Díjátadás, megemlékezések, jókedv a torockói falunapokon
 
Hatodik alkalommal szerveztek falunapokat a Székelykő tövében, szeptember 3–4-én. Az itt lakó büszke nép harcai, őseik csatái a tatár-mongol seregekkel, a kézdi székelyek csapatának érkezése, az Aranyos völgyébe telepített német bányászok, Dózsa György lázadása, a bányászok küzdelme szabadságjogaikért, a megtorlások, a polgárosodás, Jókai Mór és Gyulai Pál látogatása mind része a környék történelmi múltjának, amely ezúttal is vendégek sokaságát csalogatta ide. A helyszínek váltakoztak: az unitárius templomerődtől a piactéri vajor alatti emlékhelyre, a polgármesteri hivataltól a Tóbiás Galériába, végül a kultúrotthonba vándoroltak az ünneplők. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Falunapok a múltról és a jelenről
 
Emelkedő úton haladunk Magyarlapád felől a zárt becei katlan felé. Az öt éve leaszfaltozott út javítatlan. Nagy Zsolt tanácsos szerint a „gidres-gödrös keringés” a jövő évig tart, a remények szerint a választási kampányt várja. Szárazság sújtotta kukoricatáblák, helyenként rózsák, itt-ott parlagon hagyott parcellák és az aratás sárgálló nyomai látszanak. A kertekben érnek a gyümölcsök ugyanúgy, mint a távolabbi domboldalakon a szőlőültetvények finom fürtjei. Bece ma is jelentős bortermelő vidék, igazi kis borvilág. Lépten-nyomon észrevehető, hogy a faluban ma is mezőgazdasággal foglalkozó emberek élnek. Ezen a napon, augusztus 29-én azonban ők is a kultúrára figyelnek. Sokan eljönnek az elszármazottak közül is Magyarlapádról, Nagyenyedről, Kolozsvárról, hiszen az 1980–81-es földcsuszamlás miatt kényszerből elköltözöttek (a 700 lakosból kb. 300) is magukénak érzik a kis falut és természetesen a kis település nagy napját, amikor önmagáról, a múltról és a máról mesél. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

 Nyár elején már hírt adtunk arról, hogy helyreállítják a nagyenyedi 1849-es emlékművet. Az Ars Antigua marosvásárhelyi cég Nagy Benjámin restaurátor vezetésével jó munkát végzett, többet is tett, mint egy egyszerű restaurálás. Két hónapja minden arra járó láthatja, tapasztalhatja, hogy az emlékmű megmenekült az enyészettől, és „apadó fájdalommal” ugyan, de továbbra is emlékeztet Nagyenyed legtragikusabb napjára: 1849. január 8-ra. Ezen nap eseményeinek, soha semmilyen körülmények között nem szabad megismétlődniük. Kovács Jenő, a szombathelyi Apáczai Csere János Alapítvány elnöke, a munkálatok egyik fő anyagi támogatója három hete járt erre, és egy háromszínű szalagot helyezett az emlékmű előtti tartórúdra. A szalag ma is ott van, senki nem bántotta. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Felemelő nemzeti ünnep az elnéptelenedő faluban

A Fehér megyei magyarság kilencedik alkalommal köszöntötte nemzeti ünnepünket egy elnéptelenedett, de erre az alkalomra élettel feltöltött és ünnepi hangulattal megáldott kis településen. Ezúttal a Magyarlapádhoz tartozó Asszonynépén történt ez, ahol a református gyülekezetet egyetlen személy képviseli. Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor szerint az államalapítás után Szent István Gizellának adta ezt a területet, aki elvégezte a telepítést. Asszonymunka volt, Asszonynépe lett a neve. A 19. századból egy fatornyos templomot tartanak számon. Egy Budapesten megtalált 1897-es építési terv szerint kőtemplomot terveztek, amely csak 1920-ban valósult meg. 1911-ben 125 református lelket számláltak, 1922-ben pedig 87-et. A kollektivizálás a 60-as években teljesen szétzilálta a birtokos magyarságot. Szent István ünnepén a több száz ünneplőt egy teljesen felújított templom fogadta, amelyet az egyházközség alapjaiból, a hívek adományaiból, az önkormányzat és a megyei tanács támogatásával valósítottak meg.  Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →