Hagyományos máltai báli mulatság




A szépen feldíszített teremben 320 személyre terítettek, de a részvevők száma a 350-et is meghaladta. A csombordi magyarok hagyományosan négy asztalt foglaltak le, de Miriszlóról is sokan jöttek. Vendégek érkeztek messzibb városokból, pl. Kolozsvárról, Temesvárról és a közeli Balázsfalváról is. Olyan jelentős személyiségek tisztelték meg jelenlétükkel a rendezvényt, mint Puskás Bálint alkotmánybíró, az RMSSZ tiszteletbeli elnöke, Ladányi Árpád alprefektus, Gyomaendrőd és természetesen Nagyenyed polgármesterei, Covaciu Cosmin, Fehér megye volt prefektusa, aki azelőtti tisztségében is mindig jelen volt. Különleges vendégként ott volt gróf Bánffy Farkas Magyarországról, aki a magyarlapádi hagyományőrző csoportot is támogatja, Kováts Krisztián, Nagyenyed volt polgármestere, Krecsák Albert, a jelenlegi alpolgármester, máltai szervezőként. A talpalávalót igazi élő zenével Balog Attila és zenekara biztosította.

A bált Fari P. Ilona óvónő, a nagyenyedi MSSZ alapító-elnöke nyitotta meg, aki idén is irányította a szervezést. Köszöntőt mondtak a polgármesterek. Várfi András visszaemlékezett a több mint 15 éves testvérvárosi kapcsolatra, a sok találkozásra és barátságok szövődésére. Horatiu Josan kiemelte, hogy nehéz évnek nézünk elébe, de nagyszerű, hogy az enyediek ma este ennek ellenére együtt vannak. Ugyanezt a gondolatot folytatta Puskás Bálint is, aki a bál megszervezését reménykeltőnek nevezte. Bensőséges hangulatú mozzanat következett, hiszen elismerő diplomát kapott Kvacskai Lajos, a helyi segélyszolgálat egyik legidősebb tagja, aki hűséges, kitartó munkájának köszönheti a kitüntetést.

A megnyitó táncot hagyományosan a Bethlen Kollégium táncosai járták gyönyörű báli ruhájukban. Betanítóik ezúttal is id. Lőrincz Zoltán nyugalmazott református tiszteletes és Lőrincz Gertrud voltak. A Dans to sunrise fehérvári táncklub kiskorú táncosai is szép sikert arattak, Vlad Vasile elnök vezetésével. Az est fénypontja kétségtelenül a gyomaendrődiek felnőtt mazsorettjeinek fellépése volt. Az 1994-ben alakult együttes 15 éves fennállását ünnepli. Másfél évtizede járják hazájukat táncaikkal, de csehországi és lengyelországi fellépéseikkel is növelték hírnevüket. Kialudtak a lámpák, és a lányok foszforos varázspálcáikkal, amelyek a kezükből hirtelen a levegőbe, majd újra visszavándoroltak, és közben kitűnő táncmozdulataikkal okoztak meglepetést és arattak sikert. Tanárnőjük, Hunya Jolán a mikrofon előtt is ismertette a különböző táncokat, és elmondta az együttes történetét. Ebben az évben a Kollégiumba készül cseretanári szereplésre, ahol drámapedagógiai felkészítőt tart majd a diákoknak. A táncosnők többször is felléptek az est folyamán. A jó tartású, táncos lábú lányok a modern tánc szinte minden műfaját felvonultatták, amibe egy rövid kán-kán is belefért. Műsorukat a közönség vastapssal jutalmazta.

A látványos műsor után a bálozók is szóhoz jutottak. A nyitó táncot a két polgármester és feleségeik, valamint Fari P. Ilona, illetve Puskás Bálint járták el partnereikkel. A kitartó mulatságon aztán volt még tombolasorsolás, licitálás, amire a legjelentősebb felajánlást a gyomaendrődiek tették, többek között értékes könyveket és jelentős pénzösszeget. Ifj. Lőrincz Zoltán gyönyörű fényképfelvételét, a Fülöp család két gyönyörű virágcsokrot és mások képzőművészeti alkotásokat ajánlottak fel. A gyerekeknek játékokat és macikat lehetett vásárolni. A segélyszervezet 2008-ban 34 szegény sorsú családot segített hozzá a mindennapi kenyérhez, a bál bevétele alapján idén is folytatni kívánják ezt a tevékenységet. Az Escurial cég szervezésében divatbemutató következett, amelyen ugyancsak részvettek a Kollégium legcsinosabb lányai. Aztán hajnalig állt a jó hangulatú bál.

Túl a jótékonysági szerepkörön, azt is észre lehetett venni, hogy egyébként külön élő két világ, a többségi és a kisebbségi, itt, a máltai bálon, ha rövid időre is de együtt van a fehér asztal mellett. Tisztelettel odafigyelnek egymásra, megértik egymás nyelvét, hiszen mindig vannak fordítók. Nyugodtan meg lehet szólalni magyarul, nem veszik zokon. Mondhatnánk, hogy nyelvünk csaknem egyenrangú, nem úgy, mint gyakran a köz-, vagy akár a politikai életben. Fontos tudni önbecsülésünk szempontjából is, hogy a bált a magyar máltai asszonyok kemény, következetes munkája hozta és hozza létre. A Bethlen-kollégium diákjainak fellépését mindenki várja és megtapsolja, de büszkék voltunk gyomaendrődi nemzettársainkra is, akik kitettek magukért, és értünk is tették mindezt. Ezért a máltai bál több, mint egy jótékonysági céllal megszervezett szórakozási lehetőség: az együttélést szolgáló kultúrák egyenrangú találkozása.

Szabadság,













Ahol kétszer kel és nyugszik a nap

Építészete és konyhája miatt érdemes ellátogatni az Europa Nostra-díjas Torockóra

2009. január 26., Major Anita

“Torockó az erdélyi Fehér megyében található egykori bányász- és vasműves város a Székelykő hármas csúcsa alatt; lakói unitáriussá lett székelyek. A kulturális örökség megőrzéséért, a “138 hagyományos házból álló, egyedi népi építészeti együttes kiváló helyreállításáért” 1999-ben Europa Nostra-díjjal elismert település nyáron hemzseg a turistáktól, télen maga a nyugalom szigete.”

 http://mno.hu/portal/611717?searchtext=Nagyenyed

Százhatvan éve irtották ki Nagyenyedet a román felkelők – Megbékélő vagy visszavonuló erdélyi magyar szórvány? (2.)

Borostyán

2009. január 31., Margittai Gábor – Major Anita

“Hogy nem pusztán sajnálatos történelmi tény Erdélyi-hegyalja 1848-49-es román felprédálása, azt jól mutatják a régió egykor virágzó, ma egy-két főre csökkent vagy éppenséggel kihalt magyar közösségei a Nagyenyedet és Gyulafehérvárt övező kistelepüléseken. A januári megemlékezés során végigjártuk a százhatvan éve ásott tömegsírokat, amelyekről ma már a magyarság nagy része sem tud.”

http://mno.hu/portal/612807?searchtext=Nagyenyed

Százhatvan éve irtották ki Nagyenyedet a román felkelők – Megbékélő vagy visszavonuló erdélyi magyar szórvány? (1.)

Fejőszék

2009. január 24., Margittai Gábor – Major Anita

“Belső-Erdélyben legalább kétféle történelme van egy városnak, templomnak, tájképi elemnek: magyar és román. Akárcsak 1848-49-ben, kisebbség és többség nemzeti mitológiája ma is egymásnak feszül. Ami az egyiknek ősi szentély vagy több száz asszony és gyerek tömegsírja, az a másiknak kőbánya vagy távolsági buszmegálló. Alsó-Fehér vármegye magyarságának maradéka január elején emlékezett meg a százhatvan éve történt genocídiumról – amelynek következményeit a mai napig nem tudta kiheverni.”
 

http://mno.hu/portal/611317?searchtext=Nagyenyed