Csávossy György emléktábláját a neves erdélyi író, borász születésének századik évfordulója alkalmából avatták fel a családtagok, egykori ismerősök, az egyház és a politikum képviselőinek jelenlétében. A kétnyelvű emléktáblát arra a Magyar (ma Transilvaniei) utcai házra helyezték ki, ahol utoljára lakott a mindenki szeretett Gyurka bácsija. Az emléktábla avatáson beszédet mondott Dr. Csávossy György fia, Csávossy György István, aki a borászat és a költészet terén édesapja nyomdokait követi, egy hipotetikus kérdésfelvetéssel kezdte emlékbeszédét. Ezt követően Csávossy György István felolvasta édesapja emlékére írt versét, és köszönetet mondott a család nevében azoknak, akik nem felejtették el őt: a Communitas Alapítványnak, az RMDSZ-nek és mindenkinek, aki édesapjára emlékezik.
Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke röviden ismertette az emléktábla kihelyezésének körülményeit. Elmondta: fia, Attila megkereste őt az emléktábla-kihelyezés ügyében. Ezt követően egyeztettek a családdal, majd a helyi és országos RMDSZ-szel, és végül abban állapodtak meg, hogy – egy kis időeltolódással ugyan, de nagyobb hangsúlyt adva az eseménynek – a magyar kultúra napján – amelyet minden évben méltó módon megünnepelnek Nagyenyeden – leplezzék le az emléktáblát.
A helyi RMDSZ nevében Lőrincz Helga tanfelügyelő köszöntötte az egybegyűlteket. Felszólalásában Csávossy György egy másik lényeges jellemvonását emelte ki, éspedig a közösség érdekében végzett feladatvállalást, még akkor is, ha ez új ismeretek elsajátítását feltételezi.
Szász János nagyenyedi római katolikus plébános is felidézett a Csávossy Györgyhöz kapcsolódó számos emléket. Felszólalását követően közös ima hangzott fel, majd leleplezték az emléktáblát, amelyet felszentelt a lelkész.
Az ünnepség a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében folytatódott.
Elsőként Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke, szólt az egybegyűltekhez, Csávossy Györgyre emlékezve, egyszersmind az emlékjelhagyások fontosságát hangsúlyozva Nagyenyed közterein, középületein.
Azt eseményt megtisztelte jelenlétével Fábri Szabolcs János konzul (Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa), aki a kultúra nemzetmegtartó szerepét hangsúlyozta. Kiemelte: a nagy történelmi veszteségek, például Mohács és Trianon ellenére, napjainkban a Kárpát-medence több, mint felét a magyarság teszi ki, ez pedig egy igazi csoda.
Az egybegyűlteket továbbá Vincze András alispán, Fülöp Szabolcs, Nagyenyed alpolgármestere és Lőrincz Helga tanfelügyelő köszöntötték.
Az ünnepségen jelen volt Serfőző Levente, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke, aki ismertette az általa képviselt intézmény célkitűzéseit, majd Basa Emese tanárnak, a Maszol újságírójának átnyújtotta az EMKE Kiváló Közművelő-díjat „a nagyenyedi és a Fehér megyei magyar közösség életében kifejtett önzetlen, minőségi és kitartó munkájának köszönetéül”. A díjazottat Szekeres Ildikó székelykocsárdi-nagyenyedi történelemtanár méltatta.
A kulturális műsort, a sokéves gyakorlatnak megfelelően, Fehér megye két magyar középiskolájának diákjai szolgáltatták. Fellépett a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Chorus Princeps vegyeskara (karnagy Szabó Zsombor zenetanár) és Fügevirág néptánccsoportja (vezető Szilágyi Róbert tanár), illetve a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum kórusa (karnagy Schneider Antal kántor-zenetanár).
Az ünnepség a Vándormozinak köszönhetően a Magyar menyegző című film levetítésével ért véget, amelyet, a diákok előadásához hasonlóan, vastapssal jutalmazott a díszterem zsúfolásig megtelt közönsége.
