Akkori kezdeményezésünknek az volt a célja, hogy megismertessük az egykori magyar helységek történeti és kultúrtörténeti jelentőségét, mert – mint kiderült – kevesen vannak tisztában azzal, hogy itt egykor életerős magyar közösségek éltek. Divatos manapság a szűkebb hazánktól jó messzire nyaralni, lehetőleg több országhatáron keresztül keresni nyugalmunkat. Közben elmulasztjuk megismerni, milyen nagyszerű helyeink vannak a közvetlen környezetünkben. Ez a mai kor divatja, melynek ellenállni nem lehet, és nem kell, de hátrányait éppen ilyen rendezvényekkel kell valamelyest ellensúlyozni.
Idén Asszonynépén ülünk Szent István-napi ünnepet, ezen ősi településen, mely még mindig sok, innen elszármazott magyar család tudatában mélyen és elevenen ott él. Tudják, hogy innen erednek, talán itt is születtek, s azt is, hogy őseik sírhantját a dombtetőn kell keresni, még akkor is, ha már síremlék, fejfa rég elenyészett, vagy leborult. Ilyenek pl. a Magyarosiak, Jeneiek, Járaiak, Csekmék, Finnák, Horváthok, stb.
Köszöntöm ezen családok itt megjelent leszármazottjait, de azokat is, akiket nem tudtam felsorolni. Köszöntöm továbbá azokat a testvéreinket, akik nem rendelkeznek asszonynépi gyökerekkel, és Erdélyből, vagy éppen Magyarországról érkeztek, de szívesen ünnepelnek velünk Szent István napot.
A mai ünnepben éppen Szent István királyunk az a kapocs, mely összeköt bennünket a szent istváni hagyaték által, mely a magyarság ezer év óta elfogadott szilárd fundamentuma.
Szép ünnepet, meghitt ünneplést kívánok a Dr. Szász Pál Egyesület nevében!
Mivel Romániának jelenleg roppant kevés az esélye arra, hogy új helyet szerezzen a jegyzéken, a szervezet ugyanis egyensúlyt kíván teremteni Európa és Afrika, valamint Ázsia között, ennek megfelelően olyan külföldi partnerrel szeretnék társítani Torockót, amely már kivívta magának a nemzetközi rangot. Ez a partner a magyarországi Hollókő település” – ismertette Kelemen Hunor tárcavezető, az RMDSZ elnöke.
Hollókő és Torockó önkormányzata, valamint a két ország illetékes miniszterei már a tavaly tárgyalásokat folytattak a társult jelölésről. Ebbe a folyamatba illeszkedő hivatalos lépésként Románia Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériuma Torockó történeti települést és környezetét az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Világörökségi jegyzék várományosi listájára felvette, erről az UNESCO Világörökségi Bizottságát tájékoztatta 2011. február 1-én. A várományosi listára való felkerülés a tulajdonképpeni világörökségi jelölés előfeltétele.
A világörökségi jelölés Európa-szerte alkalmazott technikai formája már meglévő világörökségi helyszínek kiterjesztése. A kiterjesztés elvi alapja, hogy egyes helyszínek a hasonló vagy komplementer jellemzőkkel bírnak, ezek, azonos cím és egyetlen világörökségi bejegyzés alatt közösen csoportot alkotnak. Ugyanakkor a Világörökségi Bizottság ösztönzi a nemzetközi, azaz különböző tagországok közös helyszíneiből álló csoportok jelölését.
Torockó rendkívüli, nemzetközi fontosságú építészeti és kulturális értékeit megvizsgálva adódott az a szakmai következtetés, hogy Hollókő Ófaluval közösen olyan csoportot képez, melyet összeköt számos kulturális és építészeti elem, ugyanakkor a földrajzi távolság és elsősorban a paraszti polgárosodás tájegységi jelleget létrehozó folyamatai a két együttes komplementer jellegét erősítik – írja tájékoztatójában Kelemen Hunor.
Torockó értékeinek hosszú távú védelme szempontjából a világörökségi jegyzékre való felkerülés igen fontos előrelépést jelentene. Ezáltal a román kormány az országos védelmen felül nemzetközi egyezményekben is vállalná az itteni építészeti örökség megőrzését. Ugyanakkor a világörökségi státus biztosíthatná a település gazdasági fellendülését is. Számtalan példa igazolja, hogy a világörökség részét képező helyszínek turisztikai látogatottsága folyamatos. A tárcavezető szerint a torockói közösség fennmaradásának alapját az ezredfordulón a most fejlődő faluturizmus jelentheti, a világörökségi státus ennek a folyamatnak a méltó kibontakozását biztosíthatja.
A közel négyszáz főt vendégül látó bálon a Bethlen Gábor Kollégium ötödikes diákjai Lőrincz Helga osztályfőnök és Kónya Tibor iskolalelkész irányításával a mezőségi farsangi népszokásokat mutatták be. Amint azt Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatója felvázolta, a térségben évek óta harcolnak a magyar gyerekek anyanyelvű oktatásáért. Ezért azt tervezik, hogy március 15-én, a forradalom és szabadságharc ünnepén a környék több településén is fellépnek a diákok ünnepi műsorukkal. Szabó Hajnal tanfelügyelő azt mondta: az általános gyerekhiány miatt nemcsak az Enyed környéki magyar óvodák és elemi osztályok jövőjét látja veszélyeztetve, de lassan a románokét is. A rendezvény egyik fénypontja a magyarországi Merci együttes volt, akik először léptek fel erdélyi bálon. Az ünnepségen külön hangsúlyt kapott Lőrincz Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor áldásos közösségi munkája, amiért elismerésül Nagyenyed díszpolgárává avatták. A Fehér megyei magyar közösség március harmadikán, a torockói farsangtemetésen búcsúztatja majd a telet.
Az ünnepelt maga olvasott fel verseiből- A SZERZŐ FELVÉTELEI
A könyv egyfajta válogatás és egyben visszatekintés az alkotói pályára. Az idő hirtelen téliesre fordult, és a számos érdeklődő szép téli sétát tehetett, majd a kötet címe szerint „őszi utakon” folytathatta a közéleti-irodalmi kalandozást.
„Őszi utakon, lágy szőnyegen járok,
Vetett ágy, már az avarral telt árok,
a naplemente rőt leplére várok,
s árnyékká válnak zárt földi határok.”
Csávossy György
Az Ápriliy-estet ezúttal is Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár nyitotta meg. Kiemelte: Csávossy Györgyöt nem is kell különösebben bemutatnia, hiszen személyisége rányomta bélyegét egykori iskolájára. Az író, költő és borász, egyetemi tanár most elsősorban irodalmárként mutatkozott be közönségének Őszi utakon című új válogatás-kötetével, amely a költemények mellett esszéket és színműveket is tartalmaz (Gloria. Kolozsvár, 2011.). A kötetet az olvasók figyelmébe ajánlotta Király László nyugalmazott magyartanár, aki nemrég rangos magyar állami kitüntetést kapott: a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. A százat is meghaladó érdeklődő előtt a tanár úr többet nyújtott, minthogy pusztán figyelmükbe ajánlotta volna a könyvet: mélyenszántó elemzéssel közelítette meg Csávossy György irodalmi munkásságát. Ő írta meg a kötet előszavát is, amely így kezdődik: „Lászlóffy Aladár írta immár egy évtizede, hogy költészetünknek–irodalmunknak van egy Csávossy hangulatú pontja is.” Éppen ezt a hangulatot sikerült az elemzőnek és a költőnek felidéznie. A kötet címlapját gyönyörű tájfotó díszíti, amelyet Dvorácsek Ágoston készített az enyediek egyik kedvenc kirándulóhelyén, a Bükköslaposán.
Válságban a költészet?
Király László megemlítette a költészet állítólagos válságát, amelynek egyben cáfolatát is hozta, kiemelve, hogy egy kisváros milyen sok versbarátot tudott összehozni ezen a délutánon. Az előadó hangsúlyozta: a Himnusz születésnapja nagy ünnepünk, mert Magyarország a költészet nagyhatalma. Janus Pannoniustól Petőfin át hosszú a sora a magyar költőknek. Egyes számítások szerint a Kárpát-medencében a kétezret is meghaladja a költők száma. A költők nem vonulhatnak elefáncsonttornyukba, hanem követniük kell az eseményeket. Szőcs Géza államtitkár egy alapítványt hozott létre, amelynek értelmében minden évben Janus Pannonius-díjat osztanak ki. Az előadó azt is elmondta: a bemutatón nem törekszik teljességre, sokkal inkább versolvasásra buzdítaná a hallgatóságot.
Borászat és művészet
Csávossy Györgyöt a nagyenyediek jól ismerik. A költő ugyan bánáti születésű, de 1953-tól csombordi, majd amikor a jeles iskola „egyszervolt iskolává” válik, 2001-ben új otthont kell választania az Őrhegy lábainál. Tanít a Bethlen-kollégium Kertészeti szaklíceumában (1991–1994) és a Magyar Református Népfőiskola igazgatója és tanára (1997–2003). Óraadó tanár a Sapientián és konzulens előadó Nyárádszeredában, a Corvinus Egyetemen. 1957-ben a Román Írószövetség tagja lesz, 1998-tól a Magyar Borakadémia Életmű-díját nyeri el majd 2001-től a Magyar Írószövetség is tagjai közé választja. Ugyancsak ebben az évben neki ítélik a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytollát. 2007-től Nagyenyed díszpolgára, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntetik ki.
Énekszóval is köszöntötték a költőt
Az előadó az 50-es években tagja volt a csombordi tanintézetnek. Abban az időben élénk kapcsolat állt fenn a Kollégium és a Csombordi Mezőgazdasági Líceum tantestületének tagjai között, közös kirándulásokat is szerveztek, pl. a Bagói tóhoz. Visszaemlékezett arra, hogy amikor belépett a borászati laboratóriumba, mindenki dolgozott, Csávossy pedig éppen a táblára írt. Itt jött rá, hogy a borászat, amelynek műhelye volt ez a laboratórium, igazi tudomány. A tudományos szellem irodalmi munkásságára is jellemző csakúgy, mint a pontosság és a nyelvi megformálás igénye. A cikkeiben és tudományos írásaiban jelentkező megfigyelő erőt és tudományosságot átvitte irodalmi munkáiba, és ez a képsorok verseiben is nyomon követhető.
A versmondó költő
Válogatott verseit nem időrendi, hanem tematikus ciklusokba rendezte. Egy kinézetre igénytelen kötet (Fütyörészve, 1962.) a Forrás sorozatban egy új szemléletű költészetet indított útjára, helyt adva ismét a gondolatiságnak és a szimbólumok használatának. Az est egyik hangulatos mozzanata volt, hogy a jelen kötet 85 verséből 14-et maga a költő adott elő. Ebből idézünk néhányat. Pl. nyomon követhettük azt, hogyan tükröződik a bor a lírában. Idézzük A Hűséges című, 2005-ben írt költeményének befejező sorait: „E rejtett szépség szüretkor,/ a pince mélyén csendben forr,/ majd eljönnek a boldog évek,/ s mint szűz, aki nászra érett,/ tied a bor: lelkének hője/ az örök színpad ihletője.” A bor szeretete című kis esszéjében ezt másként fejezi ki: „Szeresd a bort! Szeresd a bort, mert megtalálható benne az antik istennők minden szépsége, Afrodité vonzó bája, Pallász–Athéné bölcsessége és gyógyító ereje, Héra hűséges odaadása, a Nereiszek táncos kedve és a Kháriszok tisztasága és vidámsága.“
Egyik személyes beszélgetésünk során a költő felhívta a figyelmemet Ne csak tavasszal című versére, amelyet 1956-ban írt: „Míg a köd lent könnycseppekké málik,/ hirdesd izzó tavasz hitedet:/ most melengesd a didergő embert, / most, hogy tél jön, most, hogy nehezebb.” Újévi köszöntőjében az egész sorsunk benne van: „De egyszer reng a földnek gyomra,/ kiveti csontjaink halomra, leszünk még lávaeső, orkán,/ epe a jövő század torkán.” (1988) Az Erdélyi Requiem című ciklusból az azonos című költemény Tempfli atya kedvenc verse: a Nagyváradi-Olaszi kis temetőről szól, amit a buldózerek megsemmisítettek: „Nyílt kriptán át járkál a szél,/ megfoghatatlan mint a cél,/ mely lefordítja s töri szét/ a kihalóknak címerét.” (1987) Leltár helyett című versét a feleségének, Magdinak írta, aki szintén jelen volt a bemutatón: „Mint széltépte, örök virágszál,/ ott voltál minden asztalon,/ derűt sugárzó hajnalon,/ és ott leszel, mindenre képes/ a síromon az örökmécses.”
A kötet második felében mindkét esszé a borról szól, és négy, már bemutatott vagy bemutatásra váró dráma is helyet kapott. Témájuk nem a jelenkor, hanem a ma is időszerű múlt. Király László szerint a nyelvi kifejezés szempontjából is változatos, hol archaikus, veretes, hol népiesen zamatos, hol pajzánkodóan könnyed, fordulatos.
Az előszó is szép szavakkal zárul: „A kötet szerzőjének pedig azt kívánjuk: az élet égjen tovább, hogy még sok csodás ige kerüljön ki tolla alól.”
