Szásznagyvesszősi Ref. Egyházközség

Szásznagyvesszős reformátusságáról

 Szásznagyvesszős az erdélyi Szászföld legészakibb települése. Az alsó Küküllő-mente a középkorban meghatározóan szász vidéknek számított: A szász építészeti emlékeket őrző települések (Szépmező, Bolkács, Zsidve) mellett a 15. században még Küküllővár, Bethlenszentmiklós, Küküllőfajsz lakosságának nagy része is németül beszélt. Ezek a települések a 16–17. század folyamán magyarosodtak illetve románosodtak el.

A Küküllő északi partján fekvő települések közül egyedül Szásznagyvesszős őrizte meg szász jellegét egészen a 20. századig.

A szász települések általában zárt és zárkózott közösségek voltak, így más felekezetű közösség aligha jöhetett létre itt. Még a nagyobb református lakossággal bíró szász városokban (Medgyes, Szászrégen, Segesvár stb.) is több évszázados küzdelem árán épült református templom, többnyire a 19. század végén.

A vesszősi reformátusság a falu birtokosainak, a vargyasi Daniel-családnak köszönheti létét. Valószínűleg az udvar környezetében illetve patronálása alatt jött létre az első vesszősi református közösség.

1776-ban olvasunk először arról, hogy Vesszősön református istentisztelet volt, viszont ekkor már régi szokásként emlegetik azt, hogy a boldogfalvi lelkipásztor minden sátoros ünnep második napján Vesszősön szolgált. A boldogfalviak gyakran békétlenkedtek amiatt, hogy a vesszősi szolgálatok miatt az anyaegyházközségben kevsebb az istentisztelet, ám a Daniel-udvar hozzájárulása nélkül a kicsi boldogfalvi eklézsia egyedül nem tarthatta volna el papját, így belenyugodtak ebbe.

1780 körül alakult ki az istentiszteletek rendje a két egyházközségben: A lelkipásztor két vasárnap egymásután Boldogfalván, a harmadikon Vesszősön szolgál. Ma Erdélyben ez az egyetlen egyházközség, ahol életben van ez a régi rendtartás.

Szórványos adataink vannak arról, hogy 1790 körül helyben lakó kántortanító, úgynevezett lévita szolgált a gyülekezetben, ám úgy tűnik, hogy inkább időszakos próbálkozással, mint állandó gyakorlattal van dolgunk.

Az istentiszteleteket kezdetben a daniel-udvarházban tartották, itt állt a gyülekezet harangja is. A leányegyházközség úrasztali edényeit is a Daniel család tagjai adományozták.

A gyülekezet 1855-ben épített vályogfalú templomot a Daniel család sírkertjébe. Többször tervezték kőtemplom építését, míg végül több évnyi előkészület után, 45 évvel ezelőtt, 1968-ban elkezdődtek az építési mukálatok. Két évvel később, 1970-ben adtak hálát az elkészült templomban.

1920-ban a gyülekezet református felkezeti iskolát szervezett, ám ezt néhány év múlva kénytelen volt bezárni.

Ma a református gyülekezet 40 tagot számlál. Ebből mintegy fele él a faluban, másik fele gyökereiben kötődik Vesszőshöz.

Ősz Elöd

 

 

 

 

 

 

 

 

AZ ÁPRILY ESTEK RENDEZVÉNYE

IN MEMORIAM

BÁLINT TIBOR

 

KÖTŐ JÓZSEF, A BÁLINT TIBOR BARÁTI TÁRSASÁG ÜGYVEZETŐ ELNÖKE BEMUTATJA A BTBT-T

KÖNYVBEMUTATÓ:

MÁS TÉRBEN 

KÖZREMŰKÖDIK: BÁLINTNÉ KOVÁCS JÚLIA,  A KÖNYV EGYIK SZERKESZTŐJE, BARCSAY ANDREA, CSÁVOSSY GYÖRGY, KÖTŐ JÓZSEF ÍRÓK, SIPOS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ, MINT SZERZŐK;

TASNÁDI JÓZSEF SÁNDOR MUNKÁCSY-DÍJAS MÉDIAMŰVÉSZ, AZ ENYEDI KOLLÉGIUM EGYKORI DIÁKJA NÉHÁNY KÉPÉVEL LESZ JELEN AZ ESTEN. 

IDŐPONT: 2013. JÚNIUS 27., CSÜTÖRTÖK DU. ÖT ÓRAI KEZDETTEL

HELY: A DR. SZÁSZ PÁL MAGYAR KÖZÖSSÉGI HÁZ (NAGYENYED, MALOM UTCA 24.)

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!

 

Ezúttal Szászvesszősön ünnepelnek

A tízéves hagyománynak megfelelően a Fehér megyei magyar közösség idén is olyan településen ünnepli augusztus 20-át, Szent István napját, ahol már csak alig-alig vannak (vagy egyáltalán nincsenek) magyar hívek, de még rendelkezik a magyar történelmi egyházak valamelyikéhez tartozó templommal. – Minden év augusztus 20-án az ünnepi ceremónia utolsó ünnepi mozzanata, hogy bejelentjük a jövő évi helyszínt. Idén Szászvesszősre esett a választás, ami azt is jelenti, hogy először mozdulunk el a Küküllő vidéke felé – mondta el lapunknak Kerekes Hajnal, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének ügyvezető elnöke. A tisztségviselő ismertetése szerint a szászvesszősi református gyülekezet mintegy 20 főt számlál, jobbára idős, nyugdíjas személyeket, akik azonban nagyon készülnek már a közelgő eseményre. – Sokan elmondták már az elszármazott rokonaiknak, ismerőseiknek, hogy mi készül, így számíthatunk arra, hogy erre az ünnepre többen is hazalátogatnak. Ebben a faluban már emberemlékezet óta nem volt hasonló méretű megmozdulás, a gyülekezet tagjai azonban már több környékbeli ünnepen részt vettek. Tavaly beszolgáló lelkészük vállalta a házigazda tisztét, az időközben oda kinevezett Simon János lelkipásztor pedig lelkesen vette át tőle a feladatot. Májusban már tartottunk egy előzetes megbeszélést, most ismét erre készülünk vasárnap – részletezte az elnök. Elmondta: a tervek szerint vasárnap részt vesznek az istentiszteleten, majd szeretnének fotókat készíteni. – Egy idős házaspárt megkértünk, hogy öltözzenek népviseletbe, hogy lefényképezhessük őket. Továbbá szeretnénk lemenni a templom kriptájába, megnézni, milyen jellegzetes tárgyi emlékeket találunk, hogy azokat is lefotózzuk az emléklap számára. Ezt minden résztvevőnek ajándékba adjuk majd.

Folynak az egyeztetések arról is, ki szolgáljon az ökumenikus istentiszteleten. – Egyelőre Gudor Botond esperes jelezte szándékát a református egyház részéről, de megszólítjuk a többi történelmi magyar egyházat is. Ünnepi beszédek is elhangzanak majd az RMDSZ és a helyi közösség részéről is, és persze kulturális programmal is készülünk. Az előzetes felmérések szerint mintegy félezren vesznek majd részt a rendezvényen. Többször tapasztaltuk már, hogy az ünneplők száma jóval meghaladja a templom befogadóképességét, ezért kihangosításról is gondoskodnunk kell. Évről évre egyre növekszik az érdeklődők száma – összegezte az elnök.

Fehér megyében eddig már tíz településen tartottak Szent István-napi zarándoklatot: 2003-ban, a marosszentimrei református templomban, 2004-ben Magyarigenben, 2005-ben Verespatakon, az unitárius templomban, 2006-ban a romos állapotban található alvinci református templomban, 2007-ben Boroskrakkóban a református templomban, 2008-ban az abrudbányai református templomban, 2009-ben a sárdi református templomban, 2010-ben a magyarszentbenedeki unitárius templomban, 2011-ben az asszonynépei református templomban, 2012-ben pedig a szászsebesi református templomban ünnepelt együtt a magyarság.

S. B. Á.

Szabadság, 2013. június 15.

Ime a legfrisebb képek az előkészületekről!

 

Felidézett élmények az Áprily-esten

Egyszeri és megismételhetetlen élménynek tartottuk mindazt, amit idén februárban Budapesten, az emlékülés alkalmából átélhettünk: amikor Nagyenyed megjelent az Országházban. A júniusi Áprily-est szervezőinek köszönhetően azonban sikerült feleleveníteni az élményt mindazok számára, akik személyesen nem lehettek jelen, az eseményeket rögzítő film segítségével. A rendezvényen számos diák mellett részt vettek azok a felnőttek is, akik a februári csapatot kísérték, és akik most megtapasztalhatták, hogy filmes szemszögből mégis teljesen másként hatottak az akkori események. A reneszánsz táncot és a kórust például emberközelből élvezhettük, a beszédekben pedig sok új gondolatot fedezhettünk fel, amelyekre akkor nem figyeltünk eléggé. A vetítésnek köszönhetően vált teljessé az élmény. Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár, az Áprily-estek főszervezője is velünk volt februárban, de mint elmondta: arra nem számított, hogy éppen most, az emléknapot felidézve tisztelik meg őt a harmadik alkalommal kiadott Szórvány magyarságért díjjal.

Megérdemelt kitüntetést vehetett át Józsa Miklós

Az Áprily-est épp ezért rendhagyó módon díjátadással kezdődött június 6-án. Kerekes Hajnal, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének ügyvezető elnöke laudációjából idézünk: „2003-tól az RMDSZ által működtetett Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház Áprily-estek elnevezésű irodalmi-művelődési körének szervezője, működtetője, éltetője, amely az évek folyamán maga köré gyűjtötte az irodalmat, művelődést kedvelő enyedieket, sőt nyugodtan mondhatom, a Fehér megyeieket. Ilyen minőségében a Fehér megyei magyar közösségi élet egyik fontos vetületének mozgatója és művelője. Egyszóval nagybetűs közösségszervező, akiben szövetségünk fontos segítőtársra talált.” Hozzátesszük: Józsa Miklós egész munkássága, csaknem félévszázados tanári pályafutása is a közösségért szerepet vállaló ember kitartó példáját adja. A magyar diákokért dolgozott, egy alapjaiban kisiklott társadalomban. Neves irodalmi kört szervezett, 1989 után pedig, amikor nem azonnal került vissza minden a helyére, ő megszakítás nélkül folytatta irodalom-népszerűsítő tevékenységét, ezúttal kiterjesztve a teljes közösségre. Kitüntetése feltétlenül megérdemelt, és nem csak a 10 éves szervezőmunkáért, amivel az Áprily-esteket megalkotta és éltette. Ez csak az életmű egy része, amely értékes örökség, és amelynek összefoglalója is készül. A díjátadás után a Bethlen-kollégium reneszánsz zenekara műsorral kedveskedett az ünnepeltnek és a közönségnek. A zenekarban a diákok között három tanár, illetve tanító is szerepet vállalt: Tomai Gyöngyi, Szilágyi Róbert és Kelemen Ferenc.

Szőcs Ildikó igazgató vetítés előtti ismertetőjében kitért arra, hogy az esemény, amelyről a film szól, nem előzmény nélkül történt. 2012-ben Nagyenyeden járt egy magyar országgyűlési küldöttség, amelyben Szőcs Gyula, a kollégium anyaországi támogatója is részt vett. Ekkor kezdődött a keresztszülő-program, amelynek következtében napjainkban 63 ösztöndíjas diák tanul a kollégiumban. A küldöttség a Polgármesteri Hivatalba is ellátogatott. Felvetődött ugyanakkor egy emlékülés ötlete, amely 2012 őszén Kövér László dardzsilingi látogatása miatt végül 2013 februárjára halasztódott.

Az igazgató kitért a felújításra is: nem kis erőfeszítéssel, de sikerült a kollégium teljes rehabilitációját uniós pályázati úton, minimális önrészből megoldani. Mindehhez az érdekelt felek gyakori egyeztetésére volt szükség. A Dokumentációs Könyvtár és a Múzeum felújítását pedig a Református Egyházkerület pályázata alapján a Bethlen Gábor Alap támogatja. Mindennek ismeretében érthető, hogy az alapító fejedelem trónra lépésének 400. évfordulóját, amely követte az iskolaalapítás 390 éves jubileumát, a felejthetetlen budapesti emlékülésen éltük át először.

Lesz erdélyi ünneplés is, hiszen október 25-én a kollégiumban találkoznak az eddig felfedezett, Bethlen Gábor nevét viselő iskolák, összesen 13 intézmény képviselői. Másnap pedig Gyulafehérváron folytatódik a program egy tervezett magyar felvonulással a felújított Várban. November 15-én pedig ismét jelentős szórványnap lesz Nagyenyeden, a Bethlen Gábor-év alkalmával, sokféle érdekes programmal.

Bakó Botond

Szabadság, 2013. június 11.