Sikeres diákok a tudomány szolgálatában




A nagyenyedi Bethlen-kollégium az elsők között volt Erdélyben a neves magyar iskolák sorában, amelyek a 90-es évek nehézségei ellenére, de optimizmusa és tenni akarása szellemében felismerték ennek a munkának a rendkívüli jelentőségét. 1996-ban a kollégium két tanulójával, Lőrincz Magorral (XI. osztály, különdíj) és Rosenberg Andreával, (X. osztály, III. díj) Kunszentmiklóson bekapcsolódtunk az R.T.D.K. (Református Tanulók Diák Konferenciája) vetélkedő jellegű rendezvényébe. Azokban az időkben már részt vettek a kolozsvári, nagyváradi, szatmári és sepsiszentgyörgyi református iskolák tanulói is. Akkor még senki sem gondolta komolyan (még az akkori igazgatók sem), hogy egyre bővülő, mozgalommá terebélyesedő sikertevékenység kezdetén vagyunk. 1999-ben kapcsolódott be a munkába Dvorácsek Ágoston nagyenyedi fizika tanár, aki megalakította a Fenichel Sámuel nevét viselő önképzőkört. A tanulók díjazott munkái ekkor jelentek meg először a Művelődésben és a Természet Világában. Tehát éppen 10 éve kezdődött a kollégista „kis tudósok” sikertörténete, amely azóta is tart. 2001-ben az RTDK rendezvényein 11 résztvevő város iskolái közül, beleértve az anyaországiakat is, az ún. olimpiai pontok alapján a Bethlen-kollégium az első helyen végzett, és egyik legnagyobb sikerét aratta a nemzetközi megmérettetésen. (három I., egy II. és egy III. helyezett dolgozattal, valamint több különdíjjal.)

Visszatérve a mához, a sok anyaországi nyertes között 2008-ban továbbra is ott vannak az erdélyi iskolák díjazottai is. A tizenegy kategóriában ötven kitüntetett tanulót számoltunk össze, amelyből nyolcan erdélyiek. Az önálló kutatások, elmélet-összegezések kategóriában II. díj Maxim Orsolya: Egészséges-e az egészséges diák? Bethlen-kollégium, Nagyenyed (felkészítő tanára dr. László Enikő), III. díj: Kolcsár Levente Péter: Fás vegetáció a Gyergyói-medencében egykor és ma, Salamon Ernő Gimnázium, Gyergyószentmiklós (felkészítő tanár Leopold Anna és Horváth András). Különdíj: Maxim Orsolya – Vakon Mária: A fehér gólya és védelme, Bethlen-kollégium, Nagyenyed (felkészítő tanár dr. László Enikő). Természettudományos múltunk felkutatása kategóriában III. díj Bíró Dalma – Kónya Mónika: Régi fizikai eszközök a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban (f.t. Dvorácsek Ágoston), I. díj Simonyi Károly: Pápai Páriz Ferenc, a „híres Poéta, jó Philosophus, Historikus Theológus, az orvoslás mesterségében merő Eskulapius.” Bethlen-kollégium, (f.t. Dvorácsek Ágoston), II. díj. Darvay Tamás: Szathmáry Pap Károly festőművész, az első haditudósító-fotóriporter. Báthory István Líceum, Kolozsvár. Mentora: Darvay Béla. III díj: Comanici Melinda – Horváth Enikő: A sokoldalú Bolyai Farkas, Bethlen-kollégium, (f.t. Dvorácsek Ágoston). Varjú Dezső biofizika különdíj kategóriában II. díjat nyert: Deritei Dávid – Fodor Norbert: A zajszennyezés hatása a fiatalokra, avagy hogyan hallgassunk zenét? Apáczai Csere János Elméleti Líceum Kolozsvár (f.t. Vörös Alpár).

Sikerrel szerepeltek az erdélyi iskolák közül a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium (öt díj), a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium, valamint a két kolozsvári elméleti líceum, a Báthory István és az Apáczai Csere János iskola tanulói. A nagyenyediek közül kiemelkedő Maxim Orsolya XII. osztályos tanuló tevékenysége, aki nemcsak tehetséggel, hanem a tudomány iránti teljes odaadással és céltudatossággal készítette el változatos témájú dolgozatait. Utoljára 2008. október 18-án Szovátán a Teleki Oktatási Központban, az Apáczai-díjak átadásával egyidőben Mákvirág díjat kapott munkája elismeréseképpen. Természetesen mindez lehetetlen lett volna mentor-tanára, Dvorácsek Ágoston nélkül, aki immár 10 éve feláldozva szabadideje jórészét, lankadatlanul készíti a diákokat, utazik néha messzi városokba a legjobbakkal, a megszerezhető tudás, tapasztalat és a siker reményében.

Jutalomként a díjátadó ünnepségre a Természet Világa szerkesztősége szeretettel meghív minden díjazottat, tanáraikat, és hozzátartozóikat 2009. március 7-én, 14 órakor a Magyar Tudományos Akadémia II. emeleti Nagytermébe.

Befejezésül ismét a Természet Világa főszerkesztőjének gondolataiból idézek: „ A mai fiatalokért sokan aggódnak, mondván könnyelműek, nincs kitartásuk, nincsenek céljaik, nem jól választják meg példaképeiket…A pályázaton részvevők ennek az ellenkezőjéről győztek meg…őket, az értékőrző és értékteremtő fiatalságot kell megbecsülnünk, hogy bizakodhassunk a jövőnkben. Talán azért is segítik annyian a Természet Világának diákpályázatát.”

Szabadság,




Hagyományos máltai báli mulatság




A szépen feldíszített teremben 320 személyre terítettek, de a részvevők száma a 350-et is meghaladta. A csombordi magyarok hagyományosan négy asztalt foglaltak le, de Miriszlóról is sokan jöttek. Vendégek érkeztek messzibb városokból, pl. Kolozsvárról, Temesvárról és a közeli Balázsfalváról is. Olyan jelentős személyiségek tisztelték meg jelenlétükkel a rendezvényt, mint Puskás Bálint alkotmánybíró, az RMSSZ tiszteletbeli elnöke, Ladányi Árpád alprefektus, Gyomaendrőd és természetesen Nagyenyed polgármesterei, Covaciu Cosmin, Fehér megye volt prefektusa, aki azelőtti tisztségében is mindig jelen volt. Különleges vendégként ott volt gróf Bánffy Farkas Magyarországról, aki a magyarlapádi hagyományőrző csoportot is támogatja, Kováts Krisztián, Nagyenyed volt polgármestere, Krecsák Albert, a jelenlegi alpolgármester, máltai szervezőként. A talpalávalót igazi élő zenével Balog Attila és zenekara biztosította.

A bált Fari P. Ilona óvónő, a nagyenyedi MSSZ alapító-elnöke nyitotta meg, aki idén is irányította a szervezést. Köszöntőt mondtak a polgármesterek. Várfi András visszaemlékezett a több mint 15 éves testvérvárosi kapcsolatra, a sok találkozásra és barátságok szövődésére. Horatiu Josan kiemelte, hogy nehéz évnek nézünk elébe, de nagyszerű, hogy az enyediek ma este ennek ellenére együtt vannak. Ugyanezt a gondolatot folytatta Puskás Bálint is, aki a bál megszervezését reménykeltőnek nevezte. Bensőséges hangulatú mozzanat következett, hiszen elismerő diplomát kapott Kvacskai Lajos, a helyi segélyszolgálat egyik legidősebb tagja, aki hűséges, kitartó munkájának köszönheti a kitüntetést.

A megnyitó táncot hagyományosan a Bethlen Kollégium táncosai járták gyönyörű báli ruhájukban. Betanítóik ezúttal is id. Lőrincz Zoltán nyugalmazott református tiszteletes és Lőrincz Gertrud voltak. A Dans to sunrise fehérvári táncklub kiskorú táncosai is szép sikert arattak, Vlad Vasile elnök vezetésével. Az est fénypontja kétségtelenül a gyomaendrődiek felnőtt mazsorettjeinek fellépése volt. Az 1994-ben alakult együttes 15 éves fennállását ünnepli. Másfél évtizede járják hazájukat táncaikkal, de csehországi és lengyelországi fellépéseikkel is növelték hírnevüket. Kialudtak a lámpák, és a lányok foszforos varázspálcáikkal, amelyek a kezükből hirtelen a levegőbe, majd újra visszavándoroltak, és közben kitűnő táncmozdulataikkal okoztak meglepetést és arattak sikert. Tanárnőjük, Hunya Jolán a mikrofon előtt is ismertette a különböző táncokat, és elmondta az együttes történetét. Ebben az évben a Kollégiumba készül cseretanári szereplésre, ahol drámapedagógiai felkészítőt tart majd a diákoknak. A táncosnők többször is felléptek az est folyamán. A jó tartású, táncos lábú lányok a modern tánc szinte minden műfaját felvonultatták, amibe egy rövid kán-kán is belefért. Műsorukat a közönség vastapssal jutalmazta.

A látványos műsor után a bálozók is szóhoz jutottak. A nyitó táncot a két polgármester és feleségeik, valamint Fari P. Ilona, illetve Puskás Bálint járták el partnereikkel. A kitartó mulatságon aztán volt még tombolasorsolás, licitálás, amire a legjelentősebb felajánlást a gyomaendrődiek tették, többek között értékes könyveket és jelentős pénzösszeget. Ifj. Lőrincz Zoltán gyönyörű fényképfelvételét, a Fülöp család két gyönyörű virágcsokrot és mások képzőművészeti alkotásokat ajánlottak fel. A gyerekeknek játékokat és macikat lehetett vásárolni. A segélyszervezet 2008-ban 34 szegény sorsú családot segített hozzá a mindennapi kenyérhez, a bál bevétele alapján idén is folytatni kívánják ezt a tevékenységet. Az Escurial cég szervezésében divatbemutató következett, amelyen ugyancsak részvettek a Kollégium legcsinosabb lányai. Aztán hajnalig állt a jó hangulatú bál.

Túl a jótékonysági szerepkörön, azt is észre lehetett venni, hogy egyébként külön élő két világ, a többségi és a kisebbségi, itt, a máltai bálon, ha rövid időre is de együtt van a fehér asztal mellett. Tisztelettel odafigyelnek egymásra, megértik egymás nyelvét, hiszen mindig vannak fordítók. Nyugodtan meg lehet szólalni magyarul, nem veszik zokon. Mondhatnánk, hogy nyelvünk csaknem egyenrangú, nem úgy, mint gyakran a köz-, vagy akár a politikai életben. Fontos tudni önbecsülésünk szempontjából is, hogy a bált a magyar máltai asszonyok kemény, következetes munkája hozta és hozza létre. A Bethlen-kollégium diákjainak fellépését mindenki várja és megtapsolja, de büszkék voltunk gyomaendrődi nemzettársainkra is, akik kitettek magukért, és értünk is tették mindezt. Ezért a máltai bál több, mint egy jótékonysági céllal megszervezett szórakozási lehetőség: az együttélést szolgáló kultúrák egyenrangú találkozása.

Szabadság,













Ahol kétszer kel és nyugszik a nap

Építészete és konyhája miatt érdemes ellátogatni az Europa Nostra-díjas Torockóra

2009. január 26., Major Anita

“Torockó az erdélyi Fehér megyében található egykori bányász- és vasműves város a Székelykő hármas csúcsa alatt; lakói unitáriussá lett székelyek. A kulturális örökség megőrzéséért, a “138 hagyományos házból álló, egyedi népi építészeti együttes kiváló helyreállításáért” 1999-ben Europa Nostra-díjjal elismert település nyáron hemzseg a turistáktól, télen maga a nyugalom szigete.”

 http://mno.hu/portal/611717?searchtext=Nagyenyed

Százhatvan éve irtották ki Nagyenyedet a román felkelők – Megbékélő vagy visszavonuló erdélyi magyar szórvány? (2.)

Borostyán

2009. január 31., Margittai Gábor – Major Anita

“Hogy nem pusztán sajnálatos történelmi tény Erdélyi-hegyalja 1848-49-es román felprédálása, azt jól mutatják a régió egykor virágzó, ma egy-két főre csökkent vagy éppenséggel kihalt magyar közösségei a Nagyenyedet és Gyulafehérvárt övező kistelepüléseken. A januári megemlékezés során végigjártuk a százhatvan éve ásott tömegsírokat, amelyekről ma már a magyarság nagy része sem tud.”

http://mno.hu/portal/612807?searchtext=Nagyenyed