(2015.jan.30)

               Az enyedi Áprily-est három képviselője, Medgyesre látogatott a hajdani Medgyesszék szász központjába, a régi „Királyföldre.” (a szászok földje) A meghívás a református lelkész részéről a „Medgyesi Magyar Kultúr Est” rendezvényére szólt, amit a helyi református  imateremben tartottak. A négy út találkozásánál fekvő megyei jogú várost kanyargós úton, Tövis és Balázsfalva érintésével közelítettük meg. Első írásos említése 1267-ből származik, 1359-ben nyilvánítják várossá. Erődtemplomát, amelyet a szászok építettek, Mátyás király parancsára (1486-) fallal és erődítményekkel bővítették. Lakosságának száma 1910-ben: 4457 német, 1715 magyar, 2729 román.  Százegy év múlva, 2011-ben: 700 német, 4548 magyar és 36.222 román nemzetiségű.

                A Székely Zoltán református lelkész meghívására érkezett, enyedi küldöttség (Józsa Miklós, Bakó Irén, B.B.) a 2015 jan.8. enyedi „Áprily-est” kibővített műsorát adta elő az imaházban összegyűlt nagyszámú közönségnek (115 fő) A vendéglátó lelkész üdvözlő szavai és a vendégek bemutatása után került sor az előadásra. („Enyed pusztulásai más olvasatban”) Ezt vezették be Józsa Miklós körvezető szavai, aki megköszönte a meghívást, bemutatta az „Áprily- esteket” és a küldöttség tagjait. Az előadó (B.Irén) erre az alkalomra az enyedihez képest kissé módosította, tömörítette fejtegetését, amit több szép vetített képpel egészített ki. Ezúttal a Maros parti várost kevésbé ismerő, a várost ismerő és az ott levő kollégiumi véndiákokhoz egyaránt szólt. A rég várt teljes épület rehabilitáció végén járó Kollégiumból kiindulva, visszafelé mutatta be az eseményeket egészen 1849 jan. 8-ig, megemlítve a várfalon található emléktábla figyelemfelkeltő szerepét és azt a sajátos helyzetet, ami a tragédiához vezetett. Lev Tolsztoj megítélése szerint „nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.” Nagyenyed azonban a történtek ellenére mindig meg tudott újulni. Az előadást a két másik vendég (J.M, B.B.) irodalmi szemelvényekkel hangulatában emelte és tartalmában gazdagította. (Berde Mária, Áprily Lajos, Jékely Zoltán művei)

                A második, vetítettképes előadás, Szabó.M.Attila volt medgyesi tanár, jelenleg udvarhelyi lakos könyvbemutatója volt, „Kőtől – kőig” címen. (Tortoma kiadó-EMKE Szeben megyei szervezete Barót-Medgyes, 2014.) A kötet megjelenését a megyei RMDSz támogatta. Balázs Bence megyei elnök értékelte a kötetet.  Az ízléses könyv, szóban és képben, 96 oldalon mutatja be, Szeben megye műemlékeit és jeles helyeit. Természetesen a legtöbb, a szász közösség alkotása, megbecsült épületek, templomok, erődtemplomok emléktáblák, várfalak, múzeumok. A kötetben a megfogyatkozott megyei magyarság (10.893 fő) ősei által épített örökség is jelen van, emellett a román műemlékek is megfelelő számban.  Bevezetőjében a szerző tájékozódásként Szeben megyéről ír. A medgyesi műemlékek leírása befoglalja mindhárom nemzetiség templomait, valamint a zsinagógát is. Megtalálhatóak a régi iskolaépületek, kaputornyok, evangélikus templom (1449-) a református templom (1888) előkertjében a Bocskai szoborral. (2011 jún. 19)  A román ortodox templomot 1924-ben kezdték el építeni, és 1935-ben szentelték fel. 1920-ban a szász magisztrátus megakadályozta, hogy a főtéren építsék fel.

                A gyorsan letelt két óra után, amit a népes közönség figyelemmel követett, szeretetvendégség keretében élénk beszélgetések közepette folyt a könyv dedikálása. Körénk gyűltek az enyedi véndiákok, egy kis felüdítő beszélgetésre. Meggyőződtünk arról, hogy Székely Zoltán tiszteletesnek sikerült közösséggé alakítania a medgyesi református híveket, akik ezért hálásak neki. Székely Ella tiszteletes asszony arról az aktív gyülekezeti-életről, az általa vezetett sokoldalú tevékenységről is beszélt, ami a református közösséget jellemzi. Fiatal korában ötödik osztálytól járt a Kollégiumba, kijelentése szerint: „Enyed tett engem emberré” A beszélgetés a vacsora asztal mellett folytatódott és éjszakába nyúló hazafelé tartó autózással ért véget.

                Jó volt megismerni a tőlünk mindössze kb. 75 km. távolságra élő református közösséget, már csak a tapasztalat és az együvétartozás jegyében is.

                2015-02-01                                                                    Bakó Botond