Szoboravatás Enyedszentkirályon

Augusztus 17-én, vasárnap délelőtt az enyedszentkirályi református templom harangja ünnepi hangon hívogatta a híveket. Különleges nap volt, mivel a kis faluban szoboravatásra került sor.

A falubeliek és a vendégek kíváncsian léptek be a templomba vezető kapun és nézegették a még lepellel takart Szent István szobrot. A Nagyenyed mellett fekvő település nevét I. István királyról kapta, így a falu most már nemcsak a névre hanem a műalkotásra is büszke lehet.

 Ladányi Péter Sándor református lelkipásztor Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy I. István király tűzzel-vassal a nép javát akarta, megteremtette a kapcsolatot a nyugati kereszténységgel és jövő képet tárt fel a magyar nemzetnek! „A szobor mindenkit arra kell emlékeztessen, hogy a Krisztus szerintiség áldozatokat igényel, s remélhetőleg sok évszázadig fog itt állni. Isten akarja, hogy a magyar nemzet létezzen, habár széttöredezve de létezzen!” – zárta ünnepi beszédét az enyedszentkirályi lelkipásztor.

Az Istentisztelet után, a gyülekezet kivonult a templomkertbe, ahol az ünnepi beszédek, majd a szobor leleplezése és koszorúzása következett. Az ünnepélyt Hegedűs Renáta és Nagy Júlia szavalata nyitotta meg, majd Dr. Csuták János a szobor egyik adományozójának ünnepi beszéde következett, kinek családi gyökerei, apai ágon enyedszentkirályhoz kötik őt. Beszédéből megtudhattuk hogyan született meg a szobor ötlete: „A legutóbbi látogatás alkalmával két azonos nevű lelkész fogadott, Ladányi Sándor és fia Ladányi Péter Sándor. Idősebb Ladányi lelkipásztor úr ismertette Szentkirály történetét, melyből kisugárzott az itt élő emberek szeretete, a faluhoz való ragaszkodás. A következő mondatot idézem a lelkész beszédéből: A falu nem adott az országnak sem híres hadvezért, sem nagy költőt vagy tudóst, csak tisztességes embereket, akik ha szükség volt megfogták az ekeszarvát, vetettek, arattak, hogy kenyeret tegyenek a család asztalára. De ha kellett, kiegyenesítették a kaszát, megfogták a fejsze nyelét, hogy megvédjék a falut. Ez elegendő indok volt, hogy a névadónak emléket állítsunk. De a nagyok nagysága, mindig a névtelenek vállán nyugszik, azokén akik vetnek, aratnak, így ők is megérdemlik, hogy emléket állítsunk nekik. A kompozíció, mely Igó Aladár műve, ezt mutatja be.”

 Hajdu Gábor, Bánréve polgármestere, aki szintén hozzájárult e szobor megvalósításához, tolmácsolta az említett település református lelkészének illetve a gyülekezet üdvözletét. A polgármester úr szerint István király összefogta a magyar nemzet, s hálát kell adni Istennek, hogy összegyűjtötte a magyarságot s részt vehetünk e mai ünnepségen.

Dr. Gudor Botond, a nagyenyedi református egyházmegye esperese is köszöntötte a gyülekezetet. Az István által alapított egyház ma is él, egy országot alapított amelyben rend volt; neki köszönhetjük, hogy a társadalom és a művészet értelmet kapott. Az esperes úr kiemelte, hogy emlékezni nemcsak szabad és lehetséges, hanem emlékezni kell!

Győrfi Dénes, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, Dokumentációs könyvtárának nyugalmazott könyvtárosa röviden ismertette Enyedszentkirály történetét, illetve a Szent Korona viszontagságos életét. Ő is hangsúlyozta, hogy e faluban a szántóvető ember biztosította a betevő falatot a családnak, de a falu nagyjainak is, tehát a szobor alapján jogosan kapott helyet a becsületes munkás. Beszéde gazdag volt történelmi adatokban s megtudhattuk, hogy a szentkirályi templom I. István emlékére épült, s Erdélyben több ilyen nevű település található, s Szent István az első magyar király aki az ortodox vallásban is szentként van nyilvántartva.

Ladányi Sándor nyugalmazott református lelkipásztor beszédében röviden elmondta a reformáció történetét, majd hangsúlyozta, hogy Enyedszentkirályt nem törölték el a harcok, háborúk, szomorú történelmi események mivel az itteniek hittel és reménységgel építették fel a romokat, ezáltal építvén a jövőt is!

Ladányi Árpád, a Fehér megyei RMDSZ elnöke is üdvözölte a helybelieket s a vendégeket. Szerinte is, István királynak köszönhetjük, hogy a magyarság most is létezik, mivel sok nép eltűnt a történelem során, de ő egy modern államot alapított!

Csutak György az enyedszentkirályi református egyház gondnoka, átadott Dr. Csuták Jánosnak és Hajdu Gábor polgármesternek egy-egy emléklapot mivel a helyi presbitérium úgy döntött, hogy mindkettejüket tiszteletbeli presbiternek nevezik ki.Az ünnepi beszédek után mindenki megcsodálta az Igó Aladár által készített I. István szobrot. A szobor, melynek alkotása február végén kezdődött s májusra készült el. S mit jelent e alkotás az enyedszentkirályiaknak? Az avatást követő ebéden hallottam meg, amikor a helybeliek ezt mondták: „e szobor nekünk egy szimbólum, mely jelképezi az összetartozást, a magyarság összetartását s azt, hogy az anyaországban nem felejtették el az itteni magyarokat.”

 Nagyenyed, 2014. 08. 18.

Érsek Attila

AZ ÁPRILY-ESTEK AUGUSZTUSI RENDEZVÉNYE

KOVÁCS JENŐ, A VAS MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT FŐMÉRNÖKE

(SZOMBATHELY)

AZ ELTŰNT IDŐ NYOMÁBAN

EMLÉKEK DÉL-ERDÉLYBŐL 

CÍMŰ, SZENT ISTVÁN-NAPJA TISZTELETÉRE RENDEZETT FOTÓ-KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJA

A TÁRLAT ANYAGÁT BEMUTATJA A SZERZŐ 

IDŐPONT: 2014. AUGUSZTUS 19-ÉN,  KEDDEN DÉLUTÁN 5 ÓRAI KEZDETTEL

HELYSZÍN: A DR. SZÁSZ PÁL MAGYAR

KÖZÖSSÉGI HÁZ

(NAGYENYED, MALOM UTCA 24.) 

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!

FELÚJÍTOTT ANNA NAPOK TOROCKÓ KÖZSÉGBEN

Fotóművészet-legendák-néptáncok-nosztalgia-operett-hangverseny-udvaribál

(2014. július 25-26)

Nem első ízben rendeztek Anna napot Torockószentgyörgyön. Idősebb Annák, pl. Móricz Annuska elmondása szerint 1985-86-ig rendszeresen voltak Anna bálok. Annál, inkább mert sok Annuska, Nusi, Anna, volt a faluban. Talán még Ilona és Bori volt annyi. Délután a gyermekek is részt vehettek a táncmulatságon, majd hajnalig állt a bál a fiatalok és a felnőttek számára, amihez Járából hozattak igazi cigányzenekart. A mostani rendezvény kétnapos és kétfalus volt. Pénteken Torockón inkább kulturális jellegű események voltak egy kis esti szórakozással, míg szombaton Szentgyörgyön  színpadi fellépésekkel és „utcai bállal” folyt a mulatság.  A dr. Szász Pál Egyesület és a Fehér megyei RMDSz sikeres ötlete és szervező munkája nyomán a község két falujának lakói, a hazalátogatók, turisták, boldog, felszabadult órákat tölthettek együtt. Kerekes Hajnal ügyvezető elnök és csapata (László István és Nagy Mária) a helybeliekkel karöltve jó munkát végzett. Ezt még fokozták Ladányi Árpád megyei RMDSz elnök reprezentálása a rendezvénysorozaton. Véleménye szerint az idei Anna nap egy szép hagyomány újjászületése lehet. 

Első nap Torockón a Tóbiás galériában id. és ifj. Lőrincz Zoltán, apa és fia torockói és enyedi témájú fotókiállítása és egy kisfilm kötötte le a nagyszámú érdeklődő közönség figyelmét. A művészi fotókiállításon huszonnyolc képet láthattunk tizenötöt az id. és tizenhármat az ifj. kiállítótól. Rácz Levente mérnök és jogász, a Sapientia illetve a Partiumi Keresztény Egyetem segítő és felügyelő programjának vezetője, színvonalas bemutatójával, vezette fel a kiállítást. Mostanában is gyakran jár Enyeden és ismeri a két Lőrincz fejlődő művészetét. Kiemete technikai tudásuk mellett a művészi hajlam harmóniáját is. Ifj. L. Z. a hobbijából tartja fenn magát, igazi profi és újból próbálkozik régi fényképészeti technikával, un. „nedves kollódiumos” eljárással.  Évszázados gépével ódon hatásokat vált ki. Apja ny. lelkipásztor „a láttatás amatőr mestere” akinek művészetét főleg a fény és az árnyak játéka és megfelelő aránya jellemzi. Művészetének lényege „a látás és a láttatás.”  Rácz L. szerint a „fény és a kép művésze a kiállítás képeivel egyaránt sikeresen célba talált.” Jól megválasztott idézete szerint „ (…) egy fénykép őrzi a pillanat csodáját” ( Jékely Zoltán: Megíratlan)

Ifj. Lőrincz Zoltán kisfilmje a torockói farsangtemetésről, elkápráztatta, a nézőt, aki először látta, de újra átélésre ihlette azt is, aki már látta ezt a különös még ma is élő télutói hagyományt. A fényképkiállítás és a kisfilm hangulatot, kultúrát vitt Torockó mindennapjaiba.

Ezzel még nem volt vége. Basa Emese enyedi tanárnő, nemrég az Áprily – esteken már sikerrel bemutatta legenda-gyűjtéseinek eredményeit és fortélyait. Ezúttal Balogh Szabolcs helyi torockói lakost hívta segítségül, aki szerint a legendákkal megpróbálhatjuk a múltból megtalálni azokat a színfoltokat, amelyek ma is alakítják Torockó helytörténetét.  Ott helyben el is mesélt egy történetet a mai Duna ház múltjával kapcsolatban, amelynek főhőse Czupor Ferenc, aki állítólag tízezer téglát vásárolt a járai cigányoktól az építkezés céljára. Végül felhívta a közönség figyelmét azoknak a pillanatoknak a jelentőségére, amelyek meghatározóak lehetnek életünkben.

                Este sötétedéskor a vásártéren a tábortűz mellett sok érdeklődő gyűlt össze. Szép gitármuzsikát lehetett hallgatni az algyógyi gitártábor jóvoltából és a színes lampionos eregetés is sajátos élményben részesítette a közönséget.

A második nap, Torockószentgyörgyön a régi bárói kastélyudvaron zajlottak az események, ahol a helybeliek, és a vendégeik, köztük a távolból hazaérkezettek is igen jól szórakoztak. Az egyre gyakorlottabb Fehér megyei néptáncegyüttesek táncbemutatója ezúttal is színvonalas volt. Minden együttes történetét röviden bemutatták, majd következtek a jobbnál-jobb táncok. Felléptek a szentgyörgyiek (Kónya Tibor iskolalelkész) a vajasdiak (Szilágyi Loránd Gyulafehérvár) a miriszlóiak, a beceiek (Bándi Zoltán egyetemista) Mindezek mellett a kastély erkélyén kevesek által követett hasznos kézműves foglalkozás zajlott, hiszen a helyi tanítónő és az óvónő (Varga Melinda és Szabó Emőke) népi festészetre tanította az érdeklődő gyerekeket.

A népi táncok után következett az est várt nagy élménye Dancs Annamari és partnere Kerényi Miklós Máté a Budapesti Operettszínház művészei, akik egy órás parádés műsorukkal örvendeztették meg az egyre gyarapodó közönséget.(könnyűzene, pop, nosztalgia, operett és musical) Sikerült felvidítani a közönséget és a sok munkában elfáradt kérges tenyereket tapsra serkenteni. Igazi jó hangulat keletkezett, amelynek egyik fénypontja volt, amikor feljöttek az összes Annák a színpadra és együtt a művésznővel átvették a virágcsokrokat és csoportfényképek is készültek.  Befejezésképpen újabb művészi fellépés következett, hiszen megjelent és fellépett a nemsokára megalakulásuk harmincadik évfordulóját ünneplő magyarlapádi Piros Pántlikás zenekar (Sipos Ferenc, Szilágyi András, Turzai András zenészek és Szilágyi Hajnal népi énekesnő) Ezúttal a bárói udvarról indultak el a lampionok látványos légi útjukra, majd éjszakába nyúló „szabadtéri bál” következett. Mi is táncra perdültünk, hogy jó ritmusos mozgással vezessük le a két nap gazdag eseménysorát.

2014-07-29

Bakó Botond