TALÁLKOZÓ A KOLOZSVÁRI RÁDIÓ MAGYARNYELVŰ ADÁSÁNAK SZERKESZTŐIVEL
A RENDEZVÉNY IDŐPONTJA:
2014. SZEPTEMBER 25., CSÜTÖRTÖK DÉLUTÁN ÖT ÓRA.
SZÍNHELY: A DR. SZÁSZ PÁL MAGYAR KÖZÖSSÉGI HÁZ ELŐADÓTERME
(NAGYENYED, MALOM UTCA 24.)
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!
István Király
Tisztelt ünneplő közösség,
Igen tisztelt európai képviselő urak,
Nagytiszteletű esperes úr!
Szent István királyunk, történelmünk egyik legfontosabb személyisége. Kiemelkedő tiszteletnek örvendett életében és rögtön halála után is és az utókor csak fokozta ezt a tiszteletet. A nemzet titánjai között az első. Uralkodásának hatása máig érezhető és ma még inkább nyilvánvaló, hogy az a társadalmi változás, amelyet uralkodása alatt rákényszerített a magyarságra –a kereszténység, a központosított keresztény magyar állam megszervezése – nemcsak a kornak és az ezelőtt 1.000 éves körülményeknek volt megfelelő, hanem ma már nyilvánvalóvá vált az, hogy a kereszténység felvétele nélkül, valamint a központosított nyugati minta szerint megszervezet erős állam nélkül, a pogány magyarság nem tudott volna megmaradni Európában, nem tudtunk volna megmaradni itt a Kárpát medencében.
István Király volt az a bölcs és előrelátó királyunk, aki megteremtette a magyarság megmaradásának előfeltételeit Európában. István Királynak köszönhetjük azt, hogy ma, a XXI században, mi magyarunk itt vagyunk Európa szívében, kultúránk az ősmagyar hagyományokat megtartva vagy átalakítva az európai kultúrának a szerves része.
Tüzel- vassal kényszerítette az ősmagyarokat a kereszténységre, törvényei elrendelték a templomok építését, azoknak fenntartását és a templomba járást. Törvényei a templomba járás elmulasztását súlyos vétségként keményen büntették.
A törzsi szokásjogot felcserélte a romai jogra alapuló törvénykezéssel. Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet.
Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény magyar királysággá alakította át. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő törzseket fegyverrel vagy békés úton behódoltatta, a lázadásokat leverte.
A változás, amelynek előidézője és kikényszerítője volt István királyunk és amely alapjaiban változtatta meg a magyarságot nem volt egy könnyen kivitelezhető feladat. A reformálás felvállalásához a változás szükségszerűségének felismerése a magyarság megmaradásának érdekében valamint hatalmas, emberfeletti következetesség és eltökéltség volt szükséges.
És igen, István Király, Szent István Királyunk, felismerte, hogy a magyar társadalomnak meg kell változnia és látta azt, hogy milyené kell válnia. Ezért vállalta a változás előidézőjének szerepét és küzdött keményen, rendületlenül herkulesi erővel és roppant kitartással, azzal a biztos tudattal, hogy mindaz amit tesz népének javát szolgálja.
Köszönöm szépen szíves figyelmüket.
(2014 aug.19-20)
A 2003-ban született kezdeményezés az idén is gyümölcsözött. Ezúttal a Forró községhez tartozó Hariban volt a szent-istváni államalapítás, megyei központi ünnepsége, ahol immár tizenkettedik alkalommal gyűltek össze az „alakuló szórvány szigetek” és vidékek valamint a helyi mélyszórvány magyar emberei. Nemzeti ünnepünk előestéjén (aug. 19-én) egy rendkívüli Áprily-est keretében az Enyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi házban Kováts Jenő szombathelyi mérnök, városi főépítész fotókiállítását nyitották meg. Az Erdélyért rajongó fotóművész főleg a dél-erdélyi szórvány, elhagyatott, de most már nem annyira elhanyagolt templomait, kastélyokat, tájképeket mutatott be az „Estek” megjelent törzsközönségének.
Az Áprily-esten, Józsa Miklós üdvözlő szavaiban M. Proust „ Az eltűnt idő nyomában” című művéhez hasonlította Kováts Jenő munkásságát, hiszen ő is, mint a nagy író lényegében múltunkat kutatta akkor, amikor elindult Erdélyben és felkutatta az „eltűnt idők” egy részét és mindezt fényképeken meg is örökítette Negyven éve járt először Erdélyben és az óta többször is. A jelenlegi kiállítása 38 képet tartalmaz, főleg Alsó-Fehér megyéből. A képek tükrözik múltunkat, a tragikus fogyást, de ennek ellenére alkalmasak arra, hogy ne erőt vonjanak el, hanem éppen plusz energiát öntsenek a lelkekbe, hogy mindez mégiscsak megváltozhat. Basa Emese enyedi tanárnő az Áprily estek rendszeres látogatója és szereplője a kiállítás kapcsán három verset adott elő, elsőnek Jékely Zoltán „A Marosszentimrei templomban” címűt, amit a költő 1936-ban írt, majd Kányádi Sándortól és Ferenczes Istvántól is egy-egy, a kiállítás témájához idomuló költeményt.
Másnap a nemzet fővárosától a látványos ünnepségtől legalább hatszáz kilométerre egy kis mezőségperemi településen Hariban, (1270-től jegyzik) a templomban és a templomkertben, egy szerény, de hasonló érzésekkel, mint bárhol a világon ünnepelt, kb. kétszáz magyar, akik a megye különböző részeiből gyülekeztek. A kedvező időjárástól is támogatott, jól sikerült ünnepet a Nagyenyedi Közösségi Ház ismert csapata elsősorban Kerekes Hajnal ügyvezető elnök, főszervező és egyben moderátor, valamint László István informatikus, technikai szervező és Nagy Mária fotográfusi szerepkörben együtt szervezték a Harii Református Egyházközség vezetőjével, házigazdával, Nt. Kürti Éva református lelkipásztorral.
Amikor belépünk a kapun a helybeliek jóhangzású „Isten hozta” üdvözlettel, köszöntenek, majd a nagymama románul szól az unokájához. A program a zsúfolásig megtelt két éve rendbe tett templomban kezdődött, ahol a közönséget a meghívott vendégeket Holányi Julianna művészi grafikái fogadták az eddig meglátogatott templomokról. Az ökumenikus istentisztelet ceremóniáját Nt. Ladányi Péter Sándor, enyedszentkirályi református lelkipásztor, Nt. Dimény József alsó-felsőszentmihályi unitárius lelkész esperes, Ft. Farkas László kudzsiri római- katolikus plébános, kisszemináriumi tanár tartották. Mindannyiuk prédikációjába a közös elem nagy ünnepünk, a szent-istváni máig ható tanulságok, a szeretet és a hála azoknak, akik ma is „megfújják a kürtöt,” de egyre gyakrabban, nem a politikai irányzatok szellemében.
Nt. Dr. Gudor Botond esperes köszöntőjében nemcsak az országépítő nagy királyunkról, hanem az „őrtállókról” is megemlékezett. A közeli gazdag marosújvári sókészletek nyomán keletkező un. kiszolgáló települések, amilyen Hari is volt, (1270-től jegyzik) akkori magyar embereivel hősiesen védték a vidéket, a környéket a besenyők, tatárok támadásaitól. Van egy szép régi tárgyi emléke is a templomnak egy régi úrvacsorai serleg, amit a szebeni szász követek hoztak Báthory Gábornak, béketeremtési céllal. Különben itt helyben is sok nemes ember élt.
Kis szünet következett majd a tiszta, rendezett templomudvaron kulturális műsorban gyönyörködhettek az ünneplők. Vass János népi költő nem először szerepelt, saját verssel, amelynek a címe ezúttal: „Legfényesebb csillagunk” A Marosnagylaki és Csúcsi Református Egyházközség gyermekei Nt. Kürti Éva lelkipásztor vezetésével, és gitárkíséretével szép dalokkal örvendeztették meg a közönséget. Felemelő volt a Szőkefalvi Református Egyházközség fiataljainak zenekari muzsikája Nt. Nagy Ferenc lelkipásztor vezetésével. Két leánya énekesként léptek fel gyönyörű hangjukkal. Mindkét himnuszt zenekísérettel énekelhettük és a leányfalviak sok ismert dallammal ajándékozták meg a közönséget, amit kiváló előadásukban hallgathattunk. Közben jól esett az ünnepi kalács és a víz vagy egy pohár bor.
A meghívott magas rangú vendégek mind eljöttek Winkler Gyula Eu. parlamenti képviselőt kivéve. Ladányi Árpád, Fehér megyei elnök köszöntötte az ünnepség részvevőit. A kereszténység felvételének jelentőségéből indult ki, amit Szent István valósággal kikényszerített. Enélkül, ma nem volnánk itt, mondta a szónok, mert közben sok nép eltűnt Európában a történelem színpadán. Králik László szenátor a megmaradásról beszélt, a mindennapi harcokról és a felelősségről. Sógor Csaba Eu. parlamenti képviselő, aki a családi találkozót otthagyva Székelyföldről, indult el a messzi Hariba, a fegyelemre, az áldozatkészségre, a szolidaritásra hívta fel a figyelmet. Dr. Gudor Botond esperes nem művészettörténészként, de hozzáértőként elemezte Holányi Julianna emberi hűségét, művészetét.
Az ünnepség végén a kialakult hagyományoknak megfelelően a Fehér megyei RMDSz Szent- István napi vándorzászlóját átadták a kudzsiri római katolikus Plébánia jelenlevő plébánosának Nt. Farkas Lászlónak, aki jövőre 2015-ben fogadja majd a Szent István napi ünnepség közönségét.
2014. aug. 21. Bakó Botond
A MAGYAR NEMZET ÉS KÜLDETÉSTUDAT
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a kedves jelenlévőket államalapító Szent István királyunk napján, a magyar nemzet ünnepén. Megtisztelő, hogy itt lehetek önökkel együtt, Hariban, öröm az, hogy együtt lehetünk, ünnepelhetünk, régóta látott arcokkal találkozhatunk. Számomra ez újra találkozás a szülőfölddel, azzal az anyafölddel, amitől soha el nem szakadtam, még ha több mint 3 évtizede a Szilágyságban élek, ahol megpróbálom azt tenni, amire nekem sorsom és küldetésem van, igyekezve megfelelni az ottani magyar közösség elvárásainak.
Ezen a csodalatos eseményen szeretném megosztani önökkel pár perc erejéig a magyar nemzet és küldetéstudat lényegét, a teljesség igénye nélkül. Nekünk a Kárpát- Duna medence magyarjainak saját nemzet és küldetéstudatunk, sorsunk van. Ezért szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a legfontosabb teendőnk a magyar nemzeti öntudat visszaállítása. Az értelmes, teremtő, építő emberi életnek, amely családban, közösségben, nemzetben, hazában éli meg, alkotja természetes és boldog jelenvalóságát. Felelősséget kell vallanunk a teremtett mindenségért, családunkért, önmagunkért, úgy hogy erősödjön bennünk az elszántság, mely felvállalja, képviseli és megvalósítja a magyar történelmi hagyományhoz a hozzá szorosan kötődő erőből fakadó hitet, erkölcsöt, a népművészet, a kultúra és tudomány a hazát megtartó értékeit.
A tudásnak a magyar szellemi hagyomány a magyar nemzet az egyik őrzője. Tanítása révén fenntartója és tovább adója. Az ad, akinek van adnivalója és nem kér érte semmit, legfennebb annyit, hogy ha köszön, visszaköszöntsék, s azt mondják neki, hogy adjon az Isten jó napot!
A magyar nemzeti öntudat erősödésének a múltban az egyik legfontosabb tartópillére a regi magyar küldetéstudat. Mi a régi magyar küldetéstudat lényege? Az, hogy a régi magyarok hittek az egy Istenben, a Világ és az Ember teremtőjében, abban aki Teljességében felfoghatatlan, de megnyilvánulási, megjelenési formáiban mégis megismerhető, abban aki egyetlenként igazi de megnyilvánulási formái végtelenek. Legmagasabb rendű megjelenési formája az Élő Igazság, aki nem más mint Isten önvédő megnyilvánulása, a legnagyobb erő, a legszilárdabb hatalom.
Büntető vagy védelmező hatalom: igazságérvényesítő, illetve szeretetoltalmazó. A regi magyar hitvilág szerint az Élő Égi Igazság népet választ magának, aki által védekezik. A magyarságot.
A régi magyar küldetéstudatban a magyarság azért az Ég népe, mert ő az Élő Égi Igazság akaratának méltó végrehajtója. A magyarság különleges szerepe tehát az Élő, Égi Igazságnak a méltó szolgálata. A regi magyar küldetéstudat központi kérdése, hogy a magyarság Isten által feladatra kiválasztott nép. Sietek azonnal a pontosítással! A magyar küldetéstudatban nyoma sincs annak, hogy a magyar az egyetlen választott népe Istennek. A magyar egyetlen nagy feladatra, küldetéstudatunkban nem szerepel sem erőszakos elmagyarosítás, sem hittérítésnek a célkitűzése. Összefügg azzal, hogy nemzeti történelmünk egy misztérium (rejtély) játék. A nemzettudatot régen a Szent Korona tana és rejtélye határozta meg.
Az értelmező szótárak szerint a misztérium (rejtély) nem más mint titok, ésszel föl nem fogható, meg nem magyarázható jelenség. Próbáljuk meg mégis megközelíteni a rejtély jelentését… Szükséges kijelenteni, hogy mindannyian a mai Magyarországon, a Kárpát Medence elcsatolt részeiben, a nagyvilágban élők – egyaránt ma is a Szent Korona tagjai vagyunk és ennek tudata kellene, hogy meghatározza az életünket, ónbizalmat, hitet, célt adhatna a mai magyar életnek. Sajnos a mai magyarság nagy része már nem is tudja, hogy mit jelent a Szent Korona tagjának lenni, mi a tana?! Pedig a Szent Korona megbecsültségével a magyar történelemben semmi nem vetekedhetett. Megőrzője volt a magyar alkotmánynak (az izlandi után a magyar a világ második alkotmánya), a magyar államiságnak meghatározója a magyar közjogfejlődésnek. Jelentősége nem akkor volt a legfontosabb, amikor a magyar nemzet jólétben és biztonságban élt, hanem amikor nehéz helyzetbe került. Történelme legnehezebb helyzeteiben a Szent Korona segítségével lett úrra a magyar nemzet! Megteremtője a Magyar egységnek, amely mindig helyreállt, amikor a széthúzás végzetes lehetett volna. Feloldotta a katolikus- protestáns ellentétet, mint politikai meggyőződésből, pártállásból fakadó ellentétet.
Protestáns fejedelmeink, a református Bocskay István, az unitárius János Zsigmond, a református Bethlen Gábor a Szent Korona tanban kifejezett akaratot érvényesítették.
Kiragadnék egy példát: a katolikus és Habsburg parti Pázmány Péter és a református Habsburg ellenes, Bethlen Gábor fejedelem közeledésének, egymásra találásának a kulcsa abban keresendő, mindketten tudták: lehet más a vallásuk, a politikai elképzelésük, de eggyé kell válni a Szent Korona tanában.
Egy református atyánkfia joggal megkérdezheti, hogyan lehet az, hogy a református vallásnak nem volt semmi kivetése a kereszttel ellátott Szent Koronával szemben? Prohaszka Lajos a kérdés legavatottabb szakembere fogalmazta meg erre az adandó választ: “Bizonyosnak tekinthető azonban, hogy középkor egyetemes, vallásos szemléletében osztozva és mégis a maga árvaságát, örök egyedüliséget tapasztalva a magyar szellem sajátosan befele, a nemzet fele fordult és ezzel a középkori egyetemes jellegű, vallásos jelkép mindinkább ráirányul a nemzet testére, a honi földre, amelyen ez a nemzettest élt és ezt magát valóságos vallásos tiszteletben részesítette. ” Csak így lehet megérteni ebből a befele fordulásból, hogy SZ.K. eszméje az állam, az egész élő nemzet jelképe olyan korokban is diadalmasan ellenállt minden támadó törekvésnek, sőt tovább fejlődésre bizonyult alkalmasnak, amikor a magyarság is lelkében mar elvilágiasodott.
A legjobb példa a reformátusság (kálvinizmus) magatartása. Ebben egy egyetemes eszme oltott nemzeti jelleget, úgy hogy a kálvinizmus kizárólagosította, kiszakította e a vallás egyetemes közösségétől. S ez a kálvinizmus, amely innenső világból minden szent tényezőt alapjában száműzött, mint <magyar vallás> épp oly híven ragaszkodott a nemzettestnek ehhez a középkori szentséges felfogáshoz. Ezért vált lehetővé az a tény is, hogy a Sz. K tana kepés volt megteremteni a feltételeket a nemzetek, nemzetiségek békés egymás mellett való élésének.
Garantálta megmaradásunk, nemzetiségi kibontakozásunk feltételeit biztosító jogok tiszteletben tartását.
Joggal mondhatjuk a SZ. K tana a Kárpát medencében harmóniát teremtett, az ellene forduló nacionalizmusok diszharmóniát, nemzeti tragédiánkat, Trianont…
Az idén 100 esztendős évfordulója van az első világháborúnak. Egy háború, amely a magyarság számára idegen volt, egy háború melyet elveszítettünk… A háború utáni fejetlenség összefogást igényelt volna, Károlyi Mihály, a rossz emlékű “vörös gróf” és az őt követő kommunista csőcselék először a Magyar történelemben tudatlanságukban, érzéketlenségükben megtagadta a Szent Korona tant, a Magyar Alkotmányt, az egész magyar közjogot, ezzel védekezésképtelenné tették az országot. Ennek az lett a következménye, hogy a fegyverszüneti egyezmények megkötése után a magyarság képtelenné vált megakadályozni az ország nagy részének megszállását. A nemzeti és küldetéstudati válságban lévő magyarság képtelen volt válaszolni a rettenetes kihívásra: önvédelmi ösztönét elveszítette, s nem kergette el azokat azonnal, akik megtagadták azt az eszmét, amely Magyarországot meg megmenthette volna.
Ha SZ.K tan sérthetetlen marad akkor nem következik be a Trianoni diktátum. 1920 után a Magyar politika jogfolytonosság helyreállításával a Sz. K tan megbecsülésével megteremtette feltételeit a magyar állam megerősödésének.
A Trianon előtti magyar állampolgár tisztában volt nemzeti és küldetéstudatával, szinte az anyatejjel szívta magába, olyan volt számára, mint az éltető levegő.
Tisztelt hallgatóság történelmi visszatekintőnk végére értünk. Ne feledjek: nekünk sorsunk és küldetésünk van Kárpát-Duna medencében. Akkor lehetséges, ha megmaradunk, mert összetartozunk… “Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk, s a föld amelyen élünk és halunk” (Tamási Áron)
“Odafenn, a megközelíthetetlen hajdani várból mára kő kövön nem maradt. De odafenn még vagyunk és ahol már úgy tűnik, elhallgattunk volna, ott helyettünk a kövek és könyvek még beszélnek…” (Vetési L. Előszó > Gudor K. Botond – Az eltűnt gyulafehérvári eme és egyházi közösségei)
Szedjük össze szétszórt köveinket, hogy a magunk képére építkezhessünk. Szükségünk van az építkezésre, mert dolgoznunk kell ha élni akarunk. Élni akarunk tehát dolgozni fogunk!
Horváth József
Történelemtanár
Sarmaság
