Egy összetett társadalmi összefogás sikertörténete

A Maros és Kis-Küküllő mente néprajzi központjaként számontartott Magyarlapád ezentúl népességstratégiai szempontból is kiemelt szerephez jut, hiszen annak a 20 diáknak biztosít magyar nyelven oktatást, akik falujukban csak román tagozatra iratkozhatnának. Az avatáson részt vett Kató Béla református püspök, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Brendus Réka, a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai államtitkársága főosztályvezető helyettese, Gudor Kund Botond esperes, Lőrincz Helga, a Fehér megyei RMDSZ elnöke.

A szórványkollégium ötlete a csökkenő gyereklétszám, a magyar közösség iránti elkötelezettség és a válaszúti Kallós Alapítvánnyal való, a néptánc és a népzene révén kialakult több éves kapcsolat hatására született meg. Sipos Ferenc mérnök, magánvállalkozó, az egyházközség főgondnoka, közismert személy a környéken, hiszen az ő cégje, a Biomilk gyűjti be a tejet a környéken és ő szervezi a nemzetközi néptánctáborokat, ahova meghívja az adatközlő zenészeket muzsikálni. Szorgalma, szerénysége, segítőkészsége bizalmat sugall, ezért a szülők bátran merték rá és feleségére, Sipos Margit tanárnőre, a szórványkollégium vezetőjére bízni  gyerekeiket. Az építkezés megkezdése előtt a házaspár- és velük együtt néhány pedagógus saját autójával járta be a környéket helyzetfelmérésre, gyermektoborzásra. Őket mindenben támogatta a helyi református lelkész házaspár, Borbándi András és Erika. Amint kiderült, hogy valós igény mutatkozik a Lapádon történő magyar nyelvű oktatásra, elkezdődhetett az infrastruktúra kialakítása. Az egyház felajánlott két épületet: az úgynevezett közösségi házat és a 10 éves küzdelem árán az állam által visszaszolgáltatott régi iskolát, az Ethnika Kulturális Alapítvány pedig, akinek Sipos Ferenc az elnöke, vállalta a pályázatok lebonyolítását. Így alakult ki annak a komplex társadalmi összefogásnak a kezdete, amelybe az egyház és a civil szféra mellé később a politikum, a magánvállalkozói szféra és az oktatásügy is betársult.

Mivel a közösségi ház alkalmasabb volt a gyors felújításra, először ezt hozták rendbe és 2015-ben a manzárdosított, kúriaszerű épületben már beindulhatott az első csoport 14 diákkal. Időközben az alapítvány új, fiatal tagokkal gyarapodott, köztük volt Bánffy Farkas, aki felkarolta a nemes ügyet, szerteágazó kapcsolatrendszere, ismerettségi köre révén sikeresen lobbizott négy éven keresztül. Időközben, a Bethlen Gábor Alapítvány egy nagyobb összegben történő támogatásának köszönhetően, elkezdődhetett a másik épület rendbehozatala. Az 1913-ban tanítói lakás és iskolaként telekkönyvezett alacsony, szürke színű épületben kevesen sejtették a Hamupipőkét, a munkálatok haladtával viszont a bizalom egyre nőtt. Előreláthatatlan problémák is adódtak jócskán, főleg statikai gondok, amelyek komoly plussz költségeket igényeltek. A kritikus pillanatokban jött jól Bánffy Farkas segítsége, akinek köszönhetően az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Miniszterelnöki Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Magyar Köztársasági Elnöki Hivatal, az RMDSZ, a Communitas Alapítvány, a Balassi Intézet, a MOL Románia, a Szerencsejáték Zrt is felzárkózott a főtámogató mellé.

A közel másfél millió lej értékű támogatásoknak köszönhetően valósággal újjávarázsolták a régi épületet: megemelték egy szinttel, a belső térszerkezetet pedig úgy alakították ki, hogy az megfeleljen nem csak a törvény által megszabott előírásoknak, hanem ugyanakkor otthonos hangulatot árasszon. Az új épületben 6 szoba, 1-1 nevelői- és tanulósszoba (mindenik külön mosdóval), korszerűen felszerelt konyha, ebédlő, mosoda, öltözőszobák biztosítják a mindennapok kényelmét. A gyerekeket első pillanattól kezdve megragadta a hely és a közösség hangulata és a bentlakás tőszomszédságában található iskolába is szívesen járnak, hiszen a pedagógusok kiemelt figyelemmel követik őket. Egyébként a beiratkozásukat megelőzően különféle beszoktató, „összerázós” táborokat szoktak szervezni, ahol megismerkedhetnek a lapádi gyerekekkel és játékos formában felmérik és fejlesztik anyanyelvüket. A tavaly szeptemberben három gyerek csak értett, de nem beszélt magyarul, ma már lapádiasan „Jó napat!” köszönnek és érthetően mesélnek anyanyelvükön a bentlakói élet szépségeiről: a néptáncpróbákról, közös éneklésekről, kirándulásokról, kertészkedésről, informatika- és gitárórákról és a mindannyiuk kedvenc Manyi nénijéről, aki bepillantást enged nekik féltve őrzött konyhatitkaiba.  A lelkes, öntudatosságáról és színvonalas munkájáról ismert tanári kar, élén Lőrincz Ildikó igazgatónővel, mindenben támogatja Sipos Margit kollégiumi vezetőt, elsősorban a helybeli pedagógusok: Szilágyi- Székely Melinda, Gilyén Izabella Gilyén és Szidónia tanítónők, Székely-Bányai Andrea óvonő, Szilágyi András, Molnár Melinda, Szabó Dániel tanárok valamint Mán Helga, Kiss Andrea és Sárközi Eszter kollégiumi nevelők. Önkéntesként végzett odaadó munkájukra ezután még nagyobb szükség lesz, hiszen idéntől 35 helybéli , 0-4. osztályos tanulóval gyarapodik a délutáni oktatás. Mindenik pedagógus hálás minden újonnan érkezett diákért, hiszen általuk az iskola fennmaradásásához szükséges gyereklétszám hosszabb távon biztosítható.

Az MTI/HÍRADÓ így számolt be az eseményről: Az avatóünnepségen Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a szórványban élő magyarok támogatásának a szükségességéről beszélt. “Ha a szórványt feladjuk, a szórványosodás folyamata előbb utóbb a tömböt is eléri” – jelentette ki.  Az államtitkár felidézte, hogy az elmúlt hetekben az erdélyi szórványmagyarság számára több iskolát is avattak. Megjegyezte: az új létesítmények nem vonták el a magyar gyermekeket más intézményekből, hanem újakat vontak be a magyar nyelvű oktatási hálózatba. “A gyermekek, a fiatalok támogatásával a saját jövőnket támogatjuk. Ha magyarként nőnek fel, akkor tudunk a további ötven-száz évben a magyar nemzetben gondolkodni” – fogalmazott az államtitkár. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke kijelentette, a magyarlapádi létesítmény az erdélyi kollégiumi hálózatnak a része, amelyiket az elmúlt tíz évben azzal a céllal építettek ki, hogy valamennyi erdélyi magyar gyermek magyar nyelven tanulhasson. Hozzátette: a minőségi oktatás megteremtése a következő kihívás a közösség számára. Az RMDSZ elnöke példásnak tartotta a magyarlapádiak összefogását a kollégium felépítése ügyében. “Úgy kell építeni a közösségeinket, hogy legyen magyar jövő a következő évtizedekben, évszázadban is” – fogalmazott Kelemen Hunor. Sipos Ferenc, a kollégiumot felépítő Ethnika Alapítvány elnöke elmondta, Magyarlapádon azzal sikerült összefogni a közösséget, hogy két évtizede évről-évre megszervezik a helyi néptánctábort. Ezt az összefogást példázta, hogy az ünnepség végén közel harminc táncházzenész kezdett örömzenélésbe, és zenéjükre népviseletbe öltözött fiatalok perdültek táncra. A közös zenélésbe a helyi lelkész és az alapítványi elnök is bekapcsolódott.” Sipos Ferenc úgy vélte: „ Ha valaki rövid távú eredményt akar elérni, az búzát vet és learatja a termést; aki középtávú eredményt szeretne, fát ültet és várja a gyümölcseit; ha pedig hosszú távra terveznek, akkor gyermekeket nevelnek.”

Borbándi András lapádi lelkipásztor a közösség lelki megerősödésének fontosságáról, a bennünk levő „belső épület” kiépítéséről szólt; az ünnepséget Kató Béla püspök áldása zárta. Ezt követően a vendégek számára állófogadást szerveztek, az érdeklődők pedig -akik megtöltötték az udvart- meglátogathatták a kollégiumot.

BASA EMESE

A Kapuddal való testvértelepülést és a Széchenyi Alapítvány bemutatkozását fogadták el ezúttal az egyházközségben

A legenda szerint amikor Bethlen Gábor a hajdúit toborozta, elérkeztek ide is, s bekiáltoztak a házakba: Magyar (lakik-e itten)? Az udvarokból csupa „igen” választ kaptak, még a szászoktól is, akikre neheztelt a fejedelem, ezért Magyarigennek nevezték el a falut. A 2016 szeptember 24-i falutalálkozón az Erdélyi Hegyalja 26 lelket számláló református közössége, a gazdag múltból merítkezve, a jövő építéséért tette meg bizonytalan, támogatásra szoruló kezdeti lépéseit.

Már kora reggel gyülekeztek az érdeklődők a legszebb erdélyi barokk protestáns templom udvarán, ahol –kevés túlzással- minden négyzetméteren a dicső múltat idézik a sírkövek, emléktáblák, emlékoszlopok, melyek közül  Bod Péter síremléke a legismertebb. A kívül klasszicizmusba hajló, háromhajós, háromszáz férőhelyes templomot 1781- 83 között építették át, olasz építészek terve alapján, Deák János esperes kezdeményezésére, aki Bod Péter hivatali utóda és veje volt. A templom érdekességei közé tartozik a Han János-féle barokk műemlékorgona, a ma is működő, toronyóra, mely a budapesti Müller cég 1896-os alkotása, 1916-ban viszont megfosztották-többek között- a Bod Péter által öntettett öt mázsás harangtól. A templomerőd szászos falain és kapuján belül (melyet az 1900-as években átalakítottak), kántorlak, tanítói lak és iskola is volt. Az 1485-ben épült parókiát a Magyar Aethenas szerzője építtette át; ma is megvan a dolgozószobája (1749-1769 között élt Magyarigenben), a templomban pedig mellszobrot állítottak és emlékszobát rendeztek be tiszteletére.

A főként Bod Péter által ismertté vált település történetét tragikus események szövik át. A kezdeti virágzás után 1601-ben Basta zsoldosai a fejlődő kisnemesi város 40 lakóját ölték meg; 1658-ban a török-tatár hadak felégették a települést és a parókiát, 1848-ban pedig a mócok 187 magyar férfit végeztek ki egyenként, ekkor pecsételődött meg a település sorsa. „Egykor a fejedelmi Erdély Versailles-ének, a Gyulafehérvári Református Egyházmegyét pedig virágkorában Magyarigeni Egyházmegyének nevezték. Mára az erdélyi magyarság szenvedésének, a népességfogyásnak a szimbóluma lett”- írja dr. Gudor Kund Botond esperes, aki 1995-2011 között szolgálta a gyülekezetet.

Napjainkban bármilyen egyházi vagy kulturális tevékenység sokat jelenthet az igeni magyarság életében. Az idei falutalálkozóra több környékbeli településről eljöttek az elszármazottak, olyanok is, akik már csak törik vagy egyáltalán nem is beszélik a magyar nyelvet, viszont úgy érezték, kötődésük van a közösséghez. Számukra románul is tolmácsolta pár mondatban az igét Szász Csaba lelkész a programnyitó ünnepi istentiszteleten, melyen szép számban vettek részt magyarkapudiak is, így szinte megtelt az impozáns templombelső. A Bírák Könyvéből vett oltárépítés példázatával a lelkipásztor a küldetéstudatot, a közösségépítést és az egymásba vetett bizalmat igyekezett kihangsúlyozni. „Ne bátortalanodjunk el, ne futamodjunk meg, hanem végezzük ott küldetésünket, ahova az Úr helyezett. Testvéri kötelékeket kezdünk ápolgatni, ez a mi tulajdonképpeni oltárépítésünk”- vallotta Szász Csaba lelkész, a magyarkapudi gyülekezettel való kötelék alkalmára utalva.

A két település közötti szálak egybefonódása egy sajátos múltbeli eseménynek köszönhető: amikor a kommunizmus idején felröppent a hír, hogy államosítani akarják a Magyarigeni Református Egyházközség vagyonát, Szegedi László tiszteletes, aki 50 évig szolgálta a közösséget, leleményesen kitalálta, hogyan mentheti ami menthető:  „kölcsönadja” a klenódiumokat más református egyházközségeknek. Így kerültek el az 1970-es években az értékes, zömmel nemesfémből készült kegytárgyak Marosvásárhelyre, Felenyedre, Magyarkapudra. Utóbbi település volt az első, amelyik visszahozta a védelme alá helyezett kincseket, egészen pontosan 2016 február 18-án, ekkor állapodtak meg a lelkészek a testvérgyülekezeti kapcsolat kialakításában. „Célunk lelkiekben épülni egymás hite által”- fogalmazott igehirdetésében Horhát Miklós magyarkapudi lelkész. Az eseményen részt vett a Fehér megyei RMDSZ képviselete is; felszólalásában dr. Lőrincz Helga elnök asszony kitartásra, anyanyelvük, vallásuk, nemzetiségük megőrzésére biztatta az egybegyűlteket: „ Igenieket és kapudiakat, mindenkit arra kérek, óvja, ápolja, támogassa magyarságát!” A szívhez szóló ünnepi beszédeket Fekete Elvira gyulafehérvári kántor orgonajátéka egészítette ki.

Az ünnepség második részében a Széchenyi Alapítvány képviselői, dr. Cserháti László alelnök és dr. Rubikowszki András főtitkár ismertették Gróf Széchenyi István szellemi hagyatékát. Mint kiderült, e hagyaték egyedülálló magyar nemzeti érték, része a Hungarikumok Gyűjteményének, ugyanakkor kiemelkedő jelentőségű nemzetközi vonatkozásokban is. Mivel 2016 szeptember 21-én ünneplik „ a  legnagyobb magyar” születésének 225 évfordulóját, a Széchenyi-emlékbizottság útjára bocsátott egy felhívást, melyben arra kértek minden közösséget, hogy emlékezzenek meg történelmünk jeles személyiségéről és ismertessék tevékenységüket a www.szechenyiforum.hu portálon. Magyarigen Cserháti László alelnök révén kapcsolódhatott be az emlékezés-sorozatba, aki a tavaly kirándult el a településre és felajánlotta a lehetőséget, a lelkész és a kuratórium pedig igent mondott rá. A „Gróf Széchenyi István üzenete a mához” című előadás kivonatát Noszek Sándor egyházközségi főgondnok, nyugalmazott történelemtanár tolmácsolta románul.

„Magyarország pillanatai igen drágák!”- választotta jelmondatául az alapítvány a Széchenyi idézetet…és hozzátehetjük, hogy Magyarigen pillanatai is azok, amikor egy szép ünnepen összegyűlhet a szórvány maradéka és hasonló rangos vendégek jelenlétének, biztatásának  örvendhet. Az ünnepség résztvevőit gulyással kínálták meg, a lelkipásztor pedig azok számára, akik másnapig maradtak, ingyen szállást kínált a várfal tövében található ún. Bethlen Nyaralóban.

BASA EMESE

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.

A Két Fűzfa Egyesület az iskola hosszú távú fejlesztésén dolgozik

A nagyenyedi véndiákok által 2015-ben alapított egyesület egyetlen célja anyagi támogatást nyújtani a kollégiumnak az oktatás magas színvonalon tartásához és az épület folyamatos javításához. A szeptember 18-i ünnepségen saját toborzó standot állított fel az udvaron és éves közgyűlését is ehhez az alkalomhoz kötötte a Jókai közismert művének címére utaló egyesület.

A komoly kezdeményezés egy fiatal, tavaly 15. éves osztálytalálkozóját ünneplő véndiákokból álló csoport részéről jön, akiket a viszontlátás öröme illetve az akkor felújítás alatt levő kollégium látványa ihletett cselekvésre. Bitai László, az egyesület elnöke, jártas a bankárszakmában, pénzügyi elemzőként dolgozik Kolozsváron; ő ismertette lapunkkal az egyesület céljait: „A Bethlen Gábor Kollégium az erdélyi magyar oktatásban mindig is kiemelkedő helyet foglalt el, és sok jó diákot, szakembert nevelt ki az évszázadok során, jelenleg az egyetlen számottevő magyar kultúrközpont Nagyenyeden és környékén. Nem támaszkodhat kizárólag állami forrásokra, mert az ilyen jellegű támogatások ingadozó és kiszámíthatatlan jellege miatt kiszolgáltatottá válik, és nem lehet hosszú távra tervezni, ezért az Egyesület tagjai (véndiákok, tanárok és az alma matert szívügyüknek tekintő személyek) hozzá kell járuljanak egy alternatív támogatási forrás létrehozására. Ugyanakkor a kollégium folyamatosan számos más kihívással is szembenéz, melyek kiváltó okai többrétűek, mint például: a tudományok gyors fejlődése, a szakmák iránti igények változása a munkapiacon, pénzforrások végessége, gyereklétszám csökkenése stb. Ilyen körülmények között az iskolának folyamatos küzdelmet kell vívnia ahhoz, hogy megfeleljen szerepének.”

 Az egyesület ezen a helyzeten úgy próbál segíteni, hogy igyekszik összegyűjteni és a cél érdekében megmozgatni azokat a véndiákokat és az iskolához kötödő személyeket, akik szeretnének valamit tenni az oktatás minőségének rendszeres és tervezett javításáért, tagjaitól pedig rendszeres támogatást  kér azzal a céllal, hogy az anyagi alapot megteremtse a cél elérése érdekében. A tagsági díj évi 120 lej (havi 10 lej), aki teheti, többet is adományozhat. A megkapott anyagi támogatást két tételre osztják: 30%-a a kollégium azonnali igényeinek támogatására kerül felhasználásra, 70%-át pedig egy olyan hosszú távú pénzalap létrehozására kamatoztatják, mely befektetésre kerül egy portfolión keresztül. A cél 1 millió euró értékű portfolió elérése 2030-ig, melynek elérése után a portfolió befektetéseinek hozamát szintén a kollégium támogatására fordítják, az alaptőke megtartásával és további gyarapításával. Ez a portfolió biztos alapot teremt majd a Kollégium hosszú távon való megsegítésére és a jövő nemzedékek megfelelő oktatására. A portfoliót az Egyesület Igazgatótanácsa fogja kezelni. Az elnök hozzátette, hogy  a pénzalapot megfelelő hozzáértéssel igyekeznek kezelni, így a kockázati tényező nagyon kicsi lesz. A statutumban leszögezték, hogy az igazgatótanács tagjai semmilyen juttatást nem kapnak tevékenységükért, önkéntesen végzik azt és mindennemű költséget igyekeznek a minimálisra csökkenteni.

Bitai László kihangsúlyozta, hogy az egyesület vezetősége egyeztet a kollégium mindenkori vezetőségével az iskola igényeiről és terveiről, már a kezdet kezdetén ismertették a tervezetet az iskola igazgatójával, Szőcs Ildikóval, illetve a találkozón jelen levő tanárokkal. A 2016 szeptember 17-én megtartott közgyűlésen a tagok elfogadták a befektetési stratégiát, amely pontosan meghatározza a befektetendő portfolió arányait.

A kezdeményezés sikere elsősorban a tagdíjakból és az adományokból befolyt pénzösszeg mértékétől függ. A tagsággal és a támogatásokkal kapcsolatos információk, bankszámla-számok megtalálhatók az egyesület honlapján, a Facebookon, további kérdéseket a ketfuzfa@gmail.com e-mail címre lehet küldeni, Bitai László elnök telefonszáma: 0726284296.

Remélhetőleg 2030-ig, mire a fák megnőnek, a Bethlen Gábor Kollégium, „Erdély legszebb szülöttje”-ahogyan Kató Béla református püspök nevezte az intézményt a felújítási ünnepség alkalmával- rendelkezni fog egy olyan tartalékkal, mely az őt szerető és tisztelő egyének személyes hozzájárulásával valósul meg.

BASA EMESE