Bálint Tibor kolozsvári íróra emlékeztünk június 27-én, az Áprily-estek keretében. Ebből az alkalomból vendégek sokasága látogatta meg az egyébként oly csöndes várost, Nagyenyedet. Anyaországiak és kolozsváriak egészítették ki a helyi közönséget, élénkítve az előadásokat, beszámolókat, valamint az emberi vonatkozású kiegészítéseket, amelyek elhangzottak. Hamar kiderült, hogy a szóban forgó író nem merült feledésbe az idős enyediek emlékezetében sem. Igazi irodalmi est bontakozott ki a csaknem háromórás emlékezés során és az azt követő beszélgetésekben. A Más térben. Bálint Tibor (1932–2002) című, Egyed Emese által szerkesztett kötet bemutatása jelentette az est fénypontját. A könyv a Bálint Tibor-emlékév (2012) alkalmával jelent meg, és erre épültek az elhangzott előadások is.

Kolozsvári fiatalként olvasgattam a Zokogó majom regényt, hallottam a színházi előadásról, és most jó volt felidézni az akkori benyomásokat. Az Est végén sokakban teljesedett ki a kép az 1960–70-es években induló tehetséges, meghatározó íróról. Abban a korban, amikor szívesen és sokat olvastunk, gyakran és örömmel jártunk színházba.

Az írói estet Kerekes Hajnal, az RMDSZ helyi szervezetének ügyvezető elnöke nyitotta meg, üdvözölve a vendégeket. Jelen volt a sárospataki képtár igazgatója, aki közművelődési szakemberekkel érkezett néhány napra Erdélybe, hogy jobban megismerkedjenek az erdélyi kultúrával a Kolozsvár–Nagyenyed–Torockó–Vajdahunyad–Nagybánya–Kolozsvár–Szamosújvár útvonalon. Erdélyi szervezőjük az EMKE, Dáné Tibor Kálmán elnök vezetésével. Eljött az estre Bálintné Kovács Júlia, az író özvegye, Kötő József enyedi véndiák, a Bálint Tibor Baráti Társaság alelnöke, Barcsay Andrea és Csávossy György az emlékkötet szerzői közül, Sipos László képzőművész, és képei által volt jelen Tasnády József Sándor Munkácsy-díjas médiaművész, kollégiumi véndiák. A meghívottak teremtették meg azt a hangulatot, amely rövidesen átragadt a jelen lévő enyediekre is, és előcsalogatta belőlük az emlékeket.

Dáné Tibor Kálmán önmaga sorsváltásáról is mesélt, hiszen hamarosan átveszi a Művelődés folyóirat főszerkesztői tisztét, de az EMKE kötelékében is megmarad. Kifejtette: fontos, hogy a két intézményt két külön személy irányítsa. Józsa Miklós a tizenegyedik éve működő Áprily-estekről szólt, a csapatról, amely jól összekovácsolódott az évtizednyi közös munka alatt.

A szakmai vonalat Kötő József, a kötet egyik szerzője szabta meg, aki tágabb előadásában arról a színházi bemutatóról szólt, amely átírással keletkezett a Zokogó majomból, és Sánta angyalok utcája címmel aratott megérdemelt sikert, és amely egyben az írói útkeresés egyik fontos állomása. Az „angyalok szabadságharca” azt fejezte ki, hogy minden ember „sánta angyal,” aki napi szabadságharcát vívja. Az első magyar színjátszó társulat nagy többsége is enyedi diák volt.

Tovább kerekedett a kép Csávossy György előadásával, aki Bálint Tibor szépprózájáról beszélt. Az emlékkönyvben is ezt a témát járta körül, ebből idézünk: „Nyolcvanadik születésnapján Kálmánka kikönyököl a mennyország földszintjének picurka ablakán, lenéz, mosolyogva aprót cuppant és megemeli borospoharát.” Bálintné Kovács Júlia, a könyv egyik szerkesztője férje írói nagyságát, emberi tulajdonságait egészítette ki igen találó adalékokkal. Elmesélte: amikor dolgozott – mindig csak józanul –, szobájára a családnak kiírta: „dolgozom, ne zavarjatok.” Az özvegy ezúttal is könyveket, illusztrációkat ajándékozott az iskolának, az enyedi könyvtáraknak. Sipos László képzőművész több mint száz könyvet illusztrált eddig, amit a legalázatosabb műfajnak tart, annak ellenére, hogy az olvasó először az illusztrációval találkozik. Bálint Tibor Zarándoklat a panaszfalhoz című munkáját is ő álmodta képbe.

Az enyediek közül Győrfi Dénes régi tanárairól szólt, valamit méltatta az író özvegyének ajándékait, amelyeket a Dokumentációs Könyvtárnak hozott. Király László két emberi vonatkozást emelt ki. Egyrészt arról az emberszeretetről, amely szükséges a baráti társaságok megalakításához. Elmondta: a Bálint Tibor Emlékkönyv akkoriban a Vár tövében lévő kis magyar könyvesboltba érkezett mindössze tíz példányban, a sajátját aztán valaki sohasem adta vissza. Józsa tanár úr is így járt a kötetével. Érdekes visszaemlékezések hangzottak el Krecsák Albert egykori enyedi alpolgármester és Szatmáry Annamária nyugalmazott biológiatanár részéről is.

Bálint Tibor könyve összegyűjtötte az anyaországiakat, a kolozsváriakat és az enyedieket a kultúrakedvelők Áprily-csapatába. Ismét jó volt tudni egymásról, és érzékelni az Estek iránti érdeklődés változatlan folyamát.

Bakó Botond

Szabadság, 2013. június 29.

A rendezvényről készült fotók megtekinthetök itt.