„Hazahozták” a 130 éve született bölcsészprofesszort
A décsei származású, Erdélyben kevésbé ismert dr. Varga Zsigmond(1886-1956) teológus, szumirológus, bölcsészprofesszorra emlékeztek a Fehér megyei településen 2016 augusztus 6-7-én. Az eseményre meghívták a településről elszármazottakat, jelen volt Varga Zsigmond unokája, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem képviselői, igét hirdetett Kató Béla püspök.
A Maroson történő sószállítás egykori fontos központja az elmúlt hétvégén az ünnepre összegyűlt décseiek jókedvétől vált ismét mozgalmassá. Egy kis falu nagy napjai voltak ezek, amikor a 200 lelket kitevő református magyarsága egy emberként állt az ügy mellé és napokig készülődött a jeles eseményre. „Emberemlékezet óta nem volt nálunk ekkora ünnep”- mondta Szántó Ilona néni, a legidősebb asszony, akivel ott beszélgettem. Körülbelül százan tettek eleget Gábor Ferenc lelkipásztor haza hívó szavának, így az otthoniakkal együtt több mint 250-en vettek részt az eseményen.
Azon túlmenően, hogy az ünnepre való készülődés érzékelhetően összefogta a kis közösséget és már csupán ezért megérte a ráfordított erőfeszítéseket, a rendezvényen olyan komoly tudományos/szakmai előadások hangzottak el, amelyek először méltatták kellőképp Erdélyben Varga Zsigmond vallástörténeti műveit és a debreceni teológián kifejtett jelentős tevékenységét.
Első nap, szombaton, a vendégek fogadását követően, istentisztelettel vette kezdetét az ünnepség és a Bethlen Gábor által adományozott telken magasló, 1619-ben épült szép templom zsúfolásig megtelt a hívekkel. Kató Béla püspök igehirdetésében, a 103. zsoltár 2. versét idézve, az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet. Ezt követően a szervezők bográcsozásra és borkóstolásra hívták meg a közelről és távolról érkezetteket.
A vasárnapi istentiszteletet eredetileg dr. Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora tartotta volna, ellenben betegség miatt nem tudott jelen lenni az eseményen, helyette dr. Hodossy-Takács Előd debreceni egyetemi tanár vállalta el a szolgálatot. Ezt követően dr. Baráth Béla Levente debreceni egyetemi tanár népszerűsítő előadást tartott Varga Zsigmond életéről. Mint kiderült, utóbbi életútja a magyar történelem egy adott korszakának szimbolikus leképződése, annak lenyomata, hiszen 1914, 1933, 1944 és 1956 mind sorsfordító események Varga Zsigmond életében, pályafutásában. A bemutató után a Tordaszentmihályi Vegyes Dalkör lépett fel, a décsei származású Szabó Zsombor vezényletével.
A kopjafa avatása volt a következő felemelő pillanat, beszédet mondott Katona Sándor décsei származású nyugalmazott református lelkipásztor, felidézve Varga Zsigmond gyermekkorához kapcsolódó emlékeit. A faluban hamar fény derült a kis Zsigi tehetségére, az egyszerű parasztgazda édesapja viszont csak azzal a feltétellel engedte a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba tanulni, ha az egyházközség felvállalja az oktatás költségeit. Erre viszont nem került sor, mert Varga Zsigmond már első évben ösztöndíjat nyert, melyet tanulmányai során- a kolozsvári és a külföldi (berlini, genfi és utrechti) egyetemeken is – mindvégig megőrzött. A faluban egyébként a 60 évnél idősebbek emlékeznek a kivételes képességű kisgyerekre, aki 8 éves koráig élt közöttük és a szülőházának egykori helyét is meg tudják mutatni(a házat néhány évvel ezelőtt új tulajdonosa lebontatta, a szülőházról van fennmaradt fénykép).
A kopjafánál áldást mondott dr. Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, az emlékezés koszorúit pedig, sorrendben, Gábor Ferenc és Gudor Botond (az egyházközség és az egyházmegye nevében), Barabás János vezető konzul (a Magyar Konzulátus nevében) valamint Lőrincz Helga és Székely Jenő (a Fehér megyei RMDSZ nevében) helyezték el.
Vasárnap délután dr. Hodossy-Takács Előd, a debreceni egyetem vallástörténeti tanszékvezetője tartott magas színvonalú, érdekes előadást, melyben Varga Zsigmond munkásságának jelentőségét méltatta. A professzor részletesen kitért azokra a didaktikai paradigmákra, melyeket Varga Zsigmond vezetett be az általa megalapított vallástörténeti tanszéken és amelyeket ma is alkalmaznak az intézményben. Ilyenek például az Újszövetség keletkezéstörténeti –kulturális, vallási és politikai- kontextusának ismeretében történő értelmezése, hiszen ha először megismerjük a tágabb világot és csak utána kezdjük el értelmezni a bibliai szöveget, akkor elkerülhetőek az előítéletek. Hodossy professzor ahhoz is a varga zsigmond-i „szabályhoz” is ragaszkodik, hogy a teológus hallgatóknak saját vallásuk jobb megértése céljából egy másik vallást is meg kell ismerniök. A vallástörténet tudományos igényű megalapozása és értelmezése- ez az, amiben szerinte a debreceni egyetem máig hű maradt Varga Zsigmond munkásságához. Az erdélyi faluból származó jeles előd életútja és munkássága máig példaértékű , őt tartják a debreceni egyetem tanári karának messzemenően legtermékenyebb szerzőjének. Fő műve, a három vaskos kötetet kitevő Vallástrilógia olyan óriási lexikális tudásról tesz tanúbizonyságot, amelyet ma csodálni lehet, megismételni azonban aligha. Emellett több száz oldalas irodalmi munkássága is fennmaradt és ő írta meg a Debreceni Kollégium Nagykönyvtárának a történetét, ahol könyvtárosként működött, ezek mellett figyelemre méltóak művelődéstörténeti és nyelvészeti tanulmányai is.
Az ünnepségre eljött Varga Zsigmond unokája, P. Tóth Béláné, szül. Bodonhelyi Zsuzsanna Mária (akiről azt kell tudnunk, hogy Lórántffy Zsuzsanna kiváló pedagógusi díjjal, Szentendre Pro Urbe emlékdíjjal, Makkai Sándor-díjjal, Szentendre Pro Urbe díjjal, valamint Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki pedagógiai és iskolavezetői tevékenységéért), készségesen mesélt nagyapjához fűződő emlékeiről. A ma Szentendrén élő orosz-német szakos tanárnő (Varga Zsigmond is több nyelvet beszélt) számára azért volt különleges ez az alkalom, mert az ünnepség apropóján „hazatalált”, hiszen először jár Marosdécsén, csak a meghívásnak köszönhetően tudta meg, hogy erdélyi gyökerekkel rendelkezik, addig azt hitte, debreceni származású a család. Férjével, P. Tóth Bélával (aki többek között szentendrei ny. református lelkipásztor, a Telefon-lelkigondozás megalapítója és vezetője és az Európai Pásztorál-pszichológiai Konferencia főtitkára) nagyon megszerették a falut, a tájat, a közösséget, ellátogattak a nagyenyedi kollégiumba és elhatározták, hogy tovább ápolják a kapcsolatot és a család többi tagját is elhozzák Erdélybe.
Ferenc Gábor lelkipásztor így foglalta össze lapunknak az esemény jelentőségét:” Azt láttam és azt éreztem, hogy egy nagyon áldott és nagyon időszerű emlékezés volt. Születésének 130. és halálának 60. évfordulója alkalmából sikerült végre hazahozni Varga Zsigmondot, akiről a helyiek nagyon keveset tudtak és aki a kolozsvári teológián kitűnt ugyan, de Debrecenben vált naggyá, ebben a városban ismerik és követik jobban munkásságát és szellemi hagyatékát”. És valóban, a falu nagy szülöttére emlékezve, a helybéliek jogosan érezhették úgy, hogy Varga Zsigmonddal együtt ők is kiemelkednek az ismeretlenségből és együttesen, mint értékteremtő és értékápoló közösség rakhatják le a Nagyenyed környéki művelődéstörténet pár mozaikdarabkáját.
BASA EMESE.
Fotók: Basa Emese
