Énekléssel, népi gyermekjátékokkal egybekötött éves tevékenységi kiértékelő gyűlést tartott a 135. számú Báró Bánffy Dániel cserkészcsapat, ahol kiderült: minden eddiginél sikeresebb évet zárhat a lelkes kis társaság

A jó hangulatú, a pozitívumokat és negatívumokat egyaránt feltáró beszámolóra 2016 november 23-24-én került sor, péntek estére pedig Borbándi András lelkész, cserkészvezető az érintettek részére szülői értekezletet hirdetett.

Az idei sikeres esztendő elsősorban abban nyilvánul meg, hogy 1/3-val megnőtt az aktív cserkészek száma, a kiscserkészek közé sikerült bevonni a szórványkollégium új lakóit is, ugyanakkor a tevékenységek skálája is változatosabbá vált és nem utolsó sorban megalkották az erdélyi cserkészek első lombházát – summázta a lelkipásztor.

Az év legnagyobb újdonsága az önálló vízitábor volt, melyet augusztus végén szerveztek az Olt folyó erdővidéki szakaszán, Ágostonfalvától Olthévízig. A tevékenység kitartásra és állóképességre nevelte a fiatalokat, mert a teljes tábori felszerelést végig kellett cipelni, emellett kibővíthették a Székelyföldről való történelmi és természetrajzi ismereteiket és kapcsolatba léphettek az ottani cserkészekkel is. A személyiségfejlesztő hatású programpontok közül a gyerekek legszívesebben arra emlékeztek, hogy önállóan főzhettek, képesek voltak éjjeli őrséget biztosítani, megtanultak vadállatokat, például egy rókát, élve befogni és persze -a cserkészetika környezetvédő szemléletének megfelelően- később elengedni.

A lapádi cserkészek másik büszkesége, hogy minden évben falujukban szervezik meg az Országos Cserkész Sportnapot, melyen az idén is 8-10 díjat sikerült megszerezni. A sport iránti szenvedélyüknek az évente megrendezésre kerülő Pentaktív című rendezvényen is hódolhatnak, hiszen ekkor van a közkedvelt csurigaverseny, a ládamászás, továbbá a benevezők által saját készítésű kisautók ún. „pine-wood derby”-je, a disznóvágás, a kenyérsütés és egy sor olyan tevékenység, amely gyakorlati, „túlélési” ismereteket szolgáltat, amilyeneket például a városi gyerekek másutt nem tudnának megszerezni. A Nagyenyeden szervezett Országos Pentaktív találkozón a lapádi csapat két díjat szerzett.

A cserkészek 2016 tavaszán kezdték el megvalósítani egy régi álmukat, a falu határában levő Kiserdőben elhelyezett lombház megépítését, amely hosszas tervezést, kivitelezéséhez pedig gyakori közmunkát, cserkészkalákát igényelt. A lombház valódi unikum, Erdélyben még egyetlen ifjúsági szervezet sem hozott létre ehhez hasonló építményt. A heti rendszerességgel kalákázó 12-14 éves gyerekek részéről valódi technikai bravúrnak számít az, hogy önkezűen gyakorlatilag lakható házat építettek, kezdetleges eszközökkel, ráadásul az erdő közepén. A lombházba egy kötélhágcsón kapaszkodva lehet csak följutni és a kötélen himbálózva kell a zárat kinyitni. A házikót 4 méter magasan függesztették fel három fa törzsére, mellette egy háromszög alakú terasz helyezkedik el, a tervek szerint a kettőt lengőhíd fogja összekötni.

A csapatszellemet erősítette a torockói nyári nagytábor valamint a gabudi tónál megrendezett kiscserkész tanyázás; a gyerekek boldogan mesélték a hegymászás, csónakázás élményeit. A  színes, mobil telefont nélkülöző  programok nem engedtek teret az unalomnak, hiszen a túrázások közben népdalokat tanultak, tábortűzi jeleneteket állítottak össze, amelyek a magyar történelemről, a cserkésztörvényekről, bibliai történetekről szóltak. A csapat legkisebb tagjai a Fehér megyei ispánlaki őszi táborban kaptak bevezetést a gyógynövényismeretbe, az erdei fák, madarak és állatok ismeretébe és a szabadban való tájékozódásba.

Minden évben, így az idén is alaposan felkészülnek az Országos Dalospacsirta nevű megmérettetésre, melyre Marosszentgyörgyön került sor. Ez a verseny komoly hozzáállást igényel, hiszen fejenként 15 népdalt, 5 cserkészdalt kellett előkészíteni, ezen kívül néptáncprodukciót is össze kellett állítani, közben a kézműves foglalkozásra sógyurmákkal készültek. Az alapos munkának megvolt az eredménye, hiszen népdalversenyben 2. és 3. helyezést értek el, a tánccsoport különdíjat kapott, a kézműves foglalkozásban pedig a közönségdíjat vihették haza.

A 2016-os év sikeréhez nagy mértékben hozzájárult a Bethlen Gábor Alapítvány anyagi támogatása, amely lehetővé tette a rendezvényeken való megjelenést és a tevékenységekhez  szükséges kellékek beszerzését.

Jövőre is merész terveket szövögetnek: a lombház kibővítése szalmabála-házzal, sütőkemencével és egy nagy faterasszal, aminek során a cserkészek meg fogják tanulni a környezetbarát építészet csínját-bínját, hogy majd felnőtt korukban saját otthonuknál is alkalmazhassák azt.

BASA EMESE

Igényes rendezvény, maradandó nyomokkal

A kitartással és fiatalos lendülettel megszervezett esemény, amelyre 2016 november 14-20 között került sor, évről-évre egyre gazdagabb programmal igyekszik megszólítani a Maros- parti kisváros és környékének magyar közösségét. A legkiemelkedőbb esemény az Áprily és Jékely jelenlétét megörökítő tábla avatása volt, mellyel az enyedi és az Enyed szellemi örökségét tisztelő személyek régi álma vált valóra.

November 14-én, hétfőn, Áprily Lajos első nagyenyedi, a Sétatéren található otthonánál történő emléktábla avatással vette kezdetét a november 20-ig tartó programsorozat. Az emléktáblát- mellyel Áprily Lajosnak és fiának, Jékely Zoltánnak állított emléket a hálás utókor- Lőrincz Helga, a rendezvényt megvalósító Dr. Szász Pál Egyesület elnöke és Sepsi Lajos kórházigazgató, a kezdeményezés anyagi támogatója, leplezett le. Mindketten tiszteletüket fejezték ki a tulajdonos-házaspár, Takács Mihály és Ildikó iránt, akik nem csupán az emléktábla elhelyezését tették lehetővé, hanem abba is beleegyeztek, hogy majd egy kopjafát állítson az egyesület az udvar egyik szegletében, amelyre az emlékezés koszorúit el lehessen helyezni. A megható emlékjelhagyásnál áldást mondtak: Szabó Dénes római-katolikus plébános, Tóth Tibor református lelkipásztor és Sándor Botond unitárius lelkipásztor. A költők leszármazottai üzenetben fejezték ki köszönetüket, sajnos nem tudtak jelen lenni az eseményen. Fechită Cătălin, a Bethlen Gábor Kollégium 12 A osztályos tanulója elszavalta Áprily Lajos: A Fejedelemhez című versét.

Az ünnepség a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban folytatódott, ahol az Áprily-estek keretében Józsa Miklós ny. kollégiumi tanár rendkívül érdekes, az információkat találó versrészletekkel kiegészített előadást tartott Áprily Lajos és Jékely Zoltán nagyenyedi évei címmel. Áprily Lajos 17 évig élt „ a nagy kollégium kicsiny városában”, ahogyan fia, Jékely Zoltán fogalmazott Széphistória a császárkörtefáról című novellájában, mindkettejük költészetében visszatükröződik az itt töltött időszak.

Ezt követően M. Lovász Noémi enyedi származású, kolozsvári alkotóművész festménykiállításának megnyitójára került sor, melyet a Gulág-emlékév alkalmából hozott létre. A korszak nyomasztó hangulatát autentikusan, emblematikusan kifejező alkotások elismerését mi sem bizonyítja jobban, hogy rövid időn belül több szakkönyv borítójául használták fel azokat. A festmények bemutatásához szervesen kapcsolódott Murádin János Kristóf egyetemi adjunktus (Sapientia)előadása Szovjet elhurcolások Erdélyben a második világháború végén című, kevésbé ismert adatokat feltáró, lenyűgöző előadása, amelyben a kolozsvári történész részletesen kitért az elhurcolások okaira, ütemére, az áldozatok számára és társadalmi következményeire.

Kedden, 2016 november 15-én, a Nagyenyedi Magyar Kulturális Napok keretében Gyulafehérváron szervezett megemlékező ünnepséget a Dr. Szász Pál Egyesület. A nagyenyedi és gyulafehérvári tanárok és diákok kezdetben a Szent Mihály székesegyházban találkoztak, amely Jakubinyi György érsek szerint egyformán pantheonja az erdélyi katolikus és református egyházaknak. Dr. Gál László igazgató és dr. Gudor Kund Botond esperes előadásában meghallgathatták az épület rövid történetét, majd megkoszorúzták Bethlen Gábor síremlékét. A Himnusz eléneklése után átvonultak a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermébe, ahol kezdetben az enyedi Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttesnek sikerült visszavarázsolni a hallgatóságot a helyszíntől mintegy 100-150 méterre található egykori fejedelmi palotába, ahol mindennapos volt a reneszánsz hangzásvilág. A népzene és a néptánc sem hiányozhatott: a fehérvári Csűrdöngölő, a vajasdi Margaréta és az enyedi Fügevirág néptánccsoportok fellépésével ünnepelték a Magyar szórvány napját. Erdély sokoldalú, rejtélyes személyiségű nagy fejedelméről dr. Gudor Kund Botond tartott lenyűgöző, a nagyközönség számára kevésbé ismert adatokban bővelkedő, vetített előadást.

Szerdán, 2016 november 16-án, a Nagyenyedi Magyar Kulturális Napok keretében került sor Gyulai Zsuzsanna Radnóti-díjas versmondó előadóestjére, amely a klasszikus magyar költészet mágikus erejével idézte meg a születés és a gyermekévek témakörét, a szerelmek, útkeresések állomásait, és a végső számvetések letisztult tapasztalatait, azaz földi utazásunk stációit. A művésznő így

vallott önmagáról: „ Évek óta csak versben élek. Bármi történik körülöttem, máris felvillan bennem egy-egy verssor, amit hasonló élethelyzet fakaszthatott. Mindent szívok magamba, ami verssel kapcsolatos… Megszólaltatni egy verset, megtalálni benne önmagamat és a költőt, gyönyörűséges, gyötrő munkálkodás, önépítő, önfejlesztő, belső folyamat, aminek a jutalma a lelki-gondolati gazdagodás, tisztulás.”

Pénteken, november 18-án a pedagógusok kerültek a figyelem központjába, számukra rendeztek változatos tematikájú konferenciát majd bált. Az ötödik alkalommal megrendezett Fehér megyei Magyar pedagógus-nap Interaktív módszerek és eszközök a tanulásban címet viselte, ezt a témát járták körül nem csupán elméleti, hanem gyakorlati szempontból is a bemutatott dolgozatok, amelyek bekerülnek majd a Fehér Megyei Magyar Pedagógusok on-line lapjába. Vastapssal jutalmazták Dr. Fóris Ferenczi Rita egyetemi docens, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar dékánhelyettesének A ló már tökéletes, az ember még nem elnevezésű előadását.

Az eseményen 80-nál több oktató is részt vett; ilyen ünnepélyes keretek között került sor az év legfontosabb díjkiosztására Fehér Megyei Tanfelügyelőség képviseletében Nagy Tímea kisebbségi tanfelügyelő valamint a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség képviseletében Deák Székely Szilárd Levente megyei elnök és Székely-Bányai Andrea alelnök jelenlétében. A Magyarország Kormánya által adományozott Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel tüntették ki Udvari Ibolya balázsfalvi/búzásbocsárdi óvónőt, aki a több mint négy évtizedes kiválóan végzett oktatói munkáján túlmenően úttörő kezdeményezéseket valósított meg a balázsfalvi szórványmagyarság megmaradása érdekében. Az RMPSZ által alapított Tudományos Tanács Apáczai-díját és az azzal járó elismerő oklevelet Bakó Botond ny. földrajz szakos tanár vehette át az Éltető hagyományok a Bethlen-kollégiumban és környékén című pályázati anyagáért. A jelenlevők említést tettek arról is, hogy idén novemberben a Bethlen-kollégium egy másik kiváló pedagógusa, Dvorácsek Ágoston fizika szakos tanár is oklevélben részesült a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács alapító tagjaként egy évtizedes eredményes munkája elismeréséül.

Dr. Demény Piroska, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára és a rendezvény fővédnőke megköszönte, hogy a Fehér megyei pedagógusok kitartanak e rendezvény mellett, amely lehetőséget teremt az egymás közötti tudományos együttműködések kialakítására, a tudás és a tapasztalat megosztására, baráti kapcsolatok felvételére, ugyanakkor kapcsolatot teremt a gyakorló pedagógusok és az egyetem között. A vidék pedagógusainak nagyszerű együttműködéséről vall az a tény is, hogy az óvó-és tanítónők kérésére az RMPSZ már harmadik éve 1-2 szakmai továbbképzőt szervez , legutóbbira két hete került sor, az érdeklődés pedig általában olyan nagy, hogy mindig betelnek a helyek, a résztvevők szívesen áldoznak rá egy teljes hétvégét .

A környék magyarságának találkozását biztosító, nagy népszerűségnek örvendő szüreti bálra 19-én, szombaton került sor, amelyen a marosvásárhelyi Penta Chord Zenekar biztosította a jó hangulatot.

A rendezvénysorozat a vasárnapi református istentisztelettel zárult. Igehirdetésében Tóth Tibor lelkipásztor a bibliai magvető példázatával állította párhuzamba a magyar napok közösségformáló erejét, amelyben – a jó földbe esett gabonamaghoz hasonlóan- a jelen öröme és a jövő hite tükröződik : amikor kikel, századnyi hasznot hozat. Az istentisztelet után a nagyenyedi származású Csutak István, a Garabonciás Együttes alapító tagja idézte meg dalban három évtized küzdelmes, a kommunizmus ártalmas ideológiája által dominált élet viszontagságait, amelyben az elnémulásra ítélt művészi élet- népünk hagyományaiból és történelmi múltjából meritkezve- megtalálta a szabad önkifejezés ma is üzenetértékű allegóriáit.

Fotók Basa Emese

BASA EMESE

A rendezvényeken készült fotók megtekinthetőek itt, 1; 2; 3; 4; 5;