Nagyenyed bejegyzései

Dr. Sáska László

Közzétéve Feltöltötte:

A későbbi Afrika-kutató és -gyógyító Sáska László (1890-1978) az erdélyi Nagyenyeden született, iskoláit a híres enyedi kollégiumban végezte, feljegyezték róla, hogy már akkor mindene volt a kaland, a természetjárás, a rovar- és növénygyűjtés. Később beiratkozott a kolozsvári orvosi egyetemre, de tanulmányait már Budapesten fejezte be. 

Az első világháborúban Stájerországban, Cilliben teljesített kórházi orvosi szolgálatot, majd a háború után Budapesten, később Isaszegen nyitott rendelőt. 1932-ben különös kalandra vállalkozott: anyagilag sikeres orvosi praxisát felhagyva, ugyancsak kalandvágyó ifjú feleségével felkerekedtek és letelepedtek Abesszíniában, ahol Hailé Szelasszié császár vejének orvosa lett. Abesszínia Albert Schweitzereként is emlegették, hiszen a négymillió lakosú területen ő volt az egyetlen orvos. A fekete földrész magyar természettudományi kutatói közül senki sem töltött annyi időt Afrikában, mint ő: közel fél évszázadot! Az olasz megszállás elől 1937-ben sikerült Tanganyikába áttelepülnie, ahol a Meru vulkán tövében elterülő Arusha városában talált végső menedéket. Itt teljesedett ki orvosi és kutatói tevékenysége, és itt domborul sírja is (alsó képünk). A két világháború között tudósításait, afrikai leveleit rendre közölték a korabeli lapok: a Magyar Vadászújság, a Természettudományi Közlöny, az Enyedi Hírlap.Számos gyűjtőutat tett Abesszíniában, Szomáliában, Kenyában, Ugandában, Kongóban és Tanganyikában. Gyűjteményeivel megajándékozta a világ nagy múzeumait, hagyatékát – csaknem egy mázsa súlyban – a Magyar Földrajzi Múzeumnak küldte haza (képünkön látható mellszobra is Érden, e múzeum parkjában áll – más arcábrázolása nincs a birtokunkban).

Sáska doktor orvosi szakmája keretében évtizedeket szentelt a malária és a rák gyógyításának. Kutatótevékenységéért az Angol Királyi Rákkutató Intézet levelező tagjává választotta, A maláriától a rákig c. könyvét saját költségén adta ki. Fél évszázados munkássága elismeréseként a Semmelweis Orvostudományi Egyetem jubileumi, Arany diplomával tüntette ki 1970-ben, 1972-ben a Román Orvostudományi Akadémia látta vendégül. Özvegye, barátai, ismerősei segítségéve

l 60 perces dokumentumfilm is készült dr. Sáska életéről, 1997-ben: Életem Afrika – Dr. Sáska László nyomdokain. Kiadatlan munkáiból 2001-ben Győrfy Dénes egy kötetre valót állított össze, Nagyenyedtől az Egyenlítőig (Tinivár, Kolozsvár) címmel.Forrás:

http://magyaremlek.nolblog.hu/archives/2011/04/29/Dr_Sska_Lszl__Arusha/

 

EMLÉKTÁBLA AVATÁS BERDE SÁNDOR TEMPLOMÁBAN

Közzétéve Feltöltötte:
A háromszéki Fotoson született Berde Sándor családjából olyan híres személyiségek kerültek ki, mint Berde Mózes, a napoleoni háborúk résztvevője, fia Berde Mózsa, akinek hagyatékából épült a kolozsvári Unitárius Kollégium hatalmas épülete és Berde Áron, az MTA levelező tagja, a kolozsvári egyetem első rektora. Berde Sándor elemi és gimnáziumi tanulmányait a szülőfalu közelében lévő Martonoson és a sepsiszentyörgyi Mikó Kollégiumban végezte. Innen érkezett az „enyedi kohó”-ba, itt folytatta tanulmányait, kezdetben szolgadiákként, majd a teológiai fakultás legjelesebb diákjaként. Jénai és bázeli tanulmányai után indiai missziós szolgálatra gondolt, de Szász Domokos püspök tanácsára itthoni „lélekmentő” missziót vállalt.
Berde Sándor, az enyedi származású Ónodi Weress Máriával kötött házassága után vállalta, hogy „Szilaj, istentagadó, templomkerülő reformátusokból egyházi patrónusokat” hódítson meg „a maga sajátosan szelíd, de törhetetlen mivoltával. – emlékezik írónő leánya a Szórványgyermek voltam című írásában. – …mikor Kackóra érkezett, 30 híve volt, amikor mindössze hét év múlva eltávozott, 80.”
A fital lelkész házaspárnak Kackón három gyermeke született, köztük két leány, Amál és Mária. Hét évi hűséges szolgálat után Berde Sándort meghívják a nagyenyedi Bethlen Kollégium teológiai fakultására, így a már öt tagú család Nagyenyedre költözik. Berde Sándor egykori iskolájának professzora és dékánja lesz. Fényesen felfelé ívelő életpályáját harmincnyolc éves korában bekövetkezett halála törte ketté. A nagyenyedi református temetőben nyugszik.
Enyeden nevelkedett, tanult és onnan indult az életbe Berde Sándor mindkét leánya: Amál festőművész és néprajzi író „az ecsetnek”, Mária író, költő, irodalomszervező, publicista „a szavak muzsikájának szerelmese” lett.
A múlt évben gyönyörűen felújított kis kackói templom, melynek harangja már harmadízben gyűjti össze Erdély minden részéről és Magyarországról a híveket és rokonokat, ezúttal is zsúfolásig megtelt. Nagyenyedet és kollégiumát húsz tagú küldöttség képviselte. E jeles napon a Communitas Alapítvány és a család támogatásával emléktáblát lepleztek le Berde Sándor két leánya, Amál és Mária emlékére, akik a napjainkban már romos állapotba levő, akkor is „rozzant fedelű” papilakban „szórványgyermekként” látták meg a napvilágot, és ebben a templomban keresztelték meg őket.
Nyeste László Csaba lelkipásztor, Berde Sándor késői lelkes utódja mindent elkövetett és elkövet azért, hogy nagy elődjének és két híres leányának emlékét megörökítse, átmentse az utókor számára, egy olyan Szamos völgyi községben, ahol két család nyolc tagja képezi a református gyülekezetet.
Az ünnepi áhítaton Vetési László, a kolozsvári református püspökség szórványügyi előadója hirdetett igét, aki a résztvevőket arra figyelmeztette: „Az emlékek erejében, a velünk együtt ünneplő kezét megfogva, Istenre hagyatkozva éljünk!” Ünnepi köszöntőt mondott Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, Dáné Tibor Kálmán az EMKE országos elnöke, majd Murádin Jenő művészettörténész és Józsa Miklós nagyenyedi magyartanár ismertette a két ünnepelt munkásságát.
Az alkalomhoz illő, megható ünnepi műsorban fellépett Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő, aki Berde Mária műveiből összeállított műsorát adta elő mély átéléssel. A rögtönzött „szavalóversenyen” két kackói gyökerű dési kisfiú és egy nagyenyedi diáklány Berde Mária verseket szavalt. Maneszes Márton kolozsvári operaénekes Berde Mária Add meg, Uram című versének megzenésített változatát adta elő. A kozárvári vallásórás gyermekek egyházi énekeket énekeltek.
A rendezvényen részt vett Berde Amál kilencven éves leánya, a debreceni Gál Ferencné Dóczy Aglent, két gyermeke és két unokája valamint a Berde család számos Erdélyben élő tagja.
A megható ünnepi rendezvény szeretvendégséggel zárult. A több mint száz résztvevő abban a hitben távozott el Kackóról, hogy Nyeste László Csaba lelkész ígéretének mefelelően, Isten segítségével a jövőben a felújított papilak felszentelésére hívja meg Berde Sándor kis templomának harangja mindazokat, akiknek szívügye megőizni elődeink emlékét, megmaradni ezen a földön, amelyet őseink munkája szentelt meg.
 
Józsa Miklós