Nagyenyed bejegyzései

Nagyenyed– Kép vagy te is: rendhagyó tárlat a közösségi házban

Közzétéve Feltöltötte:

M. Lovász Noémi igazi mai művész. Kétgyermekes anyaként művésztanár a kolozsvári Apáczai-líceumban. Pillanatnyilag kicsit soknak tűnik, amit vállalt, de bájos mosolya mögött lélek és elszántság tükröződik. A megnyitón Józsa Miklós többek között arról beszélt: az Áprily-estek egyik csodája, hogy nemzedékeket gyűjt össze. Ez történt most is, hiszen jelen volt a Murádin család apraja-nagyja. Murádin Jenő felidézte, hogy őt családi kötődés is fűzi ehhez a házhoz, hiszen a volt tulajdonos, Elekes Viktor családjával rokonságban áll.

A művésznő pályafutása még rövid. Az általános iskolát a Bethlen-kollégiumban, a művészeti középiskolát pedig Udvarhelyen végezte. Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémián tökéletesítette művészi felkészültségét. Eddig több kiállításon is bemutatkozott Nagybányán, Kolozsváron, Budapesten és Nagyenyeden. A mostani azonban eltér az előző tárlatoktól. Az erős térlátás, a lírai gondolatok mértani idomokban való kifejezése, a csíkok és a vonalak, a hangulatiság a művészeti kifejezés eszközeivel idézi fel a szemlélőben azt az újabb, bonyolultabb világot, amelyben élünk.

Vallomás a művészetről

Önmaga munkáját értékelve a művésznő egy nem hagyományos kiállításról beszélt. A figuratív festészethez viszonyítva, a néző egy kicsit távolinak érzi a képeket. Tudomásul kell azonban venni, hogy egy színben, egy mértani idomban érzelmeket is lehet kifejezni. Áprily Lajos jól ismert sorai jutottak eszébe: „Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk / Rég vívom érted a művész-tusát. / Ki a hibás, ha túlságos közelből / Nem hallom lelked tiszta ritmusát.” Ez a vers befolyásolta, amikor összeállította jelen kiállítás anyagát. Említette Kandinszkijt, az orosz származású nonfiguratív művészt, kiemelve: Áprily Lajos és Kandinszkij kortársak voltak, művészetük összecseng, és gondolatiságuk a teremben is egyszerre van jelen. – A festőnek is vannak tisztán festészeti eszközei ahhoz, hogy a pirkadat hatását formába öntse, mondjuk anélkül, hogy egy kakast kéne feltétlenül megfestenie – idézte Kandinszkij gondolatát a művész.

A tónus, a szín, a vonal segítségével akár érzelmet is lehet sikeresen kifejezni. Az absztrakt kép igénybe veszi a nézők aktivitását. Nemcsak csendes szemlélődést, hanem aktív részvételt kíván. A képeken megjelenik az alkotó jellegű többértelműség. Síkok ütköznek, terekké rendeződnek, vonalhálók kinyílnak, majd bezárulnak. A születés pillanatában már ott van a vonal, hiszen a köldökzsinór vonalként köti össze az újszülöttet az anyával. Ezáltal a művész is jelképesen a leválást, a megszületést érzi, ezzel kezdődik az új élet vagy történetesen egy új művészet. Befejezésül a művész meleg szavakkal köszönte meg a közönség jelenlétét, és reményét fejezte ki, hogy munkái új életre kelnek, sikerül velük megbarátkozni, sikerül őket megfejteni, befogadni.

Kép, zene, szó

A Collegium Gabrielense muzsikája (Kelemen Ferenc zenetanár és Tomai Gyöngyi tanító irányításával) közben a diákzenészek közül többen versmondóként is bemutatkoztak (Szőcs Tímea, Achim Emese, Bódi Alpár). Több Áprily-vers is elhangzott, az Ajánlás, amely mintájára M. Lovász Noémi ugyanolyan ritmusú saját verset írt. (S most add a szemed, szíved, lelked, / hogy halld színeim ritmusát, / képzeleted el-elképed, / S általad él az Alkotás.) A költő és a festőművész hasonló ritmusban, de mindegyik a maga nézőpontjából fogalmazta meg a feleségnek hozott virág és a ritmusokból szőtt lélekcsokor rokonvonásait.

Mi, a jelenlévők szükséges, elégséges és hasznos leckét kaptunk művészetből, költészetből. A Nagyenyedről elszármazott, és most alkotóként visszatért M. Lovász Noémi vallomása, alkotásai megszépítették az Áprily-estet, és tanítottak is egyben. Amit láttunk, hallottunk, hiteles volt és érthetőbbé tette a művészet nyelvén azt a mai bonyolult világot, amely körülvesz bennünket, és ami időnként ellenszenves is tud lenni.

Szabadság, 2012. november 27.

Fotók: Admin

Kép, zene, szó

Nagyenyedi Magyar Kulturális Napok

Közzétéve Feltöltötte:
Ezek után Jancsó Miklós és Rekita Rozália kolozsvári színművészek a „Magasra száll az ember dallama” című versösszeállítással tisztelegtek Áprily Lajos emléke előtt.

Szombat délelőtt, Lőrincrévén, a református gyülekezet termében, a helyi születésű Karsai Zsigmond néptáncos, népdalénekes, festőművész emlékkiállítását lehetett megtekinteni. Este a nagyenyedi LUK étteremben szüreti bált rendeztek meg. Itt bemutatták a Fehér Megyei RMDSZ jelöltjeit a december 9-i parlamenti választásokra:

· Tóth Csaba Kálmán az 1-es számú egyéni választókerület képviselőjelöltje. 1952. június 2-án a Kovászna megyei Nyújtódon született. Tanulmányait a Csombordi Mezőgazdasági Líceum, borászati szakán, majd a Gyulafehérvári Egyetemen végezte. A Gyulafehérvári RMDSZ elnöke, s jelenleg a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség gazdatisztje.

· Szabó Dániel (2-es számú egyéni választókerület) 1983. május 22-én született Magyarlapádon. Tanulmányait a Bethlen Gábor Kollégiumban, és Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Egyetem testnevelés és sportszakán végezte. A MIÉRT országos elnökségi tagja, Fehér Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke, a Magyarlapádi Ifjúsági szervezet elnöke. Jelenleg Torockón és Magyarlapádon tanít.

· Kováts Krisztián (3-as választókerület) 1964. július 31-én született Lippán. Tanulmányait a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban kezdte, majd 3 felsőfokú oklevelet szerez: a Kolozsvári Babeş–Bolyai egyetemen matematika tanári, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem erdő- és vadgazdálkodási szakán mérnöki, majd Gyulafehérváron a jogi oklevelet szerez. Jelenleg az Állami Birtokok Ügynöksége Fehér Megyei Területi Kirendeltségének igazgatója és a Fehér Megyei RMDSZ elnöke.

· Kerekes György (4-es számú választókerület) 1974. november 19-én született Nagyenyeden. A Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett, majd a Temesvári Közgazdasági Egyetemen szerez diplomát. Jelenleg a nagyenyedi polgármester tanácsosa.

· Szűcs Attila (5-ös választókerület) 1975. szeptember 28-án született Topánfanván. Tanulmányait az abrudbányai HCC elméleti középiskolában végezte, majd Aradon az ékszerész mesterséget sajátította el. Jelenleg az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület idegenvezetője, nemzetközi turisztikai ügynök.

· Kopentz Lóránd-Márton az 1-es választókerület szenátorjelöltje. 1976. augusztus 27-én született Kolozsváron. Tanulmányait az aranyosbányai elméleti középiskolában kezdte, majd Aradon szerez orvosi diplomát. Elvégezte a Nagyváradi Egyetem Orvostudományi és Gyógyszerészeti Karát, gyógyszerész szakosítással. Jelenleg egy gyógyszertár adminisztrátora és egyetlen részvényese, s az Abrudbányai RMDSZ elnöke.

· Pálosy János (2-es választókerület) 1957. június 21-én született, Marosvásárhelyen. Tanulmányait Marosújváron és Marosvásárhelyen végzi, majd a Brassói Műszaki Egyetem Gépészeti szakán gépjármű gépészmérnöki oklevelet szerez. Jelenleg Marosvásárhelyen a ROMBELT KFT technikai igazgatója és a Marosújvári RMDSZ elnöke.

Vasárnap 11 órai kezdettel Marosgombáson falunapot ünnepeltek. Igét hirdetett Sikó Levente helybeli református lelkipásztor, majd sor került a Székely Mihály-emléktábla avatására. Délután a Magyar Kulturális Napok befejezéseként a nagyenyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban életmű kiállítás volt Székely Mihály születésének 100. és halálának 10. évfordulója alkalmából. Megnyitó beszédet mondott Pópa Tibor nagyenyedi református lelkész, az ünnepelt tanári pályáját méltatta volt pályatársa, Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár.

Nyugati Jelen 2012. november 12.

A rendezvényről készült fotók megtekinthetők itt

Jékely Zoltánra emlékeztek Nagyenyeden

Közzétéve Feltöltötte:
Az ünnepi rendezvény Franz Schubert Ave Maria című alkotásának meghallgatásával indult, amelyet Fodor László nyugalmazott zenetanár vezetett be.Toldi Éva, aki már több ízben járt városunkban és vidékén, előadását két pillérre építette: Jékely Zoltán Erdély-, ezen belül Enyed-imádatára, illetve szakrális költészete jellegzetességeinek bemutatására.

Jékely Zoltán, Áprily Lajos nagyobbik fia Nagyenyeden született 1913. április 24-én, és tizenhárom évig ennek a Maros-parti városnak a szelleme határozta meg a serdülő gyermek lelkivilágát. A Bükkös laposa közelében, egy sétatér végi kis villában látta meg a napvilágot („Enyed város végén, ahol születtem, / most éjféli holdfényben áll a ház; / a hegyre-futó, görbe fájú kertben, / a sírdombon négy fenyő citeráz;…”).Miután a család a Bethlen utca 9. szám alatti tanári lakásba költözött, a kollégiumi csengők ébresztették, jelezték számára az idő múlását. Lelke mélyén, tudat alatt talán itt kezdődhetett harca az „idő-sárkánnyal”. Itt alkotta első rímét („denevér – foly a vér”), itt ismerkedik meg a festői erdélyi tájjal, de itt hallja az I. világháború borzalmainak hírét is. Ide várta haza a közeli Kollégiumban tanító édesapát (Apa-váró), barátaival itt rúgta a labdát, itt eregette a papírhajót az útszéli sáncban lefolyó hólében (Áprily: „Sáncban a hóvíz / könnyű hajót visz / füstöl a fényben a barna tető.”). Tanulmányait a Bethlen Gábor alapította intézetben kezdi, amelynek számára ugyancsak egy életre szóló, meghatározó jellege volt.

Ezzel magyarázható, hogy Enyed az a röppálya, amely sok tekintetben befolyásolta Jékely költészetének témavilágát és alaphangulatát. Ennek bizonyítékai nosztalgikus hangvételű enyedi versei (Eltűnik egy világ, Galambok, Nagyvakáció az enyedi kollégiumban, Enyeden ősz van, Téli mese, Elhagyott lakások siratása, Nagyenyed, 1850, Álom a Sétatérről, A Maroshoz, Rigótemetés, Hajdani szép galambjaimhoz, Eljöttek érte, Apa-váró– Nagyenyed, 1920, A megszolgált örökkévalóság – Álmodozás egy könyvtárról stb.).

A megemlékezést a csodálatos erdélyi tájakat ábrázoló (köztük Holányi Julianna festményeit), a költő szülővárosának jellegzetes színtereit, családját bemutató vetített képek tették érzékletesebbé, színesebbé, ezzel párhuzamosan versek, versrészletek hangzottak el az előadó felolvasásában és elektronikus hanghordozóról. Így követte, mutatta be az előadás Jékely Zoltán életét és költői életművét, költészetének ihlető forrásait, témavilágát, művészi jellegzetességeit Enyedtől Kolozsváron át Budapestig, ahol 1982. március 19-én halt meg.

Az erős érzelmi telítettségű ismertetés második részében Jékely szakrális költészetéről hallhattunk sok versidézettel illusztrált, úttörő jellegű, különösen szép és megható értekezést.

A nagy szakértelemmel és hozzáértéssel készült munka záró akkordja, érzelmi csúcspontja A marosszentimrei templomban című, 1936-ban írt híres Jékely-vers meghallgatása volt. A megrázó erejű költemény befejező sorait azonban kegyetlenül átírta napjainkra az idő-sárkány:

„Így énekelünk mi, pár megmaradt / – azt bünteti, akit szeret az Úr –, / s velünk dalolnak a padló alatt, / kiket kiírtott az idő gazul.” … Ma már a „pár megmaradt” kálvinista magyar nélkül, üresen áll a Maros-közeli dombon Hunyadi János temploma.

Az ünnepi rendezvényen Csávossy György költő Jékely Zoltánnak, az egykori barátnak az emlékére írt verseit olvasta fel, majdGyőrfi Dénes, a Bethlen könyvtár könyvtárosa a költővel kapcsolatos dokumentumokat (köztük a halálát tudósító gyászjelentést) mutatott be.

Befejezésül, a költő emléke előtti főhajtásként hadd idézzük Nemes Nagy Ágnes visszaemlékezését Jékely Zoltánra és a „Jékely-jelenség”-re: „…ő a költői költő, a költő archetípusa. És ha egyetlen sort sem írt volna, akkor is maga volna a líra, alkatának hullámló, romantikus köpenyében járva Óbudát és Kolozsvárt, fenyőerdők mélyén és a párizsi utcán, életöröm és melankólia láthatatlan, örökös csokrával a kezében.”

Hálásan köszönjük Toldi Évának, hogy visszahozta közénk a tőlünk ugyan térben rég elszakadt, de lélekben mindig Enyeden élő Jékely Zoltánt, akit, akárcsak az előadót, mindig visszavárja „a boldog közösség”.

Józsa Miklós

Nyugati Jelen, 2012. október 14.

A rendezvényről készült fotók megtekinthetők itt

JÉKELY ZOLTÁN

ENYEDEN ŐSZ VAN

A Bükkösön most rőzsét gyűjtenek,

görnyedeznek az enyedi szegények;

sovány kutyájuknak füttyentenek

s nekivágnak a szélnek.

Enyed köré a tél már építi

s magasra rakja gyilkos szürke várát:

hegyek közül lassan leömlenek

s megülnek ott a párák.

Nő a sötétség, egyre nő a sár,

a dűlőkön bizton ér már bokáig.

Benne nagyhorgú sintér kergeti

volt kutyánk unokáit.

Az Akasztófadombon róka váj,

az agyagot éles körmei ontják;

kivájja és újból eltemeti

bűnösök régi csontját.

Szegett fővel bolyong és könnyesen

a sétatéren régi jó barátom,

nem leli helyét az istentelen,

munkátalan világon.

A temetőben, mint a fergeteg,

huhogószárnyu nagy varjak repülnek.

Kóvályognak s nagyapám korhatag

fejfájára leülnek.

Magasságból hull ólmos pergeteg:

nyirkos felhőcsigák fekete vére;

a sárga föld beissza s rácsepeg

nagyapám csontkezére.

1935. november

Nagyenyed – „Jó boroknak szép hazája, Erdély”

Közzétéve Feltöltötte:
Azismert név és a szép, tartalmas könyv vonzatában sokan összegyűltek október 4-én a hangulatos bemutatóra, az Áprily-estek keretében. A közönség egy kötetlen, múltat, jelent és jövőt is érintő, gondolatiságban gazdag, bensőséges emlékező beszélgetés résztvevője lehetett.

Az új kiadás a marosvásárhelyi Mentor Kiadó munkáját dicséri. A bemutatón jelen volt Káli Király István igazgató és Gálfalvi Ágnes szerkesztő. Rajtuk nagyon sok múlott ebben a munkában, amelynek során a csaknem 400 oldalas kötetnek a címe nem változott, tartalma és formája azonban megújult. Született egy új előszó és egy új fejezet az erdélyi borversenyekről. Idézünk az előszóból: „Tíz év alatt sok minden változott Erdély szőlészetében, borászatában. Megjelentek a szőlőtermelő nagybirtokok. (…) Új jelenség a kézműves borok térhódítása is. Egyre szaporodnak a borrendek, és biztató jel a borturizmus fejlődése. Erre jó példa a Fehér megyei borászat a maga borútjával és borversenyeivel.”

Háttérmunkások sikerei

Gálfalvi Ágnes, az új kiadás szerkesztője – aki igen jól ismeri a könyvet – nem csak kijavította az első kötet hibáit, de esztétikailag is újravarázsolta a nem csekély számú táblázatot és illusztrációkat. Bevallotta: kedvenc fejezete a harmadik, amely az erdélyi borokról és Erdély úttörő borászairól szól. Itt szerepelnek a borkülönlegességek, a csúcsminőségek, pl. a plébános és a rózsamáli. Szerinte az alkotó transzszilvanizmus kiváló műve a kötet, amelyben a szépség ötvöződik a művészettel és a tudományos irodalommal. Mi pedig hozzátehetjük: a szerkesztő munkájával tovább emelkedett a kötet minősége.

Káli Király az idő cinizmusáról beszélt, amely tüskéin át szívódik az oldalunkba. Elmondta: a felmutatható értékek kapcsán az utóbbi időben szinte csak „szépkorú emberek” műveit adják ki. Csávossy György pedig a maga szép korában megalkotta a szőlő és a bor erdélyi enciklopédiáját.

Győrfi Dénes, a Református Dokumentációs Könyvtár főkönyvtárosa szokásához híven régi dokumentumokról szólt, éppen akkor, amikor egy Csávossy-interjút sugárzott a Duna Televízió. Egy kollégiumi tanári gyűlés jegyzőkönyvéből idézett, amelyben 300 veder bornak az eladását hagyták jóvá a Kolozsvári Pinceegylet részére. A határ- és dűlő-nevekről is beszélt, amelyek 90%-ban magyar elnevezések, és a mai román lakosság is ezeket használja. Említés történt továbbá a csombordi iskoláról, az aranycsapatról (Csávossy György, Fülöp István, Bartók Árpád). A könyv megírását segítették a dokumentumok, de ebben az alkotásban elsősorban a szerző lelke van benne, mert a bor a lélek itala.

A szerző vallomásai

A bemutató során a szerző több adalékkal is segített abban, hogy kikeredjen mindkét kötet keletkezésének története. Elmondta, hogy harminc év munkája fekszik a könyvben. Az első kötet megírásának idején a szenátusi pozíció biztos jelöltségéről mondott le (a marosújvári Incze Tibor javára), hogy a könyvet befejezhesse. A Magyar Borakadémia örökös tagja említést tett az első kötet kiadását vállaló Mezőgazda Kiadóról, visszaemlékezve dr. Lelkes Lajos felelős kiadóra, aki rávette, hogy bocsássa útjára a könyvet. A kiadást több bemutató is kísérte, az első 2003-ban volt, az utolsót – amely igen emlékezetes – ugyancsak ebben az évben Bécsben, az ottani magyarok körében tartották. A kiadás évében az év szerzője címet nyerte el. Sokat számított az első kiadásnál a Mezőgazdasági Minisztérium támogatása, és nem feledkezhetük meg a 259 kézdivásárhelyi előfizető megelőlegezett bizalmáról sem. Ennek kapcsán a szerző elárulta, hogy a második kötet kiadásának anyagi fedezetét a volt Csombordi Kertészeti Középiskola öregdiákjainak előzetes megrendelése biztosította.

Valaki felvetette, hogy nincs egy üzlet, ahol enyedi bort lehet kapni. Csávossy György szerint a jó borokat el kell juttatni a közönséghez. Elmondta: hamarosan megnyílik a Takács Attila féle üzlet, ahol meg lehet majd vásárolni a jó enyedi borokat is, a fogyasztáshoz azonban meg kell tanulni a borkultúra bizonyos elemeit. A borművészet itt sokat segíthet, mert nem mindegy, hogy milyen ételhez milyen bort szolgálunk fel, a fogadópohár pedig mindig a száraz pezsgő kell hogy legyen. – Szeretném – mondta a szerző –, ha Enyeden is készítenének pezsgőt.

Minden jó, ha a vége jó

Az ismert közmondást itt úgy módosíthatjuk, hogy ezúttal a bemutatónak az eleje és a vége is jól sikerült. Ilyen alkalmakkor az Áprily-estek összejövetelei mindig egy kis beszélgető résszel végződnek, ahol a közönség is szabadabban megnyilvánulhat. Ezúttal annál inkább szívesen maradt mindenki, mert a Mentor kiadó jó könyvei mellett Szász Mátyás finom királyleányka borát is felszolgálták, ami feloldotta, sőt fokozta a beszélgetőkedvet. A szerző pedig, immár 87 évesen, a könyvírás és -bemutatás talán legszebb pillanatait élte meg, hiszen folyamatosan dedikált. Az estén minden kötet elkelt.

Szabadság, 2012. október 09.

  A rendezvényről készült fotók megtekinthetők itt