Hangulatos szilveszteri vacsorát és mulatságot rendezett a nagyenyedi RMDSZ a Bethlen Gábor Kollégiumtól bérelt, pár évvel ezelőtt felújított étkezdében. Nagyenyed és a környék magyar közössége idén újra együtt ünnepelte az óév múlását és várta az újév reményekkel teli felszabadító erejét. A 140 vendég rendkívül jól érezte magát, ami nem csak a finom fogásoknak és a Kéknefelejts által szolgáltatott jó zenének tulajdonítható, hanem a házigazda, Lőrincz Helga megyei RMDSZ elnök vendégszeretetének, aki személyesen felügyelte és segítkezett az előkészületekben. A szervezésben mindvégig társai voltak Lőrincz Ildikó, Székely Jenő és Magyari Attila. A szakácsnők is remekeltek, a menüt csak házilag, régi receptek alapján elkészített ételek alkották: előételnek tojásból, gombából, sajtból, sonkából készült ruládok (mellőzték tehát a megszokott szalámis-sajtos-sonkás hidegtálakat), főételnek lazac-és disznósült, desszertnek pedig dobos torta képezték az ínyencek örömét. A „magyar éjfélkor”, azaz helyi idő szerinti 1 órakor a magyar és a székely himnuszt énekelték, ezt követően Bartha Attila a Szózatot szavalta el, a pezsgőhöz újévi köszöntőt pedig Bogdán István kolozsvári színművész mondott.  A jó hangulat reggelig tartott.

Basa Emese

Székelykocsárd a Kolozs, Maros és Fehér megye hatán található szórványvidék legismertebb települése, bár a faluban a magyarság aránya napjainkra 25-30 %-ra csökkent. A helyi magyar közösség megmaradása, identitásának megőrzése sokszorosan veszélyeztetett, de tudatos közösségépítő-, különféle kulturális- és hagyományőrző tevékenységek révén a negatív folyamatok megállíthatók. Ezt a feladatot igyekszik felvállalni a Cserevár Egyesület,a Magyar Ház működtetője, hiszen a faluban léteznek még olyan kulturális- és humán erőforrások, amelyek az itteni magyar közösség támpilléreit képezik.

Az egykori aranyosszéki település gazdag múltból táplálkozik: három erdélyi fejedelem fordult meg a faluban, 1575-ben Báthory István, 1605-ben Bocskai István, 1662-ben pedig Apafi Mihály, aki nem csupán csatát vívott itt, hanem  október 6-án Kocsárdról a Szilágyi-kastélyból ( abból a  régi kúriából , melyben az önéletrajz-író Gálffy János gróf született s mint Aranyosszék főkirálybirája lakott, s mely az ő kivégeztetésével jutott a Szilágyi-család birtokába), adja ki azon rendeletét, mely szerint a Bethlen Gábor által alapított kollégiumot Nagyenyedre helyezi át. A Rákóczi vezette szabadságharc alatt is több csata színhelye volt a település, először 1704-ben Thoroczkay István kuruc vezér Kocsárdnál akadályozza meg Rabutint a Maroson való átkelésben, 1707-ben  Pekri Lőrinc pedig Tiege osztrák generálist győzi le itt. 1848-ban Bethlen Gergely Kocsárd határában veri szét azt a vérengző móc hadat, mely előzőleg a szomszédos Nagylak magyarságát gyilkolta le.

Orbán Balázs is meglátogatta a települést „mely a közmíveltség zászlaját iránytadólag ragadta föl”, megemlítette korának „szellemi vivmányaiból eredő örvendetes jelenségeit”, elsősorban a falu református iskoláját, amelynek felépítésében egy helyi származású lelkész adományozásához „a kocsárdi  birtokosság régalékból gyült 3000 frttal járult” és amelynek „itt a Székelyföld szélén, a magyar elem határvonalán igen nagy jelentősége van”.

A valaha egy hónap alatt „elővarázsolt” iskola helyzete napjainkban szinte megismétlődik, hiszen az épületet sikerült nagyon rövid idő alatt jó állapotba hozni, a helyi Cserevár Egyesület küzdelmes munkájának köszönhetően, amelyik 2024-ig bérli az ingatlant a református egyháztól és közösségi házzá alakította azt (időközben az 1970-es években új állami iskola épült a faluban). A gyors felújítás a Bethlen Gábor Alapítványtól nyert támogatással kezdődött, mely a fő prioritás, a fürdő rendbehozatalát tette lehetővé. Ez a magyarországi vissza nem térítendő támogatás Kónya Gerő székelyföldvári lelkipásztort, a kocsárdi közbirtokosság elnökét arra ösztönözte, hogy 3000 lejjel járuljon hozzá a felújításhoz, ugyanakkor a Cserevár Egyesületnek is sikerült a nyár folyamán ugyanannyit összegyűjtenie, néhány önkéntes pedig az asztalos- és kőművesmunkákban segédkezett.

A meghitt hangulatú épületben „kettős avatót” tartott az egyesület. Az elsőre 2015 december 13-án került sor, amikor – Szabó Gergely helybéli lelkész kapcsolatainak köszönhetően – a Jobbágytelki Hagyományőrző Egyesület tagjai egy identitáserősítő, interaktív gyermekprogramot mutattak be „A fekete lovas meséi” címmel. A remek hangulatot a Mikulás betoppanása fokozta, aki 60 gyerek számára készíthetett ajándékot egy helybéli vállalkozó-házaspár, Kónya Csaba és Enikő jóvoltából.

A tulajdonképpeni avatóra 2015 december 26-án került sor, amikor néptáncbemutatót, táncházat, éjfélig tartó batyubált rendeztek és sor került a névadásra is. Kezdetben Szekeres Ildikó tanárnő köszöntötte az egybegyűlteket és röviden bemutatta a Cserevár Egyesület éves tevékenységét. Kiderült, hogy ez az esztendő is gazdag volt eseményekben: különböző támogatásoknak köszönhetően a gyerekek a magyarlapádi egyhetes tánctáborban vehettek részt, de rendeztek számukra a Magyar Házban intenzív angol- és román-nyelvtábort, helyi mesterek által irányított kézműves-műhelyeket (ahol tányérfestést, nemezelést, gyöngyfűzést, szövést-fonást, fafaragást és kovácsolást tanulhattak), bekapcsolódtak a falunapok szervezésébe és kirándultak Válaszútra és a tordai sóbányába is. Állandó jellegű tevékenységnek számít a helyi néptánccsoport beindítása, amelynek bemutatására Kónya Tibor nagyenyedi iskolalelkész, a néptánccsoport irányítója vette át a szót. Mint kiderült, kezdetben eléggé nehézkesen kovácsolódott össze a csoport, mára azonban már 18 tagot számlál, köztük vegyes házasságból származók is vannak, sőt egy román gyerek is állandó tag. A kocsárdi származású táncoktató igyekezett felkutatni a helyi táncokat és azokat betanítani, mely kezdeményezés bizonyos fokig sikerült is, ezt láthatta a közönség. A műsor két kocsárdi népdallal kezdődött, Szakács Imelda 6. osztályos tanuló előadásában. A rendkívül tehetséges kislánynak újabban a  Kallós Zoltán Alapítványnál nyílt lehetősége a népdaléneklés tanulására, akárcsak az est élőzenéjét biztosító Ficfa Zenekarnak a hangszeroktatásra, hiszen közösen mennek el hetente Válaszútra. A székelykocsárdi táncrend, amely egy menyasszonykísérő –belépő- énekből, lassú pontozóból, szaporából és csárdásból tevődött össze Kónya Tibor koreográfiájában, igencsak elnyerte a zsúfolásig telt Magyar Ház közönségét, vissza is tapsolták kedvenceiket. Az előadás után a Ficfa Zenekar tovább húzta a talpalávalót, a táncházban pedig a felnőttek is bekapcsolódhattak a táncoktatásba. A jó hangulat az éjfélig tartó batyubálon folytatódott.

Csegezi Zsuzsa, a Cserevár Alapítvány elnöke lapunknak fölvázolta a Székelykocsárdi Gróf Gálffy János Magyar Közösségi Házzal kapcsolatos elképzeléseket. Az épület kezdettől fogva a helyi közösség oktatási és közművelődési centruma volt, az 1960-70-es években például az épület egyik részében egy 140 fős diákságot befogadó bentlakás működött itt, ahova  gerendi, nagylaki, harasztosi, koppándi, sőt távolabbi gyerekek iratkoztak be, idén találkozót is szerveztek. A felújítást megelőzően az épület a cserkészcsapatnak adott otthont, napjainkban itt tartják a népi- és a modern táncpróbákat ( a Step Up Dance tagjai épp pár napja részesültek immár másodjára, különféle érmékben és kupákban egy regionális gálán, melyet a marosújvári kultúrotthonban szerveztek), a különböző kézműves-műhelyeket és tanfolyamokat. A közeljövőben elsősorban a megkezdett tevékenységek folytatását igyekeznek biztosítani, de minden évben újabbnál-újabb ötletek kerülnek megvalósításra, melyekbe a környékbeli kistelepülések szórványmagyarságát is szeretnék bevonni. Arról a közéletben tanúsított józanságról, mértékletességről és a közösség iránti hűségről szeretnének hitvallást tenni, amellyel Báthory István jellemezte közösségi házuk névadóját, gr.Gálffy Jánost , amikor 1577-ben új címert, új birtokokat adományozott neki, de egyben új, nehéz feladatokkal is felruházta őt. Remélhetőleg azt a veszélyt is sikerül majd leküzdeni, ami a magyar lakosság negatív szaporulatával, elvándorlásával és beolvadásával együtt a pillanatnyilag virágzásnak indult ősi székelykocsárdi  közösség szárnyalását porba sújthatja.

Basa Emese

Identitástudat-ápoló tevékenység és mikulásvárás jobbágytelki vendégekkel (Fotó: Cserevár Egyesület)

A székelykocsárdi néptánccsoport a Magyar Ház avatóján (Fotó: Cserevár Egyesület)

A SZÉKELYKOCSÁRDI GRÓF GÁLFFY JÁNOS MAGYAR KÖZÖSSÉGI HÁZ

FŐ TÁMOGATÓJA:

…ezt a szép címet adta Lázár Emőke, a Bethlen Gábor Kollégium vallástanára, annak az adventi ünnepségsorozatnak, amelynek a sokszínű kulturális programokkal együtt az adománygyűjtés, az idősek és a szórványközösségek meglátogatása, ajándék-élelmiszercsomagok kiosztása, diáktalálkozók, művészeti- és sportvetélkedők egyaránt részét képezték .

Az első különleges nap december 4-e volt, hiszen Enyeden ekkor járt a Mikulás, aki puttonyát elsősorban a németországi Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából tudta megtölteni. Az ajándékokat szállító csoportnak  ünnepi műsorokkal köszönték meg a kedvességet, melyeket a kollégiumban és a római katolikus templomban tartottak, de sor került közös kosárlabda-mérkőzésre és az utcai karácsonyi vásár meglátogatására is.

Minden évben a Fehér megyei RMDSZ nőszervezete mikulási ajándékot visz egy szórványtelepülésre, odafigyelését, szeretetét fejezve ki ezáltal. Az idén a Balázsfalva melletti Búzásbocsárdra esett a választás, ahova december 7-én tettek látogatást a délutáni oktatásban részt vevő gyerekek a Bethlen Gábor Kollégium oktatói és tanítóképzősei kíséretében. A szép kultúrotthonban nem csak egyszerűen a mikuláscsomagok átadására került sor, hanem az enyedi diákok kis színdarabbal és ünnepi verses-zenés összeállítással is megörvendeztették  a helybélieket, akik régen láthattak magyar nyelvű előadást falujukban. Ezt a műsort Bartha Melinda tanárnő állítja össze minden évben a tizedikes tanítóképző osztállyal; az idén Móra Ferenc: A didergő király című mesefeldolgozást láthatta a közönség , Bocsárd után pár nappal Enyeden is, ahol a képzősök az óvodásokat és az elemistákat lepték meg vele. A kicsik számára nem ez volt az egyetlen közös program, hiszen december 9-én az óvodások a III. és a IV. osztályosokkal közös műsort adtak elő a Bethlen Kollégium étkezdéjében, majd a szülőkkel közösen kézműves díszeket készítettek az iskola karácsonyfájára, ezt követően pedig a városban található, a helyi önkormányzat által felállított színpadra siettek, ahol – a többi oktatási intézmény gyerekeivel egyetemben – Enyed lakói számára kántáltak.

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.

Az adventi időszak az Inter-Art Alapítvány számára is különleges eseményeket tartogatott. Az enyedi művészek december 8-án az ENSZ New York-i székházában rendezhettek kiállítást a szervezet megalakulásának 70. évfordulója alkalmából , december 10-én pedig Balogh István a szintén New-York-i székhelyű Magyar Házban nyitotta meg egyéni tárlatát. Az eseményre visszatérünk.

December 11-e különösen mozgalmas napnak számított Enyeden. A délelőtt folyamán a Bethlen Gábor Kollégiumban vendégül látták a megye minden magyar iskolájának nyolcadikosait, 80 olyan diákot, akik számára bemutatták az iskolát, a XII. osztályosok „iskolába csalogató” vetített bemutatókat tartottak minden szakról  majd a közös ebédet követően megbeszélésekre, ajándékozásra , a tornacsarnokban pedig a Kerekes Ferenc tornatanár által szervezett sportvetélkedőkre került sor. 16 órai kezdettel a délutáni oktatásban részt vevő gyerekek műsorára került sor a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. A Szakács Ildikó és Szabó Bernadett által irányított csoportokat a helyi RMDSZ ajándékcsomagokkal lepte meg.

Egy következő kiemelkedő kulturális eseménynek a Dicsőszentmártoni Népszínház Oscar című előadása számított, Kertész István rendezésében. Claude Magnier két részes vígjátékával december 12-én az enyedi, december 13-án pedig a magyarlapádi közönséget örvendeztették meg a dicsői színészek, akik már az anyaországban is bemutatták a darabot.Ugyancsak e két napon a kis kosárlabdázók is boldog órákat tölthettek el, hiszen Bartos Róbert edző, a kolozsvári BC HEROES sportklub elnöke mikulási ajándékként edzőtábort szervezett számukra Marosvásárhelyen. A kolozsvári, zilahi, tordai és nagyenyedi elemistákból álló csapat megérdemelte az ajándékot, hiszen a Nemzeti Kosárlabda Szövetség által szervezett országos rangadón ötödik helyezést értek el.

2015 december 16-án került sor a kisiskolások karácsonyi műsorára, melyet a református templomban  adtak elő, Kónya Tibor iskolalelkész prédikációját követően. A II. és a III. osztályosok  Kis-Takács Erzsébet: A tékozló fiú visszatér című darabot adták elő , Tomai Gyöngyi és Mester Ágnes tanítónők rendezésében, őket az iskola Kakukkszó nevű kórusa követte, Fórika Éva tanárnő vezényletével. Az előadás végén a betlehemi láng osztogatása kezdődött, melyet idén a brassói cserkészek hoztak el Enyedre. Szintén december 16-án a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház egy , az RMDSZ által szervezett fotóversenynek adott helyszínt. A megmérettetésre Nagyenyed magyar ifjai nevezhettek be, 2 -2 egyéni alkotással. Összesen 19-en jelentkeztek, az alkotások pedig megfelelő szakmai tudásról és tehetségről árulkodtak, ami nem meglepő, hiszen a kollégiumban aktív fotóklub működik, Lőrincz Zoltán irányításával. A rangsor a következőképp alakult:I.díj: Rácz Dávid,II.díj: Kis Csaba,III.díj: Lőrincz Péter.A nyerteseket értékes vásárlási utalványokkal jutalmazták.

A Bethlen Kollégiumban hagyományosnak számító adventi áhítatra december 17-én, csütörtökön került sor, amikor 15 lelkész lépett egy-egy osztályba; ez az esemény zárta az ún. „csendes napokat”. Ekkor  tartották az iskolások „Angyali üdvözlet” című karácsonyi műsorát, délelőtt az V-VIII.osztályosokét, délután pedig a líceumi tanulókét, a záróakkordot pedig az enyedi  református egyház kórusa adta meg. Ezen a napon valósult meg a legtöbb ajándékosztás is. Ebben az évben először minden V-XII osztály több csomagot készített melyekkel a rászoruló, általában egyedül élő, idős embereket keresték fel otthonukban. „Sok helyütt a tanítványaim fuldokolva énekeltek, annyira meghatódtak a körülményeken, életsorsokon, azt mondták, soha nem sírtak ennyit”- osztotta meg lapunkkal Kerekes Erika, a XI.B osztályfőnöke. Hasonló szép gesztust tettek a kollégium egyik alkalmazottjával is, akinek a csendes napokon 5000 lejt sikerült szerezni másfél éves unokájának súlyos műtétjére. Az adventi időszakban gyűjtötték össze azt az alapot is, melyből  minden évben minden kilencedikes diáknak új bibliát vásárolnak.  Szintén ezen a napon a a Fehér megyei RMDSZ nőszervezete lelkes munkájának köszönhetően a délutáni oktatásban részt vevő gyerekek ünnepi ajándékcsomaggal lepték meg a Református Nőegylet tagjait. A hölgyek meleg szívvel fogadták a figyelmességet, a gyerekek pedig megtapasztalhatták, hogy nemcsak kapni, hanem adni is legalább ugyanakkora örömöt jelent. Így gondolta ezt egy másik tehetséges kollégiumi diák, Kepeczi Roland is, aki december 19-én zongorakoncerttel kívánta megajándékozni az enyedi műkedvelőket a kultúrotthonban; hozzája csatlakozott Bakó A. helyi grafikus is, hangulatos rendezvényt biztosítva ezáltal.

Nemcsak a városban, hanem Enyed környékén mindenütt gyakran fellobbantak az advent ünnepi gyertyalángjai.  Nagy fényességet árasztottak Bethlenszentmiklóson és Székelykocsárdon, ahol a helyi , frissen felújított Magyar Házakba sikerült egybegyűjteni a közösség tagjait (Szentmiklóson a Magyarországi Máltai Szeretetszolgálat segítségével sikerült az ablakokat megvásárolni, Kocsárdon pedig a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával korszerűsítették a fürdőt) , de kedvesen világoltak a magyarlapádi és a torockói gyermekotthonokban is, ahova budapesti angyalok hozták el az ajándékokat.

Basa Emese