Admin bejegyzései

HAJDÚK ÉS SZÉKELYEK A II.VAJASDI FALUNAPOKON

Közzétéve Szerző:

A legbátrabb országvédők utódai találkoztak a Fehér megyei településen

Egyik leggazdagabb falunapi program Fehér megyében

   „Idén, kicsit több tapasztalattal, de legalább ugyanannyi akadállyal szembenézve, próbáltuk összekovácsolni a mindenki ínyének megfelelő, sokszínű programot egy olyan pályán, ahova villanyt, vizet, árnyékot, ülőhelyet, s hadd ne soroljam, szóval mindent hozni kellett. Tavaly még lehet kétségeink voltak arról, hogy lesz-e második alkalom, a mai nap viszont élő bizonyítéka annak, hogy tenni akarunk és tudunk” – ezekkel a szavakkal köszöntötte Boros Anna Imola vajasdi tanítónő, az esemény konferálója, az egybegyűlteket.

   Nem akármilyen eseményről volt szó 2018. július 14-15 között, hiszen most, hogy már nagyjából körvonalazódott az idei kínálat  Fehér megyében, úgy tűnik, hogy a leggazdagabb falunapi programot a Vajasdi Margaréta Néptáncegyüttes Egyesület, az esemény lebonyolítója állította össze. Ha figyelembe vesszük, hogy –a tavalyelőtti, a Bethlen Gábor általi hajdú áttelepítés 400. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezés és a tavalyi falunap mellett – voltaképp ez csak a harmadik nagyobb közösségi esemény, ami a forradalom után megvalósult a településen, úgy a teljesítmény annál  figyelemreméltóbb.

   Már a tavalyi Vajasdi falunapon kiderült, hogy van élet,van jövő a végeken, ha jól együtt tud működni a közösség és ha soraiból kikerül olyan vezéregyéniség, aki tűzön, vízen át kivitelezi a kezdeményezést. A kitartó csapat tagjai Vajasdon a néptáncegyüttes tagjai, muzsikusok és a táncos gyerekek szülei, élükön Farkas Attila főszervezővel, helybeli RMDSZ tanácsossal.

A Margaréta néptánccsoport és egyesület a zászlóvívő a faluban

   Vajasd a legnagyobb magyar falu  Gyulafehérvár körzetében, az ún. Erdélyi Hegyalja  egyetlen olyan magyarok által lakott települése, amely az 1848-as forradalomban megmenekült a mócoktól. Fontos, hogy a magyarság számaránya ne csökkenjen 50% alá, ezért a Vajasdi Margaréta Néptáncegyüttes Egyesület intenzíven foglalkozik a közösséggel. Egyik kiemelt jelentőségű programjuk a Vajasdi magyar napok, ezt idén két naposra tervezték, egyik a magyar, másik a román nap. Mivel a helyi tanácsnál pályázni kell a 350. törvény szerint, már nincs „egyenes” kiutalás, mint pár évvel ezelőtt, az intézmény a magyar egyesületet támogatja, mert ez vállalja fel a tetemes papírmunkát. Egyébként jól látszik, hogy ők a legaktívabbak Vajasdon, ők segítik a román nap szervezését is. Ezáltal sikerül jobban megmutatni értékeinket a község román lakosságának, legtöbben közülük elismerik, hogy a vajasdi magyaroknak sokkal több és nagyon szép rendezvényeik vannak. Erre idén kiváló lehetőséget nyújtott az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában elnevezésű program, de támogatta rendezvényt a Bethlen Gábor Alap is.

Előtérben a helyi értékek

   Mivel igyekeznek megőrizni hagyományaikat, idén is a helyi jellegzetességeket állították előtérbe. Ilyen elsősorban a környék egyetlen szász eredetű magyar néptánca(melynek elemei a margaréta és a rezgő polka) továbbá a hajdú eredethez és a Hunyadi legendakörhöz köthető elemek népszerűsítése. A Vajasdi Margaréta Néptánccsoport önálló népi zenekart működtet, ami ritkaság a megyében, csak Magyarlapádon van élő népzene. A zenei hangzásvilág is egyedi, hiszen a jellegzetes „erdélyi” hangszerek mellett megjelenik a hermonika is. Természetesen a falunapokra meghívnak más környékbeli néptáncegyütteseket is, így a csombordi Pipacs és a székelykocsárdi Kis- és Nagy Zúgó is színpadra lépett és megtisztelte jelenlétével az eseményt a Maros Művészegyüttes néhány tagja. A magyarországi Zombai Hagyományőrző Néptáncegyüttes idén is jelen volt népes csoportjával a rendezvényen. A néptáncelőadásokat kiváló népdalénekesek fellépései fűszerezték. Megnyitóként Boros Erzsébet népdalénekest Csombordról, valamint Goția Cornelia és Motrici Anamaria előadókat Vajasdról hallhatta a közönség. Felléptek továbbá Szakács Imelda Székelykocsárdról, Palkó Emma Gyulafehérvárról, továbbá a helybeliek közül  Sipos Réka és Szilágyi Bálint énekelt és hegedűn játszott Vajasdi Dávid.

   A hagyományápolás a kézművessátorban is tettenérhető volt, ahol népi motívumokkal tarkított tányérfestéssel ismerkedhettek az érdeklődők. Szekeres Ildikó székelykocsárdi tanárnő és Magyari Enikő vajasdi óvónő irányításával közel 200 tányért festettek meg a szombati nap folyamán. A II. Vajasdi napokat egyébként megtisztelte jelenlétével Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke, aki szakmai megbeszélést tartott a helyi, környékbeli amatőr népművészekkel és az őket képviselő, regionális hatókörű  Palmetta Egyesület vezetőségével.

   Nem hiányoztak a falunapokra jellemző sporttevékenységek sem, például íjászbemutató és –verseny a Torockói Íjász Szer Egyesület közreműködésével, és a kicsik számára a focipálya melletti  „libalegeltetőn”felállítottak egy tekervényes akadálypályát is. Sajnos egyik legjellegzetesebb programpont, az ún. „Hajdú futam” a fenyegető felhők miatt elmaradt, a kőkösi Bartha Róbert és csapata által bemutatott kettes- és négyesfogat parádé viszont annál inkább lenyűgözte a nézőket. Bartha Róbert, a Lipicai Lovasklub és a 40 hektáros Bartha Tanya tulajdonosa, aki az idei Székely Vágtán az időmérő bíró volt, miközben a kocsik elegánsan  felvonultak a pályán, érdekes adatokat mutatott be a fogathajtásról, arról, mit kell értékelni az ilyen jellegű bemutatókon.

   A programból természetesen nem hiányzott az ilyenkor szokásos bográcsozás sem, a két nagyüst falubeliek és vendégek számára egyaránt bőségesen szolgáltatta a szeretetvendégség finom falatjait. A magyar nap egy, a környéken egyre nagyobb népszerűségnek örvendő együttes, a szászrégeni Titán koncertjével valamint lampioneregetéssel ért véget.

A vendégek rangos előadásokat hoztak ajándékba

   A II.Vajasdi falunapokon közel 700 fő gyűlt össze, ennek mintegy fele volt falubeli, ami azt jelenti, hogy szinte minden épkézláb magyar ember „kijött” az  eseményre. A „sereg” másik része a Kárpát-medence legkülönbözőbb vidékeiről érkezett. Egy 97 éves néni a kapuban szemlélve a díszes, köztük népviseletben és huszárruhában pompázó, a templomból a fotbalpályára tartó menetet, így kiáltott fel örömében: „Drága jó Istenem, honnan ennyi magyar ember, mintha nem akarnának elfogyni soha!”

   A hatékonyan népszerűsített falunapok a környékbeli településekről, Gyulafehérvárról és Nagyenyedről is sok érdeklődőt vonzottak, a Kolozs megyei Bodonkútról egy 12 fős társaság érkezett, de találkoztunk csángó kislánnyal és félig török, magyarul jól beszélő kisfiúval is, sőt egy 50 fős felvidéki kirándulócsoport, eredeti tervét megváltoztatva, a vajasdiakhoz csatlakozott.

   A vendégek derékhada természetesen a jó kapcsolatápolásnak köszönhetően volt jelen, nekik köszönhetően a program sokkal színesebbé sikeredett. A szombati református áhítatot Bartos Károly szentivánlaborfalvi-komollói református lelkipásztor tartotta, aki két évig Vajasdon szolgált. Ő fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy Erdély történetében volt két olyan nemzettest, amelyik két oldalról védte kitartóan a területet, a hajdúk és a székelyek, a Vajasdi falunap pedig kiváló alkalom a találkozásukra, hiszen ritka az az alkalom, amikor mindketten együtt lehetnek. Jelképesen, Bartos Károly egy székely zászlót ajándékozott Barta Aladár vajasdi lelkipásztornak. A templomi szolgálatot az Ars Longa Kamarazenekar előadása követte (Rónai Éva- hegedű, Rónai István-orgona, Cseterki Ferenc-ének), mely egy csodálatosan előadott Bánk bán áriával, a Hazám, hazám-mal zárult.

   Bartos Károly lelkipásztornak köszönhetően, az eseményen a szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör katona- és kurucdalok gazdag választékát adta elő Kelemen Alpár gondnok vezetésével, a komollói református nőszövetség pedig egy kis vidám színdarabbal,  Nóti Károly Majd a jegenye egyfelvonásosával kedveskedett a vajasdiaknak.

   A hajdú közösséget a magyarországi Zomba község néptánccsoportja és kultúrigazgatója, Toláczy József valamint helyi tanácsosok képviselték, akik megköszönték, hogy jelen lehettek, hiszen ez az egyedüli erdélyi kapcsolatuk. Hajdúnánásról érkezett Szólláth Tibor polgármester, aki nem először járt Vajasdon, valamint Bózsár Katalin és Sarkadi László közkedvelt nótaénekesek, akik hamar belopták magukat az itteni közönség szívébe.

   A helyi vezetők közül Farkas Attila RMDSZ tanácsos, Raica Romulus polgármester és Ladányi Árpád Fehér megyei RMDSZ elnök fogadták és köszöntötték a delegációkat és az egybegyűlteket.

   Ápolni anyanyelvünket, hagyományainkat, kapcsolatot tartani székely és anyaországi településekkel, nem utolsó sorban jó fényben feltűnni a többségi nemzet előtt – úgy tűnik, ez a szórványközösségek túlélésre használható receptje, erről bizonyosodhattunk meg a II. Vajasdi falunapokon.

   BASA EMESE

Támogatók: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és az RMDSZ:

ELŐSZÖR GYÜLEKEZETI NAPOK TÖVISEN

Közzétéve Szerző:

Emberemlékezet óta nem volt ekkora rendezvénye a helyi magyarságnak

  1. július 21-22 között, Téglás Miklós helybeli református lelkipásztor kitartó igyekezetének köszönhetően, első ízben rendezték meg a Tövisi gyülekezeti napokat, amely tartalmas programjával reflektorfénybe helyezte a Fehér megyei szórványközösséget.

   Tövis Gyulafehérvártól 17, Nagyenyedtől 12 km-re fekszik, a Küküllő Marosba ömlésének közelében, a Diódi-patak két partján. Többnyire vasúti állomásáról híres, mert a város ennek köszönhette fejlődését : 1871-ben vált vasúti csomóponttá, itt találkozott egymással a Maros völgyében haladó Magyar Keleti Vasút és a Kolozsvárt Brassóval összekötő Első Erdélyi Vasút.

   A valaha szebb napokat is megélt település története több kötetre valót is kitenne, hasonlóképp épített öröksége. Orbán Balázs közölt róla átfogó tanulmányt 1886-ban a Századokban, Tövis és környéke címmel. Legismertebb turisztikai látványossága a Hunyadi János által 1442 és 1449 között épített katolikus templom, amelyet a marosszentimrei győzedelmes csatája emlékéül állított. A lenyűgöző gótikus épület számos értéket rejt, többek között a mellékoltárokon Körösfői-Kriesch Aladár festményei: Szent László 1898-ból és Szent István 1907-ből. A református templom ennél régebbi, 1293 előtt épült, tornya későbbi, gótikus stílusú. Több személyiséget is adott a város a nemzetnek, legismertebb közülük az 1881. november 18-án született Gruzda János, az „erdélyi tél festője”.

   Napjainkban a közel 6000 fős településen mintegy 200 magyar- 140  református és 60 római katolikus- küzd a megmaradásért. Ebben segít minden olyan rendezvény, így a Tövisi gyülekezeti napok is, amely az összetartozás erejével hat és kiváló alkalmat nyújt az anyanyelv gyakorlására, a magyar identitástudat erősítésére, a hagyományokhoz való visszatérésre.

   A program nagy része a gyülekezeti ház szép, fehérre meszelt, kétszintes  épületében zajlott, amely a parókiát és az imatermet is magába foglalja. Az 1824-ben épült ingatlan eredetileg kaszárnya volt, 1937-ben vásárolta meg az egyház. A tövisiek büszkén mesélték, hogy tavalyelőtt az alagsor felét, a tavaly az épület külsejét sikerült felújítani, ez pedig bizakodóbbá tette a híveket. És valóban úgy tűnik, a ház felújításával párhuzamosan a tövisiek lelkiekben is megújulnak. Milik Ferenc gondnok szépen megfogalmazta a gyülekezet mai helyzetét: „ Itt egy új lendület van, amióta két éve itt van az új lelkipásztor, aki fiatalos erővel és kitartással küszködik értünk. Egy év lefolyása alatt többször is rendezünk szeretetvendégségeket, jövő hét végén, tehát július 28-29 között pedig az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában elnevezésű, az RMDSZ által támogatott programban veszünk részt, amely a román-magyar kapcsolatokról fog szólni, Gudor András ny. lelkipásztor tart majd előadást. ”

   A szombati nap rövid áhítattal kezdődött, majd Oláh Mátyás kercsesi református lelkipásztor előadásában néhány csellón eljátszott klasszikus zenedarabbal örvendeztette meg hallgatóságát. A folytatásban Simon János küküllőboldogfalvi református lelkipásztor „Miért olyan nehéz megbocsájtani?” című érdekes előadása hangzott el. Mint kiderült: a megbocsátásnál három kulcsszó létezik: döntés, érzés, folyamat, ezekkel érthetjük meg és gyakorolhatjuk ezt a létfontosságú lelki aktust.

   A szeretetvendégséget követően a gyerekek számára játszóház nyílt, a felnőtteket a Tacsi Református Egyházközség (Beszterce megye)fellépése hívta a színpadra, egyházi és világi dalokkal, szavalatokkal kedveskedve a házigazdáknak. Utána néptáncelőadások következtek, fellépett a Vajasdi Margaréta Néptáncegyüttes (vajasdi margaréta és rezgő polka, magyarlapádi leánykörtánc és csárdás), a csombordi Pipacs (vajdaszentiványi és csombordi táncok), a Csokonai Vitéz Mihály önálló alkotói díjas Boros Erzsébet népdalénekesnő pedig kalotaszegi és mezőségi dalokat adott elő. A néptáncprodukciók meghozták a tövisiek kedvét, rögtön ropni kezdték ők is, amint a csoportok kivonultak a teremből.

   Vasárnap ünnepi istentiszteletre gyűltek a hívek az ódon templom falai közé. Téglás Miklós lelkipásztor a Példabeszédek 17. Könyvének 22. verséből vett, az örömről szóló igével buzdította kicsiny seregét a további kitartásra. Ezt követően Barta Aladár vajasdi lelkipásztor tartott izgalmas előadást „Rontás, csináltatás, igézés – és a hit pajzsa” címmel. A nap a templom előtti szeretetvendégséggel zárult.

   Téglás Miklós elégedetten nyugtázta a kezdeményezést, saját bevallása szerint számára sokat jelent az, hogy pozitív visszajelzéseket kap azoktól, akikért dolgozik. A közösség mindenben támogatja őt, a lelkesedés mellé pedig támogatásokat is szerez – jelen esetben az Emberi Erőforrások Minisztériumától-, és mindezek együttvéve teszik lehetővé a gyümölcsöző közösségépítést.

   Basa Emese 

A tövisi gyülekezeti napok főtámogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma:

A Romániai magyarok száz éve program főtámogatója az RMDSZ:

 

 

Interjú dr. Lőrincz Helgával, Nagyenyed alpolgármesterével

Közzétéve Szerző:

„Megtanultam, hogy a dolgok a kelleténél sokkal lassabban működnek…”

Interjú dr. Lőrincz Helgával, Nagyenyed alpolgármesterével

   Lőrincz Helga szinte napra pontosan két éve tette le a tisztségi esküjét, ez alkalomból beszélgettünk vele hivatalában, 2018. július 10-én.

   -Melyek voltak a kezdeti elvárások, milyen tervekkel és reményekkel vállalta el ezt a feladatot?

   -Sokkal egyszerűbbnek gondoltam, elsősorban nagyon sok mindent nem tudtam és nagyon sok mindent megtanultam ebből kifolyólag az elmúlt két évben. Úgy érzem, eddig sikeres esztendőket zártunk, jól lehetett dolgozni. Persze ebben benne van az is, hogy megtanultam, a dolgok a kelleténél sokkal lassabban működnek, de ezért nem kell az embernek frusztrálnak éreznie magát. Nagyon szeretnénk, hogy hamar történjenek a dolgok, de ez nem csak tőlünk függ. A sokat emlegetett bürokrácia megbéníthat, de paradox módon van némi előnye is: nem rossz, ha háromszor is átgondolunk valamit, mielőtt cselekednénk. De ha folyamatosan dolgozunk és elindítjuk a terveket, akkor egyszer csak beindulnak a folyamatok és lehet építkezni. Ha most visszanézném azt a szórólapot, amit a kampányban használtunk, úgy érzem, betartottuk ígéreteinket, szerintem nem mondanák a nagyenyediek, hogy hiába adták le szavazataikat három RMDSZ tanácsosra.

   -A látszat azt mutatja, hogy a liberális színekben megválasztott polgármester asszonnyal, Oana Badea-val is nagyon jó a kapcsolat, ez tényleg így van?

   -Kategorikusan kijelenthetem, hogy elváráson felül sikerült ez az együttműködés, nem csak a polgármester asszonnyal, hanem az egész csapattal. Két év elteltével elmondhatom, hogy az alkalmazottakkal is nagyon jól együtt tudunk működni. Egy olyan apparátust találtunk itt, amelyik nem ehhez a fajta munkához volt hozzászokva. Teljes gárdacsere volt: polgármester, alpolgármester, city manager, érthető, hogy merőben más munkaritmust, munkastílust hoztunk magunkkal.

    -A magyar közösség számára is sokat jelent, hogy az általa megválasztott  elöljáró hathatósan tudja képviselni érdekeit. Melyek a fontosabb minket érintő megvalósítások?

   -Azáltal, hogy én alpolgármester vagyok, úgy érzem, sokat tehetek az enyedi kulturális- és közösségi élet fellendítéséért. E tisztség nélkül sokkal nehezebb lett volna például Fehér megyei magyar napokat szervezni. Együttműködéssel sikerült most már egyenesbe hozni az enyedi református templom uniós projektjét, rövidesen nekifognak a munkálatoknak. A templom körüli belső udvar is megújul egyben. A bástyák és a várfal a város tulajdona, most kezdődtek el az utolsó szakasz javítási munkálatai, 2019 derekára valószínű, ez is befejeződik. Körülbelül 3 év múlva a teljes műemlékegyüttest restaurálva adhatjuk át a városnak, igazi turisztikai látványosságként.

   -Melyek a fontosabb infrastrukturális fejlesztések?

   -Sok utcát sikerült már felújítani, leaszfaltozni, olyanokat is, ahol eddig nem volt műút, ilyen például a Dózsa György negyed, amely lassacskán Enyed egyik legszebb részévé válik. Ez egy előző mandátumban beindított projekt volt valóban, csak mi felgyorsítottuk a tempót és felülvizsgáltuk a munkálatok minőségét, ezt az emberek is jelezték. A Sétatér felújítása is elkezdődött, az utakon kívül egy EU-s projektből a növényzetet is szakszerűen igyekszünk rehabilitálni, megszépíteni a parkot.  A Micro lakónegyed megépítése óta csak foltokat kapott, most pedig teljesen felújult az infrastruktúrája, azokon az utakon kívül, ahol a vízműveknek, sajnos, nem sikerült kicserélni a vezetékeket. Fontos, hogy sikerült a régi rendszerben beültetett kerítéseket kiszedetni az emberekkel s ezáltal felszámolni az oda nem illő, tömbház körüli zöldségeskerteket, helyettük a virágoskertek honosítását szorgalmazzuk.

   A városközpont felújítását célzó nagyívű projektet is megpróbáljuk valamilyen formában életbe léptetni. Ez a terv Enyed költségvetésének 2 éves összegét jelenti, jelenleg egy uniós pályázatba belefoglaltuk körülbelül egyharmadát, várjuk az eredményhirdetést.

   -Több európai uniós pályázatról is keringenek hírek, mit tudhatunk ezekről?

   -A városnak, amikor mi átvettük a kormányzást, még elektronikus aláírása sem volt, ehhez képest jelenleg már két uniós pályázatot írtunk alá, az egyikre be is jött a pénz és a másiknak is beindult a megvalósítási folyamata. Van továbbá másik két pályázatunk, amire megvan a pontszámunk, de még nem írtuk alá a szerződést, ezért nem vertük dobra a hírt. Közben 10 másik pályázaton dolgozunk, egyeseket közülük már le is tettük, ezek közül a legnagyobb a 11 és fél millió eurós infrastrukturális-befektetéses pályázat, amely által utakat korszerűsítünk, biciklisávokat hozunk létre és elektromos buszokat vásárolunk. És lassan lejár az árajánlatok versenyeztetése azon megyei tanáccsal közösen megvalósított projektet illetően, mely Enyedet összekötné az Aranyos-völgyével a Szabaderdőn keresztül (ez nem a Torockóra vezető út-szerk. megj.). Annak is nagyon örvendek, hogy a Bethlen-kollégium sarkától a templomig teljesen elássák az elektromos hálózatot és mindenféle csúnya kábel eltűnik a szem elől. Ugyanígy az előbb említett városközpont-rendezési terv is előírja a huzalok földbe ásását és az oszlopok eltüntetését.

   -Mandátumának egyik legnagyobb kihívása a Bethlen Gábor utca korszerűsítése. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, megtörtént az illegálisan ott tartózkodók kitelepítése. Milyen fejleményei voltak/vannak az intézkedésnek?

   -Az ott törvénytelenül lakó polgárokat sikerült kiköltöztetni, de a folyamat nem állt le itt. Kató Béla református püspök úrral és Oana Badea polgármester asszonnyal hármasban nem csak a kilakoltatás menetét, módozatait beszéltük meg, hanem az épületek felújítását is. Szerencsére, a püspökség már a kezdetektől segített nekünk. Dióhéjban azt kell tudni, hogy az egyház 1997-ben visszakapta elkobzott ingatlanjait, tehát a közel 80 ember már 10 éve nem kellett volna ott lakjon, 5 éve már törvényen kívül tartózkodtak ott, emiatt nem lehetett személyi igazolványuk sem. Ráadásul a lakások állapota nagyon rossz volt, és nem lehetett befektetni sem. A városé már nem voltak és a püspökség még nem tudta átvenni őket. Mivel szociálisan hátrányos családokról van szó, a lakók soha nem fektettek az épületekbe, sőt felégették a falépcsőket és korlátokat, tönkretették az egykori pompás kollégiumi tanári lakásokat. Teljesen veszélyeztették az ottlétüket ezáltal, ugyanis bármelyik pillanatban beomolhattak volna az épületek. Tavaly júniusban egy tető, idén júniusban egy kapualj dőlt össze, szerencsére nem sérült meg senki, de ez az utolsó vészharang volt, hogy távozniuk kell. A 80 lakónak mintegy fele roma származású, a másik fele református és ortodox vallású emberek voltak.

   -Tehát nem lehet diszkriminációról beszélni.

   – Semmiképp. Mi beindítottuk az eljárásokat, a szociális osztály felmérte a helyzetet, kijelöltük hány szabad szociális lakással rendelkezünk és kerestük a megoldást a függőben levő helyekre. Ebben segített a püspökség a mobil konténer lakóházak megvásárlásával. A városban találtunk egy épülőfélben levő lakónegyedet, ahol régebb romák laktak, de időközben más nemzetiségű emberek is költöztek oda. Itt a város már előzőleg átadott 6 korszerű, az előírásoknak megfelelő új házat, továbbá ebben a zónában építünk 9 másik házat, melyek munkálatai az építkezési vállalat hibájából –csődhelyzetet jelentettek- a kelleténél lassabban haladnak. Tehát egy korszerű városnegyed körvonalazódik ott, annak ellenére, hogy az aszfalt nem ér el odáig, de én úgy gondolom, hogy minden településen – így városunkban is több helyen- előfordul az, hogy ott, ahol lakónegyedet alakítanak ki, kezdetben nincs aszfalt, de majd erre is sort kerítünk.

   -Hogyan próbálták az elosztási kritériumokat felállítani?

   -Azokat a családokat, akiknek iskolás korú gyerekük van, és bizonyíthatóan látogatják az órákat, azokat helyeztük el a városban levő önkormányzati lakásokba. Ugyanakkor iskolabuszokat biztosítottunk a távolabb lakók számára, tehát a gyerekeknek semmiféle hátrányuk sem származott a kilakoltatásból, sőt, az ortodox egyház finanszírozásával, meleg ebédet és délutáni oktatást biztosítunk számukra. Igazából jobb és biztonságosabb körülmények közé kerültek. Azt kell tudni, hogy nem csak rroma, hanem román családok is kerültek az illető lakónegyedbe, elsősorban a gyerektelen és idősebb személyek, a pontozás alapján. 

    Nagy teljesítménynek tekintjük, hogy sikerült mindenkinek fedelet biztosítani, hiszen idén Gyulafehérváron volt egy negatív eset, a Turturica-nak nevezett tömbház, ahonnan egyik napról a másikra utcára tették az embereket. Nálunk ez egyetlen személlyel sem fordult elő.  Villanyuk, vizük, melegítésük van…még akkor is, ha egyesek bírálják az eljárást. És ne felejtsük el, hogy Enyeden közel 26 ezer ember várta már réges-rég, hogy a Bethlen utcában civilizált körülmények között lehessen végigsétálni. Ugyanakkor az illető 80 embernek is joga volt jobb lakhatási körülményekhez. Érdekes, hogy ez volt az egyetlen olyan projekt, amelyet nem kritizált senki, mindenki belátta, hogy a város korszerűsítését a központtal kell kezdeni.

   -Egyéb új arculati elemekkel is gazdagodott a város, melyek ezek?

   -Az infrastrukturális fejlesztések mellett igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni költségvetésünkből. Az embereknek szellemi táplálékra is szükségük van, ezt tanárként jól tudjuk a polgármester asszonnyal, de azt is, hogy a kultúrára nevelni kell az embereket. Ezért növeltük a kulturális események számát, a meglévők színvonalát emelni igyekeztünk. Ilyen például az Inter-Art és a kultúrotthon által szervezett nemzetközi alkotótábor és az interetnikus művésztábor, a nemzetközi néptáncfesztivál, az idén rekord számú, 11 ország részvételével, július 26-28 között. Múlt hét végén zajlott a 17. Rózsafesztivál Csombordon, ahol először a rendezvény történetében, a város pénzén, magyar együttes is fellépett. Szenzációs, amit a rózsatermelők (akiknek 99 százaléka magyar- szerk. megj.) felmutatnak, országos szinten is, ezért támogatjuk és népszerűsítjük kezdeményezésüket.

   Nemrég egy rangos szobrász-szimpóziumot rendeztünk, ahol 7 világhírű szobrász faragott Enyeden egy hónapon keresztül és adott át a városnak értékes köztéri műalkotásokat. Nem bánjuk a nem kis anyagi erőfeszítést, hiszen végső célunk az, hogy Enyedet turisztikai bázissá alakítsuk, ahonnan csillagtúrákat lehet szervezni Erdély-szerte. Ezt célozza meg a Bethlen utca korszerűsítése is, ahol új szállodák  és étkeztetési lehetőségek körvonalazódnak.  Itt van a Bethlen Gábor Kollégium épületében található természetrajzi múzeum, az ország második legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye, továbbá a gyönyörű természeti környezet Torockóval az élen, tehát tartalmas időtöltésre lesz lehetőségük a turistáknak.

   -Van viszont egy régi nagy gondja is a városnak, a gazdasági beruházások hiánya. Mit tehet a városvezetés e téren?

   -Enyeden is csődbe ment a nagyipar 1989 után,  és az így keletkezett űrt nagyon nehéz kitölteni. Mi minden szálon elindítottuk a befektetők idevonzását, eddig sikerült két telket bérbe adni, ahova bútorgyár illetve autó kapcsolószekrény-gyár létesül. Több helyi vállalkozó próbálkozik régi helyi vállalatok újraindításával. Feltett szándékunk , hogy továbbra is tárgyaljunk a befektetőkkel, sajnos a város már néhány vonatról lekésett, ezt próbáljuk a turizmus fejlesztésével kompenzálni. Szeretnénk idehozni a befektetőket, de jól tudjuk, hogy a statisztikai adatok birtokában lévő külföldi nagyvállalatok  részére mi nem tudunk semmiféle szakképzett munkaerőre rámutatni. Ezért próbáljuk támogatni a szakoktatást, a duális képzést, van egy turisztika osztály a Bethlen-kollégiumban és egy fémmegmunkáló szakosztály a Technikai Líceumban.

   -Á propos lekésett vonatok: az elégedetlenkedők több év után is felemlegetik, hogy a Bosch Balázsfalvára ment…

   -Ezeknek a „gyársztoriknak” vannak igaz történetei és vannak legendák. A Bosch is egy ilyen legenda. Én személyesen beszélgettem a cég főigazgatójával, aki elmondta, hogy nem véletlenül kerültek Balázsfalvára, hiszen még 1989 előtt már volt együttműködés az akkori gyárral, így kézenfekvő volt ott kifejleszteniük a vállalkozást. Ezzel ellentétben azt is tudom, hogy a Mercedes szeretett volna Enyeden letelepedni, de nem kapott megfelelő helyet és támogatást annak idején…de nem az én tisztem ezt kielemezni. Végül letelepedtek Szászsebesen, egy másik olyan közeli körzetben, ahova elszívják a munkaerőt, ezt teszi egyébként a fehérvári kábelgyár is. Világos tehát, hogy a nagyvállalkozókra egy ideig még várni kell, ezért örvendtünk az említett két kisebb befektetőnek, akik 100-200 embernek ajánlanak munkát. Ugyanakkor a már letelepedett dán vállalkozó növeli a kapacitást, ott is száznál több embert fognak alkalmazni. Nyílik egy betonkeverő telep is, összesen 300-500 új munkahely körvonalazódik. Egyébként én másfél éve követem figyelemmel a munkapiac alakulását és megfigyeltem, hogy 50 munkaajánlat bármikor fellelhető az  apróhirdetésekben, az más kérdés, hogy milyen jellegűek ezek és mekkorák a bérek, de senki sincs nyomorra ítélve. Dolgozni szeretni kell mindenkinek.

   -Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok a következő két évre is!

   -Köszönöm a lehetőséget!

   BASA EMESE