Nagyenyed bejegyzései

Magyarbecei Ref. Egyházközség

Közzétéve Feltöltötte:
A helyről
általában
Ez a vidék már a Krisztus születése előtt, a rómaiak idejében lakott volt. Maga a falu a 13. században keletkezhetett, a 14. században már temploma is volt a Kápolna nevezetű helyen.1778 körül Bitai Mihály papsága idején épül fel ez a templom a temetőben. Ez a szám az ajtón olvasható. Valószínű, hogy a templomépítést a Bánffi bárók segítik, ők birtokolták Becét és határát.

 

Az egyházi
épületek története

 

A nagyenyedi református egyházmegyei levéltárban a legkorábbi dokumentum 1773-ból való. Tehát a templomépítés előtti iratok ezek, de más gondokkal foglalkoznak. 1773-ban a vadvermiek pusztítanak a Hangában és a Kosár Tsere erdőben. A Kis erdőt is vágták. Még évtizedekig tart a vita, nem tudják eldönteni, hogy hol van a két falu határa. Egyesek szerint a beceiek határa a vadvermi templomig tart. Ezekben az években verekedésre kerül sor a két falu népe között. Annyira fajul a dolog, hogy megölnek egy vadvermit, a vadvermiek juhait pedig elhajtják. 1783-ban elkészül az új parókia.  Megvásárolják ezt a templom alatti telket, mert a régi parókia igen távol lett volna a templomtól. 1868 körül új parókiát építenek, kijavítják a templomot is: „Egyházunkat, ugyanis fennebb vázolt külső siralmas helyzetéből, a közelebb múlt 10 év alatt nagy részben kiemeltük. Új kő és téglából emelt cserép fedéllel ellátott díszes papilakot építettünk, melynek nagyobb egyházakban is keresni kell párját, s melyre az egyháztagok által ingyen kiállított fuvar és kézi napszámakon kívül, 1700 forintot adtunk ki. A papi telket a többi szükséges épületekkel részint egészen újból elláttuk, részint tetemesen kijavítottuk s használható állapotba helyeztük. Terjedelmes és szép templomunkat közel 400 forint költséggel újrafedettük, lehullott mennyezetét  helyreállítottuk. A harangozói házat megváltva iskolává alakítottuk.” Ebben az időben a fugadi báró Losonczi Bánffi család birtokát képezi Bece. Fenntartják maguknak a jogot arra nézve, hogy a papválasztásba is beleszóljanak. Így, mikor 1795-ben meghal a becei pap,  csak úgy választhatják meg Istvándi Jánost papnak, ha a Bánffiak ehhez beleegyezésüket adják. Ez a hatás kb. a 19. sz. feléig 1850-ig érezhető. 1870 körül iskolaépület nincs. A tanítói lak egyik szobájában tanulnak a gyermekek. Ennek két kis ablaka volt, alig lehetett látni olvasni, írni meg éppenséggel nem lehetett. Kb. 20 gyermek fért be, így csak 12-15 %-uk tudott olvasni, írni egy sem. 1871-ben lett külön iskolaépület, úgy hogy megveszik a harangozói házat. Ez valamivel nagyobb volt, de az 55 tanköteles gyermeknek még mindig nem elég. 1879-ben áttelepítik a kissolymosi állami
iskolát Becébe, a régi harangozói telekre. Ettől az évtől lett Becének állami iskolája, egyben megszűnt az egyházi iskola, az énekvezért 2. tanítóként elhelyezik az állami iskolába. 1847-ben gyűl a pénz az orgonára.

Becei
lelkipásztorok

 

1663-ig Pathai Máté
1740-1758 Kibédi Réti András
1770-ig Nagybaczoni Bardocz József, itt is hal meg, sírja itt a temetőben a múlt században még tisztán látható volt.
1770-1780 Léczfalvi Bitai Mihály, ennek a templomnak az építője.
1781-1795 Kováts László, ő az, aki bevezeti az eklézsiakövetést és a konfirmációi előkészítőt, és temetések alkalmával a prédikációt
1795-1820 Istvándi János
1821-1852 Istvándi József, az előbbi fia
1852-1858 Nagy Elek
1859-1866 Sebestyén József
1866-1916 Solymosi Lajos
1913-1914 Nagy Pál segédlelkész.
1914-1925 Gruzda János
1925-1927 Csulak Ferenc
1927-1938 Szilágyi Aladár
1938-1941 Ferenc Árpád
1942-1945 Köble József.
1946-1948 Bakk Imre
1951-1952 Dezső Mózes
1953 –1960 Simon Imre
1960-1979 Tomai László
1979 – jelenleg Lovász István

 

      Lejegyezte: Tűri Aranka ref. segédlelkész

Gruzda János 1881 – 1953
Fotók: Admin

 

 

 

Elekes Viktor emlékezete

Közzétéve Feltöltötte:

FOTÓ: ID. LŐRINCZ ZOLTÁN– Az Elekesek szép számban gyűltek össze a rendezvényre

Elekes Viktor, az enyedi kollégium neveltje, később professzora és mintegy évtizeden át rektor-professzora életét és sokoldalú, áldásos munkásságát Bakó Botond nyugalmazott tanár Nehéz idők rektor-profeszora című, alaposan dokumentált előadásában ismertette. Autentikus kordokumentumok alapján felvázolta az ünnepelt emberi-erkölcsi portréját. Innen tudhattuk meg, hogy egy kézdialbisi gyökerű birtokos nemesi családban született 1880. április 30-án az Enyed vidéki Magyarsolymoson. Tanulmányait I. osztályos korától az érettségi diploma megszerzéséig a híres nagyenyedi Bethlen-kollégiumban végezte, ahol szívós munkára és becsületre nevelték. Miután Kolozsvárt történelem, magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett, egykori iskolája óraadó tanára, majd budapesti szakképesítése után a tanítóképző intézet „végleges és rendes” tanára lesz 1947- ig. Az I. világháború befejezése után tanári működése mellett a kollégium gazdasági ügyeinek ellenőrzője, majd egy évtizedig rektor-professzora.
1940-től 1947-ig, kényszerű nyugdíjba vonulásáig állandó zaklatásnak volt kitéve: hadbíróság elé állították, több enyedi értelmiségivel együtt Târgu-Jiu-ba internálták, innen visszakerült iskolájába, de hamarosan tudatosult benne, hogy félre kell állnia. Bűne csak az volt, hogy tisztességes, nemzetéért élő, istenhívő magyar ember volt. Miután lemondott minden egyházi és kollégiumi tisztségéről, többé nem lépett be alma materébe, amelynek megmaradásáért szentelte egész munkás életét. 1957. március 1-jén hirtelen bekövetkezett haláláig kistisztviselőként kereste kenyerét.
Az emlékezetes rendezvényt az előadásba beiktatott betétek tették még tartalmasabbá, színesebbé. Bakó Boglárka IX. osztályos képzős diáklány Áprily Lajos A Fejedelemhez című ódájának részleteit mondta el nagy átéléssel, a marosvásárhelyi Madarasné Horváth Ildikó, a nagyobbik unoka a kivetített családi képek alapján ismertette felmenőit, majd a Magyarországon élő Tóthné Horváth Gyöngyi, a kisebbik unoka a mélyen vallásos, szeretett nagyapát mutatta be megható szavakkal, azt a családját féltve szerető embert, aki megtanította őt imádkozni. T. Veress Éva kolozsvári tanár, néhai dr. Veress István agronómiai intézeti professzor lánya gyermekkori emlékei alapján jellemezte Elekes Viktort, a csombordi mezőgazdasági iskola alapítóját.
Sokoldalú pedagógusi munkája mellett Elekes Viktor tevékenyen rész vett a Nagyenyedi Magyar Iparos Önképzőkör sokrétű művelődési életében. Ezért 1928. szeptember 23-án „a régi céhbeli törvények és előírások szerint” fényes ünnepség keretében „közhasznú munkájának elismerése gyanánt mesterré és a becsületes asztalos céh tagjá”-vá avatták, és a megemlékező rendezvényen bemutatott, „függő pecséttel megerősített mester-okmányt” adományozták neki.
Győrfi Dénes, a Bethlen Könyvtár könyvtárosa bemutatott néhány, a Vita Zsigmond hagyatékában felfedezett értékes dokumentumot, amelyek még teljesebbé tették a rektor-professzorról kialakult képet.
Az ünnepségen részt vett Elekes Viktor két unokája mellett két dédunokája, Madaras Árpád marosvásárhelyi vegyészmérnök, Madaras Péter kolozsvári állatorvos, valamint három ükunoka és több közeli és távolabbi rokon.
Az esten a Bethlen-kollégium igazgatói és több tanára mellett jelen volt egy népes diákcsoport is, köztük Wilhelem Gyöngyi IX. osztályos vízaknai származású tanuló, akit a kollégium Keresztszülő Programja keretében Elekes Viktor leszármazottai a tanév elején jelképesen keresztlányuknak fogadtak.
A szép ősz végi Áprily Est egy pohár bor és sütemény elfogyasztása közben kötetlen beszélgetéssel és a rögtönzött családi ereklye-kiállítás megtekintésével zárult.

Szabadság, 2010. november 30.

Fotók: Admin