Felvinci Ref. Egyházközség


              „Eredetileg római
katolikus templom volt, amely góth stílusban épült, s így keletkezési idejét a
góth stílus elterjedésének idejére, a 14-15. századokra lehet tenni. Más
írásbeli adatunk nincsen.
A
mai templom helyén egy kisebb templom állott, melyet többrendbeli tűzvész
pusztított el. A tűzvész után csak a falak maradtak meg.
Az
aránylag épségben megmaradt szentély, ahol ma az orgona van, őrizte meg egyedül
a góth stílust. Tóth Mózes volt felvinczi lelkész „emlékirata” szerint, amikor
1848-ban leverték a vakolatot, alatta freskóképek látszottak.
Ma
is élő öreg emberek tanúsága szerint, amikor 1910-ben renoválták a templomot,
akkor is freskókat találtak a szentély falain, de leverték azokat.”
A templom keletkezési idejére enged következtetni Orbán
Balázs szerint az is, hogy a templom körüli bástyafalban, ő maga római téglát
talált, ami azt jelenti, hogy valószínűleg a székelyföldvári római kasztrum
lebontásából kikerült kövekből építették a kőfalat is, templomot is.
„A templomot állítólag a veres barátok is bírták. A
reformációban a falu nagy része áttért s vitte magával a templomot is. Az idők
folyamán a keleti hajó mellé két újabb hajót is építettek.
Több
dúlás érte a templomot történelme folyamán. Többek között a tatárok (1644),
labancok, Básta és Tige csapatai egyaránt, valamint az 1848. évi forradalom,
majd a II. világháború is. Ezen időkről beszélnek a templom fala mellett
felhalmozott csonthegyek, alig egy fél méterrel a föld alatt.
Szájhagyomány
szerint a templom északi oldalán egy igen díszes, karcsú, magas torony állott,
mely 1822-ben lett újrabádogozva. De a torony az akkori építészeti technika
gyarlósága miatt lassan süllyedni kezdett s le kellett azt bontani. Ezt
1846-ban hajtották végre.”
1847-ben a régi helyett, egy tágas, nagy templomot kezdtek
el építeni a vinciek. A tornyot az északi bejáró előtt alapozták le és kezdték
építeni, de csak a templom magasságáig emelték fel. Az új templom
felszentelésre készen állott, amikor felkelők csapata vette körül a falut és
gyújtotta fel azt s vele leégett az új templom is. Ekkor vitték el a harangokat
is, a nagyot Aradon találták meg később s hozták azt haza és melléje öntettek
egy kisebbet is. Torony hiányában a templom előtti téren haranglábat építettek
s a harangokat ott állították fel. Addig harang hiányában tokával hívták a templomba
az embereket.
A leégett templomot a lassan visszatérő nép, saját házai
előtt, 1852-ben építette újjá.
1859. aug. 14-én Tóth Mózes, Magyari Pál, Magyari György
aláírásával levél érkezett az espereshez, melyben ez olvasható: „Felvincz Ev.
Ref. egyházmegyénk 1851-től szakadatlan fáradsága eredményéül – megért, hogy
temploma tűrhetően helyreállítva, s abban orgonája teljesen készen van, az
orgona megszólaltatása s azon nap templom s orgona felszentelése az
egyházmegyei elöljáróság folyó évi szeptember hó második vasárnapjára, azaz
11-re tűzte ki.”
„Bodola Sámuel ref. helyettes
püspök levelében október 2-át említi a templom felszentelésének időpontjául.
„Adja a szent Isten, hogy ez a templom legyen az idő hosszú során keresztül
vallásunknak, nemzetiségünknek védbástyája.”
  „A tornyot csak 1881-ben fejezték be. A
torony építőmestere Szilágyi Bálint volt.
A
templom részei: szentély, hajó, torony, portikus.
A
templom hossza: 30 méter, szélessége: 14 méter, magassága: 8 méter.
A
torony magassága: 42 méter.
A
templom kőből épült, a torony téglából.
A
templom értékes műtárgyai:
A
nagyharang: felirata: „ÖNTÖTTE EPHRAIM ÉS JÓNÁS ANDRÁSCHOFSKI KOLOZSVÁRT
ÖNTETETT A F-VINCZI EV. REF. EKLESIA TAGJAINAK KÖLTSÉGEKIN 1823.IK ESZTENDŐBEN
AZ Ő SZENTSÉGES LAKÓHELYEBEN MINDEN LÉLEK DICSÉRJE AZ URAT SOLT 6.
A
kisharang: 1850-ben öntetett az első, de az első világháborúban elesett. 1927-ben
öntetett a második a hívek és Apafy Ilona adományából.
Úrasztalát
1913-ban építtette a felvinczi dalárda. Ebben az időben Horváth Péter volt a
karnagy.
A
padok 1856-ban készültek el.
A
régi szószék és korona: 1874-ben épült, de a szószék elporladt, helyette új
szószéket építettek 1918-ban, a régi koronával. A koronát Takács Ignác
festőművész festette: „A szószék felé készített corona iránt Takács Ignáccal
tárgyalás tartatik. A catédra márvány színre festése szintén általa 20 ft-ban
állapíttatik meg”
A
szószékre a Mészáros család adományozott gyönyörű terítőt ezzel a felírással:
„Megszárad a fű, elhull a virág, de az Úr beszéde megmarad.” Ez a II.
világháborúban elveszett.
Az
orgonát 1859-ben építette Kolonics István Kolozsváron.
A
tornyot 1881-ben építették újjá. A portikus valószínűleg csak 1910-ben készült el.
A
tornyot azonban csak fekete pléhvel fedték volt be, s így 1938-ban szükségessé
vált annak újrafedése. Most már fehér, cinkezett pléhet használtak. A
bádogosmester Dege Ferenc, Torda. Lelkész Szécsi Ferenc.”
A II. világháború hadszintérré változtatta a falut s vele
gyász és pusztulás angyala szabadult ismét reá.
A tornyot ágyúgolyó találta el és óriási sebet vágott rajta. Az orgonát
tolvaj kezek kifosztották, sípjait elvitték. Klenodiumait elrabolták.
Anyakönyveit, levéltárát megsemmisítették. Épületeit kifosztották. A kép
valóban rettenetes volt. A felszabadulás után az egyház is kezdett feltámadni
halottaiból. Az elmenekült lelkész, Balázs József után Gazda Lajos piski
lelkész került az egyház élére és ezzel megindult az egyház újjáébredése és
regenerálódása.
Első
lépés az orgona megjavítása volt. Szeidl Ferenc marosvásárhelyi orgonajavító
1946-ban rendbeszedte az orgonát.
A
második lépés a torony kijavítása volt. 1948. április 18-án a lelkész
jelentette presbiteriumnak a torony és templom generális javításának
befejezését. Kurátor: Osváth Lajos, építőmester Takács József, vezetőépítész:
Bakó Ferenc volt. Ugyanakkor Balogh Elek és felesége Zachariás Gizella értékes
ezüst kelyhet adományozott az elveszett poharak helyett.
1953-ban
közadakozásból bevezettették a gázt a templomba is.
1955-ben
néhány asszony a szószékre bársonyterítőt, a földre szőnyegeket készítettek.
1958-ban
renoválták a templom körüli kőfalat és bástyákat. Építőmester Vernes mérnők
volt.
1959-ben
bevezették a villanyt a templomba.
1960, a templom
általános renoválásának az éve, építőmester Takács József volt. 1962-ben
villámhárítót szereltek a toronyra.
A
templom körüli cinteremben nincs síremlék.
1996. évi javításkor a szentély keleti és déli
falfelületén Jézus szenvedéstörténetét ábrázoló falfestményekre bukkantak. A
templomhajó déli falának külső részén is előtűntek freskótöredékek, de ezeket
újból bevakolták.
 Az egyházközség lelkipásztorai
1785-Veres Márton
1787-1805 Jantsó József
1813-segéd pap: Erősik Mihály
1817-1818 (-ban meghalt)-Benedek Dávid

1818 –Fodor Mihály (cáplány1820-1828 Nagy György
1828-rendes pap: Marosi Mihály, segédpap: Botz
Otron (?)
1829-1843-Basa Mihály
1843-1848-Dimény József
1850-helyettes lelkipásztor: Benedek Dávid
1852-1859- Orbán József
1859-1892 -Tóth Mózes
1890-től segédlelkész: Szécsi Ferenc
1892-1939 (megh. 1944) Szécsi Ferenc
1894- segédlelkész, Szegedi Sándor, IV. éves
képezdei növendék
1895-segédlelkész, Muzsnai Miklós
1945-Balázs József
1945-helyettes lelkész: Bíró Ferenc
1945- 1973 Gazda Lajos
1974-1993 Dezső Mózes
1994-től Bárócz Huba Pál  Tűri Aranka ref. segédlelkész

 

Fotók: Admin

/div

Magyarbecei Ref. Egyházközség

A helyről
általában
Ez a vidék már a Krisztus születése előtt, a rómaiak idejében lakott volt. Maga a falu a 13. században keletkezhetett, a 14. században már temploma is volt a Kápolna nevezetű helyen.1778 körül Bitai Mihály papsága idején épül fel ez a templom a temetőben. Ez a szám az ajtón olvasható. Valószínű, hogy a templomépítést a Bánffi bárók segítik, ők birtokolták Becét és határát.

 

Az egyházi
épületek története

 

A nagyenyedi református egyházmegyei levéltárban a legkorábbi dokumentum 1773-ból való. Tehát a templomépítés előtti iratok ezek, de más gondokkal foglalkoznak. 1773-ban a vadvermiek pusztítanak a Hangában és a Kosár Tsere erdőben. A Kis erdőt is vágták. Még évtizedekig tart a vita, nem tudják eldönteni, hogy hol van a két falu határa. Egyesek szerint a beceiek határa a vadvermi templomig tart. Ezekben az években verekedésre kerül sor a két falu népe között. Annyira fajul a dolog, hogy megölnek egy vadvermit, a vadvermiek juhait pedig elhajtják. 1783-ban elkészül az új parókia.  Megvásárolják ezt a templom alatti telket, mert a régi parókia igen távol lett volna a templomtól. 1868 körül új parókiát építenek, kijavítják a templomot is: „Egyházunkat, ugyanis fennebb vázolt külső siralmas helyzetéből, a közelebb múlt 10 év alatt nagy részben kiemeltük. Új kő és téglából emelt cserép fedéllel ellátott díszes papilakot építettünk, melynek nagyobb egyházakban is keresni kell párját, s melyre az egyháztagok által ingyen kiállított fuvar és kézi napszámakon kívül, 1700 forintot adtunk ki. A papi telket a többi szükséges épületekkel részint egészen újból elláttuk, részint tetemesen kijavítottuk s használható állapotba helyeztük. Terjedelmes és szép templomunkat közel 400 forint költséggel újrafedettük, lehullott mennyezetét  helyreállítottuk. A harangozói házat megváltva iskolává alakítottuk.” Ebben az időben a fugadi báró Losonczi Bánffi család birtokát képezi Bece. Fenntartják maguknak a jogot arra nézve, hogy a papválasztásba is beleszóljanak. Így, mikor 1795-ben meghal a becei pap,  csak úgy választhatják meg Istvándi Jánost papnak, ha a Bánffiak ehhez beleegyezésüket adják. Ez a hatás kb. a 19. sz. feléig 1850-ig érezhető. 1870 körül iskolaépület nincs. A tanítói lak egyik szobájában tanulnak a gyermekek. Ennek két kis ablaka volt, alig lehetett látni olvasni, írni meg éppenséggel nem lehetett. Kb. 20 gyermek fért be, így csak 12-15 %-uk tudott olvasni, írni egy sem. 1871-ben lett külön iskolaépület, úgy hogy megveszik a harangozói házat. Ez valamivel nagyobb volt, de az 55 tanköteles gyermeknek még mindig nem elég. 1879-ben áttelepítik a kissolymosi állami
iskolát Becébe, a régi harangozói telekre. Ettől az évtől lett Becének állami iskolája, egyben megszűnt az egyházi iskola, az énekvezért 2. tanítóként elhelyezik az állami iskolába. 1847-ben gyűl a pénz az orgonára.

Becei
lelkipásztorok

 

1663-ig Pathai Máté
1740-1758 Kibédi Réti András
1770-ig Nagybaczoni Bardocz József, itt is hal meg, sírja itt a temetőben a múlt században még tisztán látható volt.
1770-1780 Léczfalvi Bitai Mihály, ennek a templomnak az építője.
1781-1795 Kováts László, ő az, aki bevezeti az eklézsiakövetést és a konfirmációi előkészítőt, és temetések alkalmával a prédikációt
1795-1820 Istvándi János
1821-1852 Istvándi József, az előbbi fia
1852-1858 Nagy Elek
1859-1866 Sebestyén József
1866-1916 Solymosi Lajos
1913-1914 Nagy Pál segédlelkész.
1914-1925 Gruzda János
1925-1927 Csulak Ferenc
1927-1938 Szilágyi Aladár
1938-1941 Ferenc Árpád
1942-1945 Köble József.
1946-1948 Bakk Imre
1951-1952 Dezső Mózes
1953 –1960 Simon Imre
1960-1979 Tomai László
1979 – jelenleg Lovász István

 

      Lejegyezte: Tűri Aranka ref. segédlelkész

Gruzda János 1881 – 1953
Fotók: Admin

 

 

 

Elekes Viktor emlékezete

FOTÓ: ID. LŐRINCZ ZOLTÁN– Az Elekesek szép számban gyűltek össze a rendezvényre

Elekes Viktor, az enyedi kollégium neveltje, később professzora és mintegy évtizeden át rektor-professzora életét és sokoldalú, áldásos munkásságát Bakó Botond nyugalmazott tanár Nehéz idők rektor-profeszora című, alaposan dokumentált előadásában ismertette. Autentikus kordokumentumok alapján felvázolta az ünnepelt emberi-erkölcsi portréját. Innen tudhattuk meg, hogy egy kézdialbisi gyökerű birtokos nemesi családban született 1880. április 30-án az Enyed vidéki Magyarsolymoson. Tanulmányait I. osztályos korától az érettségi diploma megszerzéséig a híres nagyenyedi Bethlen-kollégiumban végezte, ahol szívós munkára és becsületre nevelték. Miután Kolozsvárt történelem, magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett, egykori iskolája óraadó tanára, majd budapesti szakképesítése után a tanítóképző intézet „végleges és rendes” tanára lesz 1947- ig. Az I. világháború befejezése után tanári működése mellett a kollégium gazdasági ügyeinek ellenőrzője, majd egy évtizedig rektor-professzora.
1940-től 1947-ig, kényszerű nyugdíjba vonulásáig állandó zaklatásnak volt kitéve: hadbíróság elé állították, több enyedi értelmiségivel együtt Târgu-Jiu-ba internálták, innen visszakerült iskolájába, de hamarosan tudatosult benne, hogy félre kell állnia. Bűne csak az volt, hogy tisztességes, nemzetéért élő, istenhívő magyar ember volt. Miután lemondott minden egyházi és kollégiumi tisztségéről, többé nem lépett be alma materébe, amelynek megmaradásáért szentelte egész munkás életét. 1957. március 1-jén hirtelen bekövetkezett haláláig kistisztviselőként kereste kenyerét.
Az emlékezetes rendezvényt az előadásba beiktatott betétek tették még tartalmasabbá, színesebbé. Bakó Boglárka IX. osztályos képzős diáklány Áprily Lajos A Fejedelemhez című ódájának részleteit mondta el nagy átéléssel, a marosvásárhelyi Madarasné Horváth Ildikó, a nagyobbik unoka a kivetített családi képek alapján ismertette felmenőit, majd a Magyarországon élő Tóthné Horváth Gyöngyi, a kisebbik unoka a mélyen vallásos, szeretett nagyapát mutatta be megható szavakkal, azt a családját féltve szerető embert, aki megtanította őt imádkozni. T. Veress Éva kolozsvári tanár, néhai dr. Veress István agronómiai intézeti professzor lánya gyermekkori emlékei alapján jellemezte Elekes Viktort, a csombordi mezőgazdasági iskola alapítóját.
Sokoldalú pedagógusi munkája mellett Elekes Viktor tevékenyen rész vett a Nagyenyedi Magyar Iparos Önképzőkör sokrétű művelődési életében. Ezért 1928. szeptember 23-án „a régi céhbeli törvények és előírások szerint” fényes ünnepség keretében „közhasznú munkájának elismerése gyanánt mesterré és a becsületes asztalos céh tagjá”-vá avatták, és a megemlékező rendezvényen bemutatott, „függő pecséttel megerősített mester-okmányt” adományozták neki.
Győrfi Dénes, a Bethlen Könyvtár könyvtárosa bemutatott néhány, a Vita Zsigmond hagyatékában felfedezett értékes dokumentumot, amelyek még teljesebbé tették a rektor-professzorról kialakult képet.
Az ünnepségen részt vett Elekes Viktor két unokája mellett két dédunokája, Madaras Árpád marosvásárhelyi vegyészmérnök, Madaras Péter kolozsvári állatorvos, valamint három ükunoka és több közeli és távolabbi rokon.
Az esten a Bethlen-kollégium igazgatói és több tanára mellett jelen volt egy népes diákcsoport is, köztük Wilhelem Gyöngyi IX. osztályos vízaknai származású tanuló, akit a kollégium Keresztszülő Programja keretében Elekes Viktor leszármazottai a tanév elején jelképesen keresztlányuknak fogadtak.
A szép ősz végi Áprily Est egy pohár bor és sütemény elfogyasztása közben kötetlen beszélgetéssel és a rögtönzött családi ereklye-kiállítás megtekintésével zárult.

Szabadság,

Fotók: Admin