Admin bejegyzései

“Magyar nemzet és küldetéstudat”

Közzétéve Szerző:

A MAGYAR  NEMZET  ÉS  KÜLDETÉSTUDAT

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a kedves jelenlévőket államalapító Szent István királyunk napján, a magyar nemzet ünnepén. Megtisztelő, hogy itt lehetek önökkel együtt, Hariban, öröm az, hogy együtt lehetünk, ünnepelhetünk, régóta látott arcokkal találkozhatunk. Számomra ez újra találkozás a szülőfölddel, azzal az anyafölddel, amitől soha el nem szakadtam, még ha több mint 3 évtizede a Szilágyságban élek, ahol megpróbálom azt tenni, amire nekem sorsom és küldetésem van, igyekezve megfelelni az ottani magyar közösség elvárásainak.

Ezen a csodalatos eseményen szeretném megosztani önökkel pár perc erejéig a magyar nemzet és küldetéstudat lényegét, a teljesség igénye nélkül. Nekünk a Kárpát- Duna medence magyarjainak saját nemzet és küldetéstudatunk, sorsunk van. Ezért szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a legfontosabb teendőnk a magyar nemzeti öntudat visszaállítása. Az értelmes, teremtő, építő emberi életnek, amely családban, közösségben, nemzetben, hazában éli meg, alkotja természetes és boldog jelenvalóságát. Felelősséget kell vallanunk a teremtett mindenségért, családunkért, önmagunkért, úgy hogy erősödjön bennünk az elszántság, mely felvállalja, képviseli és megvalósítja a magyar történelmi hagyományhoz a hozzá szorosan kötődő erőből fakadó hitet, erkölcsöt, a népművészet, a kultúra és tudomány a hazát megtartó értékeit.

A tudásnak a magyar szellemi hagyomány a magyar nemzet az egyik őrzője. Tanítása révén fenntartója és tovább adója. Az ad, akinek van adnivalója és nem kér érte semmit, legfennebb annyit, hogy ha köszön, visszaköszöntsék, s azt mondják neki, hogy adjon az Isten jó napot!

A magyar nemzeti öntudat erősödésének a múltban az egyik legfontosabb tartópillére a regi magyar küldetéstudat. Mi a régi magyar küldetéstudat lényege? Az, hogy a régi magyarok hittek az egy Istenben, a Világ és az Ember teremtőjében, abban aki Teljességében felfoghatatlan, de megnyilvánulási, megjelenési formáiban mégis megismerhető, abban aki egyetlenként igazi de megnyilvánulási formái végtelenek. Legmagasabb rendű megjelenési formája az Élő Igazság, aki nem más mint Isten önvédő megnyilvánulása, a legnagyobb erő, a legszilárdabb hatalom.

Büntető vagy védelmező hatalom: igazságérvényesítő, illetve szeretetoltalmazó. A regi magyar hitvilág szerint az Élő Égi Igazság népet választ magának, aki által védekezik. A magyarságot.

A régi magyar küldetéstudatban a magyarság azért az Ég népe, mert ő az Élő Égi Igazság akaratának méltó végrehajtója. A magyarság különleges szerepe tehát az Élő, Égi Igazságnak a méltó szolgálata.  A regi magyar küldetéstudat központi kérdése, hogy a magyarság Isten által feladatra kiválasztott nép. Sietek azonnal a pontosítással! A magyar küldetéstudatban nyoma sincs annak, hogy a magyar az egyetlen választott népe Istennek. A magyar egyetlen nagy feladatra, küldetéstudatunkban nem szerepel sem erőszakos elmagyarosítás, sem hittérítésnek a célkitűzése. Összefügg azzal, hogy nemzeti történelmünk egy misztérium (rejtély) játék. A nemzettudatot régen a Szent Korona tana és rejtélye határozta meg.

Az értelmező szótárak szerint a misztérium (rejtély) nem más mint titok, ésszel föl nem fogható, meg nem magyarázható jelenség. Próbáljuk meg mégis megközelíteni a rejtély jelentését… Szükséges kijelenteni, hogy mindannyian a mai Magyarországon, a Kárpát Medence elcsatolt részeiben, a nagyvilágban élők – egyaránt ma is a Szent Korona tagjai vagyunk és ennek tudata kellene, hogy meghatározza az életünket, ónbizalmat, hitet, célt adhatna a mai magyar életnek. Sajnos a mai magyarság nagy része már nem is tudja, hogy mit jelent a Szent Korona tagjának lenni, mi a tana?! Pedig a Szent Korona megbecsültségével a magyar történelemben semmi nem vetekedhetett. Megőrzője volt a magyar alkotmánynak (az izlandi után a magyar a világ második alkotmánya), a magyar államiságnak meghatározója a magyar közjogfejlődésnek. Jelentősége nem akkor volt a legfontosabb, amikor a magyar nemzet jólétben és biztonságban élt, hanem amikor nehéz helyzetbe került. Történelme legnehezebb helyzeteiben a Szent Korona segítségével lett úrra a magyar nemzet!  Megteremtője a Magyar egységnek, amely mindig helyreállt, amikor a széthúzás végzetes lehetett volna. Feloldotta a katolikus- protestáns ellentétet, mint politikai meggyőződésből, pártállásból fakadó ellentétet.

Protestáns fejedelmeink, a református Bocskay István, az unitárius János Zsigmond, a református Bethlen Gábor a Szent Korona tanban kifejezett akaratot érvényesítették.

Kiragadnék egy példát: a katolikus és Habsburg parti Pázmány Péter és a református Habsburg ellenes, Bethlen Gábor fejedelem közeledésének, egymásra találásának a kulcsa abban keresendő, mindketten tudták: lehet más a vallásuk, a politikai elképzelésük, de eggyé kell válni a Szent Korona tanában.

Egy református atyánkfia joggal megkérdezheti, hogyan lehet az, hogy a református vallásnak nem volt semmi kivetése a kereszttel ellátott Szent Koronával szemben? Prohaszka Lajos a kérdés legavatottabb szakembere fogalmazta meg erre az adandó választ: “Bizonyosnak tekinthető azonban, hogy középkor egyetemes, vallásos szemléletében osztozva és mégis a maga árvaságát, örök egyedüliséget tapasztalva a magyar szellem sajátosan befele, a nemzet fele fordult és ezzel a középkori egyetemes jellegű, vallásos jelkép mindinkább ráirányul a nemzet testére, a honi földre, amelyen ez a nemzettest élt és ezt magát valóságos vallásos tiszteletben részesítette. ” Csak így lehet megérteni ebből a befele fordulásból, hogy SZ.K. eszméje az állam, az egész élő nemzet jelképe olyan korokban is diadalmasan ellenállt minden támadó törekvésnek, sőt tovább fejlődésre bizonyult alkalmasnak, amikor a magyarság is lelkében mar elvilágiasodott.

A legjobb példa a reformátusság (kálvinizmus) magatartása. Ebben egy egyetemes eszme oltott nemzeti jelleget, úgy hogy a kálvinizmus kizárólagosította, kiszakította e a vallás egyetemes közösségétől. S ez a kálvinizmus, amely innenső világból minden szent tényezőt alapjában száműzött, mint <magyar vallás> épp oly híven ragaszkodott a nemzettestnek ehhez a középkori szentséges felfogáshoz. Ezért vált lehetővé az a tény is, hogy a Sz. K tana kepés volt megteremteni a feltételeket a nemzetek, nemzetiségek békés egymás mellett való élésének.

Garantálta megmaradásunk, nemzetiségi kibontakozásunk feltételeit biztosító jogok tiszteletben tartását.

Joggal mondhatjuk a SZ. K tana a Kárpát medencében harmóniát teremtett, az ellene forduló nacionalizmusok diszharmóniát, nemzeti tragédiánkat, Trianont…

Az idén 100 esztendős évfordulója van az első világháborúnak. Egy háború, amely a magyarság számára idegen volt, egy háború melyet elveszítettünk…  A háború utáni fejetlenség összefogást igényelt volna, Károlyi Mihály, a rossz emlékű “vörös gróf” és az őt követő kommunista csőcselék először a Magyar történelemben tudatlanságukban, érzéketlenségükben megtagadta a Szent Korona tant, a Magyar Alkotmányt, az egész magyar közjogot, ezzel védekezésképtelenné tették az országot. Ennek az lett a következménye, hogy a fegyverszüneti egyezmények megkötése után a magyarság képtelenné vált  megakadályozni az ország nagy részének megszállását. A nemzeti és küldetéstudati válságban lévő magyarság képtelen volt válaszolni a rettenetes kihívásra: önvédelmi ösztönét elveszítette, s nem kergette el azokat azonnal, akik megtagadták azt az eszmét, amely Magyarországot meg megmenthette volna.

Ha SZ.K tan sérthetetlen marad akkor nem következik be a Trianoni diktátum. 1920 után a Magyar politika jogfolytonosság helyreállításával a Sz. K tan megbecsülésével megteremtette feltételeit a magyar állam megerősödésének.

A Trianon előtti magyar állampolgár tisztában volt nemzeti és küldetéstudatával, szinte az anyatejjel szívta magába, olyan volt számára, mint az éltető levegő.

Tisztelt hallgatóság történelmi visszatekintőnk végére értünk. Ne feledjek: nekünk sorsunk és küldetésünk van Kárpát-Duna medencében. Akkor lehetséges, ha megmaradunk, mert összetartozunk…  “Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk, s a föld amelyen élünk és halunk” (Tamási Áron)

“Odafenn, a megközelíthetetlen hajdani várból mára kő kövön nem maradt. De odafenn még vagyunk és ahol már úgy tűnik, elhallgattunk volna, ott helyettünk a kövek és könyvek még beszélnek…” (Vetési L. Előszó > Gudor K. Botond – Az eltűnt gyulafehérvári eme és egyházi közösségei)

Szedjük össze szétszórt köveinket, hogy a magunk képére építkezhessünk. Szükségünk van az építkezésre, mert dolgoznunk kell ha élni akarunk. Élni akarunk tehát dolgozni fogunk!

                                                            Horváth József

                                                            Történelemtanár

                                                            Sarmaság

Szoboravatás Enyedszentkirályon

Közzétéve Szerző:

Augusztus 17-én, vasárnap délelőtt az enyedszentkirályi református templom harangja ünnepi hangon hívogatta a híveket. Különleges nap volt, mivel a kis faluban szoboravatásra került sor.

A falubeliek és a vendégek kíváncsian léptek be a templomba vezető kapun és nézegették a még lepellel takart Szent István szobrot. A Nagyenyed mellett fekvő település nevét I. István királyról kapta, így a falu most már nemcsak a névre hanem a műalkotásra is büszke lehet.

 Ladányi Péter Sándor református lelkipásztor Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy I. István király tűzzel-vassal a nép javát akarta, megteremtette a kapcsolatot a nyugati kereszténységgel és jövő képet tárt fel a magyar nemzetnek! „A szobor mindenkit arra kell emlékeztessen, hogy a Krisztus szerintiség áldozatokat igényel, s remélhetőleg sok évszázadig fog itt állni. Isten akarja, hogy a magyar nemzet létezzen, habár széttöredezve de létezzen!” – zárta ünnepi beszédét az enyedszentkirályi lelkipásztor.

Az Istentisztelet után, a gyülekezet kivonult a templomkertbe, ahol az ünnepi beszédek, majd a szobor leleplezése és koszorúzása következett. Az ünnepélyt Hegedűs Renáta és Nagy Júlia szavalata nyitotta meg, majd Dr. Csuták János a szobor egyik adományozójának ünnepi beszéde következett, kinek családi gyökerei, apai ágon enyedszentkirályhoz kötik őt. Beszédéből megtudhattuk hogyan született meg a szobor ötlete: „A legutóbbi látogatás alkalmával két azonos nevű lelkész fogadott, Ladányi Sándor és fia Ladányi Péter Sándor. Idősebb Ladányi lelkipásztor úr ismertette Szentkirály történetét, melyből kisugárzott az itt élő emberek szeretete, a faluhoz való ragaszkodás. A következő mondatot idézem a lelkész beszédéből: A falu nem adott az országnak sem híres hadvezért, sem nagy költőt vagy tudóst, csak tisztességes embereket, akik ha szükség volt megfogták az ekeszarvát, vetettek, arattak, hogy kenyeret tegyenek a család asztalára. De ha kellett, kiegyenesítették a kaszát, megfogták a fejsze nyelét, hogy megvédjék a falut. Ez elegendő indok volt, hogy a névadónak emléket állítsunk. De a nagyok nagysága, mindig a névtelenek vállán nyugszik, azokén akik vetnek, aratnak, így ők is megérdemlik, hogy emléket állítsunk nekik. A kompozíció, mely Igó Aladár műve, ezt mutatja be.”

 Hajdu Gábor, Bánréve polgármestere, aki szintén hozzájárult e szobor megvalósításához, tolmácsolta az említett település református lelkészének illetve a gyülekezet üdvözletét. A polgármester úr szerint István király összefogta a magyar nemzet, s hálát kell adni Istennek, hogy összegyűjtötte a magyarságot s részt vehetünk e mai ünnepségen.

Dr. Gudor Botond, a nagyenyedi református egyházmegye esperese is köszöntötte a gyülekezetet. Az István által alapított egyház ma is él, egy országot alapított amelyben rend volt; neki köszönhetjük, hogy a társadalom és a művészet értelmet kapott. Az esperes úr kiemelte, hogy emlékezni nemcsak szabad és lehetséges, hanem emlékezni kell!

Győrfi Dénes, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, Dokumentációs könyvtárának nyugalmazott könyvtárosa röviden ismertette Enyedszentkirály történetét, illetve a Szent Korona viszontagságos életét. Ő is hangsúlyozta, hogy e faluban a szántóvető ember biztosította a betevő falatot a családnak, de a falu nagyjainak is, tehát a szobor alapján jogosan kapott helyet a becsületes munkás. Beszéde gazdag volt történelmi adatokban s megtudhattuk, hogy a szentkirályi templom I. István emlékére épült, s Erdélyben több ilyen nevű település található, s Szent István az első magyar király aki az ortodox vallásban is szentként van nyilvántartva.

Ladányi Sándor nyugalmazott református lelkipásztor beszédében röviden elmondta a reformáció történetét, majd hangsúlyozta, hogy Enyedszentkirályt nem törölték el a harcok, háborúk, szomorú történelmi események mivel az itteniek hittel és reménységgel építették fel a romokat, ezáltal építvén a jövőt is!

Ladányi Árpád, a Fehér megyei RMDSZ elnöke is üdvözölte a helybelieket s a vendégeket. Szerinte is, István királynak köszönhetjük, hogy a magyarság most is létezik, mivel sok nép eltűnt a történelem során, de ő egy modern államot alapított!

Csutak György az enyedszentkirályi református egyház gondnoka, átadott Dr. Csuták Jánosnak és Hajdu Gábor polgármesternek egy-egy emléklapot mivel a helyi presbitérium úgy döntött, hogy mindkettejüket tiszteletbeli presbiternek nevezik ki.Az ünnepi beszédek után mindenki megcsodálta az Igó Aladár által készített I. István szobrot. A szobor, melynek alkotása február végén kezdődött s májusra készült el. S mit jelent e alkotás az enyedszentkirályiaknak? Az avatást követő ebéden hallottam meg, amikor a helybeliek ezt mondták: „e szobor nekünk egy szimbólum, mely jelképezi az összetartozást, a magyarság összetartását s azt, hogy az anyaországban nem felejtették el az itteni magyarokat.”

 Nagyenyed, 2014. 08. 18.

Érsek Attila