Nagyenyed bejegyzései

A Bethlen-kollégium a magyarság lelki-szellemi találkozószigete

Közzétéve Feltöltötte:

A kísérletezni vágyókat egész délután bűvészsarok várta az udvaron, a kísérletek alapjait többnyire a Le Science Amusant című könyvből sajátíthatták el a diákok – magyarázta Dvorácsek Ágoston fizikatanár.
 

Lapunk munkatársa, Bakó Botond meghívására, illetve a kollégium vezetőségének jóvoltából érkeztem Nagyenyedre, hogy megtapasztaljam a Bethlen-napok igazi lényegét. Fennállásának 387. évében a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyolcadik alkalommal szervezte meg a Bethlen-napokat. A nyolcas szám talán háttérbe szorul, ha az ember arra a gazdag programra gondol, amely a három nap alatt a kollégiumba érkezőket fogadta, és amely a tanárok és diákok közös munkája révén lett olyan, amilyen: leírhatatlan.
A Bethlen-napok történetében harmadik alkalommal nevezik a pénteki napot sportnapnak, amikor tanórák helyett sportrendezvényeken (futóversenyek, asztali- és lábtenisz, tollaslabda bajnokságok stb.) vehetnek részt a diákok. A sportprogramok már javában zajlottak, amikor a kollégium egyik emeleti termében megnyílt a IV–XII. osztályosok alkotásaiból szervezett kiállítás. A fényképek, papírhajtogatások, karkötők, makettek és rajzok, illetve Dvorácsek Ágoston és Deák Alpár Loránd tanárok fotói elbűvölték a résztvevőket, a X. osztályos Kis Csaba cserkészéletről szóló filmje már csak fokozni tudta a hangulatot. – A tanórák után készített alkotások kiállítását szemlélve tanárként és szülőként is egyformán büszkék lehetünk gyermekeinkre – értékelte Szőcs Ildikó igazgató, majd Szőllősi Adalbert, Nagyenyed alpolgármestere és Deák Alpár, a kiállítás főszervezője is e hasznos munka folytatására biztatta a tanulókat. A rendezvény zenei aláfestéséről a szintén művészi adottságokkal megáldott Lőrincz Péter, VIII. osztályos tanuló gondoskodott.
 
Irodalom és Kobzos Kiss Tamás

A program a díszteremben folytatódott, ahol Szőcs Ildikó és az intézmény diákjai azt magyarázták el a meghívott, mintegy hatvan Fehér megyei nyolcadikosnak, hogy miért is jó a kollégiumban tanulni. Közben elkezdődött a Virágok vetélkedése című verseny, amelynek keretében a 22 benevező csapat virágokkal díszítette a tágas iskolaudvart. A szombati díjkiosztón a zsűri több kategóriában hirdetett győztest, így jutalmazták többek között a legtermészetesebb, a legszínesebb, a legmesésebb és a legeredetibb alkotást is.
Ebéd és rövid pihenő után a könyvtár kapott fontos szerepet a Bethlen-napok programjában: A meghajlás művészete – A Korunk fiatal szerzőinek antológiája című kötetet Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője mutatta be, a jelenlévő szerzők műveikből olvastak fel részleteket. A „földrajzi sorrendet” betartva így került sorra Váradi Nagy Pál, Szalma Réka és Kósa Boróka után a kollégium egykori diákja, László Szabolcs is.
Kobzos Kiss Tamás énekmondó ugyan először járt Enyeden, ám az első pillanattól kezdve a zene szárnyán magával ragadta hallgatóságát, s vitte, vitte mindaddig, amíg valaki szólt, hogy ideje átvonulni a Barcsay terembe, a Kossuth Lajos emigrációja témájában a budapesti székhelyű Magyar Emlékekért a Világban Egyesület kiállításra. Kónya Mária aligazgató, a kiállítás szervezője lelkesen magyarázta többek között azt, hogy a tárlaton Kossuth mellett a 19. század első felének nagy utazóival és az angol úriemberből igazi magyarrá lett Paget Jánossal is megismerkedhetünk.

Fénygúla a hagyományos tornavizsgán

A SZERZŐ FELVÉTELE– Az óvodások hatalmas sikert arattak a tornavizsgán

A tizenkettedikes diákok kivételével az idén mindenki részt vett a Nagyenyeden hosszú hagyományra visszatekintő tornavizsgán: a tavalyhoz viszonyítva az idén ötvennel több gyerek jelentkezett a ma már nem vizsga, hanem sportbemutató jellegű eseményre. Való igaz, a kollégiumban létezik egyfajta kényszerítő körülmény is, hogy a diákok részt vegyenek a tornavizsgán, ezt a „törvényt”azonban megkerülhetik a tornaórák alól felmentettek. Erre a korábbi években volt már példa, idén azonban senki nem akarta felmentetni magát.
Az iskola diákjainak felvonulását követően elsőként az óvodások, majd az elemisták mutatták be produkcióikat a jelenlévő népes közönségnek. Talajtorna- és ugrásgyakorlatok, mazsorett bemutatók sem hiányoztak a programból, és a sötétedést várva a tornaverseny történetéről készített vetítettképes előadást is megtekinthettük. A ballagásnak is hasonlóan nagy hagyománya van Enyeden – tudtam meg kísérőimtől, azt viszont, hogy az első enyedi tornavizsga pontosan mikorra datálódik, senki nem mondta teljes bizonyossággal. Józsa Miklós, a kollégium nyugalmazott tanára szerint Rapp Károly egyházjogi szakíróig, a kollégium egykori tanáráig kell visszamennünk, ha a tornavizsgák kezdetét keressük, az azonban biztos, hogy a ’70-es években Rimbás Viktor testnevelő tanár vezetésével teljesedett ki a hagyomány: Rapp tanítványa volt az, aki élőzenekarokat is felvonultatott a bemutatón. Bakó Botonddal való sétánk közben Bajusz Pál nyugalmazott zenetanárral is találkoztunk, és hamar kiderült, hogy ő maga is szerepelt a Rimbás vezényelte zenekarban.
Besötétedett. Ezáltal érvényesülhetett a Kerekes Ferenc és Ferencz Sándor sporttanárok által kiötlött Fény az éjszakában elnevezésű produkció. Első év a mostani, amikor a IX–XI. osztályos diákok az est leszálltával, fényrudakkal a kezükben formálták meg a hagyományos gúlát, a tornapróba befejező számát. Leírhatatlanul látványosan, így a tornavizsgára ellátogató enyediek és a vendégek is meg tudtak feledkezni néhány percre azokról a dolgokról, amelyek a mindennapokban negatívan hathatnak rájuk. A Bethlen-napok első napja a kollégium egykori diákjaiból összeállt zenekar koncertjével zárult.
Kollégiumi értesítő, Fenichel, művelődés
A Bethlen-napok szombati programja a 2007–2008-as tanév kollégiumi értesítőjének bemutatásával kezdődött. Az iskola dísztermében tartott ünnepélyes megnyitó keretében az iskolaigazgató elmondta: az értesítő az elmúlt négy évben könyvformában jelent meg, idén azonban a kollégium jelenlegi és korábbi tanárainak megfeszített munkája révén CD-formátumban bocsáthatják az érdeklődők rendelkezésére. Hozzátette: tervezik nemsokára írott változatban is megjelentetni az értesítőt.
Az ünnepség keretében a Xantus Gábor által készített Magyar sír az őserdőben – Fenichel Sámuel nyomdokain Új-Guineában című filmből láthattunk részletet. A nagyenyedi születésű régész, néprajzi és természettudományi gyűjtő, világutazó halálának 115. évfordulóján Hangay György természetkutató vezetésével vágott neki Pápua Új-Guineának Xantus Gábor és kis csapata, hogy Fenichel Sámuel addig jeltelen sírját felkutassák. Amint erről értesült, a Bethlen Gábor Kollégium vezetősége is összeállított egy jelképes csomagot, hogy azt a „kutatók” elhelyezzék Fenichel Sámuel sírjában. A faragott tölgykazettába a Fenichel nagyenyedi szülőházának kertjéből ásott földet, a ház maradványaiból származó tégla- és cserépdarabokat és egy angol–magyar írást helyeztek el, a dobozkára a következő írást vésték: „Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed, 2008”.
A filmrészlet után Fellegi Tamás, Fenichel leszármazottja és Szőcs Ildikó a kollégium udvarán leleplezték a Fenichel Sámuel Önképzőkör által (a Fenichel család támogatásával) felállított emléktáblát, majd Bakó Botond dr. Izsák Sámuel kolozsvári orvosprofesszor egyik leveléből olvasott fel részletet, a kollégium kórusát Fórika Éva vezényelte.
A művelődés jegyében délelőtt 11 órától, egyidőben három rendezvény is elkezdődött: a biológia szakteremben diáktudományos konferenciát, a fónikumban és a könyvtárban az Anyanyelv Éve és a költő születésének 100. évfordulója jegyében Radnóti Miklóshoz kapcsolódó szavalóversenyt, a díszteremben pedig Bethlen Gábor alakja köré épülő történelmi vetélkedőt szerveztek. A szavalóversenyen és a történelmi vetélkedőn résztvevő kollégiumi diákok a Gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Katolikus Gimnázium, illetve a Bethlen Gábor Kollégium által örökbefogadott dévai Téglás Gábor Iskolacsoport és a tordai Jósika Miklós Gimnázium tanulóival mérhették össze tudásukat.

Közösségi díjak




A tornavizsga elején közösen énekelték a kollégiumi himnuszt

Délután, a díszteremben díjátadásra került sor. Bárócz Huba református esperes hirdetett igét, majd a Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. által alapított Árpád fejedelem-díjat idén a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak és Erdély-Hegyalja magyarságának adományozták, a 160 évvel ezelőtt a helybeliek által elszenvedett kegyetlen mészárlás emlékére. A díjat Gubcsi Lajos író, a Magyar Művészetért elnöke Szőcs Ildikónak, majd a hegyaljai magyarság képviselőinek adta át, név szerint Bárócz Hubának, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperesének, Krecsák Adalbertnek, Nagyenyed alpolgármesterének, Rácz Leventének, a Fehér megyei RMDSZ elnökének, Pópa Tibornak, a Nagyenyedi Református Egyházközség lelkipásztorának, Lőrincz Konrádnak, a Felenyedi Református Egyházközség lelkipásztorának, Sándor Botondnak, a Nagyenyedi Unitárius Egyházközség lelkipásztorának, Szabó Dénes nagyenyedi római katolikus plébánosnak, illetve Gudor Botondnak, a Magyarigeni Református Egyházközség lelkipásztorának. A Kossuth Lajos-emlékszobrot a kuratórium idén az Erdélyi Magyar Ifjaknak (EMI) ítélte, a Függetlenségi Nyilatkozat 160. évfordulója alkalmából. A szobrocskát Gubcsi Lajos Soós Sándornak, az EMI elnökének adta át.
A napokon a moderátor szerepét betöltő Turzai Melán üdvözölte dr. Szőcs Gyula enyedi származású budapesti orvost, a kollégium diákjai által 2006 óta megpályázható Pápai Páriz Ferenc pályázat támogatóját, egyúttal meghirdette a 2009–2010-es tanévre szóló pályázatot.
Ismét együtt szerepeltek kisiskolások a nagyokkal, sőt tanáraikkal az ünnepi gálaműsoron, amely szintén a Magyar Nyelv Éve jegyében készült, a műsor címe Egyetlen batyunk, botunk, fegyverünk: az anyanyelv.
A Bethlen-napok befejezéseként, vasárnap délelőtt koszorút helyeztek el Bethlen Gábor szülőházán, Marosillyén, majd a nagyenyedi Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttes műsorát hallgathatták meg az érdeklődők.
Kérdésemre a Virágok vetélkedését, a bűvészsarkot és a diákok képzőművészeti kiállítását említette a rengeteg rendezvény közül igazi pozitívumként Szőcs Ildikó, hisz ezek által a kollégiumban tanuló diákok a rendezvény aktív résztvevői lettek. – Jelenleg két olyan esemény van a kollégiumban, amely hatalmas tömegeket mozgat meg: a tornavizsga és a ballagási ünnepség, ezekben pedig az a jó, hogy összegyűjtik az enyedi magyarokat. A tornavizsga vége felé igazán érződött, hogy összetartozunk, jó volt látni azt a sok csillogó szemű gyermeket és szülőt, akik együtt énekelték a Kormorán dalát – mondta. Hozzátette: kialakulófélben van egy harmadik hagyomány is, mégpedig a Bethlen-bál, amelyet idén márciusban szerveztek meg első alkalommal. – Hál’ istennek még mindig van vonzása a magyarok körében a nagyenyedi kollégiumnak: ez az a sziget, ahol egymással találkozhatunk, és érezhetjük, hogy együtt vagyunk – értékelte az igazgató.
Én pedig, az idei Bethlen-napok meghívottjaként és e sorok írójaként, legmélyebb köszönetemhez csak annyit fűznék hozzá: valóban érdemes folytatni a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium hagyományait. Ez az, ami valóban összehozza a helybelieket, kiváló alkalom a kapcsolatteremtésre és arra, hogy az ember ebben a rohanó világban néhány napra megpihenjen.

Szabadság,



2009. május 27.

 

Sikeres kollégistából leendő gyógyszerész

Közzétéve Feltöltötte:
– Hova mennél el elsőnek az iskola közismert színhelyei közül?
– A cserkészterembe, mert ott vannak azok a társak, akiket igazán barátnak érzek. Majd az osztályba mennék, a második emelet csücskébe, ahol jóban-rosszban négy évig együtt voltunk az osztálytársaimmal.
– Kutatások és tapasztalatok igazolják, hogy kisiskolás korban sok minden eldől egy gyermek fejlődésében. Neked mennyit számított édesapád igényessége és következetes szigorúsága?
– Az volt a jó, hogy apánknak mindig volt ideje leülni mellénk és segíteni a tanulásban. Igaz, néha kissé túl szigorú volt, ez akkor nem esett jól, de ma már tudom, hogy ez milyen fontos volt számomra.
– Nyolcadikos korodban, elbeszélgettünk a diáktudományos tevékenységről, talán valamilyen anyagot is kaptál. Elindított benned ez valamit?
– Igen, később, amikor Dvorácsek tanár úr bekapcsolt ebbe a tevékenységbe, akkor megkérdeztem, hogy ez vajon az a bizonyos tevékenység, amiről beszélgettünk. Aztán bátran belevágtam, és nem bántam meg.
– Mikor jöttél rá, hogy működik egy órán kívüli gazdag közösségi tevékenység az iskolában?
– Már ötödikes koromban részvettem a reneszánsz csoportban. Itt tanultam meg szeretni az újat, a szépet. Kemény munka volt, de egyben kikapcsolódás és jó szórakozás is. Aztán tapasztaltam, hogy a verseny, a felkészülés nem mindig csak munka és szenvedés, hanem nagyszerű utazások, ismerkedés, barátkozások, ami igen jó ebben a korban.
– Sorolj fel kapásból néhány emlékezetes sikert, amit elértél!
– A reneszánsz kiszállások azért voltak jók, mert csapatban voltunk. Bármilyen versenyre, megmérettetésre jelentkeztem, azt csakis belső késztetésre tettem. Általános iskolás koromban a helyesírási vetélkedőn vettem részt, és eljutottam Budapestre a Kárpát-medencei döntő színhelyére. Sikert értem el a TUDEK és a TUDOK diáktudományos pályázatokon, ahol kétszer is továbbjutottam (a Természet Világa folyóirat díját a Magyar Tudományos Akadémián vette át – a szerző megjegyzése.) Háromszoros Mákvirág díjazott vagyok. Történelmi, matematikai és egészségtani témákban dolgoztam. Eljutottam Pannonhalmára, Veszprémbe. Különösen büszke vagyok a Dzsembori cserkész világtalálkozóra Angliában, London mellett, ahol a világ hat országát kivéve mindegyik képviseltette magát. A Pápai Páriz Ferenc pályázatra egy történelemi drámát írtam, Máté apród címmel. Voltam országos kreativitás versenyen és még sok más helyen is.
– Hogyan választottál pályát?
– A gyógyszerészetet választottam, mert megkedveltem a gyógyítást és a kémiai kísérleteket. Ebben nagy szerepe volt Szalontai Enikő tanárnőnek, aki megszerettette velem a kémiát. Nem akartam könnyű egyetemet. Még nem tudom, hogy a gyógyszerészet melyik ágában fogok dolgozni.
– Boldog voltál igazán a középiskola négy osztálya alatt itt, a kollégiumban?
– Az általános iskolában úgy éreztem, hogy kirekesztettek a közösségből, talán különcnek tartottak. A középiskolában már boldogabb voltam, mert elfogadták, hogy én másképpen „pörgök,” mint a többiek. Megtaláltam azokat a barátokat, akik ezt hasonlóan végzik. Van személyes barátom is, aki elfogad engem a közösségi érdeklődésemmel együtt, mert ő is olyan. Szeretnék ballagás után is tovább dolgozni az enyedi cserkészcsapatban, ez az elkötelezettség életre szól. Szerettem az olyan jellegű összefogást, amikor a súlyos beteg Vita Tímeáért gyűjtöttünk, hogy meggyógyulhasson. Azért volt itt jó, mert a hagyományok éltetik ezt az iskolát és létezik a Bethlen-szellem, amely szakmailag és emberileg is megkönnyíti az iskolai életet.

Szabadság,



2009. június 10

Méltóságteljes ballagási ünnepségek

Közzétéve Feltöltötte:
Nagyszámú szülő és érdeklődő jelenlétében Gál László igazgató köszöntötte a székely és csángó népi ruhába öltözött végzősöket. Ezt követően Korom Imre spirituális fogalmazott meg lelki útravalót diákjainak. – Természetesen feltehetitek a kérdést, miért jöttem ide ebbe az iskolába négy évre, teológiai pályát választani, vagy keresztény katolikus nevelésben részesülni? Mára mindenképpen megszületett a válasz, ami sokszor sorsdöntő. Természetesen többen mindkettőt választották. A kérdés most az, milyen lesz a másik élet, ami ezután következik – mondta a pedagógus-lelkész.
Katona Ferenc osztályfőnök búcsúbeszédet tartott, az együtt eltöltött órák, hetek, hónapok után, amelyek szinte észrevétlenül váltak évekké. – Most azt tűzzétek ki célul – tanácsolta –, hogy egyenes gerincű emberekké váljatok. Ezt díjkiosztás követte azon tanulók számára, akik sikeresen letették a kántorvizsgát. Ők Geréb Vilmos zenetanártól vehették át diplomájukat, majd az is kiderült, kik voltak tanulásban a legjobbak: első lett Kovács Mihai 9,97-es általánossal.
Az udvaron tartott ünnepséget impozáns átvonulás követte a székesegyházba, ahol ünnepi szentmise következett, majd a szülők átölelhették érettségire készülő gyermekeiket. Egy nappal korábban az iskolában búcsúünnepséget tartott az a nyolc nyolcadik osztályos tanuló, akik most először itt végeztek ebben az iskolában. Osztályvezetőjük Szabó Márta magyar szakos tanárnő.

Idén a főiskolások is ballagtak Enyeden


 
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ballagási ünnepe idén is a hagyományok szellemében zajlott. A 78 végzős tanuló, köztük 16 főiskolás június 6-án, szombaton reggel a Vártemplomban istentisztelettel kezdte az ünnepet. Kónya Tibor iskolalelkész hirdette az igét. A kollégiumban megtartották az utolsó osztályfőnöki órát. Búcsúzott a XII. A osztály, Szabó Hajnal osztályfőnök vezetésével, a XII. B, Vas István vezetésével, a XII. C, Bartha Melinda vezetésével, valamint a főiskolai osztály, amelynek felelős tanára dr. László Enikő.
A végzősök a XI. osztály által hintett virágszőnyegen vonultak fel Bethlen Gábor szobra elé, ahol már várták őket a szülők és a meghívott vendégek: Oana Badea államtitkár, Mihai Josan polgármester, Kató Levente, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi előadó tanácsosa, Bárócz Huba esperes és Krecsák Adalbert alpolgármester.
Az ünnepi műsort Kónya Mária aligazgató konferálta. Elmondta: a tanulók most négy csodálatos évtől búcsúznak. A végzősök nevében Sepsi Noémi XII. A osztályos diák búcsúzott, a főiskolások nevében pedig Illyés Tünde köszönte meg a tantestület törődését, majd Kovács Kinga búcsúztatta diáktársait a XI. osztályosok nevében. Oana Badea államtitkár magyarul kívánt jó napot az ünneplőknek, majd édesanyja tanárkodásáról beszélt a kollégiumban, és támogatásáról biztosította az iskolát gondjai megoldásában.
Szőcs Ildikó igazgató köszöntőjében kifejtette: „Hiszem, hogy megtanítottunk benneteket megvizsgálni, meggondolni, számítgatni, mérlegelni dolgokat, történéseket. Mindezek után cselekednetek kell, attól függetlenül, hogy honnan fúj a szél, és milyen felhők vonulnak.” Ezután következett a hagyományos igazgatói jellemzés minden osztályról, amely ezúttal is igen „testre szabott” és találó volt. A szülőkhöz is fordult, és megköszönte, hogy a „mennyei ajándékokért” a gyermekekért annyi mindent tettek.
A díjazásban elsőnek bizonyult a szilágycsehi Szigeti család, akik öt gyereküket taníttatták a kollégiumban, legutóbb a tanítóképzős Szigeti Rozáliát. Ezután elsőnek a soltvadkerti Kossuth Lajos Általános Iskola nyugalmazott aligazgatójának, Fekete Ilonának a Múlt és Jövő díját Maxim Orsolya XII. B osztályos tanuló vehette át. Ezt követően még mintegy 7-8 díjat vett át kiváló tanulmányi eredményeiért, diáktudományos konferenciákon, tantárgy- és helyesírás versenyeken és olimpiákon való sikeres részvételéért. Sorban következett a Vita Zsigmond-díj, amelyet Szigeti Rozália kapott, a Molnár Árpád-díj, amelyet Farkas Júlia, Szigeti Rozália és Nagy Irene kapott, a Dr. Dominich Sándor-díj, amelyet idén Bíró Dalma és Kónya Mónika kapott. Arra érdemes tanulók kapták az Inter-Art Alapítvány, az Anyanyelvápolók, a Bethlen Gábor Alapítvány, a Simon László, a sport, a Deák Fogarasi Elek, a Bethlen Baráti Társaság, az RMPSZ, és az Ex-Libris könyvesbolt díjait. Különdíjakat kaptak a reneszánsz táncosok és a francia katedra legjobb tanulói is.
Osztályonként a legjobb általánost elért tanulók is jutalomban részesültek. Kiderült, hogy a XII. B osztályos Maxim Orsolya az ötödik osztálytól kezdve minden tanévben 10-es általánossal végzett.
A színpompás ballagás szokás szerint nagy udvari találkozásokkal, gratulációkkal, beszélgetéssel és a családok ünnepével ért véget.

Szabadság,



2009. június 10.

Kőtáblák a régi malom falán

Közzétéve Feltöltötte:

Nyomban ki is emelték a jókora köveket, majd rövid időre rá Rácz Levente városi tanácsos és Kováts Krisztián akkori alpolgármester közreműködésével visszahelyezték eredeti helyükre. A tulajdonos (az Aitrans utasszállító vállalat) időközben belátta, hogy az 1655-ből és 1890-ből származó feliratos kőtáblák helytörténeti értéket képviselnek. Idősebb szomszédok szerint a 70-es években még valamennyire látszottak a feliratok, és ma is észrevehetőek a malomárok részei. Valamikor itt állították elő azt a lisztet, amit a kollégiummal szemben lévő sütődében cipókká gyúrtak. A szegény, messziről jött kollégiumi tanulók naponta kaptak egy cipót.
 
Idén Kiss Zoltán gyulafehérvári restaurátor felújítási munkát végez a két táblán, ún. „visszafogott restaurálást.” Mint elmondta, arra törekszik, hogy ami a szövegből kiolvasható, az maradjon meg a keretezésekkel és vésetekkel együtt. Az alsó táblánál a fekete keretet teljesen felújította. Itt a szöveg egyértelműen és világosan, szinte a mai szóhasználattal utal az 1890-es „újra építtetésre,” tehát a felújításra. A nyelvújítás előtti korból származó felső, régies nyelvezetű felirat sajnos „sebhelyes” maradt, a rajta lévő írás helyrehozhatatlan kárt szenvedett. A restaurátor véleménye szerint valamelyik előző tulajdonos valószínűleg lámpatestet helyezett el rajta. Sajnos, azóta sem került elő megfelelő írásos dokumentum – még a Dokumentációs Könyvtárból sem –, amely pótolhatná a hiányt. Izgalmas feladat lehet a nyelvészeknek a hiányos, nyilvánvalóan a malom keletkezésének körülményeire utaló szövegrészek régies szavainak kiegészítése.
Jelenleg egy román vállalkozó vette bérbe az épületet. Pizzériát készül itt nyitni, amelynek neve állítólag Királyi Malom lesz. Krecsák Albert alpolgármester és Bogdanovics Péter városi főépítész azt tervezik, hogy a régi malom falán, szebeni mintára, román, magyar, német és angol nyelvű feliratot helyeznek majd el.

Szabadság, 2009.06.16


Megjegyzés:
                       A szénatéri régi malom homlokzatán levő két táblának a restaurálása a Fehér megyei RMDSZ megrendelésére és költségére készült el.