Nagyenyed bejegyzései

Temetőtakarítás

Közzétéve Feltöltötte:
A 2008 tavaszán megkezdett munka folytatásában sajnos ezúttal csupán kilencen vettek részt: Rácz Levente, Kerekes Hajnal, Krecsák Adalbert, László István, Molnár Ida, Biró András, Katona Zoltán budapesti lakos, Gálfi Irma és Józsa Miklós, akik nem sajnáltak rászánni néhány órát a Bethlen-kollégium jeles tanárai nyughelyének kiszabadítására az egyre jobban terjedő bozótból.
Ezúttal a Kárpát-medencében egyedülálló tanári sírkert központi részének tisztítását kezdték meg, ahol az évtizedek óta rejtőzködő síremlékeket csodálhatjuk meg (amelyek alatt Fejes Áron, a tanítóképző igazgatója, a kollégium rektor-professzora, Décsey Károly és Kovács Ödön teológiai professzorok, Fogarasi Béla, főgimnáziumi igazgató, Kónya Gyula, Szász Árpád tanárok, Elekes Viktor rektor-professzor, Gáspár János, dr. Garda Kálmán, a kollégium főgondnokai és mások földi maradványai nyugszanak). A fárasztó munkát elviselhetővé tette a ragyogó napsütés, a gyönyörű madárdal és főként az a tudat, hogy az önkéntes tisztogatók tettek valamit fényes múltunk egyre rohamosabban fakuló, pusztuló, eltűnő emlékeinek megmentéséért. Istennek tetsző gesztus lenne, ha a Bethlen-napok előestéjén folytathatnák a megkezdett munkát, hogy kiszabadíthassák Bartha Zsigmond, Nagy Lajos, Lázár István, Farnos Dezső és mások sírját a bozótból, hogy ezáltal zarándokhellyé válhasson az Őrhegy oldalában fekvő tanári temető. A kollégium tanárainak, diákjainak, az egyházaknak és a Bethlen Gábor Baráti Társaság tagjainak összefogásával így régi adósság törlesztése valósulna meg.
Helyénvaló cselekedet lett volna, ha a temető gondnoka és őre, pihenésüket megszakítva, felfáradtak volna a tett színhelyére, hogy számba vegyék a munka eredményét, és esetleg kedvet kapjanak a folytatásához. Hisszük, hogy nem csupán néhány ember szívügye az enyedi magyarság szellemi és tárgyi örökségének megmentése, ápolása. Csak áldozni kell egy keveset!

Szabadság, 2009.04.25                                                                                                                              JÓZSA MIKLÓS 
 

 

Könyvbemutató

Közzétéve Feltöltötte:
            Az Áprily-estek áprilisi rendezvényén Szécsi Antal székelyudvarhelyi tanár, Borbáth Károly, jeles erdélyi történész halálának 29. évfordulója alkalmából bemutatja a „magafelejtő sorsunk halk tudója…” Borbáth Károly élete és munkássága című könyvét
A kiadványt méltatja Józsa Miklós.

Időpont: 2009. április 23. (csütörtök) délután 5 óra.

A rendezvény színhelye: a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház
 
Mindenkit szeretettel várunk!

Hirdetés

Közzétéve Feltöltötte:
Rácz Levente nagyenyedi tanácsos kezdeményezésére 2009. április 18-án, szombaton, 9 órai kezdettel kerül sor a református sírkertben levő tanári sírok kitakarítására.
A közmunkára mindazokat elvárjuk, akik szívükön viselik a Bethlen Kollégium szellemi örökségének, illetőleg a nagyenyedi magyar örökség ápolását és megőrzését.
A sírokon kinőtt bokrokat vágjuk ki, majd meghatározott helyre gyűjtjük össze.
Célszerű vágószerszámmal, vágóeszközzel megjelenni.
További információk a nagyenyedi RMDSZ székházban, telefon: 0258-861258.
Minden dolgos kéz nagy segítség az ügynek!

Ágai László

Közzétéve Feltöltötte:




Ágai László

(1884-1916)

Áprily Lajos, a jeles transzszilván költő tanári pályáját Nagyenyeden kezdte. 1921-ben jelent meg első verseskötete, a Falusi elégia. A költő mély humanizmusának első jelentős megnyilatkozása e kötet Nevek című versciklusának nyolc verse, amelyekben az I. világháborúban elesett tanítványait, barátait siratja el.
„Oly bibliás-szelídek, mint a János, / és fátylasok, mint őszutón a hold. / Aki viselte, csöndes és leányos, / vagy férfias, de gerlelelkű volt.” – kezdődik a ciklus címadó verse, majd egymást követik az áldozatokat megéneklő költemények: Árpád, Endre, Ödön, Péter, Valér és László. Az utóbbi Ágai László (1884-1916), akiről az irodalomtörténet csak annyit jegyez fel, hogy a költő kollégiumi tanártársa és barátja. Azok közé a szabadszellemű fiatal enyedi tanárok közé tartozott, akik körülvették Áprilyt Enyeden.
Ki is volt ez az „egyensúlylelkű, ritka észmagyar”? Matematika-fizika szakos tanár, a ceglédi tanyavilág egyik parasztcsaládjának, „csöndes, hallgatag, szemlélődő magyarok leszármazottja”. Taulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, majd tanári oklevelet szerzett a kincses városban. Az 1910/1911-es tanévben helyettes tanárnak nevezik ki a nagyenyedi kollégiumba, ugyanakkor az internátusi felügyelő tanár feladatát is ellátta. Az internátus felső 5-ös szobájában lakott (a kollégium déli szárnya II. emelet). Az 1911/1912-es tanévtől a kollégium végleges és rendes matematika-fizika tanára lesz. Miután megnősül (Bartha Zsigmond professzor leányát veszi feleségül), szolgálati lakást kap a Bethlen utca 9. számon (ahová később barátja, Jékely-Áprily Lajos költözik). Naplójából olvashatjuk: „Rendes tanárságom második esztendejében kollégiumi lakást kaptunk szép kerttel. A következő tavasszal a természet iránt érzett nagy vonzalommal fogtunk feleségemmel együtt a kertészkedéshez. Már magában a munkában nagy örömünk telt… Éreztem és éltem az élet szépségét.”
Ágai, közel fél évtizedig tanít Enyeden. Az I. világháború elején önkéntesként vonul a frontra, hogy élete legfőbb értékét, „a szeretet által teremtett harmóniát” megvédje, élete árán is, a „a külső veszedelmek ellen”. Ennek az eszményének lesz az áldozata: 1916-ban, harminckét éves korában az orosz fronton hősi halált halt.
Ágai László halálának hírét az intézet igazgatója, Járai István jelenti be: „Mély megrendüléssel vettük Ágai László rendes tanár hősi halálának hírét. Az utóbbi időben főgimnáziumunknál nála kiválóbb és hivatottabb fiatal tanár nem foglalt el tanári katedrát. Csodáltuk mélyen szántó gondolatait; tárgya, tanítványai, tanártársai és iskolánk iránt tanúsított odaadó szeretetét.” 1918. március 10-én a kollégium Ágai-ünnepélyen idézte emlékét. Itt olvasta fel Járai István megható, meleg hangú emlékbeszédét.
Ágai Enyeden őrzött szellemi hagyatéka Naplója valamint egy kéziratos matematikai témájú (291oldala, hiányos) dolgozata.
Lírai portréját barátja, Áprily Lajos örökítette meg a Nevek ciklus legszebb versében, a László címűben: „Eszmény. Professzor. Vallomástevő. / Reátapadnak csillogó szemek. / Lelkes világa: szellem, szám, erő – / amíg a föld alatta megremeg. / …Be sokszor néztem azt a homlokot. / Ó, nem, nem a régi hellén szobrokon: / az összhang ott a homlokán lakott. // …És mert nyugodtabb volt a többinél, / irigye lett a robbanó acél, / a szent homlok ma már: homlok-darab. // S a gőgös érc győzelmet ünnepel – / pedig csupán a tükröt törte el: / az összhang mindörökre megmarad.”
 
Józsa Miklós