I. Nagymedvési Kulturális Nap

Nagymedvés – a környező településekkel ellentétben – története során mindvégig megmaradt magyar településnek. A dombok között megbúvó kis falu elindult az elöregedés utján, egyre csökken a fiatalok száma. A felújított I-IV osztályos általános iskolában és óvodában még tanulhatnak a nagymedvési gyerekek magyar nyelven.
Vasárnap, október 7-én, a jeles esemény a református templomban kezdődött. Az istentiszteletre a nagymedvésiek mellett itt voltak a magyarszentbenedekiek és traktoron érkező magyarsülyeiek is. Jó volt látni, amint magyar ruhába felöltözött fiatalok és amúgy csak „vasárnapiba” felöltözött idősek benépesítették a középkori templomot. Páll Attila református lelkész a hitről és a reménységről hirdetett igét, amikre ebben az „Isten háta mögé eldugott” faluban, ahova az autóbusz is csak kora reggel indul és késő este érkezik nagyon is nagy szükség van.
A Nagymedvési református Egyházközség és a Fehér Megyei RMDSZ Emléklappal kedveskedett a falu legidősebb nénijének és a legidősebb bácsijának. Ebben a kitűntetésben Kiss Rebeka és Joó István részesültek, mindketten 88 évesek. A sors úgy akarta, hogy ők nyerhessék el a falu legidősebb házaspárja címet is, az együtt eltöltött 69 házassági évükkel. Előrehaladott életkoruk és egészségük már nem engedte meg, hogy résztvehessenek az istentiszteleten, ezért Egyházközség és az RMDSZ vezetősége istentisztelet után, otthonukban adta át az Emléklapot és a velejáró kis ajándékot az idős házaspárnak.
Ez idő alatt a templom előtti térről két lovas és három feldíszített lovas szekér (szinte kevésnek is bizonyult) indult a népviseletbe öltözött gyerekekkel és ifjakkal, akik vidám énekszóval végigjárták a hegyről völgybe kanyargó utcákat és hívogatták a nagymedvésieket a kultúrotthon udvarára.
A kultúrotthon udvarán két nagy bográcsba a helyiek és a Fehér megyei RMDSZ alkalmazottjai főztek. A helyiek „birkatokányt” főztek, medvési módra, míg a másik bográcsba, Molnár Ida, Kerekes Hajnal és Nagy Mária szokásos „RMDSZ gulyást” főztek, amit az elmúlt 9 év során már jól begyakoroltak.
Míg főttek a bográcsok, előkerültek a poharak, és a kultúrotthon udvara a beszélgetések és kellemes hangulatok, az illatok és László István jóvoltából a muzsika színtere lett, sokak számára régi őszi emlékeket ébresztő történetek felelevenítésére adott alkalmat.
Köműves Rózsika óvonéni és Bartha Regina tanítónéni irányításával a kisiskolások és óvodások alkalomhoz illő színes, változatos műsorral készültek. A nagy taps beszédesen igazolta, hogy a munkájuk nem volt hiábavaló.
Bicikliversenyre is sor került, amin 8 lelkes gyerek vett részt és a kanyargó medvési utcák ellenére nagyon gyorsan célt értek. Fáradtságos munkájukat a Fehér megyei RMDSZ meg is hálálta. A nyertesek és mindegyik résztvevő édesség csomagban részesültek.
Míg a fent említett események folytak addig elkészült az illatos és nagyon finom „tokány” és gulyás, amiből közel 150 személy lakott jól.
Az RMDSZ kis csapata Kerekes Hajnal, Nagy Mária, Molnár Ida és László István kinyújtották a segítő kezet a nagymedvési kis közösség felé, hogy bátorságot kapjanak, összetartsanak és minden évben megrendezzék a Kulturális Falunapot.
A rendezvény bizonyíték arra, hogy vannak, akik a város helyett inkább választják a falusi életet, a vele járó gondokkal és örömökkel együtt.
Nagy Mária
2012.10.11.

A rendezvényről készült fotók megtekinthetők itt

Művelődési nap Magyarbecén

Fotó: Vetési László

A Fehér megyei, gyümölcsösök és szőlősök övezte dombok közt megbúvó színtiszta magyar falu szorgos lakói augusztus 26-án negyedik alkalommal rendezték meg a Nagyenyed közeli kis település Művelődési Napját.

A jeles esemény istentisztelettel kezdődött, amelyen Lovász István helybeli lelkipásztor hirdetett igét, majd az Újkenyérünnepe alkalmából kiosztott úrvacsora szertartását Tűri Aranka, az Egyházmegye Esperesi Hivatalának lelkésze vezette be. E nap minden esetben alkalmat adott arra is, hogy a falu életében fontos szerepet játszó személyekre, nagy elődeinkre emlékezzenek. Az előző rendezvényeken emléktáblát állítottak Gruzda János lelkész-festőművésznek, aki egy évtizeden át a gyülekezet papja volt, és az I. világháborúban elesett becei honvédeknek; a gyülekezet tagjai megismerhették egyházközségük történetét és egykori papjainak tevékenységét is.

E hagyomány szellemében az úrvacsora kiszolgálása után Bod Péterre, a „magyarigeni bölcs”-re emlékeztek születésének háromszázadik évfordulója alkalmából, arra a tudós lelkipásztorra, akinek küzdelmes, munkás élete példaértékű mindannyiunk számára. Ezt követően a 125 éve született és 45 éve halott Áprily Lajos transzszilván költő emlékét idézték Útravaló című vallomásos versének felolvasásával. A költemény kezdő sorainak Istenhez intézett kérdése fiatalt és időset elgondolkoztathatott: mit tett vagy mit kell tennie ahhoz, hogy méltóképpen járulhasson majd az Úr színe elé: „A lélek, / mikor búcsuzva bontja szárnyait, / visz magával a földről valamit. // Eszmét, melyet világra ő hozott, virágot, melyet ő virágoztatott. // Én Istenem, én mit vigyek neked? … ”

A tulajdonképpeni műsor a jellegzetes lovas felvonulással kezdődött. A művelődési ház udvaráról induló hét, egylovas fogatot megtöltötték a hagyományos népviseletbe öltözött lányok és fiúk, akik vidám énekszóval végigjárták a hegyről völgybe kanyargó utcákat, hogy az öt órakor kezdődő műsorra hívogatták a nap heve elől házaikba menekült beceieket.

Lelkes munkájuknak meg is volt az eredménye: a több mint háromórás művészi műsor idején, a korszerűen berendezett művelődési házban a légfrissítő készülékek szorgos munkája ellenére is forró volt a levegő és a hangulat. Egymást követték a szebbnél szebb műsorszámok: A királyasszony cipője, a moderntánc-bemutató, a Lovász Mária tiszteletes asszony betanította gyönyörű magyar néptánc. Ezt követte a vendégművészek műsora: a csombordi kisiskolások Pipacsom nevű tánccsoportja Gruiţa Köble Hajnal tanítónő irányításával és a magyarlapádi Kiss Csongor felkészítette tánccsoport. A színes, változatos műsort a helybeliek tánckara zárta, amelynek koreográfusai Tűri Zsolt, a Magyarbecei Művelődési Nap főszervezője, a nagyenyedi Bethlen Kollégium nevelő-tanára és Bárdi Zoltán egyetemi hallgató.

A véget nem érő tapsorkán beszédesen igazolta, hogy a Lovász István lelkipásztor és Tűri Zsolt helybeli RMDSZ elnök és segítőtársainak munkája nem volt hiábavaló.

Az emlékezetes műsor után kezdődött a kivilágos-kivirradtig álló bál, amelyen pár órára a diákok elfelejtették, hogy vége a nagyvakációnak, szüleik meg azt, hogy egész évi keserves munkájuk eredményét megtizedelte a szárazság, hogy a kutakban elapadt az életet adó víz…

A IV. Magyarbecei Kulturális Nap támogatói: a Communitas Alapítvány, a Magyarlapádi Önkormányzat, a Biomilk Tejfeldolgozó Vállalat és a magyarbecei RMDSz. Köszönet önzetlen segítségükért!

Csak így tovább, magyarbeceiek! Öröm volt köztetek lenni!

Józsa Miklós