(2015. jan. 22.)

                Az Áprily-estek és a Bethlen Gábor Kollégium, közös rendezvénnyel ünnepelte a Magyar Kultúra napját, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. A bemutató a maga kínálatával, megemlékezéssel, vendégszerepléssel, a kollégium igazgatójának, tanárainak jelenlétével és tanulóinak fellépésével az „Estek” törzsközönségének maradandó élményt nyújtott. Megtisztelte jelenlétével az összejövetelt Illyés Gyula RMDSz főtitkár helyettes, aki a Főtitkárság képviseletében jött el a magyar kultúra enyedi ünnepére.

                Kerekes Hajnal ügyvezető elnök üdvözlő szavai után Józsa Miklós ny. tanár körvezető vette át a szót és szép gondolatokkal emlékezett a nemrég elhunyt Kötő Józsefre az enyedivéndiákra, az erdélyi magyar közösség kimagasló egyéniségére. „Mint a nagyenyedi Bethlen Kollégium egykori véndiákja, sohasem felejtette el háláját leróni a Nagy Fejedelem előtt: szerette iskoláját, éber figyelemmel kísérte sorsának alakulását, mint politikus és tanügyi államtitkár, mindig segítő kezet nyújtott, amikor arra szüksége volt. Talán ez a kötődés határozta meg ragaszkodását régiónk maroknyi magyarságához, annak politikai és művelődési életéhez is.” Tegyük hozzá cselekvő ember lévén, a feladatokat mindig komolyan vette, és amit egyszer elkezdett igyekezett legjobb tudása szerint eredményesen be is fejezni. Az Áprily-estek emlékkönyv előszavát egyetlen felkérő szóra elvállalta és méltatásával, ezúttal is fején találta a szöget. „A nagyenyedi őrzők mindennapi strázsa útjaikon ritka kincset őriznek: Nagyenyed város szellemét, közkincsünket. Közkincs, hiszen mint cseppben a tenger, egész erdélyi létünket tükrözi. (…)” Ennél igazabb, találóbb szavakkal senki sem közeledett volt iskolájához, városához, annak ma is élő szellemiségéhez. Józsa Miklós befejezésül az elhunyt kedvenc költőjének Áprily Lajosnak sorait idézte:  „ A lelkük ott barangol néha távol, / Enyed körül diákos érzelemmel. / Őszülnek s halnak is. De a halálból / Még visszanéznek nagyhűségű szemmel. /” A zsúfolásig megtelt terem egy perces néma felállással emlékezett Kötő Józsefre a Kollégium és a város hűséges barátjára.

                A közös műsor Czernák Ferenc ny. katonatiszt, lippai előadóművész több mint egy órás un. „pódiumműsorával” folytatódott. Az előadó a „Lippa-i Degré Alajos Ólvasókör” aktív tagja. Emléklapot is bemutatott az olvasókör 10 éves jubileumáról. (2005-2015) Egyébként szavalataival gyakori látogatója az aradi olvasókörnek is. A bemutató alatt jó kiállású határozott előadóművészt ismertünk meg, aki változatos előadásmóddal jelenítette meg műsorát. Illyés Gyula egyik esszéjéből idézet gondolatok után, megismerkedtünk a magyar és más nemzetek himnuszának történetével, többek között avval, hogy a Magyar Nemzeti Himnuszt először 1848 augusztusában énekelték a Mátyás templomban. Szó esett még a Szent Korona kalandos történetéről, a zászlókról és lobogókról, a címertanról, a koronázási jelvényekről, amihez más érdekes históriák is társultak. Közben Czernák Ferenc előadóművészként is bemutatkozott és jó versmondónak bizonyult. Áprily Lajos és Wass Albert költeményeiből adott elő egy alkalmi válogatást. Ezt egészítették ki a jelenlevő képzős és természettudományi osztályos tanulók szavalatai (Fülöp Andrea, X.B. o. Létai Melinda, X .B. Kolumbán Pál IX. A. o.) a maguk szavalataival, (Reményik Sándor, Áprily Lajos, Wass Albert versei.)

                A műsor második felében Boros Erzsébet búzásbocsárdi népdalénekes bemutatója következett, akinek most először tanítványai is akadtak a kollégium diákjai közül, akik szintén énekeltek. Egyébként önmagáról elmesélte, hogy már több helyen megfordult Erdélyben férje lelkészi hivatása okán és mindenhol összegyűjtötte a táj jellegzetes dalait, amit alkalomadtán el is énekelt. Így gazdag repertoárja alakult ki az idők folyamán és gyönyörű hangját pedig mindig megcsodálja a közönség. „A Hajnal akar lenni” címmel megrendezett Szatmárnémeti országos népdaléneklési vetélkedő alkalmával díjazták Bodor Krisztinát (X.B) Szabó Rékát( X.B.) és Ciubotaru Sándort (X.C.) A három tanuló három különböző erdélyi táj képviselői és ez az előadott népdalokban is megmutatkozott. A gyimesi, a magyarlapádi és a pusztinai dalok mind szépek és egy kicsit más jellegűek voltak ugyanúgy, mint a népi öltözet, amit az ifjú előadók viseltek. Tükrözték azt a szép hagyományt, hogy ebben a Kollégiumban minden időkben együtt tudtak élni, közösséget tudtak alkotni a különböző vidékekről származó diákok. Szép dalaikat megtapsolta a közönség. Egy beszélgetés kapcsán, amit az iskola igazgatója, Szőcs Ilkdikó és a népdalénekesnővel folytatott elvi megállapodás született egy népdalkör létrehozásáról a Kollégium tanulóival, amit Boros Erzsébet vezetne. A szervezésben sokat segített László István informatikus és Nagy Mária, valamint az iskola részéről Bartha Melinda pedagógia tanár, aligazgató és egyben osztályfőnök.

2015 jan.23.

Bakó Botond