Margittai Gábor, a Magyar Nemzet szerkesztője és Major Anita olvasószerkesztő három közös munkájának vetítettképes bemutatása a második nap kimagasló eseménye volt. A Trianoni menyecske, az Utazás a végeken és a Mi a madzsar? című könyvek rólunk, mély szórványban élő „külső magyarok”-ról szólnak. A bemutatót saját felvételeivel és érdekfeszítő magyarázataival egészítette ki Kováts Jenő szombathelyi területfejlesztési mérnök, az Apáczai Alapítvány Kuratóriumának elnöke, akinek szívügye a szórványban élő Fehér megyei magyarok sorsa is.
A régi Enyed nagy családjai sorozat részeként a harmadik napon a nagyszámú közönség az Enyed és a kollégium életében valaha nagy szerepet játszott Garda családot ismerhette meg. A család egyik jeles leszármazottja, Garda Dezső kutató történész, gyergyószentmiklósi egyetemi tanár tartalmas előadásában felvázolta a székely eredetű Gardák családfáját, részletesen ismertette Garda József (1833–1899) enyedi professzor és dr. Garda Kálmán (1868–1933) sokoldalú munkásságát. Köble Csaba nyugalmazott mérnök Garda Dezső tizennyolc megjelent könyvét mutatta be, amelyekből a szerző egy-egy példányt a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi ház könyvtárának adományozott. Győrfi Dénes, a Bethlen Könyvtár őre a bibliotékában fellelhető Garda-anyagot ismertette. Az emlékezetes est szabad beszélgetéssel és szeretetvendégséggel zárult.
A szombat éjszaka fénypontja a közel négyszáz enyedi és vidéki magyar hajnalig tartó táncmulatsága volt.
A vasárnapi események színhelye Nagyenyed és a hozzá tartozó Csombord. A „lomha Maros”-ra letekintő gyönyörű csombordi református templomban tartott istentisztelet után az enyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban a névadó, tragikus sorsú erdélyi politikus és Mezei Sándor, a Csombordi Mezőgazdasági Iskola néhai igazgatójának emléktábláját leplezték le és felavatták az Elekes Viktor Emlékszobát. Délután ismét Csombordon folytatódott, majd fejeződött be az ötnapos rendezvény. Itt mutatták be Nagy Endre, az 1935-ben alapított csombordi mezőgazdasági iskola első igazgatójának Így éltem és ezt láttam című nagyszabású emlékiratát az újvidéki és budapesti rokonok, amelyet a helybeli gazdák változatos termék-kiállítása követett. A záró rendezvény fénypontja a Pipacsom nevű, több mint harminc táncosból álló gyermek néptáncegyüttes produkciója volt, melynek remek táncai Köble Hajnal óvónő és a magyarlapádi Piros pántlikás együttes munkáját dicséri.
A nagyenyedi magyarság ünnepét jelenlétével megtisztelte Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja, illetve Kötő József parlamenti képviselő.
A negyedik Nagyenyedi Magyar Kulturális Napok beszédesen igazolja a Maros-parti település és környéke magyarságának életképességét.
Nyugati Jelen, 2011. november 07.
A rendezvényekről készült fotók megtekinthetők itt: 1; 2; 3; 4; 5
Sokan – főleg diákok – voltak kíváncsiak a Váróterem Projekt új utak keresésében jeleskedő, másfél éve végzett fiatal társulatának produkciójára. A közönséggel szorosabb, „intimebb” kapcsolatot létrehozó, új, szokatlan színházi környezetet teremtő fiatalok szép sikert arattak Nagyenyeden.
A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban Margittai Gábor (a Magyar Nemzet szerkesztője) és Major Anita (olvasószerkesztő) köteteit mutatták be. A házaspár 2001–2010 között járta be a Kárpát-medence, Ázsia és Afrika tájait, hogy valódi híreket közvetítsen a végvári sorsban élő, sokszor végveszélybe került „külső magyarokról”. Ebből eddig három kötet született a „Külső magyarok” sorozatban: Trianoni menyecske, Utazás a végeken és a Mi a madzsar? Az utóbbi magyar tudatú néptöredékekkel foglalkozik Ázsiában, Afrikában és Európában (madzsarok, magyarábok és provance-i magyarok), értük a szerző bejárta Törökországot (Beder Tibor nyomában), Egyiptomot, a kazah pusztákat, mondhatni a fél világot.
A bemutatón mindhárom könyv elemzése során egy estét betöltő „történelmi leckén” vettünk részt. A Trianoni menyecske hátlapján Margittai Gábor a Székelykő csúcsán, a háromszínű határkő mellett néz körül a külső magyarok nyomában, most éppen Torockón, ahol szombaton délelőtt lesz a könyvek bemutatója. Előadását Kováts Jenő szombathelyi területfejlesztési mérnök, az Apáczai Alapítvány Kuratóriumának elnöke egészítette ki, aki alapítványával támogatta a Vár oldalán található emlékmű rehabilitációját.
A fiatalok érdeklődése nagyon csekély a téma iránt. A Trianoni menyecske bevezetőjében olvashatjuk: (…) „Ám három emberöltő ahhoz már beláthatatlan időtávlat, hogy az unokák biztos léptekkel kereshessék fel a mesék forrását: a dédszülők szülőhelyét, kedvenc kávéházát, templomát, síremlékét (…)” Pusztuló vagy pusztulófélben levő magyar közösségek és az épített örökség lépten-nyomon elébük bukkant. Az elég gyakran siralmas állapotok nem csüggedésre, hanem tenni akarásra, írásra ihlették a vándor újságírókat. Így születtek meg ezek a hiánypótló munkák, amelyekben a romlás negatív példái mellett ott vannak a küzdeni akarás és a szerény, de fontos eredmények, amelyek mögött mindig az összefogás áll.
Mit mond e kis „világjáró” tapasztalat? „Minden szórványnak megvan a maga kínja”, az általános problémákon túl a sajátos gondjai. A burgenlandiaknál a jóllét – az asszimiláció igen erős forrásaként – identitásukat rombolja. A Vajdaságban az 1945-ös magyarölés a mai napig érezteti hatását. Egészen különös magyar szórványokról hallottunk, pl. az isonzóiról, a doberdói magyar temető sorsáról, de Dél-Erdély, a Szepesség, vagy Várvidék mind-mind történelmi eseményeket elevenítenek fel. Mára sok helyen „(…) a sírköveket időközben házak, utak alapozásába építették be, helyüket beszántották (…)” Ezeken a tájakon, amelyek felsorolását még hosszasan lehetne folytatni, már csak nyomokban van meg a hajdani magyar jelenlét. 90 év elvégezte a maga bekebelező munkáját.
Vannak azonban pozitív példák is, így Nagyenyeden és környékén a sétatéri Diákemlékmű és a Vár falán található 1849-es dátumos emlékmű felújítása. De ide tartoznak a templomok is, amelyeket a lehetőségekhez képest sikerült legalább részben felújítani, megmenteni. Marosszentimrén, Boroskrakkón, Magyarigenben, Asszonynépén nemcsak állnak a templomok, hanem évente egyszer (augusztus 20-án) a Fehér megyei RMDSZ és az összefogás jóvoltából látogató magyar tömeget fogadnak, hadd lássák a helyi többségiek, hogyan kell emlékezni, hogyan kell megbecsülni a múltat, mert a jelen csak ezen az alapon képzelhető el.
Margittai Gábor ritka őszinte XXI. századi helyzetelemzése az anyaországi magyarokkal, a felelőségükkel is foglalkozik, a 2004 decemberével kezdődő kirekesztő politikával, aminek káros nyomai a változások ellenére még sokáig megmaradnak. Beszéltünk arról, hogyan lehetne megszabadulni az érzelmi politizálástól, ami „kiszolgáltatottá teszi mind a külső, mind a belső magyarságot”, lesz-e, lehet-e a továbbiakban is magyar világ a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, a szabadságharc alatt lemészárolt enyedi polgárok tömegsírjának a szomszédságában?
Sajnos mindössze kb. 30-an voltak kíváncsiak Nagyenyeden a Magyar Nemzet újságírójának könyveire, bemutatójára. Főleg idősek, a megszokottak, közülük akadtak, akik el sem tudtak jönni. Kevés fiatal és főleg értelmiségi jelent meg, pedig a Magyar Napok nekik is szólnak.
A rendezvény első napjáról készült fotók megtekinthetőkitt
A rendezvény második napjáról készült fotók megtekinthetőkitt
Az Áprily-estek október 20-i rendezvényének szép számban összegyűlt közönségét Józsa Miklós nyugalmazott tanár üdvözölte a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Bevezető szavaiban többek között megemlítette: kevés olyan város van, ahol Liszt Ferenc rövid idő alatt kétszer is járt. Majd felolvasta Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez írt Ódáját (1840), amely eldönteni látszik a vitát a művész magyar voltáról. Benne nem mond ellent a patrióta és a világpolgár, a világ zenésze és a hű rokon. Idézzük az első szakaszt: „Hírhedett zenésze a világnak/ Bárhová juss, maradj hű rokon!/ Van-e hangod a beteg hazának / a velőket rázó húrokon?/ Van e hangod szív háborgatója,/ Van e hangod bánat altatója?”A művész önmagát mindig is magyarnak vallotta és magyar útlevéllel járta a világot. A nagy budapesti árvíz után Bécsben, majd Budapesten is hangversenyezett az árvízkárosultak javára, később Erdélybe is ellátogatott. A közönségről így nyilatkozott: „Itt nem a közönséggel állok szemben, hanem az enyémekkel” (1839., Budapest).
Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke szót ejtett a közeledő Nagyenyedi Magyar Kulturális Napokról, amelynek véleménye szerint jelképesen kezdete is lehetne a mai Liszt-megemlékezés.
A műsort a Fodor László nyugalmazott zenetanár által vezényelt nagyenyedi református egyházi kórus műsora nyitotta meg. Szép sikerrel adták elő Liszt Ferenc Hajnalozó című dalát. Hasonló figyelmet érdemeltek a vetítettképes előadások is. Ugyancsak Fodor László ismertette a zenevirtuóz életét. Előadás közben többek között megcsodálhattuk Barabás Miklós Liszt Ferencet ábrázoló csodálatos festményét is. Az előadásból egyetlen mozzanatot emelünk ki: a fiatal Liszt Ferenc találkozását Beethovennel. Játékát hallgatva, állítólag azt mondta róla, „ördögi fickó” majd hozzátette: „szerencsés csillagzat alatt születtél”. Ez utóbbi igaznak bizonyult, hiszen hétéves korában saját elhatározásból rövid idő alatt tanult meg zongorázni, és sokkal szívesebben gyakorolt a billentyűkön, mint a betűvetésben. Az enyedi hallgatóság felvételről követhette figyelemmel az ünnepelt zeneszerző XII. Magyar Rapszódiáját, László István informatikus technikai közreműködésével.
Győrfi Dénes előadásában a Bethlen Dokumentációs Könyvtár anyagából erre az alkalomra részletes korabeli sajtóutalásokat gyűjtött össze Liszt Ferenc erdélyi körútjairól. Főleg a Múlt és Jelen, a Honismeret, a Vasárnapi Újság, az Enyedi Hírlap voltak a fontosabb források. Liszt Ferenc nagyenyedi hangversenyeiről a korabeli sajtóban Józsa Miklós is egy kis kiegészítő előadással élt, megemlítve, hogy a kiváló művésznek itt is nagyszerű fogadtatásban volt része. Az első alkalommal éppen Kolozsvár felé haladt, és Nagyenyed határában „lovasbandérium” fogadta, mire ő útját megszakítva megállt a kisvárosban. Második alkalommal Kolozsvár felől igyekezett Bukarestbe, és újra megállt a Maros parti városban. Az Enyedi Hírlap 1936. február 16-i számából a Liszt Ferenc halálának 50. évfordulója alkalmából Nagyenyeden rendezett fényes ünnepségről értesülhetünk részletesebben, ahol Pogány Albert kollégiumi tanár tartott előadást. Az ünnepség kigondolója, megtervezője Csefó Sándor tanítóképzői igazgató, a Református Férfiszövetség elnöke volt.
Az enyedi közönség befejezésül felvételről Liszt Ferenc népszerű Les Preludes című szimfonikus költeményét hallgatta meg. Az enyedi megemlékezés az évfordulón tisztelettel adózott Liszt Ferenc értékes hagyatékának, magyarságának és enyedi látogatásainak.
Időpont: 16,00 óra Helyszín: Bethlen Gábor Kollégium Tornaterme
Ismered a Tejutat?
Bemutatja Kolozsvár első alternatív színházi társulata, a Váróterem Projekt.
November 3., csütörtök:
Időpont: 17,00 óra Helyszín: Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház
Margittai Gábor, a Magyar Nemzet újságírója (Budapest) Trianoni menyecske és Utazás a végeken, a „külső magyarokról” szóló könyveit mutatja be
November 4., péntek:
Időpont: 16,00 óra Helyszín: Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház
A régi Enyed nagy családjai: a Garda Család
Garda Dezső történetírói munkásságát bemutatja Köble Csaba
Garda József munkáságát Garda Dezső mutatja be
November 5., szombat:
Időpont: 20,00 óra
Helyszín: LUK étterem, Nagyenyed, Libertăţii u. 9. sz.
SZÜRETI BÁL
November 6., vasárnap: Csombordi Nap
Időpont: 11,00 óra Helyszín: Csombordi Református templom
Református istentisztelet
Igét hirdet: Fogarasi István ref. lelkipásztor
Időpont: 14,00 óra Helyszín: Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház
Az Elekes Viktor emlékszoba, valamint dr. Szász Pál és Mezei Sándor emléktáblák avatása
Méltató beszédeket mondanak: Madaras Ildikó (Elekes Viktorról), Rácz Levente (dr. Szász Pálról) és dr. Csávossy György (Mezei Sándorról)
Időpont: 15,00 óra Helyszín: Csombordi Iskola Tornaterme
Nagy Endre: Így éltem és ezt láttam c. könyvét Nagy Margit (Újvidék) és Bellágh Rózsa (Budapest) mutatják be
Időpont: 17,00 óra Helyszín: Csombordi Iskola Tornaterme
A mi termékeink
A Csombordi Gazdák kiállításának megnyitója
Fellép a Pipacsom táncegyüttes
