JUBILEUMI TÁNCTÁBOR MAGYARLAPÁDON

             A folytonosság és a hagyományápolás jegyében szervezte meg ezúttal is az „ETHNIKA” Kulturális Alapítvány július 12-19 között Magyarlapádon a XVIII.Maros és Kis-Küküllő Menti Népzene- és Néptánctábort.Mivel a Piros Pántlikás Zenekar idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját, néhány különleges mozzanata is volt az eseménynek.

              A tábori hétköznapok a megszokott, évek óta jól bevált forgatókönyv szerint zajlottak: a nap folyamán több kiscsoportos tánc-, népdal- és hangszeroktatás folyt,  kézműves foglalkozásokkal kiegészítve, este pedig az elmaradhatatlan táncház hozta össze a sok résztvevőt, akik minden eddigi rekordot megdöntöttek a létszám és a tánctanulás tekintetében. Idén sem maradhatott el a Hétág Tere nevű tisztáson rendezett bográcsozás, szabadtéri muzsikálással és tánccal. A Piros Pántlikás Zenekar mellett fiatalabb helyi népzenészek és a magyarországi Nyitrai Tamás és zenekara szolgáltatták a tapalávalót. A táborban számtalan szervezett csoport sajátította el a lapádi táncrendet, közülük figyelmet érdemelnek a székelykocsárdi fiatalok, akik az idén kezdték el a néptánctanulást, a táborban pedig annyira jól sikerült a begyarorlás, hogy a gálán is színpadra mertek állni. A székelykocsárdi CSEREVÁR Egyesület a Communitas alapítványnak köszönhetően részesülhetett a táncoktatásban.

                A megalakulásának 30. évfordulóját  ünneplő Piros Pántlikás Zenekar jubileumi CD-vel lepte meg a résztvevőket, néprajzi előadásokat tartottak ( melyek közül figyelemreméltóak voltak Könczei Csongor és Kis István értekezletei), Sipos Ágnes és Szilágyi Péter pedig arhív fotókiállítást és dokumentumfilmet készítettek a zenekar történetéből.

                  A lapádiak számára a legkedvesebb meglepetés a Nagyenyeden élő Szakács Ida nyugalmazott tanítónő jelenléte volt, a zenekar névadója, aki a gálaműsoron-szimbolikusan- ismét felkötötte a hangszerekre a piros pántlikákat.

 

TÁMOGATÓK :

A Doktor úr elment

Brendus Gyulát (Gyuszit – ahogy mi mondtuk, vagy a Doktor urat – ahogy betegei szólították) 1992-től ismertem közelebbről. Akkor már végéhez közeledett kétéves parlamenti mandátuma. A Fehér megyei RMDSZ-nél komolyan odafigyeltek véleményére anélkül, hogy azt bárkire is ráerőltette volna. Pragmatikus ember volt, mégis elvszerűen ítélte meg az eseményeket. Nem tartozott egyik szekértáborhoz sem. A politikában ezt semmiképpen sem díjazzák. Független volt, nem megélhetési politikus. Igazi polgár. A magyar érdekek rendületlen képviselője. Véleményét minden körülmények között vállalta. Hitt, ahogy ő mondta, az erdélyi magyar nemzeti közösség autonómiájában és annak realitásában. Kisebb közösségében, a szórványban, a magyarság vállalását szorgalmazta. Ezt a léthelyzetet nem konjunktúrának, hanem sorsszerűségnek tartotta. Az országos érdekképviseletben a széthúzás helyett az összefogás, az egységes fellépés híve volt. Öt évig állt a Fehér megyei RMDSZ élén. Abban az időben ügyvezető elnökként dolgoztunk együtt, s alkalmam volt látni, hogyan tárgyalt a román pártok képviselőivel. Mindig megpróbált valamit megoldani közösségünk javára. A román politikusok jól ismerték, szerettek vele dolgozni, hiszen vagy a parlamenti időszakából, vagy a megyei tanácsban kifejtett mintegy évtizedes munkája alapján ismerték. Egyik legfontosabb érdeme, hogy munkatársaival együtt megálmodta a nagyenyedi magyar ház tervét és elkezdte annak több éven keresztül elhúzódó megvalósítását, mely 2002 óta sikeresen működik, mint a nagyenyedi magyarság kulturális bázisa. Később ezt a projektet más szórványmegyék is átvették. Orvosként is nagyon tisztelték, szakmai tudásában feltétlenül megbíztak. Mindig mondta, hogy sebész szakorvosként megtanulta a gyors döntés fontosságát. Más területeken is ezt a magatartást követte. Több esetben voltam tanúja, amikor falutalálkozók alkalmával egykori betegei szeretettel körülvették, s barátságosan kérdezték, hogy van doktor úr? S neki mindenkihez volt egy-két nyájas, barátságos megjegyzése. Egyébként több éven keresztül a Fehér megyei Egészségbiztosító igazgatótanácsi tagjaként is dolgozott. Az utóbbi mintegy 10-12 évben a végzetes betegségével való küzdelem nem vonta el életkedvét, kitartását, bizakodását, reményét. Környezetét is meglepte, hogy milyen derűsen viselte sorsát, az élet mélységeit. Nem hiszem, hogy nagyon vallásos ember lett volna, de azt tudom, hogy a Mindenható Fényességét bölcsen megsejtette, s ezentúl annak mennyei ölelésében örökké élni fog. A mi emlékezetünkben pedig földi mása nem halványul el.

Kedves Gyuszi, Doktor úr, Isten nyugtasson.

Rácz Levente

a Fehér megyei RMDSZ egykori elnöke

Kolozsvár, 2015. augusztus 2.

ANNÁK ÜNNEPE ÉS FALUNAPOK TOROCKÓ KÖZSÉGBEN

(2015. júl.31- aug. 2)

            A háromnapos, nagyszabású rendezvénynek az Anna nap volt a befogadó kerete a két faluban. Egy szentgyörgyi estével kezdődött, majd Torockón délután, estébe hajlóan folytatódott a nagyszínpadon és végül vasárnap tordai pecsenye-sütéssel és az unitárius templomban ünnepi istentisztelettel zárult. A rendezést a Torockói Polgármesteri Hivatal és a Fehér megyei RMDSz vállalta magára. Jó munkát végeztek, hiszen a színpadi változattal, a Kultúrház helyett, sokkal többen váltak követőivé a helyi népi kultúrának. A szentgyörgyiek és a torockóiak igen jól, színvonalasan ünnepeltek. Mindez most nem a politikáról szólt, hanem sokkal inkább a szórakozásról és a kulturált viselkedésről. A közönség, a részvevők ezen a téren is megállták a helyüket. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Csulák Péter kolozsvári konzul, Hegedűs Csilla az RMDSz kultúráért felelős alelnöke, valamit öt testvértelepülés küldöttsége.

            Egy varázslatos szentgyörgyi este

            Egy természeti-történelmi környezetben a Vár alatt, ellenkező oldalon a Székelykő csodálatos esti látványában, gyűltek össze az Anna nap vendégei. Szépen megterített asztalon mindenkit várt az önkiszolgálással fogyasztható zsíros kenyér, ami ma inkább kuriózum, mint régen, amikor a napi étkezés része volt.  A kolozsvári magyar konzul nyitotta meg az estét egy rövid lelkeket-biztató beszéddel. Az Ilona várat említette a magyar jelenlétet a történelmi tájon. Itt most a jövőben bízva, kell jelen lenni, élni és megfelelni az új követelményeknek. A község polgármestere Szőcs Ferenc megnyitójában az RMDSz fontos szerepére utalt és arra, hogy az idén, a tavalyhoz képest fordítva történik minden, hiszen a nagyobb színpadi ünnepség ezúttal Torockón lesz. Meggyújtották a tábortüzet, majd a Kónya Tibor köré gyülekezett iskolások, ifjak zenekara ismert dallamokat adott elő. Egy új hagyomány csak hosszasan gyökerezik meg, biztosan a szentgyörgyiek jövőre még többen eljönnek majd a rendezvényre.

            Változatos műsor, ajándékozás a torockói színpadon.

            Torockón szombat délután két órakor a Vajor mellett felállított óriás színpadon folytatódott a rendezvény a IX. falunapokkal, ahol az Annákat is felköszöntötték. A nagy meleg miatt két oldalon a vajor és az iskola melletti árnyékban sorakozott fel a közönség, majd egy idő után a hegy által küldött enyhüléssel megtelt a színpad előtti tér. Közben a vajor vizében kis gumicsonakokkal „hajókáztak” a kisgyerekek. Ritka látvány! A polgármester megnyitotta a rendezvényt, majd később műsor közben ugyancsak ő vette át azt az adományt, egy -„nyári mikulási” ajándékot, amit a hűséges testvértelepülések polgármesterei adtak át az iskolának. (Tápiógyörgye, Bócsa, Üllés, Hollókő, Csömör) Új citerákat és furulyákat hoztak, ami Szabó Zsombor zenetanár szerint azt jelenti, hogy kiteljesedik tanulóinak a zenetudása, felkészültsége. Nagy Attila üllési vendég polgármester felidézte első jövetelét Torockóra, ami egy „szerelem” kezdete volt számára. Reméli, hogy a torockói tanulók még sokáig használni fogják az új zeneszerszámokat.

            Egymásután peregtek a jobbnál-jobb műsorszámok. Simándi Teréz a torockói fúvószenekar irányítója kedvesen és figyelemfelkeltően konferált. Színes és hangulatos programokról beszélt, amelyben minden korosztály megtalálja a magának valót. A fiatalokkal megújított torockói fúvószenekar elsőként adta elő klasszikus programját. Közben Lőrincz Helga Fehér megyei RMDSz. elnök köszöntötte a közönséget. A kemény torockóiakat a kőhöz hasonlította, hiszen az idők viharában is mindig kitartottak és megmaradtak. Erről tanúskodnak a házak és a csodálatos népviselet. Hegedűs Csilla az RMDSz kulturális alelnöke emlékeztetett arra, hogy tizenöt évvel ezelőtt vették át a torockóiak az „Europa Nostra” díjakat, amely azóta is egyedi eset maradt vidéken. Ezt is ünnepeljük ma a főleg népi kultúrát és viseletet felvonultató együttesekkel.

            A kórusok közül nem először hallgathattuk a szentmihályi, (Szabó Zsombor zenetanár vezetésével) valamint a torockói vegyes egyházi kórust. (Simándi Teréz) Fellépésük élményszámba ment. A bócsai citerások újból bemutatták minőségi tudásukat ezen az ősi magyar hangszeren. A fiatalabb korosztályú torockói furulya és citera zenekar is egyre gyakorlottabban adja elő műsorát. A táncosok közül a Nagy Szilas és a Kis Szilas együttes diákjai, Kónya Tibor iskolalelkész segítségével egyre jobban ropják a táncot. A kíséretet a Ficfa enyedi zenekar biztosította. A magyarlapádi Piros Pántlikás együttes háromtagú zenekarával jelent meg. Sipos Ferenc vezérhegedűs a harminc éves évfordulóról beszélt és arról, hogy legújabb lemezüket, amit kiadtak az I. világháború kitörése évfordulója alkalmával bocsátották ki az áldozatok emlékére. Az idén evvel a lemezzel a saját három évtizedes alapítási évükre is emlékeznek. Egyébként sokszor és szívesen jönnek Torockóra muzsikálni. Béres Balázs bűvész, illuzionista (Cripto) mutatványaival jól elszórakoztatta a kiváncsiskodókat.  A Maros Népi Együttes és a Dupla Kávé tánczene együttes a legjobban mozgatták meg a közönséget. Sokan a színpad előtt is táncra perdültek, énmekeltek és igazi mulatság kezdődött.

            A rendezvény utolsó színpadi mozzanata, volt, amikor felvonultatták a jelenlevő Annákat, akik a legkisebbektől az idősebbekig tízen jelentek meg és egy szál piros rózsát kaptak névnapjukon emlékeztetőnek. Az igazi „buli” ezután utcabállal folytatódott, amelyhez a Bócsáról érkezett zenekar biztosította a zenét. Közben tíz órakor színpompás tűzijáték szórakoztatta az érdeklődőket. Sok jó váratlan találkozás zajlott, például kiváló tanítványokkal, akik a kapcsolatot most sem szakították meg iskolájukkal, tanáraikkal a környékkel, amit oly jól ismernek, és gyakran meglátogatnak.

              2015.aug.2.                                                                           Bakó Botond

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.