyománnyal bíró, legelőször 1847-ben megszervezett enyedi tornavizsga, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjainak a tornabemutatója indította a III. Fehér Megyei Magyar Napokat.

Az ünnepélyes megnyitó (tisztelgés a zászló előtt,Bethlen-induló, igazgatói köszöntő)után díjazták az iskola legjobb, versenyeken is eredményes sportolóit, bemutatkoztak az óvódások és az elemisták, megcsodálhattuk a sportkörösök talajtorna gyakorlatait és a líceumi fiúk szerugrásait valamint a pom-pom lányok temperamentumos bemutatóját. Volt akrobatikus torna a nagyenyedi ACRO csapattal és nem hiányozhatott a nagy népszerűségnek örvendő HIP-TEP Egyesület lovastorna bemutatója sem.

A fő attrakciónak számító gimnáziumi és líceumi diákok közös gyakorlata idén Hajdara-Herceg Hajnalka és Hajdara Tamás,  Petőfi-programos ösztöndíjasok, néptáncoktatók javaslatára és közreműködésével került megvalósításra. A különböző sportágak  bemutatásakorhelyenként viccesen, de vigyázva, hogy a megfelelő kellékek bevitelével érzékeltessék mindazokat a csodálatos olimpiai sportágakat, amelyek egyébként mind megtalálhatóak az iskolai tantervekben is.

Az ötletgazdák mellett nagy segítséget nyújtottak mindazok a diákok, akik  önkéntesen vállalták a gyakorlatok kiválasztását, bemutatását, gyakorlását, a próbák lebonyolításához szükséges lendületet. ”Együtt vagyunk, boldogok vagyunk!” – ez volt az idei tornavizsga mottója, a bemutató végén készült közös fotó pedig teljes mértékben alátámasztotta ezt.

Hasonlóan szép volt a magyarlapádi iskola által bemutatott, nyilván kisebb méretű tornabemutató, amelyet a szervezők beiktattak a fesztivál programjába, hiszen vasárnap Magyarlapád adott otthont a magyar napoknak.

Szintén a sporttevékenységeknél kell megemlítenünk a Két Fűzfa Egyesület által szervezett Péter Antal emlékkupa kosárlabda-bajnokságot, amelyen a Bethlen-kollégium diák és véndiák csapata mérte össze tudását és több év után először a fiataloknak sikerült megnyerni a trófeát.

Fellendülőben a Fehér megyei hagyományos íjászat

A fesztivál egyik legaktívabb csapata az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület volt, akiknek tagjai a hőséggel dacolva, fáradtságot nem kímélve, mindvégig készségesen oktatták az íjjal való bánásmódot az érdeklődőknek. Kétszázötvennél több gyerek és felnőtt sajátította el az íjászatot alapfokon ezekben a napokban és talán nincs is olyan fesztiválozó, aki ne csodálta volna meg az egyesület újonnan beszerzett mongol jurtáját, amelyet az iskola legrégebbi épülete, az ún. Bagolyvár és a tornacsarnok közötti védettebb részen állítottak fel.

A látványos íjászbemutatókon túl az egyesület nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minél szélesebb körben megismertesse az ősmagyarok szokásvilágát, kultúráját, olyan ismereteket, amelyeket csak felületesen érint a kötelező iskolai tananyag.

Pénteken reggel a Csillagösvényen-betekintés a honfoglalók életébecíműrendezvénysorozat keretében Magyarlapádon is megtartották a honfoglaló őseinkről szóló rövid történelmi előadásukat. A diákok megtekinthették és kipróbálhatták a szablyát, tűzszerszámot, kürtöt és hasonló fegyvereket, kiegészítőket, majd megszokott módon az íjászatot is. Mivel a rendezvény a Fehér Megyei Magyar Napokkal egy időben történt, az egyesület szimultán két helyen is tartózkodott. Annak ellenére, hogy csak az idén alakult meg, alapítótagjai nagy tapasztalattal rendelkeznek, és ami  még fontosabb, rendkívül lelkesek, alig van olyan hétvége, hogy ne találkoznának, versenyeznének. Talán semmilyen más hagyományőrző kezdeményezésnek nem sikerült ilyen rövid időn bebizonyítani létjogosultságát és azt, hogy az íjászat kiváló eszköze a közösségfejlesztésnek és a magyarságtudat ápolásának.

„Folkmásfélóra”- egyre magabiztosabbak a fiatal néptánccsoportok

Megyeszerte pár éve egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a népi kultúrára, elsősorban a néptáncra és a népviseletre, ezt a tendenciát a magyar napok programja is tükrözte.

A Fehér megyei néptáncegyüttesek is megmutatták tudásukat a színpadon, egy bő másfél órás fergeteges fellépés keretében. Fellépett a magyarlapádi Gyöngypárta Táncegyüttes („Mi, lapádiak”),  a Kis-Miriszló Gyöngye Néptánccsoport (felcsíki táncok),  a magyarpéterfalvi Hanga Néptánccsoport (vajdaszentiványi táncok), a nagyenyedi Fügevirág Néptánccsoport ( „Szilágyság-anno”), a torockói és torockószentgyörgyi Ifjú Szilas Néptáncegyüttes (magyarlapádi táncok) ésa csombordi Pipacs Néptáncegyüttes („ A Mi bálunk”- kalotaszegi táncok). A műsor összességében mintegy keresztmetszetét nyújtotta az erdélyi magyar néptánc páratlan gazdagságának, szépségének. A zenét a Tokos és a magyarlapádi Pirospántlikás Zenekar biztosította. A magyar napokról természetesen nem hiányzott az esti táncház sem.

Pénteken bemutatásra kerültek a torockói viseletek, az előadást Fodor Attila tordai történész tartotta, akinek nemrég jelent meg egy könyve a témáról.  A viseleteket Lassel Ágnes muzeológus mutatta be a kollégium Apafi –termében és egy fiatalokból álló csoport viseletbe öltözve példázta az elhangzottakat.

A torockói kultúra szépségét kívánta bemutatni a Torockói viselet és élet című fotókiállítás, ami a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium földszinti folyosóin volt látható a fesztivál ideje alatt és amelyik a torockói bemutatóhoz kívánt megfelelő illusztrációs hátteret biztosítani. A Lőrincz családot képviselő 3 generáció tagjai (id. Lőrincz Zoltán, ifj. Lőrincz Zoltán, Lőrincz Konrád és Lőrincz Kinga), továbbá Dvorácsek Ágoston, Harácsek Lehel, Kis Csaba, Köble István és Szilágyi Anna művészileg megfogalmazott felvételei Torockóról és környékéről elkápráztatták a tekinteteket. A kiállítást Csécs Márton torockói unitárius lelkész nyitotta meg.

„ A régi dolgokat hasznosan lehet érvényesíteni”

A könyvbemutatók sem maradhattak le a programpalettáról: bemutatásra kerültek  Gudor Kund Botond:Bod Péter, a történetíró(Erdélyi Egyháztörténeti Könyvek 3, Barót, 2018) és Gudor Kund Botond-Gróf László: Bod Péter, a kartográfus(Háromszék Vármegye Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2019)című kötetek.  A könyveket bemutatta Szonda Szabolcs, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Könyvtár igazgatója, költő, műfordító. Mindkét kötet Bod Péter halálának 250-ik évfordulójára is emlékezik,  aki 1769-ben hunyt el a Gyulafehérvárral szomszédos Magyarigenben. Bod Péter jeles tanulmányi és kutatási eredményeket felmutató nagyenyedi diák, könyvtáros és tanár(segéd) volt. Tudós tevékenységével a kollégiumnak hírt és nevet szerzett, amelyet iskolája azzal hálált meg, hogy egyháztörténetének, honfoglalás térképpel ellátott kéziratát megszerezte, és a Kollégium iskolamúzeumában  – több fontos kézirattal és tárggyal együtt –  közszemlére tette.

Gudor Kund Botond rávilágított a 18. és a 21. század embere közti párhuzamra: mindkettő egy haszonelvű társadalom tagja, amelyben a tudomány, az oktatás, a művelődés is ennek van alávetve. „ A régi dolgokat hasznosan lehet érvényesíteni”- állította Bod Péter; „kisebbségi létünk elvárja, hogy a közösség számára hasznos emberek legyünk”- tette hozzá a szerző. Gudor Botond megmagyarázta azt is, hogyan volt lehetséges, hogy a magyarigeni látszólagos elszigeteltség ellenére a nagy példakép lépést tudott tartani a kor vívmányaival: egy, a mainál sokkal élénkebb társadalmi háló működött, amely olyan tagokból állt, akik maguk is alkotó emberek voltak és akik az egyházi és főúri könyvtárakból mindent megszerezhettek, amire szükségük volt. Bod Péter összesen 50 könyvet írt, 25 megjelent nyomtatásban, 25 kéziratban maradt fenn. Ez az óriási, az értékek megmentéséért íródott anyag mindig meglepetéssel szolgálhat a kutatók számára, ilyen volt legutóbb például a kartográfiája is- tudtuk meg Gudor Botondtól.

A magyar napokon Văcariu Tibor nagyenyedi szenvedélyes régiséggyűjtő idén ismét a nagyközönség elé tárta 900 darabból álló képeslap-kollekciójának egy részét és ugyanolyan lelékesedéssel magyarázta el minden érdeklődőnek annak tartalmát. A tavaly óta kibővült gyűjtemény mintegy háromnegyed kiállított része enyedi eltűnt vagy a felismerhetetlenségig eltorzított épületek fotóit tartalmazta, ezek dokumentumértéke felbecsülhetetlen. Hasonlóképp pár régi neves enyedi fényképésznek, sőt fényképészdinasztiáknak az alkotásai, például a Horváth, a Sarkadi és a Szőllősy családé. Látható volt továbbá környékbeli vidéki élet magyar, székely és szász fényképes ábrázolása és Văcariu Tibor büszkén mutogatta a ritkaságokat is, például egy Amerikában vásárolt fotót az enyedi származású orvosról, Sáska Lászlóról, az Életem Afrika alkotójáról (érdekességképp, a fotó hátoldalán nem kézzel, hanem géppel írott szöveg tanúsítja: Sáska László a sidamói bennszülött vadászkíséretével).

A fesztiválon volt egy másik kedves meglepetés is, Horváth Enikő és Sallak Judit „Történelem és divat a szalvéták világában” című kiállítása. Az 1200 darabból álló szalvétagyűjtemény egy, a régi idők úri passzióit felidéző, a szépre hangolt  világra emlékeztette a látogatókat. A Barcsay teremben fellelhetőkiállításokat Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója nyitotta meg.

Szórakozás mindenki számára

A gyerekfoglalkozások minden évben nagy sikert arattak, idén a máltai játszóbuszban volt lehetőségük a kicsiknek érdekes, irányított programokon részt venni. A kézműves gyerekfoglalkozások közül megemlíthetjük a kancsódíszítést (Szabó Emőke, Varga Melinda), a pohár vagy bögredíszítést dekupázs technikával (Mester Ágnes, Ross Amál, Szakács Mária), a virágvarrást (Székely-Bányai Andrea, Szilágyi-Székely Melinda), a tányérfestést (Szekeres Ildikó), illetve a fafaragást és faesztergálást (Albert Ferenc).

A Két Fűzfa Egyesület idén is készül programokkal, cashflow társasjáték-oktatásra várták az érdeklődőket, a programot Bitay László vezette.

A szombati napot a horgászatnak és a főzésnek szentelték a szervezők. Hajnali hatkor a festői környezetű tompaházi halastónál már elstartolt a horgász bajnokság, majd ezt halászléfőző verseny követte. Az első ilyen jellegű versenyre szép számban bekapcsolódtak a helyiek, de távolabbi, Maros megyei vendégek is részt vettek, összesen 20 horgász és 6 főzőcsapat mérte össze rátermettségét. A szervezők díjakkal és értékes tárgyi nyereményekkel jutalmazták a nyerteseket, a vendégek számára pedig gulyást készítettek a nagyüstben.

Természetesen minden este volt koncert is. A rockos hangzást a gyergyószéki 4S Street zenekar és a helyi Smici Blues Band képviselte, ők a Bethlen-kollégium udvarán léptek fel. Magyarlapádon az ottani, nagy fejlődést mutató HóHányók illetve a szászrégeni Titán zenekarok léptek fel, utóbbiakat a marosludasi és a pécskai rajongóik is elkísérték a fellépésre. Az enyedi színpadot megtisztelte jelenlétével a legendás Bojtorján együttes, a magyar country zene megalapítója. A fesztivál díszvendége Keresztes Ildikó és zenekara volt. Az énekesnőről, saját bevallása alapján, kiderült hogy anyai nagyapja idevalósi, így ismét beigazolódott a régi mondás: Mindenki enyedi!

Köszönjük támogatóinknak, partnereinknek, hogy hozzájárultak a III. Fehér Megyei Magyar Napok sikeréhez!

 Főtámogatók: Magyarország Kormánya, Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság, Bethlen Gábor Alap

Communitas Alapítvány


Bethlen Gábor Kollégium

 Nagyenyed városának a polgármesteri hivatala

Magyarlapád polgármesteri hivatala

Hagyományok Háza

Magyar Turisztikai Ügynökség

Fehér Megye Tanácsa


Kiemelt Partnereink:Bethlen Gábor Alapítvány, Bod Péter Alapítvány, Kincses Kolozsvár Egyesület, Két Fűzfa Egyesület, Dr. Szász Pál Egyesület, Made in Aiud, Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományörző Egyesület, Etnika Alapítvány és a Magyarlapádi Ifjúsági Szervezet

Támogatók: Székely Faiskola, Ciumbrud Plant, Autoglobal Nagyenyed, Tompaházi Halastó – Pescaria Radesti, Batson Construct, Erdélyi Torockói Sajtok, Ladányi ügyvédi iroda, Smici Design, K-Visuals, Gyermelyi, Melinda Panzió – Pensiunea Melinda, Tövisi Zoltán Plant, Optica E.T.I, H.Lehel photography, Köble István Photography és Jankó Zoltán

 Médiapartnerek: Kolozsvári Rádió, Maszol.ro, Erdély.ma, Agnus Rádió, Szabadság napilap, Nyugati Jelen, Transindex.ro és Krónika

BASA EMESE

CSALÁDBARÁT PROGRAMOK SZÉKELYKOCSÁRDON

Közzétéve Szerző:

CSALÁDBARÁT PROGRAMOK SZÉKELYKOCSÁRDON

 

2018-ban Magyarország Kormánya kiemelten támogatta a családokat, ennek a koncepciónak a része volt az ún. családbarát tevékenységek támogatása. Környékünkön csak a Székelykocsárdi Cserevár Egyesület részesült a Bethlen Gábor Alap általi támogatásban. Mint utólag kiderült, a szervezet komolyan vette a programot, hiszen hat nagyobb rendezvényt és egy kirándulást valósított meg és négy hónapig biztosította a délutáni oktatáshoz szükséges meleg ebédet illetve a környékbeli gyerekek ingáztatását a 2 millió forintos támogatásból.

 Ha ehhez hozzátesszük azt is, hogy egy másik, szintén a Bethlen Gábor Alaptól elnyert, az ifjúságnak szóló pályázatból sikerült a néptáncoktatást is részben finanszírozni, akkor megállapíthatjuk, hogy a Cserevár Egyesület igen gazdag, a nemzet megmaradása érdekében jelentős tevékenységet folytat. Szerteágazó tevékenységét támasztja alá az is, hogy a Bethlen Gábor Alaptól, az Emberi Erőforrások Minisztériumától és a Communitas Alapítványtól nyert további összegekkel lépésről-lépésre hozzájárult a Székelykocsárdi Gróf Gálffy János Magyar Közösségi Ház felújításához és felszereléséhez is.

Ami a családbarát programokat illeti, a projekt első szép rendezvénye az adventi várakozásról szólt. 2018 december 21-én a gyerekek szüleikkel együtt adventi koszorút és különböző hangulatos kézműves díszeket készítettek, közben népdalokat énekeltek.

Nem sokkal később, 2019. január 22-én a Magyar Kultúra Napját ünnepelték meg Székelykocsárdon. A rövid előadás után kézműves foglalkozást tartottak (Szekeres Ildikó és Albert Ferenc közreműködésével magyar motívumokat festettek falemezekre). Közben, az alkalomhoz illően, a gyerekekkel a Magyar Himnuszt gyakorolták a pedagógusok, a felnőtteknek pedig a Szózatot tanították meg.

2019 februárjában az egyesület megszervezte a közkedvelt egyhetes marosludasi úszótábort, amelynek keretében az utolsó napon családbarát program zajlott, közös lubickolással, városnézéssel és pizzázással.

  1. március elsején kézműves tevékenységekkel egybekötött farsangi bált, március 15-én pedig ünnepi műsort szerveztek. Április 25-én, a Mátyás-emlékév apropóján,a vajdahunyadi és a dévai várba látogattak, április 30-án pedig gulyásfőzéssel igyekeztek közelebb kerülni egymáshoz szülők és gyermekek, tanítványok és pedagógusok.

A családbarát programnak köszönhetően, az egykori Aranyosszék legkeletibb csücskén élő családoknak tartalmas találkozásokban lehetett részük, közelebbről összeismerkedhettek, erősödhettek kapcsolataik, szakemberek  segítségével megbeszélhették a nevelési kérdéseket,gyakorolhatták anyanyelvüket, érezhették a magyar családi közösség melegségét, szeretetét.

Basa Emese

Főtámogató:

 

IV.MIRISZLÓ GYÖNGYE FESZTIVÁL

Közzétéve Szerző:

IV.MIRISZLÓ GYÖNGYE FESZTIVÁL

Születésnapi buliból regionális néptánctalálkozó

  1. május 19-én a Miriszló Gyöngye Egyesület néptáncfesztivált szervezett a tánc világnapja tiszteletére a helyi kultúrotthonban, immár negyedik alkalommal.

A rendezvény ötlete ezelőtt négy évvel fogalmazódott meg Szabó Csilla Erzsébet óvónőben, az egyesület elnökében, aki akkor csak arra gondolt, hogy egy hangulatos születésnapi bulit rendezzen a tánccsoport megalakulásának negyedik évfordulója alkalmából, persze a színpadon, néptáncbemutatóval. …Mert ha az elsőtől ünnepeltek volna, akkor nyilván idén a hetedik fesztiválnál tartanának.

„Kezdetben csak arra gondoltam, hogy meglepetést szerezzek néptánccsoportomnak, megalakulásunk negyedik évfordulóját ünnepeljük meg egy jó bulival, értem ezalatt a kultúrotthonban való fellépést és az azt követő táncházat. Mivel jó kapcsolatokat ápolunk Pillich Balázzsal, a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes vezetőjével, szóba került, hogy a Tánc Világnapja alkalmából kézenfekvő egy fehéroroszországi profi néptánccsoport bemutatkozása is. Ha már így összejött minden, kiéleztem a dolgot és elhatároztam, hogy ez lesz az első Miriszló Gyöngye Fesztivál, melyet évente megrendezünk majd”- vallotta annak idején Szabó Csilla és azóta is …áll a bál. „Minden évben meghívunk tapasztalatcserére 1-2 másik néptánccsoportot, hiszen az összetartásra neveljük a magyar gyerekeinket”- mondta az elnök asszony, és hangjából kiérződött azon elszántsága, amellyel az évek során bebizonyította: egy olyan kis közösségben is, mint amilyen a miriszlói, össze lehet fogni a gyerekeket és az ifjúságot, az erre egyik legalkalmasabb eszköz pedig a népzene és a néptánc. Azóta magyar napokat , edzőtáborokat, kirándulásokat szervez, két éve sikerült a község másik településén, Marosdécsén szórvány-székely néptáncbemutatót és ezáltal élő kapcsolatépítést szervezni, melyben a décsei református lelkipásztor , Gábor Ferenc is oroszlánrészt vállalt. Legutoljára a csíkszeredai Borsika Néptáncegyüttest fogadták, ahonnan 44 gyerek érkezett a kis Maros parti faluba. Ugyanakkor április 13-án a IV.„Kör, kör, ki játszik?” találkozót is a miriszlói óvodában tartották meg. Ez a rendezvény Fehér megye óvodásainak népi gyermekjátékok  és versmondó vetélkedője. Eddig négyszer rendezték meg, melyből kettőt Miriszlón, hiszen az óvoda felszerelésével, nagy udvarával és a szülők példás hozzáállásával kiválóan alkalmas egy ilyen nagy méretű rendezvény lebonyolítására. 10 óvodából körülbelül száz gyermek jött el Miriszlóra.

A vasárnapi rendezvényen fellépett a Miriszló Gyöngye ( kalotaszegi táncok), az Apró Miriszló Gyöngye népi gyermekjátékokkal, a Szarkaláb Kolozsvárról (kölpényi és paniti táncok), a Kis Miriszló Gyöngye (felcsíki táncok) és a Gyöngypárta Néptáncegyüttes Magyarlapádról. A legutolsó, “legütősebb” tánc előtt felköszöntötték az egyik, épp születésnapját ünneplő miriszlói táncost. A  Szarkaláb és a Miriszló  Gyöngye közös fellépése, egy vajdaszentiványi táncrend tetőzte a hangulatot, amelynek az volt a különlegessége, hogy nagyon jóra sikerült annak ellenére, hogy csak egy közös próbát tartottak. Nemhiába, a két tánccsoport közötti több éves együttműködés meghozta gyümölcsét, néhány miriszlói táncos már állandó tagja a Szarkalábnak.

A fesztivál színvonalát emelte, hogy mindvégig élő népzenére ropták a csoportok a táncot. A Szarkaláb kísérőzenekara, a Rezeda illetve Magyarlapádról Kiss Adorján és zenekara biztosította a jó hangulatot az esti táncházban is.

Az idén is megsütötték a fél asztalnyi nagyságú ünnepi tortát, melyből a kétszáznál több érdeklődőnek is mind jutott, a friss pörkölthöz és az egyéb finomságokhoz hasonlóan.

A rendezvényen rövid látogatást tett Winkler Gyula európarlamenti képviselő, Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere és Ladányi Árpád Csaba Fehér megyei RMDSZ elnök.

Winkler Gyula kiemelte: május 26-án az összefogás az igazi parancsolat közösségünk számára. „Ha hagyjuk, hogy a kishitűség és a közöny eluralkodjon rajtunk és hallgatunk a visszahúzó emberekre, akkor se május 26-án, se más megmérettetések alkalmával nem leszünk sikeresek. Csak akkor érjük el a sikert, ha újból összefogunk és egységesen, együttes erővel állunk ki a magyar ügy mellett”. Lőrincz Helga azt kívánta, hogy a 77. születésnapját is hasonló jó kedvvel ünnepelje meg a Miriszló Gyöngye.

Basa Emese

Felavatták a Bethlen Gábor Kollégium tankonyháját

Közzétéve Szerző:

Fontos kezdeményezés az erdélyi magyar szakoktatás fejlesztésében

  1. május 8-án került sor a Bethlen Gábor Kollégium tankonyhájának avatóünnepségére, melyet megtisztelt jelenlétével a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetősége és képviseltette magát az Erdélyi Református Egyházkerület Püspöksége valamint a Fehér megyei RMDSZ vezetősége

„Ha visszatekintünk a kollégium négy évszázados történetére, megragadja figyelmünket, hogy a leggyakrabban előforduló esemény az iskola történetében az építkezés volt. Nem telt el úgy száz esztendő, hogy valamilyen pusztítás következtében ne kelljen újjáépíteni a lerombolt épületeket. A csoda, hogy minden alkalommal sikerült ez a megújulás, szoktuk emlegetni, a kollégium főnixmadárként támad fel újra és újra. A csodákhoz azonban lelkes és elhívatott emberek is kellenek, akik terveznek, építkeznek, de feltétlenül szükséges a támogató, segítő szándék is, amely nélkül az építkező elbizonytalanodik, belefárad. Ma egy ilyen csodálatos együttműködésen alapuló építkezésnek az eredményét avatjuk…”- mondta köszöntőjében Turzai Melán aligazgató, az esemény konferálója.

Említett példás együttműködést, mely a kollégium szomszédságában álló, a református egyház tulajdonát képező épület felújítását lehetővé tette, az ingatlanon elhelyezett emléktábla örökíti meg a következő szöveggel: „ A Bethlen Gábor Kollégium tankonyhája/ Az épületet felújíttatta és felszerelte taneszközökkel a nagyenyedi Bethlen Gábor Alapítvány a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága, az Erdélyi Református Egyházkerület, a Magyarországi Református Egyház Zsinata Kárpát-medencei Református Oktatási Alap támogatásával 2019”.

Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára kiemelte: Nagyenyed a magyar múltnak egy olyan ékköve, amely meghatározó volt Erdély történetében, ezt felismerve, Magyarország Kormánya többször is támogatta az itteni beruházásokat, egyik legfontosabb szövetségesét, a református egyházat segítségül kérve. A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága által nyújtott 15 millió forintos támogatásból és más finanszírozók hozzájárulásából megújították a romos épület falait, kicserélték a nyílászárókat, és felszerelték benne a tankonyhát. Az államtitkár kifejezte abbeli reményét is, hogy az Enyedre tervezett egyéb beruházások is mihamarabb elkezdődhetnek, például az iskola sportcsarnokának és környékének a felújítása illetve a református egyház égisze alatt tervbe vett bölcsőde megépítése. Potápi Árpád azt is hozzátette: minden beruházás a jövőért van, ezért Magyarország Kormánya kiemelt figyelmet szentel a gyerekek támogatására, meghirdetve a „Külhoni magyar gyermekek éve” elnevezésű programot, melynek célja, hogy hozzásegítse a gyerekeket ahhoz, hogy jövőjüket a szülőföldjükön tudják elképzelni és megvalósítani.

Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi előadója kihangsúlyozta: iskolahálózatuk egyik gyöngyszeme a sok viszontagságot megélt Bethlen-kollégium. A felújítás kapcsán újrafogalmazódik a református egyház azon meggyőződése, hogy a szórványban történő beruházásokat is támogatni kell  illetve a református iskolahálózatnak is ki kell vennie a részét a szakoktatás megerősítésében, hiszen nem csak tudósokat, értelmiségit akar nevelni.

„A lélekhez erős nagy épület is kell”

… hangsúlyozta köszöntőbeszédében  Szőcs Ildikó igazgató, a Bethlen Gábor Alapítvány elnöke, aki a szakoktatás fontosságára hívta fel a figyelmet. A kollégiumban 8 évvel ezelőtt indult be a –közben folyamatosan átalakuló-  szakoktatás, hiszen a tanári kar fontosnak tartotta, hogy lehetőséget biztosítson magyarul tanulni azoknak is, akik a szakoktatást választják, így nagyobb esély adódik majd arra, hogy a magyar közösségben alapítanak családot és a gyerekek is magyar iskolába fognak járni. Szőcs Ildikó az MTI-nek elmondta, három éve működtetik a kollégium keretében a turisztika és közélelmezés szakirányú képzést, és eddig a diákok az iskola étkezdéjében végezték a gyakorlatot. Úgy vélte azonban, hogy kinőtték már a régi konyhát, és a tankonyha kialakítása a kollégium oktatási palettájának a harmadik pillérévé emeli a szakoktatást.

Az intézmény „fennmaradását és fejlődését szolgáló önzetlen és folyamatos támogató tevékenysége elismeréseként” Szőcs Ildikó igazgató elismerő oklevelet nyújtott át Potápi Árpád János államtitkárnak, Kató Béla református püspöknek és Brendus Rékának, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetőjének.

Az ünnepség a Bartha Melinda tanárnő által vezetett XB. osztály alkalomhoz illő, színvonalas műsorával folytatódott. „Nagyenyed, a világ közepe” címmel a  képzős diákok egy zenés-táncos utazásra hívták a jelenlevőket. A gondosan kiválogatott versek és prózák az Enyedhez és a kollégiumhoz kötődő írók tollából származtak, amelyeket mezőségi, székelykocsárdi és magyarlapádi népdalok illetve mezőségi, küküllőmenti és kalotaszegi néptáncok tettek színesebbé.

A felújított épület ünnepélyes átadása a szalag elvágásával, majd a Kónya Tibor iskolalelkész által mondott áldással ért véget. A szervezők minden résztvevőt a tankonyha megtekintésére és az ott megrendezett állófogadásra hívtak.

 

A felújított épület a Sétatér felé vezető híres „tanári sor” első háza, amely udvarával együtt beékelődik az iskola épülete és az étkezde, azaz diáknyelven a „konviktus” vagy a „vityi” közé.  Egyébként a tankonyha udvarának rendbetétele is elég nagy kihívást jelentett. Kelemen Csaba helyi vállalkozó szakmai irányításával illetve Szőcs Ferenc nevelő segítségével több bentlakó diák díszcserjéket ültetett illetve pázsitos udvarkertet alakítottak ki.

A jellegzetes 19. század végi – 20. század eleji polgári lakóház tanári lakásul szolgált szinte mindvégig.  Visszafele haladva az időben, itt lakott Fülöp Anikó testnevelés tanár és családja, Deák Ferenc földrajztanár és neje,  Szántai Erzsébet Mária tanárnő, „Pöri néni”. Az épület hajlékul szolgált továbbá Izmael László igazgatónak, akinek feleségének, „Dici néninek” a szülei is itt laktak azelőtt: Szabó Mihály matematika professzor, a Főgimnázium egyházi igazgatója és felesége, munkácsi Bornemissza Borbála képzős tanárnő. Itt lakott továbbá a Bethlen-kollégium román szakos tanára, Octavian Șireagu, akit tehetséges költőként is számon tartanak. A ház legismertebb lakói talán Dóczy Ferenc rektorprofesszor, református lelkész és neje, Berde Amál festőnő voltak.

Az utóbbi évtizedekben a ház állapota egyre romlott, ám a jelenlegi felújítás nemcsak megmentette az értékes épületet a pusztulástól, hanem egy hasznos, a kor kihívásainak megfelelő rendeltetést is biztosít számára. A négy helyiségből álló épületben található egy korszerűen felszerelt konyha, egy tágas ebédlő, amely kisebb rendezvények megszervezésére is alkalmas, továbbá egy raktárhelyiség és egy mosdó. A turisztika, pincér-felszolgáló, vagy akár szakács szakmákat tanuló diákok, az adott tanév kínálatának megfelelően, kiváló körülmények között sajátíthatják el a tudást, ami – a hazai szakoktatás gyatra infrastruktúrájára való tekintettel- óriási lépéselőnyt jelent számukra majd a munkapiacon való elhelyezkedésükben is.

BASA EMESE