Az ifjúság kezdeményezése összefogta az egész közösséget

Gulyásfesztiválokat általában a helyi szervezetek „tapasztaltabb” tagjai, az idősebb korosztály képviselői szerveznek; nem így történt ez a Fehér megyei Marosújváron, ahol 2016 szeptember 24-én néhány lelkes fiatalnak sikerült megmozgatnia a Bánca hegy alatti kis magyar közösség egészét.

Oroszhegyi Tünde, Oroszhegyi Csongor, Mazinger Zsolt és Pap István aktív tagjai a Marosújvári Magyar Ifjak nevű egyesületnek, ők az esemény ötletgazdái és lebonyolítói. Bevallásuk szerint az ihletet a magyarlapádi falunapok adták, az ottani modellt viszont eredeti ötletekkel egészítették ki. A szokásos gulyásfőzést  állandó jelleggel működő gyereksátor és palacsintasütés kísérte, a délután folyamán pedig asztali tenisz- és beer pong versenyre, este pedig „gulyás-karaoké party –ra is sor került. A szervezők arról is gondoskodtak, hogy az udvart széppé varázsolják: a sátrak vasállványait kukoricalevelekkel takarták el, a virágok mellett hangulatos terméskosarak idézték a közeledő ősz hangulatát. A díjakat is egyedivé tették: Oroszhegyi Tünde saját kézi festésű, népies motívumokkal diszített emléktálakkal és fakanalakkal kedveskedett. A verseny első díjazottja az újvári Tanácsos üst lett (jutalmul egy liliputi kakast kapott), második díjban a lapádi Boros üst részesült (jutalma egy liliputi tyúk, melyről jelezték, hogy másnap reggel életében először tojást tojt az új tulajdonosnál), harmadikként pedig a tordai és gyéresi szakácsok alkotta Sárkányok csapata végzett.

A jó hangulatról László István(Pistu) és a közkedvelt magyarlapádi Pirospántlikás népi zenekar gondoskodott. A régi református iskola udvara nem csak az újvári, hanem a távolabbról érkező vendégek jókedvétől volt hangos, hiszen Kolozsvárról, Tordáról, Aranyosgyéresről, Nagyenyedről, Székelykocsárdról, Magyarlapádról és Felvincről is érkeztek résztvevők.

A rendezvényszervezés nem teljesen újkeletű dolog az újvári magyarság körében: az 1900-as évek végén és a 2000-es évek elején az itteni farsangi bálok szép számban csalogatták ide a környék magyarjait. Épp ebből kifolyólag fogadta mindenki lelkesedéssel a gulyásfesztivál ötletét, örömmel nyugtázva, hogy az ifjak is fogékonyak a közösségépítésre, hagyományápolásra, a sok pozitív visszajelzés pedig lendületet, biztatást jelent számukra a folytatáshoz.

BASA EMESE

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.

Székelykocsárd (Lunca Mureşului) ősrégi székely település három megye (Fehér, Kolozs és Maros) találkozásánál. A Maros jobb partján terül el, ott, ahol az Aranyos folyó a Marosba ömlik. A település neve legelőször IV. László király 1289-es adománylevelében fordult elő, Kuchárd formában. Később Cucerdea, majd Székelykocsárd nevet viseli. Orbán Balázs a településről így írt: „Az 1500-as években virágzó egyház volt, amely nagy birtokkal rendelkezett.” Az egyházközség életéről és papjairól csak az 1700-as évektől tudunk. Nincs nyoma annak, hogy a jelenlegi templom vagy imaház elődje hol volt, és mi lett a sorsa. A jelenlegi, román stílusú templom 1676-ban, közadakozásból épült. A templom 23 méter hosszú, 7 m széles, 5,50 m magas. Anyaga terméskő és tégla, vegyesen rakva. 1855-ben a templomot északi irányban bővítették a jelenlegi hajóval, amely összekötötte az 1730-ban épített, 1838-ban megújított, 23 m magas toronnyal. Szintén 1855-ben épült a mai portikus (cinterem). Ekkor fedték be a templomot a ma is látható eternit fedéllel.A templom értékes műtárgya a két harang. A nagy harangon, a „PATENT” védjegy alatt a következő felirat olvasható: „Isten dicsőségére öntette a világháborúba elvitt nagy harangja helyett a székelykocsárdi ref. egyház Kónya Pál lelkészsége és Borbély Dániel gondnoksága alatt 1925.” A kis harang felirata: „A forradalom 1849-ik évben elvitetett kisebb harangja helyébe öntettette a székelykotsárdi ev. reformált ns. sz. Egyház Sükösd Ferenc papsága és Muzsnai Tamás gondnoksága alatt. Öntötte Andrásofszky Dániel Kolozsvárt 1863.” A szószékkorona 1860-1870 között készült. Az orgonát 1902-ben, Csintalan Gyula, kolozsvári orgonaépítő készítette. A 2003-as esztendőben, visszakerültek az egyházközség tulajdonába az államosított ingatlanok, a 49 hektár földterületből 10 hektár szántó és 16 hektár erdő. Az erdő még jelenleg sincs átadva az egyházközségnek. 2007-2010 között a templom külső-belső rendbetételére került sor, amit 2010. szeptember 12-én Ft. dr. Pap Géza püspök hálaadó istentisztelet keretében szentesített. Az egyházközség lélekszáma 444. Lelkipásztorai: Bagosi György (1711), Benkő László (1767-1786), Técsi Mózes (1786-1794), Bitai Mihály (1794-1810), Váradi Mihály (1810-1824), Király István (1824-1857), Sükösd Ferencz (1858-1887), Pap István (1887-1915), Kónya Pál (1916-1953), Kónya László (1954-1995), helyettes lelkészek (1995-2000), Szabó Gergely (2000–).

www.nre.ro