Admin bejegyzései

Ezüstfenyő-díjat kapott a nagyenyedi alpolgármester

Közzétéve Szerző:

A magyar érdekeket szolgáló munkája éppúgy 20 éves múltra tekint vissza, mint maga a szövetség, visszanyúlik a tagtoborzásig, és az első székház berendezéséig. Krecsák Albert később több ízben töltött be vezető tisztséget is, mindig a helyén volt, és tette a kötelességét. A csapatmunka híve, és mindig talált partnereket, akikkel együtt dolgozhatott. 1992-től önkormányzati képviselő. Alapításától aktív tagja a Máltai Segélyszolgálatnak. Legfőbb feladatának mindig a Bethlen-kollégium ügyét tekintette. Részt vállalt azokban a nem könnyű egyeztetésekben, amelyek a kollégium, az egyházak, a szövetség és az önkormányzat között zajlottak, és amelyek eredménye a közeledő teljes rehabilitáció gyakorlati megvalósítása.

Két és fél éve alpolgármester, munkatársai igen pontos embernek tartják. Aktívan részt vállalt a föld és tulajdon visszaszolgáltatás minden mozzanatában, főleg Nagyenyeden, Csombordon és Marosszentkirályon. Szereti a munkát, amelyet végez, és lehetőleg mindig az iskolaalapító fejedelem hitvallásának szellemében cselekszik. Arra törekszik, hogy megtegye azt, ami pillanatnyilag lehetséges. A nehezebb ellenzéki időkben sem érezte reménytelennek a helyzetet, mindig a következő feladatra koncentrált. Szívesen és készségesen osztja meg információit a sajtóval is. Cselekvő hozzájárulása végül eredményeket szült.

A díjátadás kiemelkedő eseménye szerinte Bőjte Csaba atya jelenléte, kitüntetése, az összetartásra és az egységre buzdító beszéde. A díjat a legszebb karácsonyi ajándékának tartja.

Szabadság, 2010. december 23.

Felújítás előtt a nagyenyedi 1849-es emlékmű

Közzétéve Szerző:



Úgy tűnik, az emlékmű megmenekül az enyészettől

Nem árt újra és újra kimondani azt, ami akkor történt. 161 éve, egy kemény téli, januári napon nőket, gyermekeket, öregeket, védtelen embereket gyilkoltak meg Nagyenyeden, és elpusztították a kollégiumot is. Nem katona harcolt a katona ellen, hanem a szabad csapatok által végrehajtott népirtás zajlott, egy magasabb politika jegyében.
Hosszú csendes és rövidebb vérzivataros idők teltek el azóta. A kollégium óriási áldozatokkal újjáépült, de a kisebbségbe került magyar nemzetiség a mai napig nem tudta pótolni emberi veszteségeit. 1904 óta, egy civil szervezet kezdeményezésére, emlékműbe foglalt márványtábla – rajta a dátummal: MDCCCXLIX jan. 8. – hirdeti önmagában, mintegy szimbolikusan az akkori tragikus eseményeket. A többségi állampolgá­rok sokan tudják, de még többen nem is sejtik, hogy mit is jelent e dátum.
2009-ben könyvbemutatóval (Domonkos László: Nagyenyedi ördögszekér; Masszi Kiadó, 2008.) egybekötött emlékező ünnepség zajlott a dokumentációs könyvtár olvasótermében. Ehhez hasonló nyíltsággal eddig nem beszéltek itt Nagyenyeden erről az eseményről.
A tábla ép, de magát az emlékművet megrongálta az idő vasfoga. Eddig nem akadt pénz és kellő akarat a rendbetételére. Most úgy tűnik, megmozdult valami: a Dr. Szász Pál Egyesület – Rácz Levente elnök kezdeményezésére – projektet készített az emlékhely teljes rehabilitációjára. Amint az elnök elmondta, nemrég a Magyar Külügyminisztérium pozitívan bírálta el a kérést, és pénzügyi támogatást ígért a munkálatokhoz. Az enyedi tanácsban a három magyar tanácsos egységes állásponttal képviselte az ügyet, és csodák csodája a többségi tanácsosok rábólintottak a tervre. Ennek megfelelően a polgármesteri hivatal is támogatni fogja anyagilag a kivitelezést, amelyhez a Dr. Szász Pál Egyesület is hozzájárul, saját gyűjtéssel.
A munkálatokat 2011 tavaszán kezdik el, és ha minden jól megy, április–május folyamán az Ars Antigua marosvásárhelyi cég be is fejezi a felújítást. A szomorú emléket felidéző emlékmű tehát megmenekül az enyészettől, így már nemcsak az emlékezet őrzi majd néhány év múlva a hajdani Nagyenyed tragédiáját.
Rácz Levente hangsúlyozta, hogy a Magyar Külügyminisztérium, személyesen Szilágyi Mátyás főkonzul közbenjárásával, a diákemlékmű felújítása után immár második alkalommal nyújt ilyen jellegű támogatást Nagyenyednek.
Tavasszal majd, amikor a nagyenyedi vár ódon, megkopott falából elővillan a magyar és román pénzen felújított emlékmű, a történet tovább folytatódik, hisz a turisztikailag is érdekes látványosság talán több kíváncsi tekintetet fog majd odavonzani. A kérdés így már csak az: következik-e végre egy közös megemlékezés, vagy még várni kell rá?

Szabadság, 2010. december 29.